Vasárnapi Hírek, 1990. július-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1990-10-14 / 41. szám

A „Nimbus” nimbusza Kismarton Bartóktól hangos E napokban is Bartók és Ko­dály zenéjétől hangos az auszt­riai Eisenstadt, azaz Kismar­ton. A világhírű londoni Nim­bus cég arra vállalkozott, hogy ötéves szerződéssel a Magyar Állami Hangversenyzenekart foglalkoztassa, és népszerűsít­se a magyar zeneműveket, egy­ben mecénása legyen a kitűnő együttesnek. Ennek jegyében veszik lemezre most a követ­kező műveket: Bartók Béla Táncszvitjét, Két portréját, és a Román táncokat, Kodály Zol­tán Galántai táncok, Páva-va­riációk és Háry szvit műveit. A felvételek teljesen új le­mezfelvételi technológiával ké­szülnek: egyetlenegy mikrofont használnak. Ennek a sajátos eljárásnak az előnyeit a lemez­hallgatáskor a hallgató észlel­heti, ugyanis olyan hangzást re­produkál, ami szinte megegye­zik azzal az élménnyel, amikor szemtől szemben ül a zenekar­ral és hallgatja az eredeti muzsikát. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar számára ez az el­ső jelentős külföldi céggel va­ló együttműködés, ami a nem­zetközi porondra való kilépés számos új lehetőségével ke­csegtet. Előzménye egy szemé­lyes kapcsolat. Fischer Ádám karmester, aki a jelenlegi fel­vételek dirigense is, már évek óta szerződéses kapcsolatban van a Nimbusszal, az ő segít­ségükkel vette lemezre Bartók Concertóját és A csodálatos mandarint. A sikeres nemzet­közi együttműködés fintora: ezeket a kitűnő lemezeket Ma­gyarországon még nem forgal­mazhatják. Egyszerűn azért, mert nem akadt erre egyetlen magyar vállalkozó sem .. . Kelemen Gyula (Mezey Bea felvétele) Fischer Ádám vezényli az új lemezfelvételeket Sztárparádé Világsztárok lemezen és élő­ben. Többek között ez a Mul­timédia ajánlata az elkövetke­ző hónapokra. Az eddig kon­­certirodaként működő cég — új üzletágként — a Calypso Rádióval karöltve, MMC Re­cords néven a hanglemez üzlet­be is belekóstol. Első két al­bumuk — a Hobo Blues Band Tábortűz Intoleu című dupla és Dave Stewart (Euryd­onics) szimpla lemeze — hétfőtől a boltokba kerül, de az ígéretek között szerepel még Whitney Houston és a Deep Purple új korongja is. Tevékenységi kö­rük popkonferencia szervezésé­vel is bővül, hiszen a Multimé­dia a nemzetközileg is elis­mert Tribute céggel együtt rendezi meg november végén az első kelet-nyugat szóra­koztatóipari konferenciát. De nemcsak egy ilyen ta­nácskozással kerülhetünk kö­zelebb a nemzetközi piachoz, hanem akkor is, ha holtbiztosan eredeti kazetták kerülnek a vásárlók kezébe. Ennek érde­kében a jövő évtől az eredeti kazettákat valamennyi gyártó hamisí­thatatlan, úgynevezett pénzcsikkal zárja le. A közeli és távoli jövő koncertszenzációi pedig a következők: Még az ősszel jön Budapestre a Mis­sion, a Blood Sweat and Tears, most már biztosra ígérik a Ten years After látogatását, jön még a Scorpions és Laurie An­derson. A Budapest Sportcsar­nok pedig egy nemzetközi MMC dzsesszfesztv­álnak ad otthont. — cs — Szinte nem ismertem rá hajdani is­kolatársamra, Veres Gusztira, akivel a véletlen egy presszóban hozott össze. Megfiatalodott, vidám volt, barátságosan ölelgetett, s nyomban italt rendelt. Tű­nődtem, mi történhetett vele? Azelőtt mindig töprengő és mogorva volt. Ötös találat? Előléptetés vagy ... erre nem is mertem gondolni. Pedig ez történt: új felesége van. — Nem bírtam már tovább Évával. Sose volt jó neki semmi! Te jól ismer­ted, jártál nálunk többször is. Tudod jól, folyton martuk egymást. Utóbb már a lélegzése is idegesített. Elváltunk. Ci­vilizált emberekhez méltó egyezséget kö­töttünk, nagyon megértő volt, ő költö­zött el a lakásból. — Csak nem nősültél meg újra? — döbbentem meg. — Na hallod? Különben miért váltam volna el? Tudod, az új feleségemet már korábban ismertem. Csinos