Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. július (18. évfolyam, 151-176. szám)
1922-07-04 / 153. szám
I ■ semegeltoztatta lópart-u és jobb- 319 hátvételre. 311 omásnál M n-nyáronIII. Fan____312 tőrrel és alappal _____302 .églő is, u. m. szekrény, edények,szók stb. 303 . Egylet eszére rés, lányokkal fény jelzése Károly tüldendők tő 30.000 irtózik és évi pró-i i fog. 301. ád-utca 21 300 g 6 hold lovakat, melyben azért, vagy rai-utca 10 299 föld iban eladó, ó alj-utca 1 317 régét im. Viszont Bódi Imre Beregi-ház. 330 mény. hát képező fái felszereegy szép ,vi jullus ház idő esetén. fél 2 óraa. elfognak ház szabad 265 szoba használattal. I 8 hold föld szép tanyá, az Aranya volt Csabáért. Balogh ma vendéglő s házzal, a tas. Ugyanott tihordásra is _______570 apjulyiségben jegyel értékesitédijért. Mezőig sz. 172 Ránk tekint néha egy-egy szempár s nézése nyomában nehány résztvevő szó hangzik felénk. Azután ez is elröpül a pusztába s mi évődünk tovább s hurcoljuk az élet keresztjét, mert a szó csak szó, de a részvét egy hajszállal nem megy tovább. Hallottunk már sokat, jól is esett mindig, de csak úgy, mint a koporsó mellett a szokásos fogadja részvétemet satöbbi ! Legutóbb az oxfordi egyetem tanárikara és hallgatósága, egy sereg nemes angol úr látott meg valamit. Látta meg azt a gyalázatos komiszséget, amit a csehek és oláhok az elrabolt területek magyar műkincseivel véghezvisznek. Felháborodással emelik fel tiltakozó szavukat, hogy a csehek a pozsonyi történelmi emléket, a Fadrusz mesteri művét, az oláhok pedig a kolozsvári Mátyás szobrot rombolják le, miáltal pótolhatatlan veszteséget okoznak nemcsak a magyarnak, hanem az egész világnak, mert a mesteri alkotásokhoz szívbélileg gyönyörűsége és értékkapcsolata van az egész emberiségnek. Ebben igazuk van, csak ott hibáznak, hogy a csehet és az oláhot az emberek közé számítják. Aki szobroknak esik neki és megbecsülhetlen értékeket dönt le, azt másként szoktuk elbírálni. A sertéstől nem várja senki, hogy többre becsülje a gyöngyöt a kevertnél, éppen azért a mi keserűségünk nem a vandálok, hanem éppen azok felé fordul, akiknek fiai olykor felszisszennek. S most a szobrok miatt felháborodnak. Első tekintetre hálátlanságnak tűnhet föl ez a megállapításunk, de nem tehetünk róla, ha nem az útszéli éretlen tacskót okoljuk a kártevésekért, hanem aki ránk szabadítá őket. Az oláh, meg a cseh nem tehet arról, hogy nem ért a műkincsekhez ; még arról sem, hogy dühös és úgy cselekszik, miként ama balga tehén, mely az édesanyját öklelte fel, de az antant, az atyaúristen eme földi helytartója tehetne róla. De nem úgy, hogy Oxfordban összeül néhány jóindulatú dzsentrimén és azt mondja halk, szinte finom szóval, hogy az illetlenség. Hanem igenis úgy, hogy vagy képen kapja az egész rongy hadat jó takarosán, vagy pedig azt mondja minekünk, hogy most már nem bánom, tanítsd móresre a gazokat te magyar ! Próbálja azt a szót kiejteni, biztosítjuk, hogy fél év múlva nem az oláh grasszát Kolozsvár főterén, hanem ismét a Mátyás szobor lesz úrrá a mély hangú harangos öreg templom mellett, melynek fundamentumán ott játszadozott a gyermek Hollós Mátyás. Hanem vannak itt mélyebbre ható bajok is. Ha a nemes angol segíteni akar rajtunk, akkor mentse meg legelőször a kenyerünket s mentsen meg bennünket. A drágaság óráról-órára nő és A népkerti Vigadóban ma és mindennap a kolozsvári menekült egyetemi zenekar hangversenyez. ízletes ételek, jégbehűtött italok, fagylalt, jegeskávé és cukrászsütemények állandóan a