Vasárnapi Ujság – 1854
1854-07-30 / 22. szám - Az orosz táborból 22. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - Az orosz táborból 181. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok - Pokanoket Fülöp. Irving után Tóth Józsa 181. oldal / Történeti rajzok
183 esküdtek élete ellen, gyalázatos biztonságot vásárlandók maguk számára. Leghűbb követői, Vetamoe, egy indián herczegnőnek s rokonának alattvalói, szinte árulás által estek az ellenség kezeibe. Maga Vetamoe is köztük volt, s hogy elszökhessen, keresztül úszta a szomszéd folyamot. Lehet, hogy az úszás kimerítő erejét, vagy az éhség és hideg ölte meg. .. holtan és meretlenül találtatott a folyamparton. Azonban az üldözés nem egyszer érte czélját a sírnál. Maga a halál a szerencsétlenek menhelye, hol felhagynak a gonoszok üldözéseikkel, nem nyújthatott menedéket e szerencsétlen asszonynak, kinek nagy bűne a hűség volt, rokonai és barátai iránt. Hullája embertelen és gyáva boszu tárgya jön, feje levágatott, karóba húzatott és úgy mutogatták elfogott alattvalóinak, Tauntonban. Ezek rögtön megismerték szerencsétlen királynőjük vonásait, s e látványon annyira megrendültek, hogy a tudósítás szerint : „a legborzasztóbb és ördögibb fájdalomkiáltásban törtek ki." Fülöp a nyomor és szerencsétlenség csapásait, mellyek minden oldalról megrohanák, férfias szilárdsággal tűrte; de a seb mit szirén alattvalóinak árulása vágott, a kétségbeesés felé tolta őt. Azt mondják, hogy : „az időtől derült nem volt soha, és terveit nem közli senkivel. Reménye elveszett, vállalkozó szelleme kialudt, körülnézett, és csak vészt és pusztulást, és sötétséget látott maga körül; nem volt egy szem, melly megsirassa, egy kar, melly segélyt nyújtson felé. Egy kis csapat harczossal, melly hű maradt kétségbeesett helyzetében, barangolt Mount-Hope vidékére és apáinak fejedelmi székhelyére. Lappangva csúszott tova mint kisértet, hajdani hatalmának és szerencséjének színhelyén hazátlanul, harátlanul és családtalanul. Szánandó helyzetének hívebb rajza nincs, mint mellyet a történész egyszerű tolla nyújt, ki akarata ellen szánó érzelmet kelt az olvasóban, a szerencsétlen harczos iránt." Fülöp — mond ő — miután az angoloktól vadállatként több száz mérföldet ide s tova vadásztatott, végre saját völgyeibe nyomatott vissza, hol legjobb barátaival egy ingoványba retté magát, melly börtönévé vált, hol bezárva, maradt, mig a halál angyala megjött, végrehajtandó rajta Isten akarata szerint a boszuparancsot." A végső kétségbeesés ez utolsó menhelyén hajdani nagysága lengi körül emlékezetét. Mi ugy rajzoljuk őt, a mint hallgatagon szerencséje romjain merengve gond emésztett harczosai közepett ül, s a mint neki rejthelyének félelmessége és zordonsága bizonyos vad nagyságot kölcsönöz. Megveretve, de nem megtörve, eltiporva, de nem megalázva, még kevélyebbnek mutatkozott a balsors nyomása alatt és némi vad örömöt érzett abban : kiüríteni a romlás kelyhét végső csépjéig. Kis lelket megtör és megaláz a szerencsétlenség; nagy szellemek fölmagaslanak azon. Már a meghódolás gondolata képes volt fölverni Fülöp dühét, s egy harczosát, ki békeajánlatot tett, megölte rögtön. A megölt testvérje elszökött, s elárulta boszúból főnöke menhelyét. Egy csapat fehér és indián küldetett rögtön az ingoványba, hol Fülöp düh- és kétségbeeséstől emésztve lappangott, s mielőtt megérkezésüket, sejtené, bekeríttetett. Kevés percz alatt leghívebb öt harczosát látta halva rogyni lábaihoz; hasztalan jön minden ellenállás; kirohant állomásából, merész kisérletet tön menekvésre; de egy saját törzsebeli szököncz indiántól lelövetett. íme egyszerű története a derék, de szerencsétlen Fülöp királynak, ki mig élt, üldöztetett ; halála után rágalmaztatott és meggyaláztatott. Ha azonban magát az előítéletes történetiratot vizsgáljuk is, mellyet ellenségei hagytak : kedves, nagyszerű jellemvonásaira találunk, mellyek rokonszenvet keltenek sorsa, tiszteletet emlékezete iránt. Ugy találjuk , hogy a legsúlyosabb gond és vadszenvedélyek közepett, miket a háború szül, a szelídebb férji érzelem — apai gyöngédség — valamint a barátság feláldozó érzelme iránt sem volt közönyös. „Kedves nejének és egyetlen fiának" fogsága legélesebb fájdalmat okozott neki; barátainak halála egy-egy ujabb sebet vágott fájó lelkén; honfiainak