özvegy asz­­szonyka. Várjál csak, alighanem te is is­mered, alattunk járt két osztállyal, a Monostori Rita. Az a félénk, szöszi lányka, kék szemű, ha emlékszel. Hát ő az én új feleségem. Szinte újjászület­­tem azóta. Sose hittem volna,, hogy ilyen tökéletes boldogság is létezik a világon. Nem látni rajtam? Egy nap alatt tíz esz­tendőt fiatalodtam. Hát ez kész termé­szeti csoda. Mindenkinek melegen aján­lom. Újra kell nősülni, ez a titka a meg­fiatalodásnak, le kell vetni a régi ruhát, amit megszoktunk és meguntunk. Nem is sejted, milyen bizsergető izgalmat kí­nál egy ilyen sorsdöntő változás az élet­ben. Valóban, nem sejtettem, mert én min­dig berzenkedtem minden újtól, egy kis­sé régimódi vagyok, talán emiatt nem vittem soha semmire az életben. De azért örültem Guszti barátom boldogságának és ittam egy pohár pezsgőt az egészsé­gére, kissé a fejembe is szállt. — Gyere el hozzánk, látogass meg bennünket, a boldogság szigete a mi ott­honunk! — búcsúzott tőlem, és én töp­rengve indultam hazafelé a megszokott, meleg fészekbe. Annyi dolgom akadt közben, hogy tel­jesen megfeledkeztem Gusztiról. Fél év múlt el azóta. Tegnap a véletlen ismét összehozott vele, ugyanabban a presszó­ban. Kissé mintha meglepődött volna, amikor meglátott, de én a régi szeretet­tel öleltem meg. — Hogy vagytok, drága Gusztikám? — érdeklődtem. Dadogott valamit, észrevettem, meny­nyire kínos számára ez a találkozás. Min­ Illés Sándor:_______________ Férfihűség denáron szabadulni igyekezett tőlem, s ez egyre kíváncsibbá tett: valami titka van. Olyan, amibe nem szertne beavat­ni. De én nem tágítok, szinte belecsim­­paszkodom, összevissza beszélek minden zagyvaságot, hogy fogva tartsam, közben figyelem: folyton az ajtó felé tekinget. Vár valakit. Elhatározom: én is megvá­rom. És akkor egyszerre csak elhalványodik, rám rebbenti a tekintetét, én a bejárat felé kapom a fejem, abban a pillanat­ban libben be Éva. Az első felesége. Ele­gáns, illatos, most jöhetett a fodrásztól. Gusztira tekintek: mi ez? Lóvá tett vol­na? Talán el se vált Évától? Guszti a meglepetésem láttán megra­gadta a karom és a fülembe súgta: — Ne most, az istenért! Később min­dent megmagyarázok. Viselkedj úgy, mintha semmiről se tudnál. Holnap dél­ben ugyanitt találkozunk. Kölcsönös és szertartásos üdvözlés, Éva repdesett a boldogságtól, belekarolt Gusztiba, bevásárolni indultak a Belvá­rosba. Én meg alig vártam a másnapot, hogy megfejtsem a titkot. — Kezdjem ott, ahol a múltkor abba­hagytam? — vett mély lélegzetet Guszti, amikor leült mellém másnap a kerek kis asztalhoz. — Valld be, hogy szándékosan félreve­zettél! — vetettem közbe zordul. — Mondd csak, mire volt ez jó? — Esküszöm, igazat mondtam! Akkor az volt az igazság. Évától valóban elvál­tam, ő visszament a szüleihez, Rita meg hozzám költözött. — Olyan boldog voltál, hogy majd el­repültél! — vágtam a fejéhez. — Eleinte — mondta szomorkásan. — Néhány hétig tartott. Még ma is csodá­latos varázslatnak tartom. Valóban úgy éreztem, mintha újjászülettem volna. Aztán rádöbbentem, hogy ez nem az az igazi varázslat. Hogyan magyarázzam meg neked? Rita csodás volt, elnéző, mindenben a kedvembem­ járt, lábujjhe­gyen tipegett körülöttem, ha dolgoztam. — Hát akkor? — néztem rá értetle­nül. — Lehet, hogy éppen ez volt a baj. Tudod, megszoktam már Éva mellett, aki folyton zsörtölődött. Hiányzott a hangos szó, a civakodás. Szokásom volt, hogy lehamuzzam a szőnyeget. Rita ezt is el­nézte. Akkor se szólt, amikor paradi­csomszósszal leettem az ingemet. Ezután döntöttem: Ritát hazaküldtem, s vissza­hívtam Évát. A mozgalmasabb életet vá­lasztottam. A már megszokott izgalma­kat, mert enélkül nem érdemes. — Boldog vagy végre? — kérdeztem megbékélve. Fanyar mosollyal tekintett rám. Sokáig nem szólt. Aztán felvonta a vállát: — Boldog? — sóhajtott. — Magam se tudom. Éva nagyon megváltozott. Újab­­ban nagyon elnéző, mindenben igyek­szik a kedvemben járni. Nincs már kö­zöttünk az a sok, a tartalmas kibékülés­sel végződő, izgalmas civódás. Kiismer­hetetlenek a nők. De most mennem kell. Találkám van! — állt fel hirtelen. — Évával? — kérdeztem gyanútlanul. — Ugyan! Rita vár rám. 1990. OKTÓBER 14., VASÁRNAP Karácsonyra bimbózó színészpalánták A napokban hallottam, hogy Pécsi Ildikó színiisko­lát vezet. Ez az utóbbi idő­ben már nem is tudom, hányadik színészképző, amelyről a szakmában be­szélnek. — Gondolja, Ildikó, hogy szükség van, vagy lesz a jövő­ben annyi színészre, amikor a kultúra minden területéről, így a színházról is csak pa­naszt lehet hallani, és ne ta­gadjuk, a színészek között is fenyeget a munkanélküliség réme? — Több tévedést kell elosz­latnom. Először is nem én nyi­tottam színésziskolát, hanem a Fővárosi Kézműipari Vállalat Művelődési Háza, én csak ve­zetem. Másodszor nem iskolá­ról van itt szó, hanem inkább tanfolyamnak nevezném. Két korcsoportot oktatunk. Az egyikben 8—14 évesig terjed a gyermekek életkora. A foglal­kozásokon sok a játékos elem, sok a helyzetgyakorlat, célunk ugyanis a gyerekek fantáziájá­nak a fejlesztése. Meg akarjuk szabadítani őket a gátlásaiktól, hogy merjenek felszabadultan viselkedni. De nagy súlyt he­lyezünk a beszédre is. Le kell szoktatnunk gyerekeinket a manapság oly divatos éneklős stílusról. — Hány hallgatója van en­nek a tanfolyamnak? — Ebben a korcsoportban húsz gyereket oktatunk, az ő tanításuk a nehezebb feladat. A másikban 16 évestől a 25 évesig minden korú fiatal megtalálható, ők negyvenen vannak. Mindkét korosztálynál az a célunk, hogy a hallgatók jól érezzék magukat. És mivel a tanfolyam egyéves, az biz­tos, hogy ennyi idő alatt szí­nész nem lesz belőlük. De jól mozgó, énekelni tudó felnőt­tekké válhatnak. Ez idő alatt megkíséreljük hibáikat kijaví­tani, amelyekkel lehet ugyan élni, de nélkülük jobb és könnyebb. — Kik jelentkeztek, és mi­lyen körből állt össze ez az elég tekintélyes létszámú tár­saság? — Van a felnőttek között például három óvónő, egyikük érezte és szerette bennem a felszabadultságot, szeretett mint színésznőt, ezért jelent­kezett, a másikat nem vették fel a főiskolára. Egy év alatt esetleg sikerül ellesnie valamit tőlünk, és jövőre talán sikerül a felvételije. De van köztük áttelepült erdélyi fiú is, aki csak azért jött közéjük, mert szeretne egy közösséghez tar­tozni. — Említette, Ildikó, hogy énekelnek, táncolnak és azért a színészmesterségről is szó van a foglalkozásokon. Kik ta­nítanak még? — Énekel Elekes Ágnes, a táncot Ligeti Márta tanítja, a foglalkozásokat felváltva ket­ten Solymosi Ottóval, a Rádió közismert rendezőjével vezet­jük. — Lesz vizsga az év végén? — Nincs semmiféle vizsga. Ellenben karácsonykor ünnepi előadással ajándékozzák meg a gyermekek a szüleiket. Sivó Emil Énekóra. A zongoránál Elekes Ágnes, mellette Pécsi Ildikó ( -v­alAmie#**** ^ A philadelphiai zsaru Amerikai film. Rendezte: Richard Benjamin. Ha­ krímiik, sőt krimin­sorozatok játszódhat­nak San Francisco utcáin, Los Angelesiben vagy éppen Be­verly Hillfisbern, miért marad­nia ki a­­sorból Philadelphia­­neve ,görögül a felebaráti sze­retet városát jelenti), ahol 1776. július 4-én a Független­ségi Nyi­ilatkoza­t aláírói meg­teremtették az Egyesült Ál­la­­motoait. Ez­­nevezetessé tette a várost, kétségtelen. Ám a ne­vezetesség múlandó. Be kell hát segíteni az életben tartá­sához akár krimikkel is. Erre hivatott ez a film. A rendező (akitől legutóbb a kedvesen bolondos Marslakó a mosto­hám című filmet láthattuk), s a forgatókönyvet író Nat Mauldin sok újdonságot nem talált ki a filmhez. Bevált alapsémákkal és bevált figu­rákkal dolgoznak. Például­: a főhős, Alex (Anthony