n. é. közönség rendelkezésére állanak. Szíves pártfogást kér: Rapcsák Péter vendéglős, mi irtózatos iramban taszíttatunk az örvény felé. Szinte az a sors fenyeget bennünket, mint amely már nyeli is be a száján Ausztriát. Csakhogy Ausztria koldus, nálunk pedig a rónák roskadoznak az acélos búza és a takarmánykincsek bő tárháza alatt. S mégis napról-napra romlik a pénzünk s romlása sodor bennünket az örvény felé. S mindez azért van, mert piszkos kis népek telhetetlen éhséggel, gonoszsággal s a vesztünket akaró világbírák céltudatosan nyomják, szorítják le a magyar koronát. Ezt az elveszejtő gyilkos kezet fogják meg az oxfordi egyetem angol tudósai, akkor elhisszük, hogy őszinte a jóindulatuk. Másként azonban annyit ér a részvétük, mint ha a fuldoklót azzal biztatják : csak halj meg, emléked örökké élni fog !.. . 7 Hódmezővásárhely, 1922 junius 4 Kedd. XVIII. évfolyam 153. szám. Ara 4 korona. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Saláz 280 üveg és Kállay-272 bérmlletve- Gaél, 293 Előfizetési ár helyben: Egész évre . . . 1000 K Fél évre............... 500 K Vidékre: Egész évre . . . 1200 K Fél évre............... 600 K Telefonszám: 87. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér. Vigyázzunk! Kémek járnak közöttünk! Senki szóba ne álljon olyan idegen emberrel, antant-bizottsággal, aki, vagy amely magyar egyenruhás tiszt jelenléte nélkül tudakozódik. miért kémekkel vagyunk körülvéve s még a vesénket is el akarják orozni. Utóbbi időben idegen állambeli ellenőrzőbizottségok magyar összekötőtiszt nélkül autón beutazzzák az országot azon célból, hogy a magyar nép jóhiszeműségét, bőbeszédűségét és vendégszerető előzékenységét, és az igen sok esetben tapasztalható és mindannyiunk előtt ismert magyar könnyelműséget és vétkes nemtörődömséget kihasználva, a magyar emberrel közvetlenül érintkezve, a rabló szomszédaink által besúgott állítólagos rejtett hadianyagokra és egyéb titkos adatok birtokába jussanak. A furfangos társaság, mely már hónapokon át kiszipolyozza Csonka hazánkat, mely hónapok óta élősködik, dőzsöl és mulat a magyar gazda, munkás és minden adófizető magyar ember keservesen összekuporgatott pénzén, így akar bennünket lépre csalni. Hogy titkolt hadianyagunk nincs, hogy még annyi sincs, hogy a lehetetlenségig megcsonkított, alig számottevő és belső rend fenntartására sem elegendő honvédségünket, csendőr, rendőrségünket sem tudjuk azzal felszerelni, nagyon is jól tudják, hiszen ők fosztottak ki mindenünkből a cseh, oláh, rác bandákkal együtt. Tehát nagyon is jól tudják, hogy itt már nincs mit keresniök, de ép azért, hogy e jólétben tovább dőzsölhessenek, hogy tovább kiszipolyozhassanak, a magyar ember gyengéit ki akarják használni és igy egyes könnyelmű, meggondolatlan, vagy szomszédjának bosszút állni akaró magyartól szerzett, minden alapot nélkülöző adatokat ürügyül véve akarják tovább itt maradásuk létjogosultságát bebizonyítani. Mindenki tudja, hogy e rajtunk élősditársaság létünk sírásója, hazánk halálos ellensége. Magyar ember ezekkel szóba nem állhat, magyar ember csak a hozzájuk beosztott magyar összekötő tisztte beszélhet. A magyar sokkal büszkébb, hogy alattomban dolgozó ellenségeinkkel szóba álljon ! Magyar! Bárki legyen is az, ha idegen nemzetbeli katonatiszt hozzád fordul, bármily kérdéssel is, még csak ha azt is kérdezné, hogy melyik út vezet Orosházára, vagy ez az út hová vezet, ne adj feleletet. Utazzék magyar összekötőtiszttel, attól mindent megtudhat. A magyar összekötő tiszt csakis magyar