Vásárhelyi Ujság, 1934. január-március (14. évfolyam, 1-71. szám)

1934-01-03 / 1. szám

1934. január 3. szerda 1^JÁrás 6 fillér. XIV. évfolyam, I. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra 1'30 P, Negyedévre 3'60 P, Egész évre 14'_ P _ Külterületre és vidékre negyed évre 5 P DÉLI HÍRLAP FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz.-Antal­ u. 7 szám , TELEFON: 209 Bevallotta szíria bűnét az alagi bestia Agyonlőtte az urát, azután föltrancsírozta a holttestet • Megtalálták a szörnyű csonkokat, csak a fej és a kéz hiányzik Vasárnapra virradó éjszaka Al­agon lezajlott az esztendő l­egszörnyűbb rémdrámájainak a végjátéka Bognár Istvánné megtört és töre­­delmesen beismerte, hogy ő gyil­kolta meg az urát. Szombaton délután fejeződött be a szembesítés. Rassay József pékséged szemébe monda Bognár Istvánnénak, hogy ő volt az aki az emberi testré­steket az ujpeti Wagner-ház emész­­tőgödrébe dobta. Bognárné azonban konokul á­llta , harcot, körmeszakul­­lásig tagadott, a szembesítés után az asszonyt a cserdök­ök épületébe kiér­ték. Alig hogy leérkeztek vele a csendőrőrsne, leekopogtatott tizen­négy esztendős fa. A fiú Budapestet jár iskolába, IV. osztályos reá­ista. Az ünnepek alatt Gödön volt rokon­­látogatóban. Most érkezett haza. Mi­kor megjött, a faluban hallotta, hogy az anyjával valami történt,­­ a csendőrök elvitték. Azonnal a csendőrőrsre sietett: __Az istenért, mi van az anyám­mal, engedjenek hozzá. A csendőrök bevitték a fiút abba a­­szobába,­­ahol az asszonyt őrizték. Bognárné félsikoltott, miikor megh­at­­ta a fiát, odarohant hozzá, a vállára bon'H ! keservesen sírni kezdett: — Ne kérdezd fiamt, hogy mi tör­tént. Gonosz dologgyal­ vádolnak, de ártatlan vagyok. Menj haza, a szek­rényben van a pénz, vedd magadhoz, hogy január 1-én kifizethesd a randi­t _ Hol van apám? — kérdezte a fiú. Az asszony üveges szemekkel né­zett rá. — Elment Pestre állást keresni, majd hazajön, csak légy nyugodt. A fiú elment haza, Boignáré pedig leült a csendő­rszo­ba asztala mellé. Egy szuronyos csendőr vigyázott rá Engedték, hogy pihenjen. Beestele­dett, azután az éjszakába fordult az idő. Bognárné könyökére támaszkodva ült az asz­talnál, könny nélkül, szó nélkül virrasztott. Hajnaliban három órakor egyszerre csak megszólalt: — Őrmester úr, valamit monda­nék ... Nincs ennek értelme... Köny­nyíteni akarok a telkemen... Beval­lom, nagy bűnt követtem el: megöl­tem az uramat. Az őrködő csendőr ezután faggatni kezdte. Az asszony minden izében re­megve, fehérre vált arccal, remegő szájszéllel beszélt töredezett monda­tokban, egyre csak azt hajtogatta, hogy ő a gyilkos, reggelre majd min­dent pontosa­n elmond. A csendőr azonnal jelentette a dol­got fe­­lsőbb­valóinak és reggel féli nyolckor a nyomozást vezető csend­őrtiszt­e.Le kisért­ük Bognárnét. — No, Bognárné, haljuk­, hogy mondanivalója van. Hát beszéljen. — Minden kényszer nélkül, saját elhatározásomból vallani akaróik — kezdte Bognárné. Vallom, hogy meg­öltem az uramat, revolverrel agyonlőttem, azután a holttestét bárddal és késsel földa­raboltam. A jegyzőkönyvet vezető csendőr tolla sercegve futott a papíron és Bog­nárné remegő szóval­, de folyékonyan mesélte el a szörnyű rémtett minden