Vásárhelyi Ujság, 1933. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-01 / 1. szám

3 tudja! f ~; 7087! t balzsam I szta szesz/ i a lég­ii helye '-szerű éla Jan. •ni.ek, kedves e“l‘ iáimnak egy­­ba on is «endőt 37MOS f| 'ajdoi os. tea ismerő­’■ d iván iipjilzlet -1'^ Ferenc L 'tiván 'Sdelőinek erenc " szabó, k v jóbará­­^ kíván jadár 51—; se.mnek int«** Ff inos ‘Hódmezővá­rí n- 2 _s?­­:k iéneke­lS[erősének I , fy*-n níjház.­­ kíván ká jó barátjai r&ein ' 5 J Kíván­ve Álljunk meg egy pillanatra annál a pontnál, melyet tegnap éjféli tizenkét óra­kor feltettünk az idő kerekének forgása után s állítsuk fel a mérleget. Nehéz a feladat, de meg kell vele birkózni, mert az uj határkőnél már az új feladatok és az új problémák megoldásával kell foglalkoz­nunk. Ahogy forgatjuk az elsu­hant év krónikáját és bármilyen vonatkozásban nézzük az ese­ményeket, egyre csak azt lát­juk, hogy ez a szerencsétlen nemzet apraja-nagyja egyaránt áldozatokat hozott. Az egyik igy, a másik úgy, az egyik ilyen formában, a másik amo­lyan alakban. A gazdát elemi csapások érték, értékesíteni nem tudott, a kereskedő üzlete megbénult, az iparos rendelőt nem kapott, a­­jtovviselő szűk­­reszabott jövedelméből ésaak a mindennapira tellett s mind­ezeknek következményeként tét­lenségre kárhoztattak a mun­káskezek, pihenésre kénysze­rült a kenyeret jelentő és ke­nyeret adó szerszám. Hiába is szépítenénk a dolgokat, hiába is akarnánk az optimizmus rózsaszínű leplébe takarni a múltat, mit se érnénk vele. Jobb, ha tiszta képet adunk, ha lep­lezetlenül megmondjuk: bajok voltak, hibák voltak, tévedések és ballépések súlya alatt nyög­tünk s ezek hozták ajkunkra a panaszokat, a keserű kifakadá­­sokat, ezek miatt vádaskod­tunk, gyanúszottunk sokszor ta­lán oktalanul, mert hiszen a magunk kis körében nem is­merhetjük a dolgok eredendő­­ségét. Állapítsuk azonban meg azt is, hogy a csapások özöne speciális magyar jelenség. Nemcsak nálunk nehéz az élet és tövis, az út, melyen járunk, hanm mindenféle a világon. Nemcsak mi vagyunk kereszthordozók, akiket kin­cseinktől fosztottak meg és test­véreinket parancsolták idegen járom alá, hanem az úgyneve­zett győzők is, akik azt gon­­^^'ták hogy századokon át he­­' Tver ’: ^odalmat ül­het­­- 7*1 vár­­'m- tetik. I Majd hárommillió pengő adót fizetett Vásárhely lakossága A évvégi statisztika­i adatok között fáim legérdekesebb az adófizés dol­ga,­­mely ma már mindenféle sibeszed tárgyát képezi ,mert kétségtele, hogy a polgárságnak súlyos terhekekell vi­­seln, majd két akkorát, mint boldog békevilágban, amikor mindenek volt ára, amikor a gazda értékelteni tu­dott, a kereskedőnek volt vvője, az iparosnak rendelője s ezeken keresztül a munkásnak keresete. Á­tnéztük tegnap az­dóhivatal pénztárában a lezárt naplóba, összead­tuk a nagy számsorokat s akkor tudtuk meg, hogy a vásárhelyi adópénztárnak a le­tűnt évben 2.702.256 pergő bevé­tele volt. Az említett hatalmas összeg nemcsak állami és városi adó, hanem más köz­tartozás is, melyet szintén 11 adóhivatal kezel s megállapított kulcs szerint oszt szét hetenként, így a városi adóhivatal pénztára kezeli a vigalmi adót, itt fi­zetik a földreform során kiosztott föl­dek törlesztési részleteit, ide folyik be a református és katolikus egyházi adó, az ármentesítő adó, továbbá a járdaburkolási költségekből a háztulaj­donosokat illető rész. Egyébként a fent említett összeg ne téveszen meg senkit, mert maradt még hátralék bőven. Az 1931. évről másfél millió pengőt hoztak át, az 1932. évi előírás 3 és félmillió pengő körül moz­gott, így