Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-02 / 18. szám - A sydenhami palota 151. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány
151 talnokai, az országkormányzó Hajósi, az ezüstgazdag Tsúsz— Sima sziget herczege Idó, mimazaki fejedelme Izuma, (mindezen nevek milyen magyarosan hangzanak) több előkelő urak kíséretében, kik értekezni jöttek a teljhatalommal ellátott hajósvezérhez. A parton építettek az összejövetelre egy pompás faépületet, belől bíbor szőnyegekkel s képekkel ékesítve, s ragyogó sárgaréz edényekkel melegítve, minthogy a japániak a kályhákat nem ismerik. Ámde mindezen szívesség mellett egy egészen fedett folyosót építettek a kastélytól egész a kikötő helyéig, nehogy az idegenek széttekinthessenek odáig. Hanem Perry tudtokra adván, miszerint neki az a folyosó ott nem kell, lerontották azt és megengedék neki, hogy kíséretével együtt partra szálljon. Négyszáz bátor amerikai harczos kisérte Perryt a kastélyig, ahol az említett hivatalnokok a legnagyobb szívességgel fogadták s az ország főkormányzója átvette kezeiből az angol, hollandi japáni, és chinai nyelven szerkesztett kereskedelmi ajánlatot, mellyet az aláírás előtt az országtanács elé fognak terjeszteni. Általában itt minden a legnagyobb megfontolással szokott végbe menni. Igy például több japán urak meg akarták látogatni az amerikai hajókat s igy kezdtek hozzá. „Be szép reggel van!" szólt az egyik. „Igazán szép, egy csepp szél sem fuj" monda a másik. „Még csak hab sincs a tengeren, most megnézhetnők a hajókat." — „Valót mondasz, mertek nézzük meg." Ez ideig már két kikötő használata meg van engedve az északamerikaiaknak. Hogy czéljaikat annál jobban elérjék, különféle ajándékokat küldtek az amerikaiak a japáni császárnak, mind olyan tárgyakat, amikből átláthassa, minő fontos találmányokkal gazdagították a polgárisult népek a világot s annál nagyobb kedve legyen azok előtt megnyitni tartományait. Többek között küldtek neki egy vasutat, gőzmozdonnyal együtt, egy villanytelegrafot, egy könyvsajtót, szöveteket, könyveket, metszvényeket, gyapotot, távcsövet, kályhát, pisztolyokat, és egy láda pezsgőt. A császárnénak női piperéket, bársony öltözetet, zsebórát, borokat és illatszereket. Legjobban megtetszett a vasút, és a villanytelegraf. A vasút mintegy három angol mérföldnyi hosszúságú volt, és úgy alkotva, hogy közben lehetett összerakni. A japániak alig akartak leszállni róla. A villanytelegráfra pedig rögtön japáni betűket alkalmaztak s egész Jeddoig nyújtva sodronyát, rögtön azon keresztül küldöték tudósításaikat a fővárosba. Illy szellemi hatalommal lön megnyerve az, amit tán éveken át megfeszített törekvés sem vihetett volna ki erőszakkal: Japán megnyitása. Mind a tudomány, mind a kereskedés mondhatóan sok új kinccsel fog ez által szaporodni. A japániak barátsága utoljára annyira ment vendégeik iránt, hogy midőn egy hajóslegény véletlenül meghalálozott a hajón, nem engedték, hogy a hullát szokásosan a tengerbe vessék, hanem ajándékoztak egy darab földet temetőnek s roppant kiséret mellett temeték el a japáni földbe a legelső keresztyént, kinek megengedtetett a partra szállni s számára emléket emeltetni. A halott református volt, minél fogva a református hajóspap tartott felette gyászbeszédet az idvezitő e szent szavai után : „Én vagyok a feltámadás és az élet!” E nyereségért az egész emberiség nagy köszönettel tartozik Északamerika státusának, hogy midőn az öreg Európában a harczok furiái elszabadultak, az újra ifjuló Ázsiában a testvériség lánczait összekötni iparkodik. Ki tudja nem onnan várhatóe az emberiség ujjá születése? .... ^ A sydenhami palota. Nem valami nagy urasági kastélyról van szó, midőn halljuk és olvassuk, hogy annyit emlegetik a sydenhami palotát. Sydenham mind ekkoráig jelentéktelen falu volt London közelében s most világhírűvé emelkedik. Mult junius 10-én megjelent benne Anglia királynéja egész fényével és pompájával, követve az ország leghíresebb világi férfiaitól, érsekek és püspököktől, nagy ünnepélylyel megnyitá, beszentelé a palotát s azóta naponként tolong feléje a népség. De mi hát az a sydenhami palota? Az efféle „paloták" a legújabb