Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. március (4. évfolyam, 61-91. szám)
1908-03-01 / 61. szám
I V.1r* i 3‡. E *I1·I S» AS 3 —* D 3 Aa 3rr I.1 3 § i £ 33 sr i'r sr · S 1 S : 3 10 ;• O I O · 00 I* YZ I pr o”p - O - (* - P r c fo i. ^ p· ** Co › r5 ?* CC : ES3 1 P ri ri 1 I ® : p 03 15 ? ** i ® !. *i i ©, i * ?· 0 ps 1 p* a P 1 n Li 03 n ex. 1 Ck €t·«-»* 03 M - © - cr - CO SO • PP ‘ p› se , *-i_ cT pr Fáznak tőle. Hunvásárhely, márcz 1. Akárhogy is takarják a dolgot a koaliczió kolomposai s akárhogy is neki támadnak, mint a kopók minden hazafias hangnak, le akar- Iván azt torkolni, mégis csak fáznak a házszabályreviziótól azok is, kik mellette ágaskodnak. Hiába rántják elő a hamis érvet, hogy kell a revízió a nemzetiségi veszedelem ellen, hiába jön nekik kapóra, hogy a horvátországi választásokon ismét a lázadó Supila-csorda győzött, mely ismét obstruálni fog, hiába mond egy-egy miniszter csitító megnyugtató beszédet a szájkosár mellett, mégis csak bűzlik Dániában, mégis csak fáznak a hős urak, mert érzik, hogy régi programmjukkal jönnek ellentétbe, mikor a szólásszabadságot akarják lakat alá verni, azt a szólásszabadságot, melyért való harcz indította meg az egész nagy nemzeti küzdelmet. A nemzetiségi csordával, a horvátokkal nem a házszabályok megnyirbálása által kell elbánni, tessék kitanítani őket másképen arra, hogy büntetlenül egy gazember sem lázadhat a magyar állameszme és államegység ellen. S ha az új választási törvény folytán csakugyan szükség lesz majd valami házszabály módosításra, akkor lássuk előbb a javaslatot az új választási jogról, s aztán a revíziót, ne pedig megfordítva! Most azt követelik a nemzettől, hogy fejjel menjen a falnak, pedig a nemzet az utat akarja látni, mely tényleg a jobb jövő felé vezet. A kormánylapok másból sem állanak, mint örökös gyanúsításból a nemzeti ellenzék nemes tagjai iránt. Megvádolják őket azzal, hogy Luciuval, Bredecianiuval s a többi nemzetiségi lázadóval paktálnak, holott, azt maguk is jól tudják, hogy e vád hülyeség. Arra való csak, hogy elterelje a figyelmet a tulajdonképeni tárgyról, a házszabály elleni merényletről. Aminthogy általában a kormány hűbéres seregének harczi modora abban merül ki, hogy személyi sértegetésekkel és hazug vádaskodással terelje el a figyelmet a vásári alkuról, melynek napról-napra áldozata lesz a nemzeti jogok és követelmények egy-egy foszlánya. De azért a kvótaemelő urak csak fáznak. Meg megborzogatja a hátukat a hideg, hogy talán mégiscsak rut játékot űznek a nemzettel, s nem a szerint cselekesznek, ahogy a múlt választások előtt ígérték. Kerülgeti őket egy kis csazarheuma, mert nagyon csupaszon hagyták az elvhűségüket, pőrére vetkőztették s jól oda fújt a csipős bécsi szél. Mert hát bizony csakugyan csúzos, tehát beteg elvhűség az olyan, melyet csak az átmeneti takaró rongyaival lehet úgy a hogy megvédeni. Csak az a dicstelen állapot, hogy még a felemelt kvótát s a szájkosármerényletet is ez alá a takaró alá dugják. . . . Fáznak tőle, de megszavazzák, mert a nyájnak kötelessége a kalomp után menni . . . Kun Béla. aa N ® 3 tf̋(0 crq p • 03 . pr0N N P ‘ ‡ • ‡1 a tavaszi idényre finom divatos felejtő és 53 t@nyszövetek nagyválasztékban megérkeztek. Kérem megrendelések és mértékvételek végett üzletemet felkeresni, hogy kellő időre elkészíthessük a megrendeléseket. Lovagló bricsesz nadrágokat csinos magyar öltönyöket szép kivitelben készítek. Szántó József A csinos magyar legényhez czimzett szabóüzletben Kossuth-tér. Hódmezővásárhely, 1808. Márczius I. Vasárnap. ITÉSA 2 FILLÉR Negyedik évfolyam 61. szám. VASAHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRÁK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Anássy-utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Elitélt