Független Ujság, 1948. június (3. évfolyam, 122-146. szám)

1948-06-27 / 145. szám

Hódmezővásárhely, 1048 június 27., vasárnap. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja II. évfolyam, 145. száza. ÁRA 60 FILLÉR A Mágocsoldal álom - Bihari­ László, a kiváló kis-­­­gazdapárti sajtótudósító, meg­­­ kapóan szép megemlékezést közöl Justh Zsigmonditól, az elhunyt íróról és népbarátról, aki többéves külföldi tanul­mányaitól eltekintve itt élt és halt meg a vásárhelyi határ mellett. Mágocsoldal peremén, Szentetornya fö­ldjén volt a Justh-major. Nagyobb birtok volt itt, ezen gazdálkodott a Justh-család, amelynek ki­emelkedő hajtása volt Justh Gyula is, a magyar függet­lenségi eszme soha meg nem alkuvó bajnoka, a kiváló egy­kori politikus. Justh Gyulá­nak testvére volt Justh Zsig­­mond, aki a századforduló magyar irodalmában a realis­ta regényírás egyik legna­gyobb erejű képviselője. A Mágocs-érnek ezt a vidé­két — írja Bihari — m­a már nem tudni miért, Hajdú völ­gyének nevezi a vásárhelyi és orosházi határ népe. Szinte megható az az imádat hatá­rán járó rajongás, amellyel Justh Zsigmond egyik cikké­ben a Hajdú-völgyet megraj­zolja: «Sehol nincs olyan bú­za,­ mint amilyen a Hajdú­­völgy partján hullámzik, se­hol olyan nép nincs, mint ezekben ti­­anyákban ... Sze­retem földjét, szeretem né­pét.» És e sorok után követ­kezik az a hitvallás-szerű kinyilatkoztatás, mely egész irodalmi működésének irány­vonalát is meghatározza: «El­mondom ma, mint már sok­szor elmondtam, hogy a nép­től, nemzetünk hatalmas hit-S úszótól várom én a jövő agyarországot.» A na­tural­izmus tisztán,-l­át­ni akarásával írta meg nagyobb­részt itt, a justhmajor­i kas­télyban feledhetetlen szépsé­gű regényeit: a Puszta köny­vét», «Gányó Julcsát», a «Fuimus»t, mely a Kiválás genezise» című regényciklusá­nak egyik kötete volt. Itt, ezekben a regényekben fél­reérthetetlenül mutatott rá ar­ra, hogy a magyar gentry és arisztokrácia az élet és a tör­ténelem biológiai törvényének kérlelhetetlensége folytán ki­öregedett és helyükre a pa­rasztság, a tanyák népe friss­­idegü, éles és józaneszű gyer­mekeiből kell megadnunk az utánpótlást. Sajnos, Justh Zsigmond szava pusztába hangzott el, hogy majd csu­pán fél század után, egy ször­nyű háború szociális megráz­kódtatása következtében nyer­jen igazolást. Justh Zsigmond azonban nem állott meg az irodalom­nál, hanem maga is hozzáfo­gott ah­hoz, hogy szülőföldje szeretett magyarságát szelle­mi szinten is felemelte. Kas­télyában színházat építtetett. Ez volt Magyarország első népi, igazi parasztszínházat. És ebben a színházban­ nem olcsó komédiákat játszottak a nép röhögtetésére, hanem Shakespeare-t, Mo­iere-t és az akkori magyar népszínmű­­irodalom termékeinek fémjel­zett értékeit. Bizony, ha a ko­rai halál az akkor különös­­érdekességű színház éltrehívá­­sát el nem ragadja kastélyá­ból, itt, a Krajda-völgy part­ján megszületett volna az egyedülálló magyar népi kul­túra. Alert hiszen ebben a színházban nem tanult buda­pesti aktorok, hanem majori béreslegények, tanyai gányó­­leányok játszottak. Érdemes feljegyeznünk itt néhánynak a nevét, akik kö­zül az egyikkel, már mint meglett­ korban járó árpád­halmi uradalmi magtárossal e sorok írója is sokat beszél­getett gimnazista korában, er­ről a külöttös színházról. Kul­csár Istvánnak hívták az öreg magyart, akinek a bátyja, Kulcsár Pál, a különös szín­­társulat drámai hőse volt. Ve­le együtt működött, termé­szetesen akkor, amikor a me­zei munka mellett erre idő is