kornak szüleményei. Ki ne hallotta volna hirét a londoni kristálypalotának, melly 1851-évben mintegy legújabb világcsodája, magához édesgeté a kíváncsi sokaságot a világ legtávolabb részeiből ? Ez volt az első illynemű nagyszerű palota, mellyet azért neveztek el kristálynak, mivel az öntött vas oszlopok, gerendázatok, rudak által összefogott roppant épület falai, tetői — a szükséges világosság és olcsóság tekintetéből — csupa üvegből valónak, ugy hogy a nézőnek önkénytelenül egy óriási kristályt juttatott eszébe. Ezt az angolok az emberi ipar, szorgalom és találékonyság mindennemű termékeinek tárházául állították fel. Ide küldték kincseiket a föld csaknem minden népei, kik közül ezúttal a magyar is elvitte roppant természeti kincseinek egy kis mutatványát, itt állottak egymás mellett, kiszabott helyen és rendben, külön nemzetiségek szerint, a béke gyümölcsei, az emberi ész kutatásainak, a kéz ügyességének, s a képzelet hatalmának eredményei. Tódult bele a nézőközönség és kiváncsian találgatá, hogy ki a legény a csárdában? — Az akkori újságok tele voltak a kristálypalota kincseinek ismertetésével s hosszú tudósításokat közöltek azon iparosok és művészek neveiről, kik e világtárlatban jutalmat, dicséretet vagy más kitüntetést érdemlettek ki. Azóta e példa követésre talált. Az amerikaiak sem akartak hátramaradni, s mult évben Új-Yorkban állítottak egy nagyszerű kristálypalotát; ez idén Bajorországban Münchenben vonja magára egy illyen palota a közfigyelmet (hova a magyar iparnak is számos szüleményei vándoroltak el) s jövő évre Párisban fog megnyílni egy, mellyre a legnagyobb készületek történnek, mert a franczia nem akar hátramaradni az angoltól semmiben. Ha e készületeket látjuk, alig hihetjük, hogy háborúban forr a világ s hogy még hadi működésekre is marad ideje a föld fiának. De a legnevezetesb mind e paloták között az, a mellyről szólni kezdettünk, a sydenhami. Ez nem időhöz szabott, hanem állandó tárlata lesz nemcsak az ipar készítményeinek, hanem mindennek, a mi az emberi tudomány és művészet körébe esik. E palota czélja, hogy az életet szebbé tegye s az emberi miveltséget előmozdítsa; hogy összeköttetésbe hozza a gazdagot és szegényt, kik együtt örülhetnek itt a világ minden szépségének. Eddig a gazdag angol megszerezhette magának pénzéért a legfinomabb gyönyörűségeket s ha otthonn megunta a dolgot, elutazhatott a legparadicsomibb vidékekre, megnézhette a világ legtávolabb nevezetességeit, — most ezt Londonban a szegény ember is megteheti. Elmegy Sydenhamba, lefizet egy shillinget s ezért a palotában egész nap ura lehet a leggyönyörűbb terraszoknak s szökőkutaknak,zöld hantoknak s buja déli virágoknak, fejedelme a természet- s művészetnek. A hajdankor elpusztult világ városainak felmaradt romjait itt találja hű utánzásban s a mint képzeletének tetszik, ma görög vagy mór, holnap római, góth, frank vagy longobard lehet, s e népek házaiban, oszlopsorai, istenszobrai közt sétálhat. Minden ország nevezetes művészei ide hozzák legremekebb festményeiket, szobraikat — s a szegénynek is megvan az ő palotája, az ő képcsarnoka s mult és jelenkor kincsei az ő lábaihoz vannak lerakva. S ha a szegény munkás egész napot itt kéjelgett a szépségek e tárházában, nem tér-e megelégedetten, felfrisült lélekkel vissza kedves műhelyébe, a gyaluhoz vagy tűhöz vagy kalapácshoz ? s nem támadnak-e mindig szebb és nemesebb érzelmei, vágyai? Bizonyosan. Mert nem nehéz megszeliteni a művészetet s aki egyszer kedvét találja benne, az egykönnyen el nem veszti. Azért hiszik az angolok, hogy e palota felállítása által a népnek művészet iránti szeretetét fogják felébreszteni. Mert mitévő volt eddig a szegényebb munkás és napszámos, ha munkától szabad, üres órái voltak? Neki ment a legközelebb útjába eső korcsmának, neki ült az asztalnak s hasonló czimborái társaságában napestig ott tölté az időt, magába hajtva a felesleges nedvet, mellyet szomja többé nem kivánt s mellynek többször valának rosz, mint jó következései. Most már más mulatságok után eped a szegény ember is; a mai világban, hol olly sokat kell tudni és tanulni, érezni kezdi, hogy üres idejét tanulságosabban kellene *