agitátor. Egy népgyűlés epilógusa. Hunvásárhely febr. 29. Még a múlt év júliusának végén a szocziáldemokrata párt népgyűlést tartott a Kossuth téren. A gyűlés szónoka valami Pelczéder Ágoston nevű központi agitátor volt. Foglalkozott ezen a népgyűlésen a politikai helyzettel, egyszer a „Szolnok“ minden igaz ok nélkül neki esett a Reggeli Újságnak, különösen pedig Szabó Imre tanítónak, lapunk főmunkatársának. A politikai biztos, D. Nagy Sándor rendőrtisztviselő, többször figyelmeztette a nyelves szónokot, hogy ne izgasson, mivel az mindenféle közintézményt majd a rendőrséget is elővette és támadta. Mikor a közintézmények piszkolásából kikopott, a nyomdászsztrájkból kifolyólag támadta Szabó Imrét olyan modorban, amit munkatársunk magára nézve sértőnek talált és az agitátort beperelte. Tegnap volt ez ügyben a járásbíróságnál a harmadik tárgyalás. Büntető bíró volt Nagy Ernő. Szabó Imrét dr. Varga Imre ügyvéd képviselte, Pelczédert Ladányi Ármin budapestiügyvéd védte. Pelczéderék bár azt bizonyítgatták, hogy sértő kifejezést „Szolnok“ nem használt és sérteni nem is akarta Szabó Imrét, a tanuk azonban ellene vallottak és Pelczédert a járásbíróság bűnösnek mondta ki a becsületsértésben, tekintettel azonban az enyhítő körülményekre, a vádlott ügyvédjének alázatos kérelmére, mert a „Szolnok“ „nem mérlegelte a beszéd hevében szavainak súlyát“, tekintettel arra, hogy a vádlott bűnét beismerte, csak 30 koronára büntettetett és a terhére 40 korona ügyvédi költség állapitatott meg. Pelczéder agitátort a törvényszék még izgatásért is elő fogja venni. Tehát Vásárhelyen csak nem volt jó napja ölelmének Ágostonnak. Ebből pedig az a tanulság, hogy Ágoston ne ágaskodjék ! Jól oda csörtetett. Wesselényi Ferencz báró, Kolozsvár követe, a nemzeti ellenzék egyik tagja jól oda csörtetett tegnap a képviselőházban azoknak a gyanusító uracsoknak, kik dühös kormánypártiságukban minden tiszta ellenzéki, hazafias hangot és mozgalmat kipellengéreznek és sárral dobálnak meg. A házszabályrevizió elleni felszólalásában igy szólt az ős Wesselényi nemzetség sarja, Wesselényi Ferencz báró : — Újabban olyan szomorú áramlatot látok föltűnni, amely a becsületes meggyőződést, az adott szóhoz való férfias ragaszkodást lekicsinyl!, (Igaz ! Úgy van! balfelől.) azt a gúny tárgyává teszi, sőt egyesek ezen a téren annyira kívánnak excellálni, hogy nem reszelik reánk elégületlen függetlenségiekre, akik ezen elégületlenségünknek kifejezést adni bátrak voltunk, a hazafiatlanság vádját is rásütni. Nagy György : Szégyen, gyalázat ! Báró Wesselényi Ferencz : Nem akarok védekezéseket erre nézve felhozni, csak az a reflexióm, hogy ezen vádaktól fejfájást igazán nem fogok kapni, és csak annyit ajánlhatok ezen hereskedő urak figyelmébe, hogy a függetlenségi pártnak ilyen kirohanásokkal hasznot nem csinálnak. Ez önérzetes, komoly és paczkázást nem tűrő kijelentésekből okulhatna némely túlbuzgó kormánylapocska is, melynek kenyere a gyalázkodás azokkal szemben, kik nem a függetlenségi kormánypártiságot, hanem a Kossuth Lajos szerinti függetlenséget vallják ma is. — Beszédét különben igy fejezte be Wesselényi báró : — A házszabályreviziós javaslatban én a szólásszabadság megsértését látom, ez ellen e helyről ünnepélyesen tiltakozom és nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés és hosszas taps a baloldalon.) Meghalt az őrült A főmolnár tragédiája. Hunvásárhely, febr. 29. Nagy riadalom történt január végén a reggel 7 órakor Vásárhelyre érkező személyvonaton. Orosháza és Kútvölgy között a dühöngő őrület tört ki egy emberen s tört, zúzott mindent, míg el nem zárták egy marhakocsiba. Az emberen a kútvölgyi állomás közelében tört ki a dühöngő őrület. Hetek óta búskomor volt már , örökségen gondolkozott, mely