Vásárhelyi Hiradó, 1903. december (4. évfolyam, 287-311. szám)
1903-12-01 / 287. szám
1903. december 1. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 287. szám. í rásos ihlettel áthatott gyülekezetben. A helyesen megválasztott, vallásos szónoki ihlettel előadott ima, beszéd, felolvasás és szavalat ment volt minden fanatikus túlbuzgóságtól és ép ezért meggyőző erkölcsi erővel hatott a jelenlevőkre, a művészies előadás által pedig kívánatos lelki gyönyörűséget nyújtott. Azt hiszem, az összes jelenvoltak általános óhajának adok kifejezést, mikor azt mondom, vajha megismétlődnék e szép estély mielőbb. A műsor egyes részleteiből említésre méltók: Farkas Lajos főgimnáziumi tanár hegedű produkciója, özv. Tamáskáné Nyizsnyai Aranka úrasszony lelkes szavalata, Pap Imre ref. lelkésznek, az ifjúsági egylet elnökének régimája és az iskolás leánykák karéneke. Ha szabad volna e nemes ügy érdekében egy kis kritikát is gyakorolni, úgy megjegyezném, hogy a következő alkalommal kívánatos volna a kis leánykák karával valami melodikusabb énekdarabot előadatni; végül a felolvasást illetőleg említetlenül nem hagyható, hogy még az oly vallásos tárgyú felolvasásnál is, mint amelyet vasárnap volt alkalmunk hallani az előadásnak tárgyilagosabb mondhatnék hétköznapiabb hangon kell történnie. G. 7. Törvénykezés. Esküdtszék! tárgyalás. — nov. 30. Ma délelőtt folyt le a szegedi esküdtszék előtt első sajtóperünk, melyet a helybeli takarékpénztár igazgatósága inditott lapunk felelős szerkesztője Espersit János ellen. Az esküdtszék, — mint előre látható volt, — felmértő ítéletet hozott. A tárgyalás lefolyásáról saját tudósítónk jelentése alapján a következő tudósítást hozzuk: Esküdtszéki elnök: Pókay Elek. Szavazó bírák: Kriston Péter és dr. Marton József. A vádat dr. Reniger Jakab szegedi ügyvéd képviselte, a védelmet dr. Baksa Lajos ügyvéd látta el. Az esküdtszék megalakítása előtt Pókay elnök az ügy békés elintézését javasolta. Reiniger Jakab vádló ügyvéd hajlandónak nyilatkozott az ügyet megszüntetni, ha Espersit János bocsánatot kér. Erre felelős szerkesztőnk kijelentette, hogy bocsánatot kérni nem hajlandó, mert a sértetteknek már régen teljes és férfias elégtételt adott. A békítési kísérlet meghiúsulta után következett az esküdtszék megalakítása. Esküdteknek kisorsoltatnak: Bohn Károly, Wéber György, Felmayer Lajos, dr. Strausz Miklós, Virág Sándor, dr. Pártos Ernő, Klein Gerő, Benkóczy Pál, Werkheimer Adolf, Fein La jos, Ábrahám József és Sándor Nándor. Az esküdtszék megalakítása után vádlott az általános kérdésekre kijelenti, hogy neve Espersit János, 24 éves, nős, r. kath. hírlapíró, vagyontalan és büntetlen előéletű. Nem érzi magát vétkesnek. Ezután előadta a vádlott Espersit János az egész ügy keletkezését. Rámutatott, hogy a takarékpénztár igazgatósága a takarékpénztárból politikai fészket csinált, ő maga is folyton politikailag exponálja magát s mert e lap ezeket s a szerinte káros helyi politikai befolyásokat ostorozza, vádlott ellen valóságos hadjáratot indítottak. Terrorizálni akarták őt hírlapírói működésében. A cikkekből, ha felolvastatik, az első pillanatra kilátszik, hogy tárgyilagos, számadatokkal bizonyított kritika. Ezután a bizonyítási eljárás következett. A törvényszék elrendelte a budapesti értéktőzsde hivatalos árjegyzőjének és a Vásárhelyi Híradó május 13-iki számának felolvasását, amelyben a rektifikáció foglaltatik. Ezek felolvasása után az esküdtekhez intézendő kérdés megszövegezése következett, ahol a védőügyvéd, dr. Baksa Lajos kifogásainak helyet adott. A megszövegezett