Vásárhelyi Ujság, 1925. július-szeptember (5. évfolyam, 66-134. szám)

1925-06-02 / 66. szám

2 lyozni a régi, nagy Magyarország visszaszerzésében sem az oláh, sem a rác, sem a cseh szurony s akkor bizhatunk és büszkén mondhatjuk el a költővel: Hiszek egy Istenben, hi­szek egy hazában, hiszek­­Magyar­­ország feltámadásában! Ámen. A Gazdasági Egyesület nevében Kovács Sebestyén Zoltán alelnök tartott mély, tömör gondolatoktól áthatott beszédet. A külországokban — úgymond — végig felépítették a hősi halált halt katonák emlékének megörökítésére az emlékműveket. Mennyivel inkább szükségünk van nekünk az ilyen emlékművekre. Kint járt több gazdatársával Olaszország­ban. Örömmel lehet megállapítani, hogy a hivatalos körök mindenütt elismerik a mi igazságainkat. S ígé­retet is tettek arra nézve, hogy a mi irredenta törekvéseinket mindenkor támogatni fogják. Utána a Külsőerzsébeti Olvasó­kör nevében A­c­z­é­l László tanító tartott tartalmas, izzó hazaszeretet­től áthatott beszédet. A Külsőszer­­házi Olvasókör és Ifjúsági Egyesület nevében Kardos Bálint tanító mon­dott megható beszédet s helyezte el koszorusukat. A Héjjadalmi Gazdál­kodók Köre nevében Varga Sán­dor elnök tette le tiszteletük és há­lájuk csokorját. A Kardoskuti Olva­sókör rózsacsokorját ifj. Ciregus Máté elnök helyezte el kegyeletes szavak mellett. A Kardoskuti Fo­gyasztási Szövetkezet nevében N­é­­meth Bálint, a Belsőszerházi Ol­vasókör nevében Deák Mihály el­nök, az Ifjúsági Egyesület nevében ifj Győri József helyezte el a ke­gyeletük virágkoszorúját. A bajtársak nevében He­rczeg Ferenc mondott beszédet. A Gazdasági Egyesület koszorúját Szathmáry Dezső G. E. titkár a következő szavakkal helyezte el: Megdicsőült magyar hősök! A Gaz­dasági Egyesület hervadó koszorúját azzal a szent ígérettel helyezem el a soha el nem hervadó emléketekre hogy mig itt a nagy rónaságon ma­gyar szó hangzik, magyar dal zeng, addig dicső emléketek élni fog és példáitok követésére mindig készek leszünk. Imre Sándor Kovács Jenő tanító versét szavalta el hatást keltően. K­n­a­p­e­c­z Rózsika és S­u­r­i­n­y­a Juliska kedves szavalatai után a ve­gyes kar énekelt egy hazafias da­rabot. Megható jelenet volt, midőn B­é­­kési Balázs és Szegfű János kis hadiárvák mondták el verseiket édes­apjuk, illetve testvérük emlékénél. Végül K­m­e­t­y­k­ó Károly tanító át­vette az emlékművet s tett arra foga­dalmat, hogy az iskolában a gyerme­keket mindig a hősök szellemében fogja nevelni. Az ünnepség a Hymnus éneklésé­vel ért véget. Az emlékművet a Kriván-testvérek készítették. A törzsoszlopa előtt egy honvéd szakaszvezető áll természe­tes nagyságban, kezében a hősök nevei előtt meghajtott zászlóval. Az emlékműre az alábbi elesett hősök nevei vannak felvésve: Kiss Ernő, Imre Sándor, Széll Pál, Széll Imre, Széll János, Godács János, Mészáros János, Imre Sándor, Borda István, Borda József, Nagy Lajos, Nagy László, Takács Imre, Imre Kálmán, Imre István, Szabó János, R. Balogh Imre, R. Balogh Sándor, Olasz Sán­dor, Böjti Antal, Kun Imre, Deák Fe­renc, Békési József, R. Oláh Imre, Balogh Márton, Molnár János, Mol­nár József, Kun Pál, Molnár András, Karasz Bálint, Banga István, Vincze Albert, Vincze Sándor, L. Tóth Jó­zsef, Kárász Imre, Héjjá Ferenc, Molnár Gyula, Kotormán Sándor, Kotormán István, L. Tóth Demjén, Csáki Ernő, Lukács József, Fejes József, Imre Pál, Égető Sámuel, Bereczki Sándor, Petrecz Lajos, Cs. Szűcs Ferenc, L. Tóth Sándor, Imre Ernő, Imre Lajos, Varró Sándor, Fejes József, Olasz Bálint, Takács Bálint, Nagy Bálint, Juhász N. Károly. Az ünnepély után bankett követ­kezett, amely alatt Kmetykó Károly tanító Horthy Miklós kormányzóra mondott köszöntőt s javasolta, hogy táviratilag üdvözöljék, vitéz Vedres Gyula alezredes a tanitónéra­­és a tanítóra mondott köszöntőt. A Ke­­nyeretéglási Olvasókör üdvözletét pedig Tárkány Szűcs Ferenc körelnök tolmácsolta meleg szavakban. Kö­szöntőt mondtak még Kun Béla