Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. június (3. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
Hódmezővásárhely, 1907. Szombat junius I.Ara 2 FILLÉR. Harmadik évfolyam 130. szám VÁSÁRHELYI Slófizetési árak : Helyben : negyedévre 1 k. 80 l. félévre 3 k. 601. egész évre 7 k. 20 t. Vidékre : negyedévre 3’60 h. ügyes szám ára 1 fillér (1 kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utcza 17. (Orovecz-ház). FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonosi Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér petit sora 30 fillér. Megjelenik a hon reggeli órákban. Telefonszám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Egyik 19, másik egy hijján 70. Hunvásárhely, május pl. A politikai Dániából kellemetlen bűz árad ki. A beszáradt tetejű dudvát febolgártá a koalíczió s teli tüdővel élvezi az áramló szagot. Tisza István és Hieromint a zárszámadási bizottság maga elé czitálta, hogy adjanak számot arról, hova tették azt a félmilliót, amit az országgyűlés felhatalmazása nélkül az ország kárára elköltöttek? Helyes, hogy kérdőre vonják e két alakot. Meg van rá az ok. Az ország pénze nem csokiszalmája, amit mindenkinek minden felelősség nélkül szabadon lehet lopni. Ha Tisza és Hieronimi nem tudják magukat, mint ahogy nem is tudhatják, igazolni, vád alá kell helyezni őket, meg kell bélyegezni, mivel eléggé felhízottak, ki kell venni a zsírjokból, be kell rajtuk hajtani a félmilliót. Az igazságot ki kell deríteni, a bűnt meg kell büntetni, hogy az ország pénzivel debződők súlyos büntetése elrettentő például álljon az utódok előtt. Hanem a régi görögök betett szemmel ábrázolták az igazság istennőjét, aki nem látja, hogy kiről van szó, csak azt, hogy miről. Legyen hát nálunk is az igazság kérlelhetetlen és vak. Mérjen a serpenyő Péternek úgy, mint Pálnak. Személyválogatást ne tegyen szereplő vagy letűnt nagyságok között se. Terítse rá mindenkor arra a vizeslepedőt, aki megérdemli. Tiszáék megidézését és elítélését helyénvalónak tartjuk. De ha őket megidézték és felelősségre vonják, idézzék meg és vonják felelősségre Széll Kálmán volt miniszterelnököt, aki meg nem szavazott százezreket szintén utalt ki. Felejtsék el azt, hogy Széli most a koalíció egyik pártjának, az alkotmánypártnak éltető lelke. Hunyják be a szemeket, ne a személyt nézzék, hanem az igazságot. Legyenek következetesek. Idézzék meg Széll Kálmánt is s kérdezze meg tőle is a zárszámadási bizottság, hova tetted a százezreket és hogy merted ezt tenni? Húzzák a szégyenpadra Fehérváryt, Kristóffyt és czinkostársaikat. Vonják kérdőre őket is. Ha a császár vissza akarja fizetni helyettök az elpazarolt milliókat, hát csak fizesse vissza, ha a király nem hagyja jóvá a büntetésüket, hát ne hagyja, a nemzet a maga részéről tegye meg a kötelességét. Ez lenne az igazság. Vonják felelősségre továbbá Wekerlét és Kossuth Ferenczet, akik, mint a zárszámadási bizottság is tudja, szintén csináltak törvénytelen utalványozásokat s azzal, mint hónapokkal ezelőtt reá is mutattunk, megfizették a kormánypárti sajtót, meg a jó Isten tudja csak, hogy hova fordították. E tény bizonyításánál hivatkozhatunk aktaszámra is. Kossuth Ferencz 1906. augusztus 4-ikén 6438/1906. rendelettel utasította az államvasut igazgatóságát, hogy a miniszterelnöki sajtóiroda részére utalványozzon ki 50.000 koronát. Az igazgatóság igazolja, hogy az 157/306 (1906). sz. utalványnyal ezt az összeget tényleg Wekerle rendelkezésére bocsátotta. Ezt a tényt nem tagadta Wekerle Sándor és Kossuth Ferencz sem. Ebből a világbolondításból aztán a szegény magyar alig tudja vagy nem is tudja kihámozni az igazságot. Hallja, hogy durrogatnak. Egyrésze azt hiszi, hogy ágyaznak a patkányokra, a másik pedig már látja, hogy mozsárágyút sütögetnek csupán. Hiszen nem szabad nekik, felsőbb engedelem nélkül, semmi érdemleges lépést tenniök. Azok egyszerre költötték el a félmilliót, ezek apródonként. Azok hazudtak, ezek nem mondanak igazat. Szóval egyik 19, a másik egy hijján 20. Míg tehát a bot egyik végivel ütik azokat, a bot másik végivel üssék ezeket. Rászolgáltak. Polónyi szennyese. A kiebrudalt ex-igazságügyér, a hájjal megkent Polónyi Géza ügyében tegnap nagy horderejű tények történtek. Lengyel Zoltán egész csomó vádra nézve terjesztette elő bizonyítékait dr. Kiss István vizsgálóbíró előtt. Lengyel összesen négy csoportba foglalta bizonyítékait. Ezek közül az első arra vonatkozik hogy a főváros tulajdonát képező Erzsébet-téri kioszk dolgában tizenhét éven át minden egyes meghosszabbításnál ezer forintot kért és kapott Polónyi s ezért nemcsak