nagynénje után járt volna neki. Nagynénje Eszéken lakott. Az ember Máramarosban, Bustyaházán volt alkalmazásban, mint főmolnár. Nagyon vallásos volt, minden vasárnap eljárt a templomba, sőt otthon kis oltárt emelt a lakásán s az örök mécses előtt órák hosszat imádkozott. Januárban beteljesedett várakozása Eszékről hirt kapott, hogy örökségének ügye jóra fordult s most már lemehet oda. Szicsevics Ferencz, a főmolnár egészen megváltozott erre a hitre. Örvendezni kezdett, sokszor elmondta feleségének : — Gazdagok vagyunk, úgy élünk, mint a herczegek ! Addig mondogatta, mig valóságos rögeszméjévé vált s azt képzelte magáról, hogy ő herczeg. Feleségével vonatra szálltak, hogy Eszékre menjenek. Az állomáson megkérdezte feleségét: — Melyik osztályra váltsak ! — Csak az olcsóra, a harmadikra! Szólt az asszony. — Mit képzelsz ! Szörnyüködött az ember. Hiszen mi nea utazhatunk azon a helyen ! Alig tudta rávenni a felesége, hogy az első osztályra ne váltson jegyet. Végre megelégedett a II. osztállyal. Az egész után mindig nyugtalanul viselkedett,végre Csabán azzal állt elő : — Én herczeg vagyok ! Felesége kezdte kínosan érezni magát, mert az utasok rájuk figyeltek. Az ember mind nyugtalanabb lett, már Kutason vetkőzni kezdett, mikor pedig Kutvögyhöz közeledett a vonat, felugrott s az ablakokat beverte. Felesége nem birt vele. A szerencsétlen ember merő vér lett az üvegcserepektől. Egy zárt kocsiba kellett csukni, hol Vásárhelyig teljesen letépte magáról a ruhát s összevagdalta a testét. 1_ Mentőkocsin a kórházba szállították. Őrültsége gyógyulatlannak bizonyult. A múlt héten felesége írt a városi tanácshoz, kérvén, hogy urát szállíttassa el Máramarosszigetre, hogy ő közelebb lehessen hozzá, ezt a kérését azonban nem lehetett teljesíteni. S most már késő is, a szerencsétlen ember pénteken délután meghalt a kórház czellájában. Feleségét táviratilag értesítették. A szerencsétlen embernek az örökség vette el az eszét s az okozta a halálát is. Utóbb már nem dühöngöt, csak lefeküdt czellájában, lábait a falra támasztva s szent énekeket énekelt. Borzalmas szerenádokat csaptak egy őrült asszonynyal. Vili a vasrácsos ablakon csüngve hallgatta, majd ő kezdett rá valami velőket hasogató rémes nótára. Szicserics mindvégig azt hangoztatta, hogy ő Szent Imre herczeg. Felesége valószínűleg elszállíttatja hulláját. Az igáskocsis jobban van. Mi lesz a családjával ? Hunvásárhely, február 29. Mint megírtuk, kedden reggel nagy szerencsétlenség történt a Lázár Lajos kopáncsi tanyáján. A szecskavágó két vágásra lemetszette a Matók Ferencz igás kocsis jobb kezének a négy ujját, csak a hüvelyk ujj egy ize maradt meg. A járgányos szecskavágón luczérna szénát vágott a kocsis, mikor a szénát igazította, kezét elkapta a henger s a kerék két metszésre levágták ujjait. Az embernek volt annyi ereje, hogy maga menjen a béreshez s bekötöztesse borzalmas sebeit. Tagja volt a cselédsegélypénztárnak, innen kap 150—200 koronát. Mikor ezt megittuk, hozzátettük, hogy ha ez elfogy, a szegény ember koldulhat. Erre vonatkozólag főszerkesztőnk Lázár Lajostól az alábbi leveletkapta : Kedves Béla ! Lapod pénteki számában közölve van, Matók Ferencz kocsisbéresem szerencsétlen esete hőven és a valóságnak megfelelően. Az utolsó passzus azonban, mint végső következtetés azt mondja, hogy felgyógyulása után mehet koldulni. Ezen kitételre vonatkozólag kötelességemnek tartom, — nem a nyilvánosságra, — csak neked szives tudomásodra hozni azt, hogy addig, amig én élek és addig a meddig Matók Ferencz olyan becsületes, hű és tisztességes ember lesz hozzám és családomhoz, mint amilyen eddig 3 és fél év óta volt, az esetben sem ő, sem családjának egyetlen tagja sem fog koldulni menni. Szives üdvözlettel vagyok híved Lázár Lajos.