Vasárnapi Kelet, 2010. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-03 / 1. szám
VASÁRNAPI KELET - 2010. JANUÁR 3., VASÁRNAP HÁTTÉR 3 A hetvenes évek elején megalkotott árvízvédelem irányításának szabályzata már akkor megfelelt az ISO minőségbiztosítás követelményrendszerének Számtalanszor nézett farkasszemet az árral ! Nemrég vehette át a Kabay János-díjat Nyíregyházán, a MTESZ székházában Fazekas László, nyugalmazott vizitügyi igazgató, aki ma is aktív, hisz ahogy mondja, ez is olyan szakma, amit nem lehet a nyugdíjba vonulással „csak úgy” abbahagyni. Szakmai tanácsaival ma is sokat segít ár- és belvíz idején. S ilyen időli szak igen gyakran van mostanában, a Tisza ezekben a napokban is fenyeget. Györke László Fazekas László 1940. november 15-én született Budapesten, de Szabolcs községben nevelkedett, itt járt iskolába is. Ma is szabolcsinak vallja magát, s amikor az elismerések kerülnek szóba, az elsők között említi, hogy bizony ennek a történelmi kistelepülésnek a díszpolgára. A nyíregyházi Kossuth gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karán szerzett építőmérnöki diplomát 1964-ben. Ez év augusztus 1-jén kezdte pályáját a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon, s innen is vonult nyugdíjba 2003-ban (közben az igazgatóság neve változott csak meg). Gyakornok, majd beosztott mérnök volt 2 és fél évig az árvízvédelmi osztályon. 1967. január 1-jétől építésvezetői megbízatást kapott, mert akkor még az igazgatóság közvetlen hatáskörébe tartozott a fejlesztések kivitelezése is. Ár- és belvízvédelmi vasbeton műtárgyak - zsilipek, szivattyútelepek - építése volt a feladata. Szivattyútelepek épültek akkoriban többek között Kemecsénél, Kocsordnál, Tiborszállásnál, Tyukodnál, Rakamaznál. A Tisza-Szamos és a Szamos- Kraszna-közi belvízrendszer fejlesztése is a feladatok közé tartozott: elkészült a magyari zsilip, az olcsvai szivattyútelep, a magyar-román határ menti vízszintszabályozó műtárgyak, valamint számos öntözőtelep és öntözőfürt. Vasbeton előgyártó telepet is üzemeltetett az igazgatóság Kocsordon akkoriban. Természetesen mint árvízvédelmi szakember, ott volt a gáton már az 1965-ös dunai és az 1970-es tiszai árvíz idején. Az volt akkor a legnagyobb probléma a gátak gyengesége és a rendkívüli időjárási helyzet mellett hogy nem kaptunk idejében pontos információkat a külföldi vízgyűjtőkön kialakult helyzetről. 1971-től 1983-ig az árvízvédelmi és folyószabályozási osztály vezetője volt. - Sok új dolgot valósítottunk ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]Hl meg abban az időszakban - meséli. - Talán az egyik legfontosabb, hogy megalkottuk az árvízvédelem irányításának szabályzatát, amiről akkor még nem is tudtuk, hogy gyakorlatilag megfelel a mai ISO minőségbiztosítás követelményeinek. Ennek lényege a folyamatelemzés, a feladatok rendszerbe foglalása, a vezetői szintekre bontása és működtetése volt olyan szintig, hogy például meghatározta, ki dönthet egy telefonon kapott információ alapján az adott helyzetben. Természetesen meghatározta a döntéshozó személyét. Ezt a szabályzatot az 1974-es árvíz idején már alkalmaztuk az országban elsőként, melyről a szakma magas szinten is elismerően nyilatkozott. A határvízi kapcsolatok szintjén is igen komoly feladatok jutottak Fazekas Lászlónak, s ami érdekes, hogy a működési szabályzatot a magyar-szovjet együttműködésben a külföldi fél is elfogadta. Sőt, ma is ez az alappillére a magyar-ukrán határvízi egyezmény szabályzatainak. 1983-tól termelési igazgatóhelyettes volt. Ebben az időszakban a melioráció, a belvízrendszerek fejlesztése, a vízvezeték-hálózat kiépítése, a szennyvízberuházások megvalósítása állt a középpontban. Olyan víztornyokat építettek - mint például a kállósemjéni -, melyet csúszózsalus svéd módszerrel, folyamatos technológiával három nap alatt elkészítettek. Persze, akkoriban még 1500-2000 munkatársa volt az igazgatóságnak, s nem 300, mint most. Igaz, több volt a feladat is. Vízügyi igazgatóvá 1991 áprilisában nevezték ki Fazekas Lászlót, aki ebből a beosztásból vonult nyugdíjba 2003-ban. Nem volt könnyű időszak ez a 12 év, hiszen nagy és veszélyes árhullámok vonultak le a Tiszán 1993-ban, 1995-ben és 1998-ban is. Persze, a legkegyetlenebb a 2001-es volt. A tarpai gátszakadás valósággal sokkolta a szakmát. Bár azóta számos tanulmány született, mely az elemzések eredményeként megállapította: a gátszakadás törvényszerű volt, ha figyelembe vesszük a töltés teherbíró képességét és a hatalmas víztömeget, mely ha nem Tarpánál, akkor a Tisza-Szamos-közben végez hasonló pusztítást. Azóta