Várad, 2009 (8. évfolyam, 1-10. szám)
2009 / 6-7. szám
tán fekete Csajkán, aztán oldalkocsis motorbiciklin, így épülnek fel szépen azok a korok, amelyeken végigviszi a hőseit, tehát oldalkocsis motorbiciklin, Skoda gépkocsin, aztán Ladával, Orient Expreszszel, Citroennel, és a végén, a regény végén Mercedesszel utaznak. Tehát ez is egy kortörténet. Megígértük a közönségnek, hogy ők is kérdezhetnek, de mielőtt erre kerülne a sor, én még gyorsan megkérdezem tőled, hogy Tótkomlós temetője milyen. Nem véletlen, és semmi morbiditás nincs ebben, akkor most gyorsan megmagyarázom, nehogy azt gondolja valaki, hogy itt valami morbid dolgot kérdezek. Balzacról tudjuk azt, hogy a szereplőinek, a hőseinek a nevét úgy találta meg, hogy kiment a temetőbe, és leírta a neveket. Említettem, hogy nálad is rengeteg a szereplő. Számomra nagyon sokszor, és lehet, hogy ez túlzás, de beszédesek is ezek a nevek. Nyilván nem szerepeltethettél mindenkit a saját nevén. Honnan vetted ezeket a neveket? Akkor így kérdezem, és akkor talán megfordítjuk a kérdést. Z. P.: Hát a tótkomlósi telefonkönyvből, ha már így kérdezed. K. P. J.: Mikori telefonkönyv? Z. P.: Régi, mindegy, hát úgyis ugyanazok a nevek. Vannak olyan nevek, amelyeket szándékosan tótkomlósi nevek közül választok, egyrészt mert tetszenek, másrészt mert jól hangzanak. Bár nem mindegyik hangzik jól, és akkor nem lehet használni. És hát valami olyat, akit személyesen nem ismerek, vagy nem jól, mert az már zavarna. Ezzel is csínján kell bánni. Kivéve a főszereplőket, ezért aztán azokat nem is tudom mindjárt, azoknak ki kell valami mást találni. Valami nem létezőt. Mert azok már annyira közeli figurák. K. P. J.: A Jadviga névről mesélsz is valahol, hogy eredetileg nem Jadvigát akartál. Z. P.: Igen, hát ezekről mind lehetne mesélni, egyébként meg a temetőkről is lehetne mesélni, de az már egy másik téma. K. P. J.: Akkor még annyit hadd kérdezzek meg, mielőtt átadjuk a közönségnek a szót: hogyan írsz? Húzol-e sokat, vagy van a történetnek egy sodrása és akkor azt hagyod sodródni? Vannak írók, akik azt mondják, hogy úgy szeretnek leülni, hogy nem tudják, hogy mi lesz a következő mondat, vagy az első mondat, tehát a mondatok úgy hozzák magukkal. Kosztolányi azt mondja, hogy nem írni, hanem húzni kell tudni... Z. P.: Hát nem tudom, hogy ez érdekes-e vagy fontos-e, tegyük fel, hogy tudom már a jelenetet, úgy öt oldalt, hogy ezt meg akarom írni. Elgondolom, nekiállok és megírok két bekezdést vagy hármat, vagy fél oldalt vagy egy oldalt maximum, de többet nem. Újraolvas