a hátralék majd két és félmillió pengő. Érdekes lenne az, hogy várjon bolet­­fával mennyi adót fizettek, ez azonban csak a jövő hét végére kerülhet nyil­vánosságra, mert a számadásokat most állítja össze az adópénztár. ---------«X»--------­ A tisztviselők nyugdíjtöbbletének visszafizetése körül Mindössze párezer pengőről van szó Többször írtuk már, hogy a vá­rosi tisztviselőktől az állam­ nyugdíj­­törvényben el­virt járuléknál évekre visszamenőleg többet szedett a vá­ros. Nem régen a kvíizgazgatási bí­róság a bajai tisztviselők panaszá­val kapcsolatban kimondotta, hogy a városok nem vonhatnak le tisztvi­selőiktől nagyobb nyugdíjjárulékot, mint amennyit az állami nyugdíjtör­vény előír, ez pedig a fizetések másfél százaléka. Megírtuk azt is, hogy Vásárhely tisztviselői most kérelmet nyújtottak be a polgármesterhez a többletnyugdíjak visszautalása céljá­ból, egyben azt is kérték, hogy a jövőt illetőleg csak az állami nyug­díjtörvényben e­lért járulékokat von­ják le fizetésükből. A fentiekkel kapcsolatban olyan hírek terjedtek el a városban, mint­ha a többlet nyugdíjak összege, melyet a_______________________ városnak előbb utóbb vissza kell fizetni, 70­­0 ezer pengőt tesz­nek ki. Ilyen híreket csak azok korportál­­hatnak, akik teljesen tájékozatlanok. Tudni kell ugyanis, hogy csak há­rom évre visszamenőleg lehet a nyugdíjtöbbleteket folyósítani, ez pe­dig nem tesz ki többet 5 6000 pen­gőnél. A tisztviselők 80 százalékánál fél százalékos a különbözet s csak azok­nál nagyobb és ilyenek vannak a legkevesebben, akiknél 3 és fél per centes a többlet. Az előbbieknél 50 —80 pengőkről, az utóbbiaknál 200 —400 pengőkről van szó. Különben a számvevőség el fogja készíteni a kimutatást s akkor majd végleg eloszlanak azok a hírek, melyek forgalomba kerültek.______________ Nyugalomba helyezték Szalay József dr kerületi főkapitányt A hivatalos lap mai száma fogja közölni, hogy Szalay József dr. ke­rületi főkapitányt a belügyminiszter saját kérelmére nyugalomba helyezte. Szalay József dr. kerületi főkapitányt eltéphetetlen szálak fűzték Hód­mezővásárhelyhez, úgy akkor, mikor életének új határkövéhez ért, — egy pillanatra meg kell állanunk munkája eredményeinél. Szalay József dr. fia­tal korában Orosháza főszolgabirája volt. Később országgyűlési képviselő, majd vásárhelyi, azután szegedi rendőrfőkapitány, végül a szegedi rendőrkerület főkapitánya. Hivatalos működése nyitott könyv, melynek napjaira a hivatását ismerő és a fe '^-legteljes pozíciót a legválságo- Hanatokban is közmegelége­­lő értékes tevékenykedés­énak feljegyezve. Szalay­oncsak tisztviselő volt, hanem elhivatott író is és ezen ke­resztül minden kulturmegmozdulás­nak lelkes, önzetlen harcosa. Az utóbbi időben megrendítő csapások érték, melyeknek súlya alatt vissza­vonultan élt, de dolgozott s ma is dolgozik, mert lelkében ott ég az alkotó tűz s annak tudata, hogy ér­demes magyarnak lenni s érdemes Magyarországért munkálkodni. Mi úgy gondoljuk, hogy a hiva­talos írás, mely Szalay József nyu­­galmazását hirdeti,­­ csak forma, mert hiszen ő nem az az ember­típus, akinél a forma parancs is. Kár is lenne, ha így történnék, mert Szalay József olyan értékes egyéni­sége a magyar közéletnek, amilyen kevés van s amilyenre épen a mai világban nagy szüksége van ennek a szerencsétlen országnak. ----------«X»----------,_________ é­delmi és Iparkamara is te­­iedők és iparosok terheir­ e emelték fel a kamarai illetéket­­ és ipar­elnöklete 11 órakor ők legfön­­jövő évi költségvetésének letárgyalása volt. Nemcsak a kamara szegedi