Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-08 / 27. szám - A hó és jégeső (kép) 214. oldal / Természettudomány
214 még a szüntelen dörgés, mi közben a föld, mellyen álltunk, remegett lábaink alatt. Öt hat perczig tartott a borzasztóan szép tünemény , azután a forrás kifáradt, a dörgés csillapult, a föld rázkodása gyengült, a viz gőzölgő sugara alább s alább szállván , egy-két percz alatt az óriási kiömlésnek vége lett, — a medencze egészen üres lön, sőt a sípban is szinte tiz lábnyira apadt a viz; s az ekkor érkező a csendesen emelkedő vizből koránsem sejdítené azon óriási erőt, melly előbb itt munkálkodék. — A látvány páratlan nagyszerűségétől áthatott kebellel hagyom el, a természet e nagy csodáját, mellyhez képest a mulató kertek legnagyobb mesterséges szökőkutai csekély gyermekjátékok. A Strokr kiömlései ha nem is olly nagyszerűek mint a nagy Geizeréi, de sípjának egyenetlensége miatt változóbbak, s ezért érdekesebbek is. — A Strokr-t székelésre lehet kényszeríteni, ha gyepdarabokat vagy köveket vetnek medenczéjébe, — én is ezt tevém vezetőmmel, mire a viz zúdulása annyira megszűnt, hogy kíváncsian kandikálhattunk a forrásba. — Már azt hivők , hogy ez izgató módszer sem csalhatlan , — midőn egyszerre iszonyú durranás jelenté a forró, fekete vizsugárt, melly mintegy 100 lábnyi magasra szökött, nagy gyepdarabokat hányva fel a magasba.—Eleinte meghökkenve bámulom a nagyszerű természeti tüneményt, de később kaczagni kezdtem, mert ugy tetszett, mintha az általam beadott gyepdaraboktól hányná a megeredt kut nyakrafőre azt a sok feketés vizet, mint valami kholerás. — Negyedóra múlva a hányás szűnni kezde , de még egy ideig tartott a böfögés, míg az általam beadott hánytató hatása egészen megszűnt. — A vízsugár majd egészen letűnt, majd ismét gőzölögve 40—50 lábnyira szökött fel. — A kihányt gyep, mellyből néhány fűszálat felmarkolok, a szó teljes értelmében meg volt főzve. — Mondják, hogy vagy husz év előtt egy ökör zuhant illy meleg forrásba s néhány percz múlva lágyra főlve vettetett ki több száz lábnyira. A meleg források egyikében vacsorára sonkát főztem s mig ez megfölt, egyik közellevő meleg patakban igen kellemesen megfürödtem. — Sokan azt álliták, hogy a meleg forrásokban fölt hus kénes izt kap, mit én nem tapasztaltam sonkámon, mellyet igen jóizüen felfalatóztunk vezetőmmel. Az éj közeledtével bármilly nehezen esett, el kelle hagynom a nevezetes szökő-forrásokat, mellyeket teljes tevékenységben láthaték s szives jó gazdám szerény lakában töltvén még egy éjet, másnap délnek, a Hekla felé vevém utamat. (Folytatjuk.) A hó és jégen«. A hó képződéséről még eddigelé igen keveset tudunk. Valószínűleg a felhők, mellyekben a hópikkelyek képződnek, nem gőzhólyagosák, hanem finom jégkristályokból állanak, mellyek folytonos sürüdése által a vízgőznek, megnagyobbodnak, s igy képzik a hópikkelyeket, ezek leesés közben az alsóbb légrétegekben még nőnek. Ha a légterületek nagyon melegek, megolvadnak a hópikkelyek, mielőtt a földre érnének, alul esik az eső, mialatt fentebb havazik. A hópikkelyek szabályos alakjára, mellyet legjobban észre vehetünk, ha sötét, 0 fok alá hűlt testre fogjuk fel, már Keppler figyelmeztetett, Scoresbynek volt alkalma a sark tartományokban nagy számú kutatásokat tenni a hópikkelyek felett, az ő általa gyűjtött alakok érdekesbjei imitt láthatók. Már csak felületes szemlélete is ezen alakoknak mutatja, hogy mind e pikkelyek lényegesebb részeikben a szabályos hatoldalú csillagokhoz hasonlitnak, — s a folyamok és patakok felszínén képződött jég is e csillagalakokat követi. A daraeső, melly leginkább márczius és áprilban mutatkozik, ugy