Vásárhely és Vidéke, 1889. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-03 / 1. szám
— Hát mivel csalta meg? — Hát mért mostam én rá hat hétig ?! Mért adtam neki kovártélyt ?! Tudta ő, hogy magános asszony vagyok. Mikor hozzám jött, ígért eget-földet, még tán az eget is bemeszelte volna s ma délben megszökött tőlem, elvitte a pakktáskáját. Érti uram, elvitte a pakktáskáját! Megszökött, megcsalt! Azt ígérte hit alatt, hogy csak mossak rá, ha elmegy a társulat, abba hagyja ezt az utolsó mesterséget, itt marad Vásárhelyen és elvesz engem polgári esküre s én elhittem és megcsalt! Ezt én ennyibe nem hagyom ; tegyen róla az ur, maga a direktor! — Hiszen lelkem, direktor vagyok, de hát mondja, mit tegyek? — Parancsoljon rá, hogy itt maradjon ! Ha nekem polgári hitet fogadott, tartsa meg, vagy bepörölöm a rögtönbiróságnál! — De lássa lelkem, azt én nem tehetem, hogy ráparancsoljak, mert hát nekem szükségem van rá, s most a tél közepén nem kapnék helyette másik kard aost. Hanem ha maga oly sokat ad a polgári hitre, hát azt ajánlom, hogy jöjjön el utána. — Mármint én ? — Igen maga! — Én, Vargáné?! — Természetesen, már tudniillik, ha ő beleegyez. — Ne hallja az úr, olyan utolsónak már meg se nézzen, hogy én ilyen csavargó életben az ő társa legyek. És ha az úr nem tesz a dologról, majd teszek én, csak tegye be még egyszer hozzám egy színész a lábát kavártélyt keresni, tudom istenem olyan mosást kap, hogy megemlegeti. Mert tudja meg , direktor úr, ez volt a második; érti, a második volt aki már becsapott! A menyecske egyet perdült a sarkán s maga után az ajtót szintén becsapta hatalmasan. Pesti igazgató egy darabig bámult maga felé s azután csöngetett. A színházi szolga belépett. — A titkár urat hívja azonnal hozzám ! parancsolta az igazgató. Pár percz és Szerdahelyi megjelent. — Édes Szerdahelyi, szólt hozzá az igazgató, máskor az utolsó színlapon a társulatnak csak a pénzbeli kötelezettségeire nézve intézzen a publikumhoz felhívást, mert én a társulati tagok mindennemű kötelezettségeiért a felelősséget el nem vállalom. Skorbuntius: Irodalom. „A sülyedő társadalom. Parlament, klérus, sajtó. Irta Brennus. Ára 30 kr. Singer és Wolfner bizománya“. Ezzel a czímmel érdekes röpirat jelent meg Budapesten. Csupa olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek mindenkit érdekelnek. Az érdekes röpirat szerzője Brennus-nak írja magát, s eszmemenete a következő: A magyar közélet terén az utóbbi időben sajátos tünetek észlelhetők. Az egész magyar közéletből hiányzik a magasabb törekvés, mintha kiveszett volna belőle a korszerű haladás vágya, mintha kiveszett volna belőle a magasabb törekvésekkel szemben való erkölcsi lendület. Évtizedek óta nem történt a magyar nemzet életében olyan esemény, amely kifáraszthatta volna erejét, meglankasít- t hatta volna erélyét, és manapság mégis olyan tehetetlenség észlelhető minden irányban, hogy a vizsgálódó elme okvetlenül a tünetek után kutat, s meg is találja azokat. A minden téren, minden társadalmi kasztnál tapasztalható cinizmus nem született magától, ennek a csúnya betegségnek a csirája ott van a magyar közélet legfelsőbb fórumán , a parlamentben. Minden politikai animositás nélkül, menten minden politikai pártállástól, teljes tárgyilagossággal tekintve a parlament működését, az ugyancsak szánalmas képet nyújt. Nincsen meg benne semmiféle magasabb, nemesebb aspiráció, sőt a frázis értékére sülyedt a parlamentben minden, ami a hét-köznapi dolgok, s tárgyalás alatt lévő javaslatok mathematikai bírálatán kívül esik. A vitákat csak a személyeskedések élénkítik s