jutott — Rajki István, az ura­dalmi bojtár. A társulat má­sodik hősszerelmese a szom­szédos Eötvös-majorból került ki: Györgyi Józsefnek hívták. Madarász György hétköznapi életében a marhakereskedést űzte, viszont a színtársulatban ő volt a legjobb énekes. Csur­gós András fejősgulyás, Bá­lint Péter, Tömbös János, Be­­niám Antal, a társulat többi tagja szintén hajdúvölgyi kis­­paraszt volt. A Béniám-csa­­lád drámai szendét is adott, Vica leányzó személyében, a szentetornyai falu Kopognak nevezett fertályából, Justh Zsigmond társulatának. Pus­kás Lívia, a másik színésznő, hétköznapjaiban szintén a pa­rasztleány életét élte, az értel­miséget pedig a pusztai szí­nésznők között Supkégel Fló­ra, a szentetornyai tanító le­ánya képviselte. Ám nemcsak színielőadáso­kat rendezett Justh Zsigmond szeretett hajdúvölgyi paraszt­jainak, hanem könyvtárat is állított fel nekik. Büszkén ír­ta, hogy pletykázás helyett a­ szentetornyaiak már Jókai re­gényeket olvasnak és kocsmá­­zás­­ idején az iszákoskodás helyett a justhmajori színház­ban rendezett felolvasásokra járnak... Ma, amikor a népi demo­krácia igyekszik valóra vál­tani, amiről Justh Zsigmond egykor lüktető aggyal nagyot álmodott, kegyelettel nézünk a Justh-majorban ma is álló öreg kastély és kertjében a különös feliratú sírkő felé. Szükségesnek tartjuk a var­sói öt pont lényegét egy-egy mondatban újból ismertetni. Meg kell jegyeznünk ezeket a pontokat, hogy a további fej­leményeket megfelelően figye­lemmel kísérhessük. Íme az egyes pontok tartalma: " 1. Németország dem­ili­­tarizálása. 2. A Ruhrvidék négyha­talmi ellenőrzés alá he­lyezése. 3. Egységes demokrati­kus német kormány meg­alakítása. 4. A megszálló csapa­tok kivonása egy évvel a békekötés után. 5. Jóvátétel biztosítása a német támadástól szen­vedett országoknak. Ez az öt pont, amelyeknek alapján a Szovjetunió, valamint a keleteurópai népi demokrá­ciák elképzelhetőnek tartják a komoly sikerekkel biztató bé­kés tárgyalásokat. Idevonatkozó újabb jelentéseink egyébként a következők : M­o­l­i­ss­zń külügyminiszter­­ a varsói határozatról­ Dr .M­o­l­n­á­r Erik külügy­miniszter péntek este hazaér­kezett, s nyilatkozott a MTI munkatársa előtt. Nyilatkoza­­­­tában a következőket mondja :­­ — A varsói konferencia ki­­f­­ejezésre juttatta a Szovjetunió­inak és a népi demokráciáknak­­ azt az akaratát, hogy a német­­ imperializmus újjáélesztési ki-,­­ sérleteivel szemben igénybe­­­ veszi a rendelkezésére álló­­ eszközöket. A varsói konfe­rencia egyúttal világosan meg­mutatja az utat, amelyen a német kérdés a béke és a de­mokrácia érdekeinek megfe­lelően rendezhető, Angliának engednie kell! A berlini és lipcsei rá­dió egybehangzó londoni jelentést közöl, amely szerint jólértesült angol körök az angol politikai irány változtatásával szá­molnak a berlini kérdés­­­­ben. Az angol kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy vagy kom­promisszumos megoldást kell keresni a Szovjet­unióval, vagy pedig ki kell üríteni Berlin nyu­gati övezetét, mert nem­ lehet tovább kiélezni a helyzetet. A brit kormány ilyen értelemben már megkezdte a tárgyaláso­kat az amerikai és fran­cia kormánnyal is, hogy közös alapon kíséreljék meg a megegyezést a Szovjetunióval. Prágai vélemény Moszkvából jelenti a Tass iroda. Prágai lapok terjedel­mesen közlik a varsói tanács­kozásokról kiadott jelentést és hozzáteszik, hogy a csehszlo­vák közvélemény örömmel fo­gadta a határozatokat. Cseh­szlovák politikai körökben az értekezlet eredményeit a béke