egyenruhában lehet, tehát ha soffőr vagy más civil magyarul is beszél, ne ülj fel neki, mert ezek mind magyarul tudó kémek. Mindenki, aki közvetlenül hozzád fordul és hadianyag vagy más titkos bizalmas dolgok után érdeklődik, az kém, beszéljen az bármilyen nyelven. A kémekkel mindenki jól tudja, hogy kell elbánni, először jól elverni, utánna összekötve a rendőrségnek átadni. — Okulj magyar és tanulj a büszke német nemzettől ! A söruzsora csődbe viszi a korcsmákat. Az a 120 százalékos emelés, melyet a sörgyárosok egy héttel ezelőtt életbe léptettek, már az egész vonalon érezteti hatását. Azt a felzúdulást és elkeseredést, mely az első napon keletkezett, lassan a higgadt okosság váltja fel. Nem gondolnak ma már bojkottra az emberek, hanem egyszerűen azt mondják: hát muszály nékem sört inni ? És beszüntetik az árpalé fogyasztását. Igen, a sör legnagyobb szerelmesei is meggondolták a dolgot és fél porcióra fogták az eddigi adagot. De ők sem viszik tovább, mert a nagy megcsappanás első eredménye az lett, hogy a sörkészlet felfordult, elromlott s lassan majd ingyen sem kell. A pesti sörsikerek úgy gondolkoztak, hogy radikális császármetszés lesz manőverük, melyen hamar túlteszi magét a fogyasztó, tervük azonban visszafelé sült el. A legkonokabb sörfogyasztók is kimondották, hogy addig nem isznak most mér sört, míg a legfinomabbnak poharát 8 koronáért nem kapják. És így lesz majd a borral is. Mert annak áremelése egyáltalában semmivel sem indokolható. Hanem a dolognak van egy veszedelmesen komoly következménye. A vengédlősök és italmérők s főként közobjektumok bérlői válságos helyzetbe kerülnek, ha a sörfogyasztás megszűnik s a legjobb adóalanyok mennek tönkre ezáltal. Épp ezen okból maguk a kormánykörök is figyelembe vették mér a sörárak határtalan emelését. Baj van a nyersbőr forgalmi adójával. A vásárosok megadóztatását már rendezik. Mikor múlt év szeptemberében a forgalmi adó életbe lépett, még sok kereskedésben bizonytalanság uralkodott. Ilyen volt a nyersbőrösök ügye is. A legtöbb húsiparos nem rendelkezik akkora tőkével, amekkora üzemének fenntartásához szükséges, kér tehát az előttevalótól. Ez az előttvaló pedig, aki szívesen ad, nem más, mint a nyersbőr-kereskedő. Ez azt mondja: adok pénzt, de a bőrt nekem adod át mindenkor enyiért. Ily módon a mészáros nem ér el forgalmat a bőrrel, csak szállítja, illetőleg viszi a pesti kereskedő számára. Csak egy esetet említünk fel. Tóth Bálint újvárosi mészáros nem fizetett forgalmi adót a nyersbőr után, most az ellenőrök felszámítottak terhére 6200 koronát, bírságul külön háromannyit. A mészárosok ipartársulata nevében tegnap Szabó Vilmos igazgató vezetésével egy küldöttség tisztelgett a nyersbőrök forgalmi adója ügyében Fejérváry Bertalan adóügyi tanácsnoknál, aki készséggel ígérte meg a lehetséges orvoslást s ily irányban előterjesztést tett a pénzügyigazgatóságnál. Itt említjük meg, hogy a vásárokat látogatók több helyen való zaklatását megszüntetik, mert erre már jött rendelet. Nyári óvodát csinálnak Mártélyon. Már három nyáron et működött a nyári óvoda, vagy mint elnevezték a napközi otthon Mártélyon. Ebben a faluban is sok az apró gyerek és kevés a gazdag ember, így a nagy dologidőben az elfoglalt anyák nem viselhetnek gondot szülötteikre, minek folyton áldás az óvoda, hol nemcsak vigyáznak a gyerekekre, hanem nemes szórakozásban nevelik is a lelküket. A városi tanács a régi indokok alapján kimondotta, hogy a nyári óvodát most is felállítja s annak vezetését most is a Vekerdy Ilonka kipróbált