Váráshely Népe - Viharsarok, 1949. október-december (6. évfolyam, 228-303. szám)
1949-10-30 / 253. szám
VERSENYBEN A NÉPNEVELŐK a „Viharsarok“ terjesztési kampány sikeréért Pártunk népnevelői mindig eredményes munkát fejtettek ki. Csak a közelmúlt nagy eseményeit érintve: a tervkölcsönjegyzés sikerre vitele, a búzavetés határidő előtt való elvégzése mind a népnevelők jó és eredményes munkájáról beszélnek. A mai nappal meginduló Viharsarok-terjesztési kampány is komoly feladatokat ró a népnevelőkre. Népnevelőértekezletek százain tesznek hiteta megyében népnevelőink a Viharsarok kampány sikerre vitele mellett. Határtalan lelkesedéssel versenykihívásokkal készülnek népnevelőink a Viharsarok terjesztésére. Is „Viharsarok“ megtanítja gyűlölni a muilat — szeretni a jelent Felejthetetlen az a lelkesedés, amely ,a BNV szentesi üzemének népnevelő értekezletén volt. Tibrik Ferenc élmunkás felszólalásában méltatta Csongrád megye dolgozóinak lapját, a Viharsarok megyei újság jelentőségét. — A Viharsarok nevű megyei lap napról-napra a Viharsarok harci szellemét tolmácsolja. Mikor kezünkbe vesszük ezt az újságot, mindig eszünkbe jut a Viharsarok harcos múltja. Eszünkbe jut az elmúlt társadalmi rendszer sötét elnyomatása. A keserű szenvedésekkel telített évek. Emlékezünk azokra a harcokra, azokra a viharokra, amelyek fel-fellobbantak az elnyomatás éveiben. A Viharsarok harcára, amelyet a szabadságért vívtunk. Minden nap, amikor kezünkbe vesszük a Viharsarok nevű újságot, újra fellobban bennünk a gyűlölet a múlttal szemben. Ezen az újságon keresztül megtanuljuk még jobban gyűlölni a múltat, hogy igazán szerethessük jelenünket, példával járnak elől a Viharsarok-kampány sikerre viteléért. Versenyeznek a szentesi üzemek Pártunk kerületi alapszervezeteinek népnevelő értekezletei is nagy sikerrel és nagy lelkesedéssel zajlottak le. Szabó István, a szentesi III. kerületi népnevelők nevében versenyre hívta az I- kerület népnevelőit. Az I. kerületet leértesítették és az elfogadta a versenykihívást. Nemes Lajos népnevelő rámutatott arra, hogy annak idején az oroszországi Szociáldemokrata Párt lapját, a „Szikrát“, milyen nagy nehézségek árán tudták terjeszteni és mégis terjesztették. A Szikrából lobbant ki az a láng, amely lángba borította az egész cári Oroszországot és sikerrel segítette a dicsőséges Októberi Forradalmat. Ma, amikor a szocializmust építjük — mondotta —, szabadságunk van és szabadon terjeszthetjük a mi újságunkat, a Viharsarkot, akkor ennek a lapnak a terjesztésével is be kell bizonyítanunk, hogy tudunk élni szabadságunkkal. (Taps, éljenzés.) Nemes Lajos felszólalása után egymást követték a versenykihívások. Nemes Lajos versenyre hívta Bereczki Jánost, Barna Sándor Lakos Bálintot, Kádár György Pintér Györgyijét, Romhányi György Fövenyesi Ferencet. A III. kerület népnevelői egytől egyig versenyben állanak egymással. fi III. kerület népnevelői versenyben Én minden erőmmel terjesztem lapunkat, a Viharsarkot. Éppen ezért versenyre hívom Virágos Kiss Lajosnét. (Taps.) Ugyanakkor javaslom, hogy mi, a BNV üzem népnevelői hívjuk versenyre a Zsoldos és a Tejért üzemi népnevelőit. (Éljenzés. Elfogadjuk! kiáltás.) Azon túl pedig kötelezzük magunkat arra, hogy a meglévő előfizetőkön felül itt, as üzemünkben még 50 előfizetőt gyűjtünk. Elfogadjuk! A Tejért szentesi üzemében ugyanilyen lelkesedéssel folyt le a népnevelő értekezlet. A Tejért üzemi népnevelők nagy lelkesedéssel elfogadták a BNV versenykihívását. Miklós Bálint javaslatára határozatot hoztak, hogy az üzemben a meglévő előfizetőkön felül még 40 előfizetőt gyűjtenek. Kint a városban és a tanyák között pedig jó Október 25-ről 25-re virradó éjszaka a pétervári szovjet forradalmi katonai bizottsága nyílt támadásba kezdett. Moszkvában ezt reggel tíz órakor tudták meg. A nap folyamán a ,,Danilovszkaja“-gyárban gyűlést rendeztek. Este már a szövőnők megalakították az ápolónői csoportokat. A „Michehorf”-gyár udvarára rengeteg önkéntes állott az udvarban, hogy gyarapítsák a Vörös Gárda sorait.. Gömbölyű