Vásárhelyi Ujság, 1932. január-március (12. évfolyam, 2-71. szám)

1932-01-03 / 2. szám

Egyes szám­­­ra 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy­ utca (Gazdasági Egyesület szék­háza) Hirdetések felvétele ugyan­ott történik. Telefon: 209. Előfizetési díj: egy hóra 1­ 60 negyedévre 4*80 P, egész évre 16 pengő 80 fillér. Külterületre és vidékre egy hóra 2­50 P, negyed­évre 7*50 fillér. XII. évfolyam, 2. szám FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 1932. január 3. szombat Horth­y Miklós a nemzetek és kormányok összefogását hirdette újévi beszédében Horthy Miklós kormányzó csü­tör­tökön délben fogadta a dip­omáciai testület tagjait, akik az új esztendő alkalmából szerencsekívánataikat fe­jezték ki az államfőnek. A fogadás a szokásos külsősé­­gek és keretek között történt. A ki­­rályi Várpalota udvarán, a krisztina­városi lakosztály bejáratával szem­ben díszszázad alatt. A diplomáciai kar tagjai a díszruhás testőrség sor­fala között haladtak fel a lépcső­­házban és a lakosztály saroksza­lonjában gyülekeztek, ahol félkör alakban állva várták a kormányzó érkezését. A kormányzót, aki Walkó Lajos külügyminiszter, Vértess Sán­dor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuthy József tábornok, a kato­nai iroda főnöke és a szolgálattevő leánysegéd kíséretében érkezett, a romáciai testület nevében Angelo Rosta pápai nuncius francia nyelven a következő beszéddel üdvözölte: Főméltóságú Kormányzó Úr! — A diplomáciai kar örömmel ra­gadja meg az alkalmat, amelyet az új év fordulója nyújt, hogy tejes szívéből kifejezésre juttassa Főmél­tóságod elött őszinte jókívánságait úgy Főméltóságod boldogsága, mint a nemes magyar nemzet, boldogu­lása tekintetében. — Az 1931. év csalódást hozott reményeinkre. Nem hozta meg a megkönnyebbülést a fájdalmas pénz­­ügyi és gazdasági válságból szár­­m­azó bajokra. Ez a válság egyre nyomasztóbb súllyal nehezedik — bár különböző mértékben — vala­mennyi nemzetre. A válság annyira bonyolult, hogy a legnagyobb jó­akarattal sem könnyű a hathatós orvosszereket megtalálni annak meg­­oldására. — Tanúi vagyunk annak a bátor­ságnak, amellyel Magyarország egy számára különösen komoly megpró­báltatást elviszi. Vigasztaló an­nak megállapítása, hogy Főméltó­ságodnak és kormányának a bajok orvoslására és a szenvedők sorsá­nak enyhítésére irányuló felvilágo­sult fáradozásait megkönnyíti a nem­zet hazafias érzése és minden tár­sadalmi osztály testvéri szoldaritá­­sának szelleme. — Adja Isten, hogy a látóhatáron minél előbb világosság mutatkozzék, még pedig hála azok bölcs és bá­tor munkájának, akik kezükben tart­ják a népek sorsát és akikre ebben a pillanatban különösen súlyos fele­lősség háramlik. Bárcsak hozná meg a most kezdődő év az uj­­j és jótevő korszakot, amely emlékzetes marad a civilizációnak és a népek termé­keny egyetértésteinek történelmében. Ezeket a hő kívánságokat fejezzük ki Főméltóságod előtt azoknak az urakodóknak és államfőknek nevé­ben, akiknek mi vagyunk a képvi­selői. Meggyőződésünk, hogy ami­kor e kívánságokat szavakba önt­jük Főméltóságod gondolatát és kí­vánságát is tolmácsoljuk. A kormányzó az üdvözlésre a kö­vetkező szavakkal választ: — Apostoli Nuncius Úr! — Élénk megelégedéssel fogadom minden évben ezen a napon a Bu­­dasbon akreditált diplomáciai kar tag­jait és súlyt helyezek arra, hogy igen őszinte köszönetet mondjak Exellene­s ciádnak azokért a jókívánatokért, amelyeket a diplomáciai kar tagjai nevében Magyarország irányában kifejezett. Ezek a jókívánságok en­gem mélyen meghatottak.