kezeire bízza. A boltok bérét a 917-esnek 6 szorosára szabad majd felemelni. Az új lakásrendelet még mindig késik. A kiszivárgó hírek szerint lényegesek lesznek a módosítások. Az új rendelet ugyanis minden nehézségeket elhárít a lakáscserének lebonyolítása elől és azt csupán a lakásokat cserélő lakók és a két háztulajdonos megegyezésétől teszi függővé. A döntő értekezlet két kérdéssel foglalkozik. Az egyik kérdés az, hogy a boltbérek milyen mértékben legyenek emelhetők. A háztulajdonosok az 1917 november 2-án fizetett boltbérek 20-szorosára emelését követelik. Ezzel szemben a népjóléti minisztérium álláspontja az, hogy a boltbér legfeljebb hatszoroséra emelhető fel. A második kérdés az, hogy a kis lakbérek bérösszege hányszorosa legyen az 1917 novemberben fizetett béreknek. A háztulajdonosok szövetsége ebben is nagyobb emeléshez ragaszkodik, az illetékes minisztérium azonban csupán az 1917 novemberi kétbér 3-szorosának megállapítására hajlandó. Arató ünnep és bál volt, lélekemelő hangulattal a tabáni körben. A Kiss Albert elnöklete alatt virágzó Tabáni Első Olvasókör folyó hó 2-án, közhelyiségének udvarán felállított díszes sátorban arató bálát rendezett, melyet megelőzőleg délután a helybeli jogakadémiai hallgatók egyesületének vezetőségével karöltve műsoros ünnepélyt tartottak a sátort s az udvart zsúfolásig megtöltött közönség előtt. Lélekemelő, hazafias, szép ünnepség volt, melynek mind a 11 pontja megérdemelné, hogy előadóiról megemlékezzünk, úgy a szerepelt jogászokról, mint arról a négy kis leánykáról, akik quartettben szebbnél-szebb irredenta dalokat énekeltek s ezzel napirendre is térhetnénk a kis olvasóköri mulatságon. De lehetetlennek tartjuk elsiklani annak azon nagygyá kidomborodott jelentősége mellett, amelylyel a kis ünnepség rendezősége, a kör vezetősége és a polgári társadalom a jogakadémia érdemes igazgatóját, az ifjúsági egyesület vezetőségét fogadta s a kör tagjainak tüntető szerzetével elhalmozta. Őszinte, szívből fakadó lelkes megnyilatkozása volt a polgári társadalomhoz, a polgári lobogó alá tartozásnak az a sokszor és tüntetően megnyilatkozott tetszésnyilvánítás, amely Bibó Dezső jogászegyesületi alelnök által tartott alkalmi beszéd folyamán megnyilvánult. Amidőn az arató ünnepek eredetének, jelentőségének fejtegetését, a tulajdon szentségének, a munka becsületének kérdését élénk jogászi megvilágításban adta elő, összehasonlítást téve a gazda és munkás megértő örömünnepe s a 3 év előtti „szociális termelés“ arató ünnepe között, lelkesen tette a hallgatóság magáévá a szónok azon szavait: „igenis kívánják, akarják azok tanítását és vezetését, kik az ezeresztendős alkotmányos jog, törvény és igazság utain járva szolgálják hazánk, nemzetünk és fajunk érdekeit. Majd dr Gergely György jogakadémiai igazgató-dékán tartalmas, hazafias érzésektől dagadó, a polgári megértés szép szellemében mondott beszédére lelkesen ölelték keblükre a jog, törvények, az alkotmányos intézményeket fanatikus nemzeti szellemben tanító jogakadémiát, annak tanárait és ifjúságát s Hamy Imre kori alelnök közreműködést megköszönő zárószavaira annak fenntartása és feltétlen itt maradása érdekében minden áldozatra hajlandóságukat jelentették ki, hangsúlyozva ugyancsak a Bibó Dezső szavaival: „azok lesznek egy boldog Magyarország ideális törvényei, melyeket nem az útszéli demagógia, hanem a jogilag képzett gazdák, iparosok és kereskedőkből lett honatyák fognak alkotni.“ Megemlítjük még, hogy a körükben megjelent dr Gergely György igazgató-dé-