képződik mint a hó, a daraszemek meglehetős erősen összeállott jégvonalakból állanak. A jégeső legiszonyatosabb ostora a mezei gazdának. A jég közönségesen olly nagy , mint a mogyoró, gyakran kisebbek is hullanak, azonban az illyre mint nem veszélyesre nem ügyelnek, sokszor azonban sokkal nagyobbak esnek, s ezek mindent összezúznak. Régi krónikák olly nagy jégdarabokról beszélnek, mint az elefánt, azonban illy mesés előadásoknál fel nem akadva, hiteles adatokat veszünk elő. Hally beszéli, hogy 1697. év ápril 9-én 10 lat nehéz jégszemek hullottak. Taylor Robert azon év május 4-én 4 ujnyi átmérőjű jégszemet látott,Montignot 1753. év július 3-án Toulban olly jégszemeket gyűjtött, mellyek átmérője 3 ujnyi volt. Volta azt állította, hogy Como vidékén 1787 aug. 19-ről 20-rai éjen esett jégszemek közt, egy nagyobb 18 latot nyomott. Nöggerath szerint Bonnban 1822. május 7-én olly nagy jégszemek hullottak, hogy egy egy 24—26 lapos volt. A jégszemek alakja igen különböző, rendesen gömbölyek, néha azonban lapos — vagy szegletesek, a jégszemek közepén közönségesen át nem látszó bél van, s ez körül van véve átlátszó jéggel, mellyben néha több réteget különböztethetünk meg, néha ismét felváltva át- és át nem látszó rétegeket látunk , vagy sugáros alkotásuak. Pouillet a jégszemek hévfokát mérvén —0,5 egész—4 ° talált. A jégeső néha megelőzi az esőt, néha együtt jár, s eső után soha sem esik jég. A jégeső vihara többnyire egynehány perczig tart, igen ritkán % óráig, e rövid idő alatt a felhőkből leömlött jégnek tömege iszonyatos nagy, a föld felülete sokszor több ujnyira van borítva vele. A jég többször esik nappal, mint éjjel. A felhők, mellyek hozzák, ugy látszik nagy kiterjedés s mélységgel birnak, mert közönségesen sötétséget okoznak, úgy vették észre, hogy saját szürkevöröses szinüek, s alsó felületökről nagy tömegek függnek le, s széleik igen széttépettek. A jégeső-felhők igen alant szoknak járni, a hegylakók sokszor maguk alatt látják a felhőt, melly a völgyet jégesővel borítja el, azonban néha magasan is húzódnak át. A jégeső kezdete előtt egy pár pillanattal mindig sajátságos pattogó moraj hallatszik. A jégeső mindig villanyos tüneményekkel jár. Hogy fogalmunk legyen , mi távolságra és sebességgel terjed szét e borzasztó elem, felhozzuk e következő jégesőt, melly 1788. július 13-án Frankhon és Holland felett átvonult. A jégeső-vihar két egymás mellett futó vonalban nyúlt, a keleti vonal keskenyebb , legnagyobb szélességében 5 , legkisebben % mérföld, s a nyugati vonal nagyobb szélességében 4, kisebben 3 mérföld volt. E két vonal 5 % mérföldre volt egymástól, elválasztva olly felhő által, melly alatt csak eső esett. Egész hosszterjedése a viharnak 200 mérföldön fölül volt, megszakadás nélkül 16 mérföldet haladt egy óra alatt, a pyrenaei hegyektől a Balti tengerig. A jég csak 7—8 perczig esett, a jégszemek részint kerekdedek, részint szegletesek voltak, a legnehezebbek 16 latosak. Csak Francziaországban 1039 határt vert el, s a kár hivatalosan 24,690,000 frankra becsültetett. A jégeső megfejtésénél két nehézség van, t. i. honnan jő olly nagy hideg, melly a vizet megfagyasztja, s aztán hogyan lehet az, hogy a jégszemek ollyanná nővén, hogy nehézségük miatt le kellene esniök, a jégben maradnak, mig olly nagy tömeggé alakulnak. Az első kérdést illetőleg Volta így gondolkodott : a napsugarakat a felső határa a sürü felhőknek szinte elnyeli egészen, erre, főleg ha a jég a felhő felett száraz, nagy elpárolgás következik, s ez az alsóbb részből annyira fölemészti a melegséget, hogy ott a viz megfagy, — azonban ha a viz elpárolgása a felső rétegekben a napsugarak melegsége által eszkö-