­­ Ezeket a kívánságokat ma többre értékelem, mint bármikor, mert az eltelt év folyamán Magyarországnak kegyetlen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie. — Exellenciád méltán rótta az el­múlt év terhére azt a gazdasági és pénzügyi válságot, amely mindenütt hevesen pusztít, nemkülönben az eb­­­ből származó vészes következmé­nyeket. Alig kell hansúlyoznom itt, hogy ez a kérdés a magyar királyi kor­mány részéről szünet nélkül folyto­nos feszült figyelem tárgya volt. Ennek az igen komoly problémá­nak megoldása azonban — mint Exellenciád szíves volt megjegyezni — nem csupán nemzeti kérdés. Ki­­t terjedése és kiágazásai révén ez a probléma lényegében nemzetközi­­ kérdés. Csupán valamennyi nemzet­­ egyesített erőfeszítése és minden kor­­­­mány együttműködése lesz képes­­ leküzdeni a nehézségeket, amelyek­­­­kel az egész világ küzködik, és enyh­­ híteni a bajokat, amelyektől minden nép szenved.­­ A magyar nép, amely egye­síteni kívánja erőfeszítéseit vala­mennyi más nemzet erőfeszítésével , s amelyet eltölt a rendeltetésébe ve­­tett megrendíthetetlen hit, kitartón folytatja azt a bé­kés és regeneráló mun­kát, amellyel reméli, hogy sikerektől teljesebb jövőt biztosíthat magának.­­ Bárcsak még nagyobb mértékben hozzájárulna az 1932. év, mint az azt megelőző, a lelkek megnyugvásá­hoz, az anyagi boldoguláshoz és az emberiség boldogságához. — Amikor arra kérem Exellenciá­­dat, hogy fogadja legőszintébb jó­kívánságaimat úgy saját maga, mint a diplomáciai kar tagjai számára, kérem a missziók itt egybeesett ve­zető urait, szíveskedjenek legszívé-i lyesebb jókívánságaimat tolmácsolni azok előtt az uralkodók és államfők­­ előtt, akiket képviselnek. Úi éjszakára virradat, a ték­e tavasz jön! — mondotta a polgármester újévi beszédében Mint a múltban, a városi tisztikar újév első napján ezúttal is üdvö­zölte Soós István dr polgármester. Jól esett látni azt a meleg ragasz­kodást és szeretet, mellyel tisztvi­­selőink a polgármester személye iránt viseltetnek. Felbecsülhetetlen érték ez, mert biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a város robotosai tud­ják kötelességüket s érzik, hogy a jelenlegi sorsdöntő napokban milyen felelősségteljes posztra állította őket a magyar élet. Ez alkalommal a kistanácsterem­ben összegyűlt tisztviselők nevében Endrey Béla polgármesterhelyettes mondotta az üdvözlő beszédet, biz­tosítván a polgármestert arról, hogy­­ a tisztikar változatlan bizalommal viseltetik iránta s ha az elmúlt esz­tendő nagy megpróbáltatásokat is hozott,­­ érzi elhivatottságát s a szerint kíván tevénykedni a jövő­ben is. Soós István dr polgármester vá­­laszában többek között a követke­zőket mondotta : - Ha a magyar tisztviselői kar nem áll résen, melyen keresztül bom­lasztó erők akarnak betörni, hogy zavart keltsenek,­­ ez az ország menthetetlenül elpusztul. A magyar­­ tisztviselői kar ma az az erő, mely pillérre a jelennek és a jövőnek. . . — Tény, hogy az elmúlt esztendő­­anyagi vonatkozásban súlyos volt. Sajnos, a jövőt illetőleg sem várha­tunk közeli javulást, sőt újabb ál­dozatok hozatalára is el kell ké­szülnünk. Csüggedni azonban nem szabad, mert az intelligenciabeli erő kötelező parancsa, hogy járjunk elől jó példával. Ha mindnyájunkon ■ a csüggedés vesz erőt, nincs me­nekvés.