fejű, vastag kisfitt állt az egyesületi bizottság elnöke, Iván Kozlov előtt. Potyogó könnyeit törölgette szeméből, hadarva beszélt, mint áld fék . Mit tesz az, hogy kicsi vagyok! A karom erős, tapogassa csak meg! Izom ez, igen, vagy nem? — De megölnek és mit monni-lenvannilhntc? — És a nagyokat talán nem ölik meg? — Jó, menj hát! Uvarics, egy puskát ennek a görögdinnyének! A Vörös Gárda legfiatalabb tagján rajta is ragadt a ,,görögdinnye“ név. A „Michalsov“-gyár előtt szolgálatot teljesítő őr közölte Liszinova titkárnővel: — Egy század junker távozott a kaszárnyából, a központ felé igyekszik a Poljankán keresztül. — Ki beszél? — kérdezte Luszja. — Görögdinnye! — Miféle, görögdinnye? — Pjotr Andrejev vagyok a ,,Michelson"-gyárból. Az ütközet megindult. A junkerek ellentálltak. Harcolni kellett■ minden házért, minden szobáért, minden padlásért. Míg a harc tartott, vakmerő vörös hírvivők és az előőrsök tartották fenn az összeköttetést a központi és a távoli kerületek között, a November 1-én reggel Luszja a Poljakov vendéglőbe ment, ahol a kerületi forradalmi katonai bizottság vezérkara tanyázott. Luszja töltényeket kért az Osztrujankán harcolók számára. Utána megbízták, vigyen egy nagyon fontos üzenetet a központba. Az üzenetben arról vollt szó, hogy ha a junkerek nem adják meg magukat, általános támadást kezdenek ellenük. Luszja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy előbb a kért töltényeket maga vigye az Osztrojenkán harcolókhoz. — Van ott egy fiú a sikátorban... a Görögdinnye! Megígértem neki, hogy visszajövök a töltényekkel. — Meg fogják ölni! — Jogomban áll meghalni a forradalomért! — felelte Luszja. Kora reggeltől feküdt Görögdinnye a mellvéd mögött. Töltény nincs. Egyszerre csak mozgolódás támad. A házak falához lapulva Luszja jön az utcán. Néhány vörösgárdista követi. A töltények! A gyerek egy szempillantás alatt talpraugrott. — Maradj, megölnek! — kiáltott valaki. — Tompa csattanás, a golyó keresztülfúródott a grek mellkasán. — Ó, a disznók! — kiáltó Luszla és keresztül futott utcán a sebesült felé. Elesett. Először mind azt hitte, hogy csak meghalt De, nem kelt fel... Egy jun golyója szivén találta. * A Vörös-téren a Kremlben temette el Moszkva az közét halottjait, azokat, ak szovjethatalomért vívott fogalmi harcokban estek el. Az első októberi évford az ütközet halottainak év táblája felavatásán Lenin adott beszédet: — Elvtársak! Az aktaharcosok emlékére legyünk kát, hogy követjük példa, hősiességük szellemében. Jövük legyen a miénk is, az ország lázadó munkásságát jelszó: „Győzelem, vagy halál!“ /A vörösgárdisták — Elbeszélés — Hangversenyek a Nagy Október tiszteletére A petrozevodszki körzet műkedvelő csoportjai ünnepi hang-versenyekkel készülnek a Nagyi Október 32. évfordulójának megünneplésére. Mintegy 300 népi énekkar tanult be új műsort. Guba község énekkara Levkini egyik dalát adja elő, amely egy sírtaihánovista villanyfűrész-kezelőről szól. A kórus 120 tagú. A VIHARSAROKKAL ELŐRE a szocializmus megvalósításáért Ma, amikor a „Vásárhely, Népe" és a ,,Magyar Alföld“ új név alatt, a „Viharsarok“ név alatt elindul útjára, sorakozzék fel Csongrád vármegyei népe, munkássága, de főleg dolgozó parasztsága is az elkövetkező feladatok megoldására. A megyei pártsajtó irányító és szervező erejét most, legutóbb, az őszi vetés végrehajtásánál is hathatósan éreztük. A megyei pártsajtó kritikájának következtében végrehajtodtuik Pártunk Politikai Bizottságának határozatát s örömmel jelenthettük Rákosi elvtársnak, hogy az őszi búza vetését három nappal a kitűzött határidő előtt 100 százalékig elvégeztük. De segítségünkre volt a megyei pártsajtó akkor is, amikor a szentesi Lenin, Dózsai György, a vásárhelykutatsi Pentőfi, vagy a szegvári III. sz. termelőszövetkezeti csoport kiváló munkáját példaként állította elénk. A Viharsarok dolgozó népe már a múltban is fákllyavivő jel volt a marxista-leninista ideológiának. Megvilágította azt az utat, melyen haladnia kell valamennyi dolgozónak. A Viharsarok munkássága volt az, amely