néha, de különben azok szerfölött unalmasak. « A parlamentben sohasem hangzik fel vala- mely magasabb eszme, a mely lelkesedésre ragadhatná a nemzetet. De ha tenne is valaki üdvös kezdeményezést, elfojtja a szigorú párt- a fegyelem, s a hatalomra való rideg féltékeny- rség. Teljesen illuzóriussá vált az elvi kapa- jaczitáczió, mert az a pártoknak egymással szem- jiben való féltékenységénél fogva, még a legh aprólékosabb formaságokra is lehetetlen. A kormány roppant ereje s a hatalom polczánk való nagy szilárdsága mellett az ellenzéki pártok összes szereplése meddő akadékoskododássá válik, s igy az ellenzék nem is opponál e csak a látszatért, ami odavezet, hogy a pardamentből kivész a parlamentáris lendület és síélénkség. Másfelől a kormány hosszú állandónsága mellett a hosszú időn át felszaporodott , elégületlen elemek, minthogy politikai irány a változás soha ki nem engeszteli őket, mára kitörést keresnek. Ez teremtette meg az antiszemitizmus vulkanikus kitörését, ez teremti a nemzetiségek harczias túlkapásait, ez bomlasztja meg a társas élet terén a különben egymáshoz tartozó elemek együttes munkálkodását. Az egyetlen eszme, melyet a parlament a nemzet körébe kidobott, az antiszemitizmus volt: erre a konezra azután ráesett a tömeg. A parlamentben is megosztozott rajta szépen kormánypárt és ellenzék egyaránt. A parlamentnek voltak még más jelszavai is: a liberalizmus és a demokratizmus. Heteken, hónapokon át azon vitatkoztak, hogy ki a liberálisabb, ki a demokratikusabb, és e mellett elfoglaltak olyan álláspontokat, teremtettek olyan jelenségeket, amik a leghatározottabb ellentétben vannak a hangoztatott magasztos ideákkal. A liberalizmus nevében fölszították a fajgyűlöletet, vallási türelmetlenséget, megcsinálták a gentry-kérdést és a demokratizmus nevében oltárt emeltek az arisztokráczia, meg a klérus dicsősége számára. Szóval: megcsúfolták a liberalizmust és a demokratizmust. És a magyar közélet terén csináltak egy merőben illiberális közfelfogást. A parlamentnek megvolt a hatása, de ez a hatás nem üdvös, nem egészséges. Meghamisította a közfelfogást és népszerűséget teremtett a magyar társadalomban olyan eszméknek, amelyek szégyenére válnak ennek a kornak. A klérus befolyása minden irányban növekedett, s a klérus támaszkodva a parlament által teremtett felfogásra, hatalmi befolyását még izmosítani törekszik. Erre vall az a lázas tevékenység, mely a legutóbbi időben a klerikális körökben nyilvánul. Pedig sehol a világon nincsen a katholikus klérusnak olyan tekintélye, gazdagsága és beffolyása mint nálunk. Ez odavezet, hogy egyre erősebb a felekezeties felfogás, mely legutóbb már az irodalom terén is álláspontot igyekszik hódítani magának. Sajnálatos jelenség, hogy a protestáns egyházban, különösen a ref. egyházban után- szóra talált a kath. klérus hierarchikus törekvése. A magyarországi református egyház a legutóbbi időben kétségtelen jelét adja annak, hogy hierarchikus vágyai vannak, s egybenmásban alig ismer határt. Vallási türelmetlenség dolgában versenyez a kath. klérussal, s illiberális működésével megtagadja múltját. A protestáns egyház is arra törekszik, hogy felekezeties irodalmat teremtsen és ezenkívül centralizálja az egyházi életet, ami egyrészről tönkretenné az autonómiát, másrészről a hierarchia kiterjesztésére vezetne. A parlament cinizmusa semmiféle irányban nem nyilvánul olyan eklatáns módon, mint a közerkölcsök felfogásában. A legutóbbi időben olyan dolgok történtek a parlamentben, amelyek általános felháborodást keltettek, s alkalmasak annak a nézetnek a megszilárdítására, hogy