Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-09-11 / 436. szám
575 lejen való változás? gondold meg öcsém, mit cselekszel! — Aljám én kath. pappá nem lehetek, én protestáns vagyok, leveleimet ide! — A*rektor gondolkozva ütögeté meg tobákos szerenczéjét két első ujjával, és viszonzá az ifjúnak: ez még nem elég ok, mert törvényeink sokuk sem tiltják, hogy protestáns atyánkírai katholikus papok ne lehessenek. — A* jámbor rektor mindent elkövetett, hogy az ifjat a* megmaradásra vegye, elősorolta neki a* papi hivatal kedvezd oldalait, szeme eleibe állitotta a* kilépés által reá következhető' nehézségeket, — ha netalán megbántatott volna elégtételt igért, az egész dolgot csak első fellobbanás szüleményének állította, üdőhaladékot ajánlott a* gondolkozásra; de a3 klerikus nem tágított semmit,a* nélkül hogy kérésének okát adta volna. “Kedves fiam! mond újra a3 rektor, ha csakugyan eltökéllett szándékod ez, nem tartóztatlak többé, hanem csak arra figyelmeztetlek, ne siesd el a dolgot, te idegen vagy itt, ne vetkezz ki, a3 meddig számodra valami életmódot nem szerezhetünk.— Alfalvi újból csókolni akará a3 rektor kezeit, áh atyám! nem lehet életemnek szomorúbb pillantata, mint midőn téged elhagylak, de el van koczkám vetve, nekem mennem kell.— A3 szivekbe bélátó rektor, még egyszer keresztül szegzé szemivel a3 növendéket is megszorítván kezeit, igy szóla hozzá : Ifju barátom! a3 te derékségedet megfontolva hiszem, hogy ezen lépésedet nem válloltságból teszed, hanem egy belső erőszak téteti azt veled, jer ülj le ide mellém, öntsd ki atyádnak kebelébe szivednek titkait, minden tartózkodás nélkül, én atyád, vezéred, barátod akarok lenni neked ez után is. 576 A ki az olvasók közül valaha szerelmes volt, tudja miilyen meg magyarázhatatlan érzés ez, tudja miilyen nagy könnyebbülés a3 szívnek, ezen édes titkot egy bizodalmas embernek, egy jóbarátnak kebelébe kiönteni. — Alfalvi is mintha egy kő esett volna le szivéről, a3 tartózkodást félre téve leüle a3 rektor mellé, ki már a 3 seminariummal együdős, füles bőrös székibe helyet foglalt volt, és a következendőket sorolá elő: Az én atyám, királyi udvarnok, és tanácsnok, Kompolti Kálmán nemes Magyarországon M. vármegyében gazdag földesúr, József császár alatt sokáig viselt alispánságot, de mint pártolója a korlátlan hatalomnak, a törvényes rendszer vissza állása után, 1791-ben kivoksoltatott, és ő valamint politikai gondolkozására, úgy családi viszonyaira nézve is nagy ariszocrata. Különben igen jó ember, hanem anyámmal eggyütt, ki egy nagy mágnásiháznak ivadéka vala, lenézik mind azt, legyen bár különben derék, aki nem számlál száz ősöket, vagy nem birtok falakkal körzött kastélyokat, — feltételeiről, állításairól semmi okokkal nem lehet lebeszélni, — semmi úgy fel nem bosszantja, mintha ellenmondásra talál: szóval az atyám egy kis kenyúr, azonban sokat tart becsületére, szavát még soha meg nem szegte, barátságos, vendég szerető, és kinyílt házat tart, nem fösvény, de nem is pazarló.— Engem a 3 s. pataki kollégyomban úri módon felneveltetvén, azután Pestre küldött a törvénybeni gyakorlás végett. Már 23 éves valók, és a3 szünnapokat hon szoktam tölteni.— Egykor atyám azon javaslatot teszi, hogy tegyek egy kirándulást a környékbe és ismerkedjem a3 szomszéd vármegyei úri családokkal, nevezetesen pe-