képviselő, Márton Árpád ref. lelkész, Gally János róm. kath. káplán, Rostás István, a róm. kath. egyház gond­noka. A kardoskuti ünnepélyre meg­hívta a vendégeket Német Bálint a Fogyasztási Szövetkezet elnöke. A bankett után műkedvelői előadást tartott az ifjúság igen szép számú közönség jelenlétében, melynek vé­geztével a hazafias érzelmeiben gya­rapodva hagyta el az ünnepély szín­helyét a nagyszámú közönség. Vásárhelyi Újság 1925 június hó 3. Ufa élményeim Németországból. (Tapasztalataim az 1924. évi magyar­német csereakcióban való részvételem al­kalmával a megv­ett útról, az ott látottak­ról, a német népről és kultúráról.) Irta: Juhász Nagy Vilmos. Fogyasztási szövetkezeteik nem­csak a legelsőrendű árukat tartják raktáron, hanem emellett olcsóbban is tudják árusítani. Pedig valamikor ők is a kezdet­ kezdetén sokszor rá­fizettek a saját szövetkezeteik áruira. De most már busásan visszatérült a szövetkezeteikbe helyezett tőke ka­matai. Mert azt ők is tudták, hogy egyszerre mindent úgy sem lehet nyélbe ütni és csak ernyedetlen szor­galommal dolgoztak tovább. És ma már nemcsak, hogy kibírják, de le is tudják törni a konkurenciát. Ilyen szövetkezeti úton van megoldva az értékesítés is. Említésre méltó ilyen intézményeik a tejszövetkezetek, a termény- és állatértékesítő helyek, burgonya­feldolgozó gyárak, cukor­gyári és sörgyári szövetkezetek. Nagyban elősegítik a gazdasági té­ren való boldogulást még a külön­­böző gazdasági szaklapok járatása, amelyek egy gazda asztaláról sem hiányzanak. Oda, ahol voltam, járt 3 gazdasági szaklap, 1 kertészeti, 1 baromfitenyésztési és 1 méhészeti szaklap, ezenkívül 3 politikai lap, 1 bélyeg és 1 képes újság. Ezek egy 36 holdas kisgazdához jártak. De másutt is igen csak úgy volt. Vájjon nálunk hány kisgazdának jár csak egy helyi gazdasági lap is? Bizony nem soknak. Így azután a nagyon jól értesült kereskedők úgy veszik meg termelvényeinket, ahogy csak akarják. És még­sem akarunk szö­vetkezni, vagy legalább is a meglé­vőt támogatni. Pedig akkor még, hej, de­­,akszor meg fogjuk vakarni a liba, pulyka eladásnál a fülünk tövét, mint a múlt év végén. Máskülönben a németek igen józan életet élnek. Vasárnap egész délután elüldögélnek egy-egy pohár sör mel­lett, fontos mezőgazdasági kérdések vitatása közben. Részeg embert meg egyáltalán nem volt alkalmam látni. A falubeli korcsma csendjét sohasem veri föl duhaj lárma. Ez leginkább idegenek befogadására, táncvigalmak tartására szolgál. Étkezésük sokkal gyengébb mint a miénk, de ha megszokjuk, meg lehe­tünk vele elégedve, mert a gyengébb minőséget bőségesen kárpótolja az, hogy naponta ötször étkeznek. Nap­közben tízórait és ti tonnát a mun­kába, letelepedve,­­az elmaradhatat­lan cukornélküli feketekávéval fo­gyasztották el. Barna rozskenyeret sütnek. Sütemény és hús nem sok­szor kerül az asztalra. Annál sűrűb­ben a főzelékek. A főtt burgonyát sokszor kenyér helyett használják szalonát, tojást, halat, vajat esznek vele. Gyakori eledelük a hering va­lami nyelvféle alakban, a vaj, a sajt, az édesített gyümölcs- és zöldségfé­lék. Főételük a kitűnő »burgonya.« készítenek az áfonya összetört bo­gyóiból jól megcukrozva egy igen finom csemegét, ami az ember fogát tökéletesen úgy befogja, mintha tin­tát ivott volna. Júniusban megláto­gatott a barátom. Én kimentem elébe az állomásra. Persze elkerültük egy­mást, mert közbe én egy finom gyü­mölcsű cseresznyefára akadtam, ami igen lekötötte a figyelmemet. Mikorra hazaértem, barátomat már jól tartot­ták német szüleim áfonyával, amiről még ezideig nekem halvány fogal­mam se volt, hogy micsoda Mikor megláttam őt a fekete fogakkal, elő­ször nem akartam megismerni, az­után meg mindég azzal gyötörtem, hogy minek ivott tintát. Ez csak ad­dig tartott, míg én is be nem lak­tam ez ördöngös ételből, hogy azután egymás fekete fogán mulassunk. (Folyt, köv.) Tervek és remények. Előbbi két cikkemben rámutattam arra, hogy az ország