Vasárnapi Kelet, 2010. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-03 / 1. szám

VASÁRNAPI KELET - 2010. JANUÁR 3., VASÁRNAP HÁTTÉR 3 A hetvenes évek elején megalkotott árvízvédelem irányításának szabályzata már akkor megfelelt az ISO minőségbiztosítás követelményrendszerének Számtalanszor nézett farkasszemet az árral ! Nemrég vehette át a Kabay János-díjat Nyíregyházán, a MTESZ székházában Fazekas­­ László, nyugalmazott viz­it­ügyi igazgató, aki ma is­­ aktív, hisz ahogy mond­ja, ez is olyan szakma,­­ amit nem lehet a nyug­­­­díjba vonulással „csak úgy” abbahagyni. Szakmai tanácsaival ma is sokat segít ár- és bel­víz idején. S ilyen idő­li szak igen gyakran van mostanában, a Tisza ezekben a napokban is fenyeget.­ ­ Györke László Fazekas László 1940. novem­ber 15-én született Budapesten, de Szabolcs községben nevelke­dett, itt járt iskolába is. Ma is szabolcsinak vallja magát, s amikor az elismerések kerül­nek szóba, az elsők között emlí­ti, hogy bizony ennek a törté­nelmi kistelepülésnek a dísz­polgára. A nyíregyházi Kossuth gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki ka­rán szerzett építőmérnöki dip­lomát 1964-ben. Ez év augusz­tus 1-jén kezdte pályáját a Fel­­ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóságon, s innen is vonult nyug­díjba 2003-ban (közben az igazgatóság neve változott csak meg). Gyakornok, majd beosztott mérnök volt 2 és fél évig az ár­­vízvédelmi osztályon. 1967. ja­nuár 1-jétől építésvezetői meg­bízatást kapott, mert akkor még az igazgatóság közvetlen hatás­körébe tartozott a fejlesztések kivitelezése is. Ár- és belvízvé­delmi vasbeton műtárgyak - zsilipek, szivattyútelepek - épí­tése volt a feladata. Szivattyúte­lepek épültek akkoriban töb­bek között Kemecsénél, Kocsordnál, Tiborszállásnál, Tyukodnál, Rakamaznál. A Ti­­sza-Szamos és a Szamos- Kraszna-közi belvízrendszer fejlesztése is a feladatok közé tartozott: elkészült a magyari zsilip, az olcsvai szivattyútelep, a magyar-román határ menti vízszintszabályozó műtárgyak, valamint számos öntözőtelep és öntözőfürt. Vasbeton előgyártó telepet is üzemeltetett az igaz­gatóság Kocsordon akkoriban. Természetesen mint árvízvé­delmi szakember, ott volt a gá­ton már az 1965-ös dunai és az 1970-es tiszai árvíz idején.­­ Az volt akkor a legnagyobb problé­ma­­ a gátak gyengesége és a rendkívüli időjárási helyzet mellett hogy nem kaptunk idejében pontos információkat a külföldi vízgyűjtőkön kiala­kult helyzetről. 1971-től 1983-ig az árvízvé­delmi és folyószabályozási osz­tály vezetője volt. - Sok új dolgot valósítottunk ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]Hl meg abban az időszakban - me­séli. - Talán az egyik legfonto­sabb, hogy megalkottuk az ár­­vízvédelem irányításának sza­bályzatát, amiről akkor még nem is tudtuk, hogy gyakorlati­lag megfelel a mai ISO minőség­­biztosítás követelményeinek. Ennek lényege a folyamatelem­zés, a feladatok rendszerbe fog­lalása, a vezetői szintekre bon­tása és működtetése volt olyan szintig, hogy például meghatá­rozta, ki dönthet egy telefonon kapott információ alapján az adott helyzetben. Természete­sen meghatározta a döntéshozó személyét. Ezt a szabályzatot az 1974-es árvíz idején már alkal­maztuk az országban elsőként, melyről a szakma magas szin­ten is elismerően nyilatkozott. A határvízi kapcsolatok szint­jén is igen komoly feladatok ju­tottak Fazekas Lászlónak, s ami érdekes, hogy a működési sza­bályzatot a magyar-szovjet együttműködésben a külföldi fél is elfogadta. Sőt, ma is ez az alappillére a magyar-ukrán ha­tárvízi egyezmény szabályzata­inak. 1983-tól termelési igazgató­­helyettes volt. Ebben az idő­szakban a melioráció, a belvíz­­rendszerek fejlesztése, a vízve­zeték-hálózat kiépítése, a szennyvízberuházások megva­lósítása állt a középpontban. Olyan víztornyokat építettek - mint például a kállósemjéni -, melyet csúszózsalus svéd mód­szerrel, folyamatos technológi­ával három nap alatt elkészítet­tek. Persze, akkoriban még 1500-2000 munkatársa volt az igazgatóságnak, s nem 300, mint most. Igaz, több volt a fel­adat is. Vízügyi igazgatóvá 1991 ápri­lisában nevezték ki Fazekas Lászlót, aki ebből a beosztásból vonult nyugdíjba 2003-ban.