kérdés felolvasása után dr. Reiniger Jakab állott fel a vád előterjesztésére. Rágalmazással vádolja Espersit Jánost azért, mert az inkriminált kifejezések a takarékpénztár igazgatóságára sértők és mert rosszindulatból fakadnak, meggondolatlanok és szándékosak. Felrója a vádlott terhére, hogy a cikk megjelenése után csak három hónapra közölte a rektifikációt. Számadatokkal igyekszik bizonyítani, hogy a takarékpénztár milyen nemesen fogja fel hivatását. Csak azt sajnálja, hogy nem vásárhelyi esküdtek ítélkeznek ez ügyben. (Megjegyezzük, hogy éppen a vád utasította vissza a két vásárhelyi esküdtet.) Kéri a bűnös kimondását. Ezután dr. Baksa Lajos emelkedett szólásra és remek, tárgyilagos és logikus beszédben kelt a vádlott védelmére. Rémmese, amit a vádló ügyvéd előadott és amivel hangulatot akar kelteni. Eszébe jut erről egy nagy király mondása: A boszorkányokban nem kell hinni, mert azok nincsenek. Azokat sem kell elhinni, amiket az igen. vádló mondott, mert azok sincsenek. Rosszakarattal vádolja védencemet a vádló úr, hogyan lehetséges az, hiszen a vádlott a vádlókat személyesen nem is ismerő, azokkal soha nem érintkezett, miből fakadna tehát lelkében a rosszindulat. Egyebet nem cselekedett, mint jogos kritikát gyakorolt a pénzintézet működése felett közérdekből. Ezután rátér az egész ügy részletes és kellő ismertetésére. Itt csak magáról a takarékpénztár igazgatójáról van szó és nem az igazgatóságról, mert ő maga az igazgatóság. Elmondja védő Fári Antal viselt dolgait. Beszélt Fádinak az ellenzéki lapba való cikkezéséről, ahol letagadta a cikk szerzőségét és később az mégis rábizonyult, tehát nyilvánosan valótlanságot állított. Az elnök figyelmezteti a védőt, hogy a főmagánvádló nem vádlott s nem engedi meg annak sértő aposztrofálását. Dr. Baksa Lajos kijelenti, hogy az elnök figyelmeztetése előtt tisztelettel meghajol, de ezeket védence érdekében kénytelen elmondani. Ezután rátér a dupla napidijszámitás dolgának ismertetésére s éppen ezen dolgoknál fogva szivesen ráállana arra, hogy a vásárhelyi polgárok ítélkezzenek ez ügyben, mert hiszen e közismert dolgainál fogva Fári Antal már rég erkölcsi halott. A félmillió koronás pert is ismerteti. Sok adattal és meggyőző logikával mutatta ki a vádlott büntetlenségét. Rosszhiszeműségről és rosszakaratról szó sem lehet, hiszen mikor tévedését vádlott belátta, rögtön helyreigazította tévedését. „A legfőbb jog, a legfőbb igazságtalanság“, itt is a legnagyobb igazságtalanság volna, ha védencét elítélnék. Kéri a felmentést. A vádló válasza és a védő viszonválasza után Espersit János mondott rövid beszédet védelmére. A vádló képviselője őt rosszakarattal vádolja. Kérdi az esküdteket, hol lehet ott a személyes rosszakaratról szó, amikor ő vádlókat személyesen nem ismeri, soha velük érintkezésben nem volt és soha a takarékpénztárhoz váltót be nem adott, hogy azt visszautasították volna? Ő nyugodt lelkiismerettel, szent meggyőződéssel és felemelt fetjel állítja, hogy soha a vádbeli cselekményt elkövetni essze ágában sem volt s éppen ezért az esküdtek igazságérzetére apellálva, miután ő férfias és korrekt elégtételt adott s az esetleges bocsánatkérést fegyverül használnák fel ellene, kéri felmentését. Ezután az esküdtek tanácskozásra visszavonultak s néhány percnyi tanácskozás után Strausz Mihály ügyvéd az esküdtek főnöke felolvasta a verdiktet, mely Esperesit Jánosra nézve felmentő. A törvényszék az esküdtek ítélete alapján Espersit Jánost a vád és következményei alól felmentette, egyben vádlókat Espersit Jánosnak 50 korona