az elnyomatás, a Horthy csendőruralom idején ellenállásra buzdította példájával az ország dolgozóit. A Viharsarok dolgozó népe harcos hagyományaihoz hűen a felszabadulás után is tovább vitte úttörő szénképét. S ebben a megyei pártsajtónak jelentős része volt, lapunkon keresztül felismertük izt a hatalmas veszélyt, mellyel az imperialisták, a trockista Tintóék bérencei, az aljas Rajk- banda ,akart ismét nyomorba dönteni valamennyiünket. Mi, a Viharsarok dolgozói, biztosak vagyunk abban, hogy a megyei pártsajtó, a „Viharsarok“ hűen tükrözi majd viszsza múltunkat s a harcog multi jegyében Pártunk, Rákosi elvtárs irányításával további ered- ményeink hathatós szervezője lesz. Lapunk, a Viharsarok, megindulásával egyidőben — már annak hasábjain — ismételten ígéretet teszünk a Magyar Dolgozók Pártjának, annak szeretett vezetőjének, Rákosi elvtársnak, hogy úgy az őszi mélyszántást, mint az ötéves tervben ránk váró további feladatokat — a „Viharsarokkal“ karöltve — a Viharsarok dolgozó népe teljes egészében sikerre viszi. A Viharsarok dolgozó népei a szocializmus alapjainak lerakásánál) részt kér, mint ahogy eddigi eredményeiből is. Ezek sikere érdekében mi, a Viharsarok dolgozói. Ígérjük hogy Pártunk központi lapja a Szabad Nép mellett harcos fegyverünk lesz a Viharsarok is és összefogva a sikerre viszszük kitűzött céljainkat. Harcos kommunista támogatással, sok sikert és eredmény kívánunk a „Viharsarokénak. Kerekes M. Ferenc Hódmezővásárhely, Jókai u. 11 „A TERVET TELJESÍTJÜK!“ Grigorjevics Sztrugovcsikovban megmaradt az a katonaságbeli szokás, hogy figyel-*mezein tanulmányozza az őt körülvevőket. Szaz év a hadseregben, a nehéz harcok között megtett út sok mindenre megtanította. Tüzérparancsnok lett és jól megjegyezte magának, hogy győzni a harcban csak olyan emberekkel lehet, akiket jól ismerünk. A leszerelés után Sztrugovcsikov visszatért békés foglalkozásához, a kocsijavító-műhely mestere llett. A pártszervezet agitátorráléptettél elő. Az első napoktól kezdve rendszeresen tartott megbeszéléseket, újságolvasást, igyekezett az agitációt aktívvá, érdekessé tenni. Egyetlen esemény, egyetlen új kezdeményezési sem kerülte el figyelmét. A munkások szívesen gyűltek össze a megbeszélésekre, figyelmesen hallgatták, de az első időben mindenki önmagába zárkózott, a többiektől elkülönülve. Sztrugovcsikov sokat gondolkodott azon, hogyan forrassza, össze egységét. Az egyik estefelé, munka után elment a pártirodába. — Tanácsot akarok kérni — ezzel fordult Dusenko párttitkárhoz. — Gondoltam, hogy munkásaimat vendégségbe hívom magához, hogy velük szívből elbeszélgessek. Mit szólsz te ehhez? — Ezt jól gondoltad, élénkült meg a titkár. — Helyeslem. Vasárnap Sztrugovcsikov örvendezve üdvözölte vendégeit. Elsőnek érkezett ünneplőbe kiöltözve Iván Melnyuk és Jaroszláv Baradnij. Azután megjelent Joszif Musket, Onufrij, Szenek és mások. A házigazda, mindnyájukat asztalhoz ültette. A beszéd arra terelődött, ami mindnyájukat izgatta. — Minden erőnket meg kell feszítenünk — mondotta Sztrugovcsikov —, hogy a mi műhelyünk élműhely legyen a javítóüzemben! Szégyen lesz, elvtársak, ha mi nem teljesítjük túl a tervet. Az egybegyűltek felzúgtak. — Ez nem lehet, mester — vetette ellen Baradnij. — A tervet túlteljesítjük. — Túl kell teljesítenünk! — kiáltott fel Iván Melnyik. — E hónap végéig kijavítunk hét személykocsit négy helyett. — És én — tette hozzá Musket — kötelezem magára, hogy elvégzem az összes lakatosmunkát. Reggel a javítóműhelyben felpezsdült a munka. Mindnyájan egymással versenyezve igyekeztek segíteni a másiknak. Estére Iván! Melnyik és Baradnij leadták az első kijavított vagont... Ebben a sikerben nagy része van Grigorjevics Sztrugovcsikov, kommunista agitátor fáradságos munkájának. 50 millió könyv A szovjet szakszervező könyvtárak jelenleg 50 mill kötet könyv felett rendelik© nek. Az idei évben 72 millió rdert irányoztak elő 1650 könyvtár létesítésére. A jövőb tanfolyamokat szerveznek, íryek a könyvtári munkás szakképzettségét jelentős métékben emelik.