Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-01 / 26. szám - Schmeks (kép) 205. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
205 szált, gyűjtött kisded tanyáján s mind a mellett a hosszú, husz óráig tartó téli éjekben Milton „Vesztett paradicsomát", Klopstock „Messiását" islandira forditá s még két kötet eredeti költeményt is irt, mellyek bármelly mivelt, gazdag nemzet irodalmának becsületére válnának. Valóban bámulattal s tisztelettel kénytelen az idegen viseltetni egy nemzetke iránt, melly teljes anyagi szegénysége mellett a tudományok, az ész és szellem kincsei után sóvárog s azokból minél többet megszerezni törekszik. Bármilly szegények Island lakói, nincs e szigeten ház, mellyben részint nyomtatott , részint irott könyveket ne lehetne találni. Legalább a biblia, hazai történet, egy két kötet költeménynyel mindenütt megvan. — Utazásom alatt sok szegény gyermekekkel olvastattam fel valamit s egyet sem találtam, ki ha kilencz éves volt, szabatosan nem tudott volna olvasni. De nem csak olvasni tudnak, hanem rendesen igen szépen is irnak, minek oka ama szokásban keresendő, melly szerint minden irodalmi munka, még mielőtt kinyomatott, számtalanszor lemásoltatik, sőt a szegényebbek a könyv árát nem birván megszerezni, önmaguk másolják le maguknak. Ily viszonyok között nem lehet csodálni, hogy az egész szigeten egy fogház sincs, s az is melly volt, szegények intézetévé, s miután igy is üresen állott, végre a kormányzó számára lakházzá lön átalakítva.*) (Folytatjuk.) Schmeks. (Tátra-Füred.) Mi az a Schmeks, miféle szó lehet ez, s mit jelenthet illyen fülsértő hangzatu szó ? Az bizony német szó, s azon az elkorcsositott nyelven, mellyet a német köznép használ, annyit jelent, hogy : szagold vagy kóstold; itt pedig neve egyik hazánk legkiesebb vidékén levő fürdőhelynek, mellynek rajzát mai számunk hozza. Többen irtak e bájos helyről, névszerint Szontágh Gusztáv, Tóth Lőrincz és Vahot Imre régóta ismert nevű iró hazánkfiai s mások is szétszórva majd egy, majd más közlönyében a napi sajtónak, és mindenik a ki olly szándékkal nyúlt tollhoz, hogy Schmecksről fog irni, elragadtatással emlegeti e kifogyhatlan természeti szépségű kies helyet és bájos vidékét. Ha senki sem veszi a közéletben rosz néven, midőn az ifjabb korú ember valamelly jóval éltesebb érdemes bátyjához fordul egyben másban jó tanácsért vagy útmutatásért : ugy hiszszük olvasóink sem fogják gáncsolni, sőt helyeslik, hogy ez úttal egy tiszteletes emlékű irodalmi bátyához az „Athenaeum"hoz fordulunk s az ő hasábain közlött „Tátrai levelekből" veszünk kölcsön egyes helyeket, mellyek Tóth L. jeles tollából folytak ott helyben 1840-ben. „Schmecks — u. m. Tóth L. — e rút nevü paradicsom a Tátra s különösen ennek nagyszáloki csúcsa alatt fekszik Késmárktól 2, Lőcsétől 3, Iglótól mintegy 5 órányira. A fürdőhely sürü, s szabálytalan használat által csak itt ott megritkított fenyves erdőben, gazdag vizű bérczi patakok- Schmecksi fürdő *) Mikor írhatjuk mi ezt kedves magyar nemzetünkről?!) H. f) Majd ha nálunk is ollyan tiszta lesz a levegő, mint Islandban. Síelö.