utánjárási, dr. Baksa Lajos védőnek 200 korona ügyvédi költség megfizetésére egyetemlegesen kötelezte és a tárgyalási költségekben elmarasztalta, sok pénzzel, amit keresel? — A papa takarékba teszi s ha nagy leszek, veszek egy Stradivariust, egy házat, kocsit, lovat és autómobilt. — Szeretsz a gyerekekkel játszani ? — Nagyon! — És mióta tanulsz hegedülni ? — Három éve s most 42 koncertdarabot tudok kívülről. Öt nap alatt tanulok meg egyet, úgy, hogy a hangjegyeit is leírom. — Egy fiatal leányka, a művész dugocskája, lépett a társalgókhoz s igy szólt közbe: — Egyszer már én rólam is írtak az újságban. — És mit írtak rólad ? — Hogy én semmit se tudok — válaszolta a kis csacska. Eközben Ferkó úr szétnézett s e kiállással: Ahá, hozzák a fagylaltot s mind megeszik, ha nem sietek! — a családjához szaladt. Később mégis visszajött s mesélte, hogy most Robinsont és Jules Vernét olvassa. Aztán figyelni kezdett, majd igy szólt: Milyen álmosan játszik a cigány! — Hát menj oda és vedd ki kezéből a hegedűt. — De én is már álmos vagyok, no meg az impresario bácsi nem is engedné. — Felmentő ítélet. — "Beszélgetés Vecsey Ferkével. — nov. 30. A 10 éves magyar hegedűművészt, Vecsey Ferencet idehaza is meginterviewálta egy újságíró s megkérdezte tőle, hogy örül-e annak, ha annyira megtapsolják? — Persze! — felelte a kis nagy művész, tetszik nekem, de Berlinben sokkal jobban megtapsoltak. — És mit beszéltél ott a császárral ? — Nem sokat, de a császárné az ölébe vett s azt kérdezte, hol tanultam hegedülni s vannak-e testvéreim. — És jól tudsz németül ? — Nem igen. — Hát akkor hogyan tudtad megszólítani a császárnét ? — Azt mondtam neki: császár néni! E közben egy hölgy is odajött és cirógatta a művészt. De a gyermek idegesen félrehúzódott. — Hát a hölgyeket nem szereted? — Nem, haragszom a nénikre! Berlinben sohsem hagytak békén. Sohsem fogok a nőknek udvarolni. — Hát mi lesz avval ? Még egy csodagyermek. A felnőttek dicsőségét alaposan kezdik veszélyeztetni az egyre másra felbukkanó csodagyermekek. Alig fedezték föl a kis Vecsey Ferencet, máris kíre érkezik Londonból egy másik csodagyermek csodálatos szereplésének. A kis Darewski Miksa sikeresen konkurrái Vecsey Fe rivel, miután ő még csak 8 éves és máris „kész“ zongoraművész, sőt komponista. Egy bournemouthi zenekar előadta egyik szerzeményét, mely még „ifjúkori“ szerzeménye tudniillik — ötéves korában komponálta. A kis Darewski-fiú egy jónevű énekmester fia, 1895-ben született és már akkor játszott saját szerzeményű melódiákat, mikor még az ábécét sem ismerte. Akkoriban még mások írták le szerzeményeit, meg az orvosok, tekintenek rendkívüli agyfejlettségére, megtiltottak, hogy tanuljon. Úgy mondják, hogy hat hónap alatt tanulta meg a zeneszerzés technikját. Karácsonyra már ő maga fogja egyik keringőjét dirigálni és tavaszszal bemutatkozik Londonban a nagy nyilvánosság előtt mint zongoraművész. Már most harminc klasszikus darabot játszik kotta nélkül. Hogy várjon hiba nélkül is, azt persze ilyen messziről jött hírekből nem konstatálhatjuk. Bevignaninak, a „Covent Garden“-színház karmesterének tanúsága szerint, fél évvel ezelőtt, próba és hiba nélkül játszotta el Mozart egyik triójának zongorarészletét. — nov. 30. Hírek mindenfeléi. A Kossuth-gyalázó radnai ügyvéd fegyelmije. Emlékezetes még az a botrány, melyet Mórai Valér dr. radnai ügyvéd rendezett a radnai „Magyar Korona” vendéglőben. Az ügyvéd és néhány magyarfaló társa tudvalevőleg a vendéglőben függő Kossuth-képet, továbbá a tizenhárom vértanú képét leköpte. Emiatt Mozart a radnai kaszinóból