Vásárhely és Vidéke, 1993. január (3. évfolyam, 558-581. szám)
1993-01-04 / 558. szám
III. évfolyam, 558. szám 1993. január 4. hétfő Számvetés gazdaszemme Ismét véget ért egy év, elérkezett a számvetés ideje. 1992-ben megindult a földjüktől megfosztottak kárpótlása, átalakultak a szövetkezetek. Nem oldották meg a mezőgazdaság hitelezését. Mindezt tetézte az évtized legsúlyosabb aszálya. Sikeres évet zárt a külkereskedelem, de tovább romlott a kereskedelmi morál és ugrásszerűen emelkedett a munkanélküliek száma. Vegyük sorra, mi történt szűkebb környezetünkben, Vásárhelyen és vidékén. Elkezdődött a kárpótlási törvény végrehajtása. Megalakultak az érdekegyeztető fórumok, s általuk kijelölték a kárpótlásra szolgáló földalapokat. Ez után jöhetett volna a kárpótlás, illetve az árverés, ha a kárpótlási hivatal időben elbírálta volna az igényeket. Ez a munka nagyon lassan halad és még most is tart. Hogy a leendő új gazdák, akik termőföldre jogosultak, e késedelem miatt ne szenvedjenek kárt, vásárhelyi kezdeményezésre a Parlament módosította a törvényt. Az úgynevezett ideiglenes, ingyenes földhasználat adta meg a lehetőséget, hogy termőföldhöz juthattak azok, akik már készen álltak a magántermelés elkezdésére. Az új tulajdonosoknak több mint 4 ezer hektár termőföldet adtak át, melyből ezer hektáron a búza már szépen zölden. A nagyüzemeknél megtörténtek a vagyonnevesítő közgyűlések. A szövetkezetek átalakultak új típusú, magántulajdonon alapuló szövetkezetekké. A kiválni szándékozók elhagyták a szövetkezeteket vagyon- és üzletrészükkel együtt. Ők önállóan kezdenek el gazdálkodni, de van példa a kiválók köréből alapított új szövetkezetre is. A folyamat nem ment zökkenőmentesen. A vagyoni egyezkedés során több szövetkezetben szembe került egymásal az aktív tagság ,és a nyugdíjasok, illetve a kiválni szándékozók és a bent maradók. Mindenképp pozitívan kell értékelni, hogy a sokszor éjszakába nyúló heves viták után, a közgyűlések elé már letisztult , közös megegyezéssel létrejött — álláspontok kerültek. Az agrárágazat átalakulásával szorosan összefügg a városban Egy vásárhelyi család fellélegzése Abt Ottó, nyugdíjas gyári tisztviselő megelégedéssel és Isten iránti hálával tekinthet viszsza megtett életútjára: becsülettel megszolgálta a maga éveit, és feleségével karöltve harmonikus családi körben három gyermeket nevelt fel. Volt azonban — egészen mostanáig — egy sötét árnyék a lelkén, amelyet közel 50 éve hordozott, s amely megkeserítette örömét is, bár beszélni nem beszélt, nem beszélhetett róla: édesatyját koholt vádakkal mint háborús bűnöst 1946-ban kivégezték a Szovjetunióban. Idősebb Abt Ottó honvédvezérőrnagy fiatal tiszt korában harcolt és fogságba is került az első háborúban. Szerencsés hazatérése után 1920 és 1921 között Hódmezővásárhelyen szolgált, mint a békéscsabai gyalogezred egyik századparancsnoka. Itt is nősült. Ez az oka annak, hogy bár később több városba vezényelték (Szegeden, Budapesten, Nyíregyházán is szolgált), a megárvult család végül is városunkban telepedett le. Abt Ottó a második háborúból is kivette a részét, és ez lett a végzete. Charkov térségében harcolt, mint a VI. német hadseregnek alárendelt 108. magyar hadosztály parancsnoka. Katonáival, beosztottjaival, de még a hadifoglyokkal is mindig igazságos, emberséges volt — erről többen is tanúságot tettek, a legutóbb, például, Nyíregyházán, a II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred emlékünnepélyén, ahol