Valóság, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - NÉMETH GYÖRGY: Emberi sorsok és embertelen "reformok" az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-nen

NÉMETH GYÖRGY: EMBERI SORSOK ÉS EMBERTELEN „REFORMOK” ... 29 napirendi pontként való tárgyalása elől. A kommunisták a hatalom megszerzése érdekében tudatosan hergelték, radikalizálták a háború következtében mély nyomorba süllyedt társa­dalmat, amivel a szociáldemokraták nem tudtak és nem is kívántak versenyre kelni, egyéb híján és fölöttébb sikertelenül a kommunisták megnyilatkozásait igyekeztek akadályozni. A szociáldemokraták most is ezt tervezték: az első napirendi pontot elhúzzák, a másodikra pedig majd alig marad idő. A szociáldemokraták azonban sejtették, s nem ok nélkül, hogy a kommunisták készülnek valamire. Az ülésterem közepén zárt tömbben nagyszámú katonaorvos, zömmel hivatásos állo­mányúak, köztük sok magasabb rendfokozatú (ún. aranygalléros, közülük néhány már szociáldemokrata párttag) foglalt helyett. Egyik oldalukon a katonaorvosoknál nagyobb számban a szociáldemokrata orvosok, másik oldalukon a párton kívüli idősebb orvosok ültek. A kommunista orvosok kis csoportja a sajtópáholy előtt állt. Miután az elnök meg­nyitotta az ülést és átadta a szót a napirendi pont előadójának, a kommunisták kórusban tiltakoztak, aminek élénk visszhangja támadt a karzaton. De, mint Arató észrevette, ott valójában nem orvosok, hanem munkások voltak, akik orvos-elvtársaik támogatására je­lentek meg. Az elnök rázta a csengőt, rendet akart teremteni, de nem volt rá képes. Végül leléptette az előadót, s a második napirendi pont előadóját, Szőllős főtitkárt már hagyták szóhoz jutni. Referátuma „az ország anyagi helyzetét tekintve reális volt... Keveset ígért, de mentes volt az üres frázisoktól”. Az első felszólaló Cristián törzsorvos, a Hungária kör­úti helyőrségi kórház sebészeti osztályának vezetője, aki a hivatásos katonaorvosok nevé­ben komor és éles hangon munkájuk és személyük megbecsülését követelte, s közben utalt arra, hogy ettől függ a testületének viszonya az új rendszerhez. Az ezt követően szót kapó Lantos Albert szavait Cristianhoz és a katonaorvosokhoz intézte: „Ne fenyegetőzzenek az urak! Mi nem vagyunk ijedősek. Ne szabjanak feltételeket! Dolgozzanak rendesen, mert aki azt hiszi, hogy szabotálhat, az a szénbányába kerül munkásként, de megtörténhet az is, hogy a Lánchídról a Dunába repül.” Az ülésteremre a döbbenet csendje telepedett, majd morajlani kezdett, a kommunisták elleni indulat készült kitörni. Az ekkor szót kapó Arató szerencsétlennek mondta mindkét felszólalást, majd a szakszervezet feladatára tért, mely abban állt, hogy „az ország orvosait állítsa be, nyerje meg a mi államunk számára. Mi a legosztálytudatosabb vas- és fémmunkásokkal — így mondtam — sem tudnánk az ország egészségügyét ellátni, nekünk ehhez orvosokra van szükségünk. Ezért kérjük kartársain­kat, teljesítsék orvosi, emberi kötelességüket, legyenek józanok, ne ártsanak önmaguknak, de ne is féljenek, sem a pártoknak, sem a szakszervezeteknek nincsen szándékában orvost sem bányamunkára, sem a Dunába küldeni. Aki szavaimat nem érti, az magára vessen, ha bajba kerül.” Ezzel Arató a szocialista-kommunista hatalom és az orvostársadalom közötti, az utóbbiak számára nagyon is korlátos modus vivendit fogalmazta meg, mely több mint négy évtizedig lesz majd érvényes Magyarországon. A feszültség mindenesetre oldódott — az elnök „Hahn feltűnően erősen és hosszan tapsolt” —, „a tőlem egy lépésnyire álló cso­port arcából azt olvashattam ki, hogy érzik, Lantos nagyon elvetette a sulykot, tekintetük­ből nem olvashattam ki haragot, de együttérzést, barátságot sem.”14 (A Pénztári Orvosok Ötös Tanácsa) 1918 decemberében vagy 1919 januárjában a pénz­tár igazgatóságának kezdeményezésére alakult meg a Pénztári Orvosok Ötös Tanácsa. A Kerületi Munkásbiztosító Pénztár Fiumei úti székházába hívták az orvosokat. A földszinti váró tömve volt, a megjelentek „túlnyomórészt a háborúból kerültek haza, alig volt köztük civil ruhás, valószínű azért is, mert nem volt már és nem volt még civil ruhájuk. A civil ruhásokról feltételezhettük, hogy felmentettek, itthon maradottak voltak. ... A hangulat elkeseredett, türelmetlen volt, nem kaotikus, mert volt egy irányelv: az állások. Állást kér­

Next