Ed­wards) tapasztalatlan, ám ügybuzgó rendőr, akit bünte­tésből a város legvadabb ke­rületébe helyeznek, s ott a hí­resen kemény, öreg róka he­kus keze alá kerül, aki egyfe­lől öles termetű néger, más­felől rühelli a buzgó mócsing újoncokat. (A szakaszból is­merős Forest Whitaker alakít­ja.) A­­történetben természete­sen fontos szerepet játszik egy rendőri gyilkosság. Előbukkan a kábítós­zermiaiffita untig ismert motívuma is. Zöldfülű rend­őrünk többször pácba kerül. Megtudjuk, hogy az a fő-fő rossz fiú, akiről már az első perctől kezdve sejtettük, hogy nem első áldozó szívgárdista. Vannak szép lányok és szép autók meg csúnya verekedé­sek — ahogy kell. Mivel azon­ban a hasonló, elég kemény krimikben is kötelező a hu­mor (lásd: Beverly Hills-i zsaru), ennek itt sem vagyunk híjával. Ettől lett egy kicsit nézhetőbb a film. (Mokép) (t. i.) • A KORTAR­S német filmmű­vészet két kiváló reprezentánsának, Wilm Wendersinne­k és Werner Schroeternnek a filmjeiből rendez retrospektív vetítéssorozatot a bu­dapesti Goethe Intézet és a­z Art­­fólium kulturális egyesület a Vö­rösmarty moziban­, illetve a Goethe Intézetben. Wendersnek hat, Schroeternek hét művét vetítik, köztük az előbbinek olyan híres munkáit, mint a Nyár a városban vagy A kapus­ félelme tiz­ennegyes­nél, utóbbitól pedig a Szerelmi konzílium vagy a Bodlondo­k napja című filmeket. Nagy nevek a Vigadóban Komolyat, könnyeden A külföldi vendégművészek, egyben a komoly- és a könnyű­zene híveinek nagy hete lesz a most következő a Pesti Vi­gadóban. Itt van például Bachmann Mária, ez a csodálatos szépsé­gű és — a legtekintélyesebb lapok kritikusai szerint is — hallatlanul tehetséges, már Philadelphiában született fia­tal hegedűművész, kinek apai ágon való felmenői közül volt kitől örökölnie talentumát. Budapesten tavaly járt első íz­ben, a Vigadóban most lép fel először, október 16-án, kedd este a MÁV Szimfonikusokkal, nagy műsorral, hiszen Beetho­­ven-estje (Egmont-nyitány, D-dúr hegedűverseny és a VII. szimfónia) a Vigadó köz­ismerten igényes közönségét is bizonnyal lázba hozza. Másnap, 17-én este már a királyi Concertgebow tagjaiból alakult Amszterdami Bach­­szólisták neves együttese lép fel és játékuk egyik érdekes­sége, hogy a modern hangsze­rek lehetőségeit kapcsolják össze a barokk stílussal-játék­­móddal. A zenekar vezetője, karmestere, szólistája a 32 éves Thomas Hengelbrock, jelenleg szabadúszó hegedűs különböző barokk zenekaroknál. A Pesti Vigadó rendezésé­ben, de a Petőfi Csarnokban kerül sor 19-én, pénteken az európai dzsesszrajongók egyik első számú kedvence, a nor­vég szaxofonos Jan Garbarek és együttese koncertjére. Tóth Ádám WISDOM V Wisdom beszédes név — angolul bölcsességet jelent. Ám John Wis­dom — e film ifjú hőse — nem tanúskodik sok bölcsességről, amine­k­ úgy dönt, hogy bűnöző lesz, mivel a társadalom nem fo­gadja be. (Képtelen munkához jutni, mert amikor kiderül róla, hogy forrófejű tinédzserként ösz­­szeütközésbe került a törvénnyel — igaz, nem ült emiatt egyetlen napot sem —, mindenhol elutasít­ják, kidobják.) Wisdom fura bankrablóvá válik. Nem visz el egyetlen dollárt sem, csupán megsemmisíti a kartoték­­rendszereket, a széfekben őrzött váltókat, adósleveleket, mert úgy véli, hogy ezzel csapást mérhet a társadalmi rendszerre. Az újkori Robin Hoodot — és szerelmét, a hozzá csatlakozó, csi­nos Karint — szívükbe zárják az „egyszerű” emberek. Segítik, buj­tatják őket, m­iután a rendőrség a nyomukba szegődik, s megpró­bálja elkapni az ifjú bűnözőket. A rabló-pandúrosdi akkor válik végzetessé, amikor a lány az egyik áruházban — önuralmát elveszít­ve — agyonlövi az őt felismerő seriffet. Ezt követően felgyorsul­nak az események és megkezdő­dik a vérre menő hajtóvadászat Bonnie és Clyde mai „utódai” után . . . (VICO) asárnapi ideó

Next