mint ezredparancsnokukra kegyelettel emlékeztek az ősz hadfiak. Sajnos, a lélektelen, koncepciózus emberirtó gépezet mindezzel mit sem törődött. Ezért is fájt a családnak a szörnyű, igazságtalan ítélet. A nyolcvanas évektől kezdve, ahogy a politikai körülmények engedték, fia, ifjabb Abt Ottó kiterjedt történeti nyomozásba, kutatásba kezdett. Összegyűjtött apjáról minden okiratot, amihez hazai levéltárakban csak hozzá tudott férni, és volt beosztottaktól is kapott vallomásértékű nyilatkozatokat. A dokumentációval 1991 tavaszán megkereste a Hadügyminisztérium illetékes osztályát. Az fölkarolta az ügyet és a megfelelő szovjet szervekhez fordult. Az időközben Orosz Föderatív Köztársasággá vált országban felülvizsgálták az ügyet, és egy évre rá A. V. Gorbacsov, az orosz katonai ügyészség rehabilitációs osztálya főügyészének aláírásával megjött a válasz: Abt Ottót ártatlanul végezték ki. A család a magyar külügyminisztérium konzuli főosztályán keresztül értesült a fejleményeikről. Ennek alapján ez év november 12-én a Parlament nándorfehérvári termében Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvették a rehabilitációról, valamint a posztumusz altábornagyi előléptetésről szóló okmányt. Az eseményről hírt adott a Magyar Honvéd 1992. november 20-i száma. F. B. (Folytatás a 2. oldalon.) Jóléti hóbort? Környezetvédelmi aktív szerepvállalásáról ismert a New York-i székhelyű National Service League. Különösen nagy gondot fordítanak az olyan mindennapi életben fontos szemlélet kialakítására mint a hulladék újrafelhasználása. A NSL az irodai huladékpapír újrafelhasználását tekinti legfontosabb magyarországi feladatának. Több, hazánkban működő vegyesvállalattal felvették a kapcsolatot, több intézményt kívánnak bevonni a szélesedő újrahasznosítási programba. A magyar partnerek munkatársai között ma még többségben vannak azok, akik nem fogékonyak az elképzelésekre, bár vannak biztató jelek. Hazánkban nem csak a szemlélet, hanem a technológia is hiányzik. A papírgyárak gépparkja több évtizedes, a MÉH-telepek sem rendelkeznek az ilyen feladatok megoldásához szükséges feltételekkel. Ráadásul a mostani átalakulások közepette szinte kivétel nélkül, mindenki valamilyen gyorsan jövedelmező üzletbe hajlandó csak fektetni; a környezetvédelem afféle „jóléti hóbortnak” számít még errefelé. Hová tűntek Az utóbbi hónapokban, még az ünnepek előtt is nem a megszokott képet mutatta Vásárhelyen az új könyvek kínálata. Igaz a „ponyvások”, az utcai maszekok kínáltak friss köteteket, de a készlet többnyire a bestsellerek és a slágerkiadványokban merült ki. A kisebb boltokban korábban sem volt fellelhető a Téli Vásár teljes kínálatára, ám az idén a legnagyobb bolt, a Művelt Nép Andrássy úti üzletében is igen visszafogott volt a kínálat. Hová tűntek a legújabb megjelenésű könyvek Vásárhelyről? — tettük fel a kérdést Vajnai Györgynének, az Andrássy úti könyvesbolt vezetőjének, a könyvek? — Emlékezhetünk rá, hogy amikor eldöntötték, hogy privatizálják a Művelt Nép boltjait, akkor a vállalat úgy döntött, tizedáron értékesíti a készletet, ez alól csak az új kiadványok voltak kivételek. Ez az akció hosszú hónapokra elhúzódott — szerintem indokolatlanul. Azóta boltunk nem vásárolhatott, nem rendelhetett új könyveket, cserével szereztünk készletet. Persze más boltok nem mindig a legkeresettebb és legkelendőbb darabjaikat irányították át hozzánk. Az év végi végső kiárusítással kapcsolatban ki döntött