kijárta, mint bizottsági tag a bérlet megadását más pályázókkal és a tanácsi előterjesztéssel szemben, hanem ha kellett, fel is szólalt. A második eset arra vonatkozik, hogy a Duna gőzhajózási Társaság kérdésében mindaddig ellenezte a társaság kérelmének megadását, mig 10.000 koronát nem kapott, s ennek utána most már a társaság mellett beszélt a bizottságban s a közgyűléstől pedig távol maradt, de a vezetése alatt álló belvárosi bizottsági tagok két hónap előtti álláspontjukat feladva, a társaság mellett szavaztak. A harmadik eset azt tartalmazta, hogy Polónyi egész bizottsági tagsága alatt bordélyházak engedélyezésére használta fel befolyását s ezért fel nem sorolható sok esetben megfizették. A negyedik esetben tisztviselői kinevezésért kért és kapott pénzt. Ezeken felül vállalta a bizonyítást Lengyel Zoltán a czikkben megjelölt esetekre és a Beke Erzsébet-féle gr. Nákó Sándorral kapcsolatos zsarolási vádra nézve is, előadván, hogy még számos megvesztegetési esetre vonatkozólag is előterjeszti bizonyítékait, ha a valódiság bizonyításának keretei dolgában határozat lesz s ez jogerőre emelkedik. Mosdatják hát a szerecsent ! A nyári színkör tüzveszedelme. A rettenetes zűrzavar. Hol keletkezett a tűz? Hunvásárhely máj. 31. Lapunk tegnapi számában megírtuk már, hogy űrnapján este 9 órakor tüzkatasztrófa fenyegette szép nyári színkörünket. Ha a jelenlévő tűzoltóság, a mozgófénykép vállalat igazgatója s a rendőrség idejében nem veti rá magát a tűz lokalizálására óriási katasztrófa származhatott volna. A tűz,mint már jeleztük, a vetítő kamrában keletkezett. A földszinti állóhely hátterében a kétszárnyú ajtó bejáratnál volt ez fölállítva. Körülötte nehéz nagy szőnyegek. Ha egyetlen szőnyegbe belekap a láng föltétlen meggyűl a száraz fenyőfaszerkezet . . . Az egyik czelluloid felvétel 180 méteres szalagja gyuladt meg a gépből kipattanó szikrától. Mint a lőpor úgy robban ez az anyag. A gépkezelő mechanikus , a vállalat alkalmazottja volt a hibás. Amikor meggyűlt a szalag, a tenyerével elnyomhatta volna, de megijedt s nézte, miként gyűl meg az egész készlet. Több száz forint árukép elégett. A színházban 7 tűzoltóval jelent meg Kádár Henrik tűzoltóparancsnok , kettőt a gép mellé állított egyegy minimax készülékkel. Ő maga minden 10 perczben vizsgálgatta az erős áramvezetőt, mely a jobb oldali páholyok alatt vonult el a színpadi kapcsolóhoz. A vészlámpák égtek. Amint a czelluloid meggyűlt, a tűzoltó nyomban működésbe hozta a minimax készüléket, egy percz alatt eloltották a tüzet. Privitzer József rendőrhadnagy szakította le a függönyt. A felelősség megállapítása igen nehéz. A tanács, nem hallgatta meg hivatásos szakértőjét, a tűzoltóparancsnokot, hanem a mérnökségtől kért véleményt. Mindenestre könynyelmű játék volt a színkört erre a czélra kiadni. Szerencse, hogy a közönség menekülése közben nagyobb szerencsétlenség, vagy katasztrófa nem történt . . . * Hogy micsoda zűrzavar, kétségbeesett kapkodás támadt a színkörben, annak jellemzésére elmondunk néhány epizódot, melynek magunk is tanúi voltunk. A földszinti ülőhelyeken s oldalt közepes számú közönség volt, kilencz páholyban ültek, az erkély végig tele volt s különösen a középen, az ajtók közelében sok állójegyes is tartózkodott. A karzat félig volt telve. Hirtelen nem vette észre senki az esetet, a „szemtelen tolakodó“ képvetítésénél nézte a közönség, hogyan jön a tolakodó gyors léptekkel, egy palota falánál hirtelen, mintha a falhoz ragadt volna, megállt az emberi kép, ekkor hallatszott az első recscsenés és a vetítő kamara nyílásán lobogó fény csapott ki. Önkénytelenül hátra tekintett mindenki, Kádár parancsnok sietve a gépezethez ment. A halotti csendben egyszerre elkiáltotta valaki : — Tűz van ! Egy pillanatig dermedten állt vagy ült a közönség, a következő pillanatban azonban székek súrlódása, kopogása, jaj, zűrzavaros lárma támadt. Nem kereste kabátját, kalapját senki. Olyan ügyes tornászokká lettek egyszerre az emberek és asszonyok, hogy gyönyörűség volt nézni. Asszonyok három-négy padott ugrottak át egy pillanat alatt. Voltak, akik feleségüket, gyermeküket vezették. Csodálatos harmóniával kulcsolódtak öszsze azoknak a kezei, akik egymást szeretik s akik összetartoznak. Hanem jellemző dolog, hogy senki sem kereste a vészkijáratokat, mindenki a főajtókon tolongott. Hiába hangzott el a csillapító kiáltás is — Nyugodjanak meg, nincs veszedelem ! Rohant mindenki vakon az ajtóknak, az emberek egymásra potyogtak, I ! A legfájdalmasabb és legré- £ 'Hfl Jjf Jf*H Sjp ^ $ I ^eltávolíthatók a Vasváry fele^ iU ff liOj&GNi l # i U