részletét. — Az utóbbi időiben nem jól éltünk. Az uram egy ingatlaneladás miatt föl is jelentett engem a váci bíróságnál. Kedden este 8 óra tájban pénzt kért t­őlem, szórakozni akar a barátaival. N­ekem 80 pengőm volt, ezt a szek­­é­nyben őriztem. Nem adok — mon­dtam. Nem szólt semmit, később feküdt. Éjszaka három órakor arra ri­tam föl, hogy a petróleumlámpa eg az uram ott állt a szekrény mel­­let ki akarta venni a pénzt. Ne nyúlj a pénzemhez — kiál­— égessem, eltemessem? — gon­dolkoz. Aztán eszembe jutott, hogy mészáros ember felesége vágyat érte hozzá, hogyan kell trancsi­­rozni rászánt magam és hozzáfogtam a munkát. Levetkőztettem a halottat és aztáiecipeltem a hálószoba mel­letti kalra. Elővettem az uram mészárosét és bordtált és nekifog­tam. Ezr a lábait metszettem le, azután azok következtek, jött a a csuklókról leválasztot­ta111 a kézfejet következtek a bellsörk, valósággal őrült vol­tam, reggel m­­a aztán elkészültem. A test dara­bj­a véres csontokat, a­­bellsőrrés­zt idát ettem, a teknő­be. Most már eltüntetés következett. Bognár eiután elmondotta, hogy szerdán ott Újpestre utazott, egy véronggyal letakart sza­tyorban részeket vitt magával; ezt Újpesti Árpád utcában, a Wallner-hidegűlók helyiségeibe dob­ta. Utána áment Alágra. Es­te 7 órakor meg elindult egy megra­kott szatyor ennek a tartalmát Berta Istvá e m­észtősgödrébe dob­ta, ahol azt megtalálták. Azt mon­dotta, ők hóan volta­k Be­rtáék­­kal, azért v­otta ezt a helyet, tottam rá , és kiugrolam az agyam­. Erre ő nekem rohant, a földre tepert, fojtogatott, öklével szájbavágott, úgyhogy egy műfogam kiesett. Nem hagytam ma­gam, elkeseredetten, viaskodtam. Az uram egyszer csak odaugrott a szek­rényhez, kirántotta 9 milliméteres forgópisz­tolyát és rámfogta. Halálos tétel­­­ mentben elkaptam a kezét, kicsavar­­­­tam­­, a pisztoly elsült, a halántékán érte a golyó, elöntötte a vér, odatámolygott az ágyhoz, ráborult. Többé nem moz­dult. Láttam, hogy halott. Reggel ötig ott virrasztottam a holttest mellett, sjettentke­zni akartam a csendőröknél, de arra gondoltam­, ha megtudják, hogy gyilkos vagyok, nagy szégyene lesz ez fiamnak, tönkreteszem vele az életét. In­kább elhatároztam, hogy el­tüntetem a holttestet. Az asszony most egy pillanat szü­netet tartott, látszott, hogy maga is a rémségek emlékével küzd­ödik. A csendőrök biztatására aztán tovább B­odnár Istvánné szörnyű vallomása a trancsírozásról összesem 15 pengőt kapott a hol­­tt, pénteken reggel folytatta a nyomok üntetését: papírdarabokba csomagolta a levá­gott fejet, a két kézfejet és a még megmaradt testrészeket, a revol­vert is összecsomagol és kigya­­logolt a határba. Elment a Dunapartra. A Horánnyi csárdával szemben­, a Hunnia evezős háznál látott kikötve egy ladikot, mellette lejk volt a Dunán. A nyitásba bedobta a csomagokat azután megint hazament. Péntekre volt kitűzve a tárgyalás abban­ a perben amelyben az ura volt az ellenfele. Bognárné, mint aki jól végezte a dolgát, elment Vácra. A biróság nem tartotta meg a tárgya­lást, az ura nem volt ott, elnapolták a tárgyalást. — Miikor a bíróság épületéből ki­jöttem — folytatta vallomását — vásároltam egy újságot, abban olvas­tam, hogy Újpesten megtalálták a hullarészeket. Nagyon