arról, hogy mely könyvektől kell „megszabadulni?” — Két szakértő jött a vállalattól, akik meghatározták mely műveket adjuk el tizedáron, melyeket küldjük át Szegedre és Kecskemétre az ottani boltokba. — b — Fejenként egymillió? A kormány legújabb privatizációs elképzelései szerint, tavasztól minden állampolgár kaphatna 1 millió forint értékű hiteljegyet állami tulajdon vásárláshoz. Az Állami Vagyonügynökség már dolgozik a terv részletein, és azt szeretné, ha az új módszer ötvözné az ingyenes vásárlás lehetőségét a piacgazdaság versenykövetelményeivel. Az új privatizációs csomag fő célja az állami tulajdon lebontása és hatékonyabb működési feltételeinek megteremtése. Szakemberek ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy a magyar vállalatok iránt megcsappant a külföldi tőke érdeklődése, hiszen a „legzsírosabb falatokat” már eladták. A szakértők szerint a kormány tervei mögött politikai szándékok is meghúzódnak, hiszen a koalíció jobb eredményekre számíthat a következő választásokon, ha széles rétegeket kedvezményes úton juttat tulajdonhoz. A programnak az egyik eleme az úgynevezett hiteljegy konstrukció, amelynek a legfontosabb célja az, hogy azok a vállalkozók is hitelhez jussanak — vásárlási lehetőséghez jussanak — akiknek saját erő egyelőre nem áll rendelkezésükre. Előreláthatólag az 1 millió forint értékű hiteljegyhez nem kell majd banki fedezet, de az kizárólag állami tulajdon vásárlására fordítható. A jegyért valószínűleg kezdetben csak névleges összeget kell majd fizetni, és a hitel öszszegét hosszú idő alatt alacsony kamattal kell törleszteni. A spekulációk elkerülése érdekében, a jegyek adásvételét és összevont felhasználását korlátozni fogják. Az elvi döntés kormányzati szinten megszületett. Jelenleg a "koncepció részletei állnak kimunkálás alatt, minden remény megvan arra, hogy ez március végére reális lehetőséggé váljon. - mezei - Jeges örömök (2. old.) Kopjafa a brucki hősi halottaknak (2. old. Rózsi tanti Münchenből (3. old.) Sajtómarakodás és önmarcangolások (3. old.) hn Sr.Gyík A történelmi idők népei számára a 3-as szám varázserővel bírt, a szerencsét hajszolók számára kabalisztikus volt. Ami nagyon fontos és nagyon jelentős az három. A legendákban, a mesékben, a közmondásokban. Gondoljunk a három kívánságra, a három királyokra, vagy „három a magyar igazság”-ra stb. A Vásárhely és Vidéke ezzel a mai számával megkezdte a harmadik évfolyamát. Könnyű lenne azon viccelődni, hogy milyen jó is lenne, ha teljesülne három kívánságunk e ritka alkalomból. A sajtó jó tündére azonban nem mutatkozik. Jobban vonzódik a nagy számokhoz. A tündérnek igaza van. Nem számít, hogy hányadik. Hanem hogy mennyi? Ezer? Kétezer? Ha majd 3 ezer lesz! Az már valami. Vagy hat. Vagy mint a „lila”: 9 ezer. Ez a mai magyar sajtóigazság: a példányszám, az előfizető és a minőség. Ennek a háromnak kell növekednie, hogy egyáltalán kívánságaink lehessenek. Nos, növekedni fog. A három vásárhelyi lap közül a legkisebbnek jutott a legkevesebb hamuban sült pogácsa, de tarisznyájában három kincs szunnyad: városszeretet, emberszeretet és a lap szeretete. Ez ad erőt, hogy megbirkózzon az értetlenség kása hegyével, a rosszindulat hétfejű sárkányával és legyőzze a kishitűség kőszívű és vérszomjas óriását. Nem jár érte királylány, sem fele királyság, de elnyerheti az ön bizalmát, kedves olvasóm. És ez a legtöbb, amit a harmadik évfolyamtól ebben az évben, újra hat oldalon, elérni szeretnénk. (mórász)