f­enntartása érdekében végre­hajtott haditervnek minősítik. Molotov­t Varsóról Moszkvából jelentik. Pénte­ken délelőtt indult haza a var­sói repülőtérről Molotov szov­jet külügyminiszter. Megálla­pította, hogy a fasizmus és a német támadás elleni közös harc tette lehetővé a szovjet­­lengyel baráti viszony kiala­kulását. Európa népei és a német nép sem engedik a né­met támadó szellem újjáéle­dését. Mint a varsói tanácsko­zásokról közzétett nyilatkoza­tokból kitűnik, csak a Szov­jetunió és a népi demokráciák államai tudnak olyan progra­mot adni a német kérdés meg­oldására, amely megfelel a népek érdekeinek és a béke és a demokrácia, mlamint a szocializmus céljait szolgálja. Molotov beszédét a baráti népek éltetésével fejezte be. „Varsó öt pontja, a béke érdekében végrehajtott haditerv“ — A külpolitika hírei — Kedden reggel 9 órakor gyülekezzünk az Új Kenyér ünnepére A demokratikus pártok együttesen az ország egész te­rületén népgyűléseket és ara­tóünnepségeket rendeznek Pé­ter Pál napján, a­mint erről lapunkban több ízben megem­lékeztünk. Az Új Kenyér ün­nepén, kedden délelőtt, a vá­sárhelyi koalíciós pártok, va­lamint a szakszervezetek, az if­júsági és női szervezet együt­tes aratóünnepsége délelőtt a népkertben lesz, délután 4 órakor szabadtéri előadással folytatódik, este pedig az EPOSz rendezésében táncmu­latság lesz a Fekete Sasban. A reggeli ünnepség zenés éb­resztővel kezdődik, a pártok és a szervezetek felvonulása lovas kísérettel, ökrös foga­tokkal történik, kisgazda párt­­szervezetünk viszi az ünnepi kenyeret az aratóünnepélyre. Kedden délelőtt 9 órakor fogunk gyülekezni pártköz­pontunkban, onnan vonulunk zászlók­ alatt a népkerti ün­­­­nepségre. Aki csak teheti, kü­lönösen a belterületiek, akik nincsenek benne az aratási munkálatokban, jöjjenek el erre a szép ünnepségre. A Nemzeti Parasztpárt is ezúton hívja fel tagjait, hogy kedden 9 órára gyülekezzenek a pártháznál, ahonnan együt­tesen fognak felvonulni. Az EPOSz ünnepségéről a következő értesítést kaptuk: Péter-Pál napján, az aratás ünnepén az EPOSz nagysza­bású sportdélutánt rendez 4 órai kezdettel a Munkás­pá­lyán. A helyi EPOSz szerve­zetek sportolói ez alkalommal mutatkoznak be a vásárhelyi közönségnek. Felvonulnak a tanyai szervezetek sportoló fiataljai s futballmérkőzés, zsákbafutás, birkózás, ökölví­vás és egyéb atlétikai szá­mokban mérik össze erejüket. Erre a műsoros esttel egybe­kötött sportdélutánra ezúton hívjuk fel az érdeklődők fi­gyelmét. ■——«o»----­ Ingyen beoltják vész ellen a baromfiakat Vásárhelyen Munka verseny az állatorvosok között Mint értesülünk, a napokban Katona Imre állategészség­ügyi főtanácsos megbeszélést folytatott Oláh Mihály pol­gármesterrel a fellépett barom­fivésszel kapcsolatos teendők­ről. Bejelentette a főtanácsos, hogy a vásárhelyi állatorvosok a szérum biztosítása esetén munkaverseny keretében telje­sen díjmentesen elvégzik vá­rosunkban az egészséges ba­romfiak oltását s ezáltal meg­akadályozhatják aprójószágál­­lományunk pusztulását. Oláh Mihály azonnali határozatának eredményeként 1500 forint fe­dezetet skerült előteremteni és így két héten belül meg­kezdik városszerte a barom­fiak beoltását. A városban a mázsaháznál, külterületen pe­dig Kardoskúton és Vásárhely­kutason lesz az oltás. Elkészült a „halál* lépcső“ A Fekete Sas leszakadt lép­csőházát, mely két dolgos em­ber halálát okozta, a város újraépíttette. A lépcsőzet tel­jes egészében vasbetonból ké­szült s már a korlátok felsze­relése van csak hátra.

Next