Vasárnapi Ujság – 1856
1856-05-25 / 21. szám - Az állatszeliditő (kép) 181. oldal / Érdekességek
semhogy attól annyira félnének, de vannak mégis elegen, kik hiszik, hogy illyenkor mérges harmat hull, vagy kénkő-eső esik s ennek bűze elrontja a levegőt. — Mind a két vélemény azonban tévedés és babona, mellynek helytelenségéről, valótlanságáról mindenki, — feltéve, hogy okulni akar — könnyű szerrel meggyőződhetik. Hogy napfogyatkozáskor, ha ez nyáron van, harmat esik, az kétséget nem szenved, oka pedig az, hogy a levegő, a nap melegítő sugarait a hold felfogván, meghűl, s ezért a benne gőz alakban lebegő víz megfürüdvén, csepp alakban lehull. Aki arról, hogy ezen harmat közönséges tiszta viznél nem egyéb, s hogy legkevésbé sem ártalmas, meg akar győződni, gyűjtsön illyet össze, s ha maga meg nem meri kostolni, itassa meg bármi állattal s tapasztalandja, miszerint ennek semmi baja sem lett; ízelitse meg és ize, szaga azt fogja mutatni, hogy ez a legtisztább víznél nem egyéb. Tagadhatlan , miszerint napfogyatkozás után horhni sárgás anyaggal, porral látni egyes tereket borítva; ez azonban nem kén, hanem a virágoknak a levegőben lebegő pora, melly az illy alkalommal hulló harmat által levezetvén, lágy kénhez hasonló anyaggá válik. A köralakúi napfogyatkozásnál általán véve ugyanazon tünemények láthatók, mint millyeneket a teljes napfogyatkozásnál észrevehetni. A mint a hold tányérja a nap tányérja előtt elhalad s azt látszólag takarja, annak két oldalán a napnak szemeink előtt nem takart része,két, csúcsaival egymás felé hajló sarlót ábrázol, mellyek azon pillanatban, mellyben a hold a nap tányérjának látszólag középpontjára jut, összefolynak. Néhány pillanat múlva a holdat környező karika ismét szétreped, a keleti sarló mindig keskenyebbé, a nyugati mind szélesebbé válik, míg végre a teljesből részletes fogyatkozás lesz. Holdfogyatkozásoknál a föld határozatlan, ivalaku árnyéka, a holdon eleinte szürkés, később vereses színben mutatkozik, s a veres szín minden árnyalatain átmegy. Két óráig van a hold földünk árnyékában marad merülve, mintha setét fátyollal volna bevonva. Végre keleti részén mutatkozik az első fényes pont, s a nap világa eleinte a hold hegyein csillogván, lassan annak mély völgyeibe, mellyeket setét foltoknak látunk, száll alá, s egy órával később az őt övedző árnyéktól teljesen szabad. Néha a hold épenséggel láthatlanná válik, de ez csak ritkán történik, oka légkörünk némelly rétegeinek sűrűségi állapotában keresendő. A mondottakból láthatni, miszerint a hold- és napfogyatkozások egyszerű a természet örök időtől örökre kiszabott rendéből eredő tünemények, mellyek egyedül a föld vagy hold árnyéka által idéztetvén elő, sem az egészségre, sem a levegőre, vízre, növényekre s marhára káros befolyást már mivoltuknál fogva nem gyakorolhatnak. Annál kevésbé jelentenek háborút, éhséget, ragályt, vagy Isten tudná micsoda csapást. Mig földünk a nap és a hold földünk körül forog, addig nap- és holdfogyatkozás mindig lesz, s mig az emberi nem az egész földön a jelenleginél sokkal magasabb miveltségi fokra nem emelkedik, addig itt-ott háború, ragály, éhség az emberiséget kisebb vagy nagyobb mértékben sanyargatni fogja. — Minden napfogyatkozás után előbb utóbb földünk egyik vagy másik részét holmi csapás érheti ugyan, mindazáltal szörnyen tévedne az, ki ezen földi bajok okát nem a földön, hanem a csillagokban keresné. Az állatszeliditő. A pesti Dunaparton egy állatszeliditö mutogatja érdekesen összecsoportozott állatseregletét, mellynek szemlélésekor nem tudja Az. állatszeliditö.