sok fontos távközlési beruházás valósult meg, magyar területen és Kárpátalján ben tájékozódjon az igazgatóság, s meg tudja tenni a szükséges intézkedéseket. Az információk gyors és pontos áramlásában az első fontos lépés volt, amikor 10 állomásból álló URH beszédátviteli rendszert építettek ki az igazgatóság szakemberei Kárpátalján. Ehhez annak idején katonai tornyokat vettek igénybe, ezért aztán az „ügyek intézése” nem volt éppen zökkenőmentes. Ma már 35 Kárpátalján telepített távjelző állomás adataival dolgozhatnak a szakemberek. Ez jelentős időelőnyt biztosít, hisz tudjuk: a nagy tiszai árhullámok akár 12- 13 óra alatt képesek elérni a határszelvényt Tiszabecsnél. Fazekas László 1994 és 2003 között kormánymeghatalmazott-helyettes volt a határvízi együttműködésben. Lehetősége volt befolyásolni szakmai szempontból fontos döntéseket. Nyugdíjba vonulása óta sem pihen. Továbbra is igazságügyi szakértő a megyei bíróságon, az ágazatban pedig szakmai projektek szaktanácsadója, az árvízvédelmi kézikönyv lektora volt például, s szakmai tapasztalataira igényt tart ma is az igazgatóság. Persze, azért most már több időt tölt családjával, felesége is nyugdíjas, s két fia, négy unokája társaságában érzi igazán otthon magát. Szerencsére nem kerültek messzire a gyerekek, így szinte naponta találkozik hol egyikkel, hol másikkal, s nem ritka a családi „csúcstalálkozó" sem. A díjátadás ünnepélyes pillanata, balra Fazekas László Fazekas László előadást tart (FOTÓK: A SZERZŐ, FETIKÖVÍZIG) Történelmi felvétel: a 2001-es gátszakadás után szádfalat vernek a töltés helyén Tarpánál Kabay János-díj Az oklevéllel és emlékplakettel járó elismerést 1976-ban alapították a MTESZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagszervezetei, melyet azoknak a szakemberek ítélik oda, akik munkájuk során tartósan kiemelkedőt alkottak a tudományos, gazdasági és műszaki élet területén. 2009-ben két díjat ítéltek oda, az egyiket Fazekas László nyugalmazott vízügyi igazgató vehette át, aki a Fetikövízig korábbi vezetőjeként irányította a tiszai árvízi védekezést, elindította a Felső-Tiszai árvízvédelmi fejlesztési munkákat Munkássága alatt számos kitüntetésben részesült, megkapta többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (1996), Tiszti keresztjét (2003), a Vásárhelyidíjat (1998), a Pro Aqua díjat (2003). 2009-ben pedig Szabolcs község díszpolgára lett és Kabay János-díjas is. Hiszen rendkívül fontos, hogy a hegyvidéki vízgyűjtőkön kialakult helyzetről ideje- Újév napján sem tétlenkedtek a nyíregyházi lánglovagok A tűzoltók számára nincs ünnep, azok, akik szolgálatban vannak, mindig készen állnak a bajbajutott emberek megsegítésére. Nem volt ez másként idén, újév napján sem. A készenléti szolgálatot teljesítő hivatásos és önkéntes tűzoltók felkészültségét, szolgálatszervezését és a szolgálat ellátását a szakmai felügyeletüket ellátó megyei katasztrófavédelmi igazgatóság rendszeresen ellenőrzi. Az igazgatóság mentésszervezési osztályának a feladata, hogy munkaszüneti- és ünnepnapon is felügyelje, biztosított-e az állandó, magas fokú készenlét. Január első napján - hagyományosan, immár több mint két évtizede - Holes István tv. alezredes mentésszervezési osztályvezető már a kora reggeli órákban megkezdte ellenőrző körútját, melynek állomásai ezúttal a szakolyi és baktalórántházi önkéntes, a nyíregyházi és a nyírbátori hivatásos tűzoltók, valamint a megyei ügyelet voltak. Ilyenkor, újév napján különösen aktuális a munkára képes állapot ellenőrzése, de a személyi feltételeken túl, természetesen a gépjárműveknek, a szakfelszereléseknek és az egyéni védőeszközöknek is mindig bevethető, karbantartott állapotban kell lenniük. Az ellenőrzés kiemelt szempontjai között szerepelt többek között az összriasztás, a szolgálati okmányok vezetése, a híradóügyeletet ellátó személyek felkészültségének ellenőrzése is. Szerencsére az elmúlt év vége és az új év első napja csendes volt, a lakosság Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében fegyelmezetten, tűzmentesen ünnepelt, sem a karácsonyfák, sem a szilveszteri tűzijátékok nem adtak munkát az ügyeletben lévő tűzoltóknak, illetve nem okoztak kárt a megye lakosságának vagyontárgyaiban. Az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy tűzoltóink fegyelmezetten ünnepeltek, készültek a szolgálatukra, senkinél nem színeződött el az alkoholszonda. Az ellenőrzés tapasztalatai is azt igazolták, hogy a tűzoltók éberségére, tettrekészségére számíthat a megye lakossága az év bármely napján, bármely órában. Bevetésre készen a csapat (fotó: katasztrófavédelem)