megijedtem. Hazamentem, akkor már a faluban is beszéltek róla. Aztán jöttek a csend­őrök, elfogtak és most itt vagyok, bevallottam­, de­­nemcsak é­­ vagyok a bűnös, oka volt ő is, önvédelemből tettem, agyon­ akart lőni. A vallomás befejezése után, Bog­n­­ámnét szuronyos csendőrök elvitték Bertáék házatájáral, ott megmutatta a gödröt, amelyből elő is került a két húscsonk. Innen Du­nakes­zib­e kísérték­­a Tem­plom utcába. Munkásokkal ki­kotort­at­ták az emé­sztőgödröt, amelyből előkerültek a bedobott testrészek, combok, lábak és leesőrészek. A következő állomás a Dunapart volt. A csendőrök csányákkal­­kotortatták az cipész­tőgödröt, amelyből előkerülek a bedobott testrészek, combok, lábak és leesőrészek. A következő állomás a Dunapart volt. A csendőrök csáklyákkal kotor­tak a lékben, nagy darabon föllvág­­ták a jeget, de az itt bedobott fej és a két kézfej, valamint a pisztoly nem került elő, a Duna jege alatt kell tovább ke­resni. Most már csa­k a fej és a kézfej hiány­zik, azonkívül az a­lsó test­ből kivágott csonkok. A szörnyű körút után a gyilkos asszonyt­ visszakisérték A­lagra. A csendőr­őrs háza előtt összegyűlte­k a községbelliek és mikor meglátták, a tömeg föl zú­dult. A csendőrök szoro­san gyűrűbe fogták az asszonyt é­s védték, nehogy a fölháborodott tö­meg meglincselje. Bognárné kabátja gallérjába húzta a fejét, eltakarta az arcait. — Borzasztó, borzasztó, a falu csúfja lettem... A csendőrszobában még egyszer mert arra gondolt, ha valakinek kel­lemetlenkedik, akkor már ellenségnek okozzon bajt. Elmondotta azt is, hogy mikor Bertáikhoz igyekezett, nagyon nehéz volt a szatyor, útközben kivett két húsdarabot s egy útszél­i gödörbe dobta. Ezzel a szállítmánnyal este 8 órá­ra végzett. Azután gyalog átment Du­nakeszire, megint szatyorral volt föl­szerelve és egy kis lábasban magával vitte a bellsőrészeket, a kivágott szi­vet, májat, beleket és az alsó test megcsonkított rés­zeit. Dunakeszin egyenesen a Templom utca 51. számú házba ment, ahol Vörös László bor­bély lakik. Ismerte őket, tudta, hogy ilyenkor nincsenek otthon, azért vá­lasztom ezt a helyet. A szörnyű ra­kományt bedobta a mellékhelyiségbe, azután megint hazament. Útközben még találkozott egy László nevű pos­t­ással. Ezen a napon este féltízkor lefe­küdt, nagyon fáradt volt, mélyen aludt. Csütörtökön kora­­reggel föl­kelt, fölu­moista a padlóról a vért, el­tüntette a dulakodás nyomait, azután összeszedte az ura ruháit, vonatra­­ ült, bejött Pestre, a Teleki térre ment­­ és ott eladta a holmikat. Egy ismeret­­­len ember vette meel tőle a drapp fel-­­ megszólalt:­öltőt, egy pár fekete cik­ót, egy kék- t ? Mi lesz velem? Talán meg kell ruhát, egy szmokingnadrágot, két m­­­i halnom? Kötél jár ezért? folytatta* ! célszerűen, gazdaságosan és meglepő olcsón vásárolhat női-, férfi- és gyermek meleg alsónadrágokat, ingeket, ripp alsókat Fiú és leányka sapkákat, Gyermek mackó öltönyöket, Kamasni nadrágokat,____ Svájci sapkákat, ■Női, férfi és gyermek kesztyűket, Félgyapjú és gyapjú meleg harisnyákat minden árért Mállásé pongyolákat Férfi, nő­ és gyermek kötött kabátokat, Pull­overokat Divatos kötött blnsokal csodás olcsón már P 3­10-151 legnagyobb kötöttáruházás a KOKKOR lerakóiban

Next