tagjai vettek részt nagy számban a teljes ülésen, hanem a vidéki kamarai ta­gok is, köztük Vásárhelyről dr Blantz Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Deák Ferenc utca 15. sz. Dura-nyomda, * Telefon sz.: 254. Előfizeti díj: egy hóra ill, negyed­évre 7-60 pengő, egész évre 16 pengő 80 fillér. Külterület­re és vidékre egy hóra 2*50 pengő, negyedévre 7­00 fill. XIII. évfolyam, 1. szám. I­­| FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 1­5*^6 »1933. január 1., vasárnap Béla és Tolkolcs­ Ferenc szintén beutaz­tak ebből az alkalomból Szegedre. Már a teljes ülés megnyitásakor előre lehetett látni, hogy az ülés lesz sima lefolyású, mert minden kamarai tag tisztában van azzal, hogy a kamara költségirányzatának egyensúlyát csakis a kamarai illeték kulcsának felemelésésével lehet egyen­súlyba hozni, így is történt. Dr Tonelli Sándor főtitkár a költségvetés ismertetése után bejelentette, hogy soha olyan nehéz helyzetben, mint most, nem volt még a kamara. A kamarai ille­ték az év második felében sokkal kisebb mértékben folytak be a rossz gazdasági helyzet következtében, mint, ahogy az előre látható volt. Emiatt aztán az elnökség úgy hatá­rozott, hogy a költségvetést csak az év végével állítják össze. Bejelen­tette a főtitkár, hogy a költségvetés összeállításánál a nyugdíjalap renta­bilitása, amelyet csak úgy lehet biz­tosítani, ha a kamara a székház melletti épületét, annak 6400 pengős évi tisztajövedelmével együtt áten­gedi a nyugdíjalapnak. A 34 évi nyugdíjjogosultságot biztosító szol­gálati évet 40 évre fel kell emelni, ezenkívül a nyugdíjszabályzat reform­ját keresztül kell vinni. A költségve­tés egyensúlyának biztosítására a főtisztviselőknél 20, a középtisztvi­selőknél 15 és a kistisztviselőknél pedig 10 százalékos fizetésredukciót kell keresztülvinni. Ennek ellenére is azonban szükség van arra, hogy a kamarai illeték kulcsát 5 szá­zalékról 6 százalékra emeljék fel. Az előterjesztés után szenvedel­mes vita vette kezdetét. Ennek során Brantz Béla dr. helyeselte a kamarai tisztviselők fizetésének leszállítását, nézete szerint azonban a nyugdíj­alap szanálását célzó összeget még ebben az évben nem kellett volna felvenni a költségvetésbe. Takács Ferenc helytelenítette fel­szólalásában, hogy a kamara veze­tősége a költségvetést az év végére „sibolta“ és most is „frakker“ szá­mokat hoztak a teljes ülés elé. A kamarai tagoknak egy két nap alatt nem állt módjukban a költségvetést áttanulmányozni és ezért szükséges, hogy azt először egy bizottság ala­posan letárgyalja. Hangsúlyozza, hogy a súlyos terhek alatt roskadozó ipa­rosságra újabb terhet nem lehet át­hárítani, mert az iparosok széles ré­tegei nagy nyomorban élnek. Még sokan szólaltak fel hasonló hangnemben, a vége azonban mégis az lett a dolognak, hogy Wimmer Fülöp elnök puccsszerűen elrendelte a szavazást, amely aztán többséget hozott a kamarai illeték felemelését célzó javaslat számára. A főispán újévi üdvözlése A főispán­ hivataltól nyert értesü­lésünk szerint Farkas Béla dr. fő­ispán az újév ünnepét is munkában tölti. Halaszthatatlan teendői annyira lefoglaltak, hogy újév első napján nem fogadhat, így a szokásos üdvözlések az idén elmaradnak. Mindazok, akik a főispánhoz el akarják juttatni újévi jókivánataikat, aláírh­atják a titkári hivatalnál az e cél­ból kitett ívet. Az idő. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint az ó­év utolsó napja egész Európában rendkívül enyhe volt, csapadékul csak az északi részekről jelentettek. időjóslási Lényeges változás nem várható.

Next