­­ Az anyagiaktól eltekintve lelki károkat is szenvedett a magyar tisztviselői kar az által, hogy bizo­nyos oldalról tisztviselőellenes han­gulatot szítottak, úgy állítván be a dolgot, mintha az ország nehéz vál­ságának a tisztviselők volnának Amennyire alaptalan, épen olyan rossz­hiszemű ez az állítás, azonban anyagi megtámadtatásunk mellett ezt is elviseljük, mert tudjuk, hogy mi a kötelességünk a magyar jövővel szemben. * A polgármester szavait igy fe­­­­­ezte be : — Tartsatok ki továbbra is, mert í sohase volt olyan hosszú éjszaka s s olyan tél, melyre virradat és tavasz í ne jött volna. Hiszem, hogy most is igy lesz; becsületes munkánk révén­­ várhatjuk a virradatot és a tavaszt , s ezen keresztül egész Magyarország­­ feltámadását. A polgármester beszédét az ösz­­szegyűlt tisztviselők lelkes éljenzés­­sel fogadták. Később Genersich Antal dr egész­­ségügyi főtanácsos a kórházi alkal­mazottak küldöttségét vezette a pol­gármester elé s üdvözölte lelkes sza­vakkal. Mjiés Délben Soós István dr polgár­­mester a tisztikar és a város kö­zönsége nevében Mokcsay Zoltán dr főispánt üdvözölte, aki további kitartó munkára hívta fel a lisztikar tagjait. A főispánt a vásárhelyi Egy­séges Párt nevében külön üdvözöl­ték Ernyei István az országgyűlési kéviselő és Bodnár Bertalan ügy­vezető elnök, valamint számos in­tézmény és hivatalos testület kül­döttei is. Az Egységes Párt deputációja előtt azt hangoztatta a főispán, hogy az Egységes Párt menti majd meg az ország kormányzását a nemzeti eszme és a polgári gondolat szá­mára. Mint mondotta, rövidesen el­­következik a polgári gondolat utolsó, döntő harca Istenért, hazáért, csa­ládért és a magántulajdon szentsé­géért. Végül annak a reményének adott kifejezést a főispán, hogy a bajok és nehézségek rávezetik a pol­gári társadalmat az összefogás szük­ségességére és egyesült erővel le­­küzdjük a jelenlegi bajokat. Társadalmi életünk reprezentánsai közül sokan keresték fel Lázár De­­zső gazdasági főtanácsost, a Gazda­sági Egyesület elnökét, dr Ernyei István képviselőt, Lázár Lajos ref. egyházi főgondnokot és Kun Béla országgyűlési képviselőt. Itt említjük meg, hogy az évfor­duló alkalmából Soós István dr pol­­gármester a város közönsége ne­vében üdvözlő távirattal fordult Mayer János nyug­­földmivelésügyi miniszterhez és Aigner Károly dr szegedi főispánhoz, akik köszönő sürgönnyel válaszoltak és köszön­­ték meg a figyelmet.______________ Szóváltás halállal Miskolcról jelentik: A szikszói országúton január 1-én Ferenc Jó­zsef 19 éves arnóti lakos, a mis­kolci felsőkereskedelmi iskola kiváló tehetségű III. osztályú tanulója gya­log Arnótra igyekezett. Ugyanezen az országúton haladt Arnót felé ko­csijával Kandrák János 21 éves abaújszántói kocsis. A két fiatal­ember között szóváltás támadt, Kand­rák dühbe gurult, kirántotta kését a csizmaszárból és szívenszúrta vele a szerencsétlen diákot. A gyilkosság elkövetése után Kandrák önként je­lentkezett az arnóti csendőrségen, ahol letartóztatták. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a viharos szelek a Tiszántúl és déli része­ken lecsendesedtek. Az esti órákban a hő­mérő országszerte 10 fok alá szállt. , Időjóslás : Nyugat felől enyhülés vár­­­­ható borulással, hóval, majd később esővel.­­ A Tiszántúlon és álta­lban a déli határrés­i szék mentén a hideg, derűlt idő vasárnap még kitart. Áruházunkban Újévi vásár keretében különösen a szakmabeli maradékok árusítására hívjuk fel nb. közönségünk figyelmét. Szíveskedjék bennünket megtisztelni, s mi a közismert tisztes elveink folytán jól, olcsón és megbízható minőséggel állunk szolgálatára. Tisztelettel: Konstantin Testvérek.

Next