árulása és pártütése, kiknek rendületlenségére épité reményét, széttépte szivét, és feldúlta lelke nyugalmát. Fülöp honfi volt, ki hazája földén szerelemmel csüngött; herczeg, ki alattvalóit szerette, elkeseredett a török vett méltatlanságon; hős, ki a csatában merész, szerencsétlenségben kitartó volt; tűrt fáradalmat, éhséget, szenvedést és az ügyért, mellyért vivott, éltével áldozott. Kevély szívvel és a természeti szabadság szilaj szerelmével inkább akart a rengeteg vadai között barangolni, vagy a lápok és ingoványok nyomorú sivár rejtekeiben lappangani, mint meghajtani Kevély lelkét a járom alá és függve élni az ültetvényesek kellemei és kényelmeiben. Hősi tulajdonokkal, merész vitézséggel — mellyek bárkit a művelt világból történelem és költés tárgyává teendeztek — vándor és földönfutó volt hazája földén, és mint magános hajó elveszett a sötétben és viharban, anélkül , hogy a szánalom könnye hullna utána, vagy egy baráti kéz följegyezné végső csatáját. Táj- és népismertetés. Mármarosi német telepek. Bereg-Ugocsa, jun. 28-kán. A szatmármegyei svábokról minap közlött czikk tanúsítja, hogy az illyes, népszokásokat tárgyaló czikkek a szerkesztőség előtt is kedvesek, a közönség előtt is érdekesek — s igy ösztönül szolgálhatok több illyes czikkek közlésére. — Ez oknál fogva fogom én tollamat a Mármarosban kebelezett Német-Mohra és Königsfeld (Királymező) német lakosairól pár sort irni. A Tétsó koronás városát elhagyta vándornak kettős ut. nyilik, mellynek egyike napkeletnek egyenesen Szigetre, a másika pedig a Taraczk viz mentében, mintegy 5 mérföld távolságra, több orosz falun által Német-Mokrára s Königsfeldre vezet ; mindkét helységet, mellyek egymástól 12 óra messziségre feküsznek, cs. kir. favágók lakják, eredetüket tekintve osztrákok, kik a mult század fogytán fensőbb parancsok következtében ide kerültek Ischl tájáról. Rengeteg erdők s hegyek, kopasz és szirtes havasok lánczolják körül mindkettőt. — Ez iker helység népe, mint emlitem, német ajkú, de németsége csak akkor tiszta, mikor miveltöbb némettel van dolga s közlekedése, magán körében s házi dialektusa jó adaggal ocsmányabb, s fülsértőbb a szatmármegyei svábokénál. Vallására nézve mindnyája rom. kath. s buzgón látogatja az egyház küszöbét, csakhogy gyakran igen feledi azt, mi nélkül az ember semmi sem, habár a beregszászi hegyet, átteszi a szülésbre, azaz : a felebaráti szeretet itt sem süti nagyon a kebleket. Néhány év előtt olvastam egy hírlapban, hogy a havasok között lakó sveiezi honvágyó, jól érzékeny szívű — de Mokra és Königsfeld havasai közt az emlitett sajátságok teljesen ismeretlenek. — Miveltségre nézve e nép egy fokon áll a szatmári svábokkal, sőt, (habár szabályozottabb tanodával bir is) tán még alantabb; — az iskolamesterekbeni válogatás itt igen túlságos sokszor, és még a szatmári tanítóképző intézet sem képes megfelelni a nagy követelésnek , pedig valamint a sváb figyelmek, tanodai pályáját elvégezvén, az ekeszarvhoz fog, ugy fog az itteni gyermek a fejszéhez — szóval, ki sváb tanító lehet, az lehet Mokrán és Königsfelden is. — A mokrai s königsfeldi férfiak kissé durvácskák, mivel többnyire zordon erdőben tanyáznak — a szép nem jóval simább, s ezt a honn foglalkozó írnokok s gyakornokoknak köszönheti, kik (mint tudjuk) az úgynevezett szeliditésben igen jártasak, kivált ha selmecziek. E népnek legkedvesebb táncza a német keringő és a havasi táncz ; a magyar tánczot nem kedveli, valamint a nyelvet sem, és inkább oroszul beszél. — A lakodalmi lakomák, a hol kitelik, igen gazdagok, s tisztasággal párosultak; — divatban van az úgynevezett kásapénz is, s e pénz jobban szokta megnyomni a menyasszonyok s a fözönék markát, mint a sváb lakodalmakban. — Gyengeség megütközni, midőn az iró, ha szinte egyházi személy is, a szépekről ir, s őt azonnal e miatt valami szívbeli bőségről vádolni — ez óvást előre bocsátva, mint historikus azt mondom : valamint a szatmári sváb nők s leányok közt ritkaság a szép arcz, olly nagy ritkaság itt, rut asszonyt vagy leányt látni; — szép itt a szép nem, s a kedvező éghajlat mellett egészséges is; — sokat von le azonban szépségéből nehéz s furcsa járása, minek oka, a súlyos terhek hordása, u. m. fa, széna, fa, lisztes zsákok stb. Sokat von le szépségéből tél idején a durva szörös bocskor is. *