a törvényeket nem szükséges okvetlenül megtartani. Ezek a példák a közerkölcsök elfajulására vezetnek, aminek szomorú példáit látjuk is már naponként a magyar közélet terén. Mind e bajokkal szemben a közélet másik nagy orgánuma, a sajtó, tehetetlen, mert a mai informatív zsurnalisztikai rendszer mellett nem képes országos áramlatok leküzdésére, de sőt ezekkel szemben nem is harczolhat. Az országos áramlatok, amiket a parlament teremtett, átjárják az egész társadalmat, s azokat hírlapi czikkekkel paralizálni nem lehet. De még manapság a jurnalisztika üzlet, s a lapok fenmaradásának kérdése is nagy szerepet játszik. A sajtónak számolnia kell a közönség ízlésével, felfogásával és érzületével, mert különben a közönség elfordul tőle. A magyar sajtó önzetlen, becsületes, és hogy a mostani bajokon mégsem segíthet, az nem rajta múlik. Csak a meghamisított közfelfogásnak, a magyar nép eredeti karakteréhez képest való megváltoztatása segíthet a bajokon. Erre kell törekednie mindenkinek, aki a magyar közéletben most tapasztalható általános visszaesés helyett az egészséges fejlődést óhajtja. Egyelőre csak a becsületes eszmék és tisztult nézetek terjesztése lehet erre hathatós eszköz. Az újév küszöbén ugyancsak ellepik az ország minden részében a nagy közönséget mindenféle előfizetési felhívásokkal, hogy az 1889-ik évre való olvasmányokat ajánljanak. A közönség bizonynyal tájékozva van már afelől, hogy mit kelljen bizalommal fogadnia s mit utasítson vissza. A füzetes irodalmi vállalatok közt a legmelegebb pártolást a Vértesi Arnold „Magyar Világ“-a érdemli meg, mely a jeles író ezer elbeszélését közli. Már a 15-ik füzet járja, a melyben a szerzőnek : „Fényes házasság“ czimű hatásos és érdekfeszítő regényének folytatása olvasható. Eltekintve attól, hogy e becses irodalmi vállalat rendkívül értékes jutalmakat biztosít az előfizetőknek, oly olcsó füzetekben jelenik meg, amely páratlanul áll az országban. A „Magyar Világ“ rövid idő alatt egy egész kis könyvtárt fog képviselni. Az új megrendelők részére, kik t. i. újévkor lépnek be az előfizetők sorába, a kiadóhivatal egyszerre is megküldheti a már megjelent füzeteket, de intézkedett, hogy az első füzettől kezdve egyes füzetekben is megkaphassák, és úgy, mintha a vállalat csak ma venné kezdetét. — Előfizethetni postautalványon vagy bármely könyv-kereskedő utján egész évre 7 frt 80 kr., félévre 3 frt 90 kr., negyedévre 1 frt 95 krért. Az előfizetési pénzek Vértesi Arnold nevére, vagy a „Magyar Világ“ kiadóhivatalához, Debreczenbe küldendők. Üzleti tudósítás. Hun-Vásárhely, 1889. január 2. Gazdáink el vannak a cselédfogadással foglalva, s e miatt gabonaüzletünk a legszűkebb keretek között mozog, mert a kínálat gyenge, másrészt meg a vételkedv sem a legjobb, mindamellett, a mi kevés búza eladásra kerül, az a budapesti piaczi árakhoz aránylag elég magas árért talál vevőre. Más magvakban épen semmi üzletünk sincs. Piaczi jegyzéseink: Búza 6.80—7.10, árpa 4.70—4.80, tengeri 4.— 4.20, zab 5.30, köles 4.20, luezerna 48—50, szalonna 47—49 frt. Árak métermázsánként. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Di Enchi'ey Gryulo.. 