­­ Nem volt könnyű időszak ez a 12 év, hiszen nagy és veszé­lyes árhullámok vonultak le a Tiszán 1993-ban, 1995-ben és 1998-ban is. Persze, a legke­­gyetlenebb a 2001-es volt. A tarpai gátszakadás valósággal sokkolta a szakmát. Bár azóta számos tanulmány született, mely az elemzések eredménye­ként megállapította: a gátszaka­dás törvényszerű volt, ha figye­lembe vesszük a töltés teherbí­ró képességét és a hatalmas víz­tömeget, mely ha nem Tarpánál, akkor a Tisza-Szamos-közben végez hasonló pusztítást. Azóta sok fontos távközlési beruházás valósult meg, ma­gyar területen és Kárpátalján ben tájékozódjon az igazgató­ság, s meg tudja tenni a szüksé­ges intézkedéseket. Az infor­mációk gyors és pontos áramlá­sában az első fontos lépés volt, amikor 10 állomásból álló URH beszédátviteli rendszert építet­tek ki az igazgatóság szakem­berei Kárpátalján. Ehhez annak idején katonai tornyokat vettek igénybe, ezért aztán az „ügyek intézése” nem volt éppen zök­kenőmentes. Ma már 35 Kár­pátalján telepített távjelző állo­más adataival dolgozhatnak a szakemberek. Ez jelentős idő­előnyt biztosít, hisz tudjuk: a nagy tiszai árhullámok akár 12- 13 óra alatt képesek elérni a ha­társzelvényt Tiszabecsnél. Fazekas László 1994 és 2003 között kormánymeghatalma­­zott-helyettes volt a határvízi együttműködésben. Lehetősége volt befolyásolni szakmai szem­pontból fontos döntéseket. Nyugdíjba vonulása óta sem pihen. Továbbra is igazságügyi szakértő a megyei bíróságon, az ágazatban pedig szakmai projektek szaktanácsadója, az árvízvédelmi kézikönyv lekto­ra volt például, s szakmai ta­pasztalataira igényt tart ma is az igazgatóság. Persze, azért most már több időt tölt család­jával, felesége is nyugdíjas, s két fia, négy unokája társasá­gában érzi igazán otthon ma­gát. Szerencsére nem kerültek messzire a gyerekek, így szinte naponta találkozik hol egyik­kel, hol másikkal, s nem ritka a családi „csúcstalálkozó" sem. A díjátadás ünnepélyes pillanata, balra Fazekas László Fazekas László előadást tart (FOTÓK: A SZERZŐ, FETIKÖVÍZIG) Történelmi felvétel: a 2001-es gátszakadás után szádfalat vernek a töltés helyén Tarpánál Kabay János-díj Az oklevéllel és emlékplakettel járó elismerést 1976-ban alapították a MTESZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagszervezetei, melyet azoknak a szakemberek ítélik oda, akik munkájuk során tartósan kiemelkedőt alkottak a tudományos, gazdasági és műszaki élet területén. 2009-ben két díjat ítéltek oda, az egyiket Fazekas László nyugalmazott vízügyi igazgató vehette át, aki a Fetikövízig korábbi vezetőjeként irányította a tiszai árvízi védekezést, elindította a Felső-Tiszai árvízvédelmi fejlesztési munkákat Munkássága alatt számos kitüntetésben részesült, megkapta többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (1996), Tiszti keresztjét (2003), a Vásárhelyi­díjat (1998), a Pro Aqua díjat (2003). 2009-ben pedig Szabolcs község díszpolgára lett és Kabay János-díjas­ is. Hiszen rendkívül fontos, hogy a hegyvidéki vízgyűjtő­kön kialakult helyzetről ideje- Újév napján sem tétlenkedtek a nyíregyházi lánglovagok A tűzoltók számára nincs ünnep, azok, akik szolgá­latban vannak, mindig ké­szen állnak a bajbajutott emberek megsegítésére. Nem volt ez másként idén, új­év napján sem. A készenléti szolgálatot teljesítő hivatásos és önkéntes tűzoltók felkészültsé­gét, szolgálatszervezését és a szolgálat ellátását a szakmai fel­ügyeletüket ellátó megyei ka­tasztrófavédelmi igazgatóság rendszeresen ellenőrzi. Az igaz­gatóság mentésszervezési osztá­lyának a feladata, hogy munka­szüneti- és ünnepnapon is fel­ügyelje, biztosított-e az állandó, magas fokú készenlét. Január első napján - hagyo­mányosan, immár több mint két évtizede - Holes István tv. alez­redes mentésszervezési osztály­­vezető már a kora reggeli órák­ban megkezdte ellenőrző körút­ját, melynek állomásai ezúttal a szakolyi és baktalórántházi ön­kéntes, a nyíregyházi és a nyír­bátori hivatásos tűzoltók, vala­mint a megyei ügyelet voltak. Ilyenkor, újév napján különö­sen aktuális a munkára képes állapot ellenőrzése, de a szemé­lyi feltételeken túl, természete­sen a gépjárműveknek, a szak­­felszereléseknek és az egyéni védőeszközöknek is mindig be­vethető, karbantartott állapot­ban kell lenniük. Az ellenőrzés kiemelt szem­pontjai között szerepelt többek között az összriasztás, a szolgá­lati okmányok vezetése, a hír­­adóügyeletet ellátó személyek felkészültségének ellenőrzése is. Szerencsére az elmúlt év vé­ge és az új év első napja csendes volt, a lakosság Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében fe­gyelmezetten, tűzmentesen ün­nepelt, sem a karácsonyfák, sem a szilveszteri tűzijátékok nem adtak munkát az ügyeletben lé­vő tűzoltóknak, illetve nem okoz­tak kárt a megye lakosságának vagyontárgyaiban. Az ellenőrzés során bebizo­nyosodott, hogy tűzoltóink fe­gyelmezetten ünnepeltek, ké­szültek a szolgálatukra, senki­nél nem színeződött el az alko­holszonda. Az ellenőrzés tapasz­talatai is azt igazolták, hogy a tűzoltók éberségére, tettrekész­­ségére számíthat a megye lakos­sága az év bármely napján, bár­mely órában. Bevetésre készen a csapat (fotó: katasztrófavédelem)

Next