különböző ál­lású vezető férfiai mennyire bíznak a magyar nők hazaszeretetében s ettől a hazaszeretettől mily sokat várnak. Némelyik beismeri, hogy oly sok az, amit ma a magyar asszo­nyoktól kívánnak, miszerint azt el­végezni csak a családjukért, hazáju­kért önfeláldozásra, lemondásra kész, saját magával, saját személyével sem­mit nem törődő oly egyének képe­sek, akikből a magyar nemzet asz­­szony tábora . A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége áll, — eltekintve attól a kevés önző, komoly munkára képtelen csoporttól, aki a mai vál­ságos helyzetében is nemzetének sorsával nem, csak a saját szórako­zásával törődik csupán. A Mansz­ közművelődési szakosz­tálya minden kedden délután össze­jövetelt tart, melyeken már most elő­készítik az őszi hazafias szórakoztató délutánok műsorát. Sorra kerülnek itt az időszerű kérdések tárgyalásai, úgymint: Mi a magyar asszony kö­telessége a nemzet mai válságos ko­rában. Milyen Isten csapása a kom­munista uralom. Mit tett nálunk és mivé sülyeztette a hajdani nagy ha­talmas magyarságot. A cserkészet hatása a nemzet erősödésére. Rab­ságban élő magyarok emberfeletti küzdelme magyarságukért. És sok más fontos közérdekű tárgy ismer­tetése. Egyelőre ezek azok a tervek, melyek által a Mansz vásárhelyi szer­vezete reméli, hogy nemcsak tagjai, de a többi sok vidéki szervezetek között is számottevő tagja tud lenni a Magyar Asszonyok Nemzeti Szö­vetségének. Reméljük, hogy ennyi komoly munka Szép a bőre s Szebb lesz, ha szappant, pudert, arckrémet Fáry Bélától veszi. Hófehély lesz a fogsora, ha fogport, fog­krémet, szájvizet ugyanott szerez be izzadás ellen használjon hintőport, kölni vizet s mindezt a legjobb minőségben és legjutányosabban beszerezheti Fáry Béla drogériájában IV. Andrássy­ utca 5. szám. tervbevevésének láttára, érdemesnek tartják a város azon asszonyai is a Mansz munkájában való részvételt, kik eddig nem találtak itt elég nagy és fontos munkakört hazaszeretetük és tudásuk részére. Reméljük, hogy a keddi összejö­vetelek látogatottak lesznek. Hozza ide Vásárhely minden asszonya, ha eleinte csak hallgatag érdeklődését, de később bizonyosan lelkes gondo­latait és eszméit is. A Mansz közművelődési (kultur) szakosztályának vezetősége nevében Demeter Istvánná. Népművelési Tájékoztató. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr az iskolán kívüli népművelés tartalmi egységének létrehozása és biztosítása érdekében megállapította a népművelés körében tartozó isme­ret­anyagot s azt tárgykörökbe cso­portosítva Népművelési Tájékoztató címen — 17.000-VIII. a. 1925. sz. alatt — kiadta, s elrendelte 32.292- 1925. sz. a., hogy ezen Népművelési Tájékoztatóban foglaltakat a törvény­­hatóság a népművelés irányításánál tartsa szem előtt és alkalmazza, s ki­mondta, hogy a jövőben csak az olyan tevékenységet fogja »népmű­velésnek tekinteni«, amely ezen ren­deletben foglaltaknak megfelel. A Népművelési Tájékoztató besze­rezhető Budapesten. V. ker. Báthori­­ucca 12. földsz. 1. sz. alatt a mi­nisztérium Diapozitív Központjában 8.000 koronáért. Minthogy a népművelési, szabad­oktatási tevékenység iránt érdeklődő, nemesen gondolkozó polgárság—ol­vasókörök, egyesületek, intézetek, in­tézmények vezetőségei tagjai, stb. — körében, lehetnek esetleg számosan is olyanok, akik a Tájékoztató ere­deti példányának beszerzésére időt nem fordíthatnak, éppen azért elha­tároztuk, hogy a Népművelési Tájé­koztató főbb fontosságú anyagát itt ismertetni fogjuk. Az iskolán kívüli népművelés tar­talmát alkotó ismereteket a Tájékoz­tató tizenegy tárgykörbe csoporto­sítja, ekképen: Az egyes tárgykörök s azok tar­talma : Az ember lelki és erkölcsi világa. Vallásosság. Igazságosság. Mások életének, szabadságának, hírnevének, vagyonának tiszteletben tartása. Be­csület. Szeretet. Szülőföld és haza­­szeretet. Józan életmód. Mértékletes­ség. Kötelességtudás, önuralom stb. Műveltség, önművelés, önismeret.

Next