242/1888. kgy. 2-3 Hirdetmény. A városi tisztviselők, segéd és kezelő hivatalnokok és szolgák, illetőleg azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló s a város törvényhatósága által alkotott nyugdijszabály a nagyméltóságu magyar kir. belügyminisztériumnak folyó évi deczember hó 5-én 77886. sz. a. kelt leiratával jóváhagyatott és bemutatási záradékkal elláttatott. Az 1886. évi XXI. t. sz. 11. §-ában foglalt rendelkezéshez képest e körülmény azzal tétetik közhírré, hogy a nyugdij-szabályzat i. é. deczember 23-ik napjától, mint ezen hirdetmény első közhírré tételétől számított 30 nap múlva, vagyis 1889. évi január hó 23-ik napján lép életbe. Hun Vásárhely város törvényhatósági bizottságának 1888. deczember hó 14-én tartott közgyűléséből. Kristó Lajos, Kmetykó József, polgármester, főjegyző. Hál és föld eladás. Özv. Lubinszky Ignáczné I-ső tized 35. szám alatti háza és 16 ház utáni tói földje előnyös feltételek mellett szabad kézből eladó. Ugyanott házi bútorok olcsó áron kaphatók. — Bővebb értesítést Dr. Wilhelm Arnold ügyvéd és Németh Pál árvaszéki pénztárnok ad. ad 14784/888 i. v. 2-3 Hirdetmény. Felhivatnak a kereskedők, szatócsok, czukrászok, vendéglősök, kávésok, déli gyümölcs árusok, s egy szóval mindazok, kik czukor, czukorka, csokoládé vagy czukrozott gyümölcs elárusitásával foglalkoznak, hogy az 1888-ik évben eladott czikkekre vonatkozó adóbejelentési iveket 1889. év január 8-án este 5 óráig alólirott tanácsnokhoz adják be. Adóbejelentési lapok ivenként 1 kzért a fogy. adóhivatalban kaphatók. Az adóbejelentésnek elmulasztása, vagy helytelen adatok bejegyzése a törvény értelmében birságoltatik. Hun-Vásárhely, 1888. decz. 24. Draskovics Árpád, tanácsnok. Hál eladás. Gera Józsefné III. t. 1 sz. alatti csinos kerttel teli háza előnyös feltételek ign szabad kézből eladó. Bo értesítés a tulajdonosnál. Dr. Wilhelm Arnold védi irodájában szerezhető Kerestetik egy 500 kiló mérési kéreggel bíró mázsa, réti vagy bérben leendő átestésre. Úgyszintén kerestetik egyén, aki a kettős könvitelben oktatást adni késővebb értesítést ad SS gyelka Lajos. ______________.• ___________ ad 11389/886. Hivatalos hirdeti Hódmező-Vásárhely város törvény joga által az ebtartásról, valamint az e kifejlődésének és tovább terjedésének meggátlásáról alkotott szabályrendelet a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyó — ezen körülmény az 1886. évi XXI. 11-ik §-ában foglalt rendelkezéshez , azzal hirdettetik ki, miszerint ezen szó rendelet a f. é. deczember hó 20-kát, az első izbeni kihirdetés napját követő nap múlva, vagyis 1889. évi január hónapján életbe lép és foganatosíttatni fog Hun-Vásárhelyen, 1888. deczember A városi tanác, 4575/888. sz. Árverési hirdetmény. A hunvásárhelyi kir. járásbírósági telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy heim Mór végrehajtatának Kosztolányi is végrehajtást szenvedő elleni 16 frt 62 tőkekövetelés és járulékai iránti végreha ügyében a szegedi kir. törvényszék (a hísárhelyi kir. járásbíróság) területén lév város belterületén fekvő, a hmvásárl 21993. sz. tjkvben foglalt 1968. tsz há 3365-ös beltelekre az árverést 789 frt ezennel megállapított kikiáltási árban elkelte, és hogy a fennebb megjelölt inga az 1889. évi február 22-ik napján délen 9 órakor a telekkönyvi helyiségben meg tandó nyilvános árverésen a megállapított kiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az gatlan becsárának 10%-át vagyis 78 fr 90 krt készpénzben, vagy az 1881-ik r t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számi és az 1881. évi nov. hó 1-én 3333. sz. a. igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában lelt óvadékképes értékpapírban a kikül kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a blágnál előleges elhelyezéséről kiállított ,bályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Hm-Vásárhelyt, 1888. évi dt hó 5-ik napján. A hmvásárhelyi kir.biróság mint lekkönyvi hatóság. Snaiz kir. járásbiró. Hm-Vásárhely, 1889. Nyomatott Lévai F. gyorssajtóján. Sétatér, 2. szám.