Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - Örök emlékek: Az első alapkő (képpel). Jókai Mór 5. oldal / Történeti czikkek
5 Ezeken kivül a várfokán nyugovó több rendbeli ágyúk, az egyiken ezen irás olvasható : „Franciscus Bebek de Pelsevicz me fieri jussit 1547. Az itt járó mindent, mintegy halálban szunnyadni talál, mintha gyászolnák a százados falak a multat, de annál inkább viditja fel keblét, a jó ízléssel kifestett vártemplom, mellynek oltára fölött diszelg, a számos búcsújáróktól évenkint látogattatni szokott régi Máriakép. — Sekrestyéjében Serédy Sófiának ruházattal ellátott tetemei, egy üveg koporsóban nyugszanak, ez volt Andrássy Istvánnak neje, ki is a mult század elején halván el, minden bebalzsamozás nélkül, kiszáradt tetemein, a bor alakzatát tökéletesen megtartotta. A templommal egy vonalban vannak több rendbeli ritka, régi bútor darabokkal, ugy családi, valamint más nevezetes egyének arczképeivel diszesitett grófi lakszobák, mellyek bezárvák, s egyedül ritka vendégeknek nyittatnak meg. A vár kisebb terén egy kősziklán emelkedik a szent Háromság oszlopa, mellyen azonban a felirás már nem olvasható, hihető, hogy az valamelly szerencsésen kiállott ostrom emlékére emeltetett. Krasznahorka jelenleg, gróf Andrássy György birtokában van, kinek ősei a harcz mezején arattak babérokat, őt pedig mint hazánk egyik nagy fiát a tudomány, művészet és ipar terén lankadhatlan, eredménydús munkásságában vajha még sokáig szemléljük. Sthymmel Samu: Örök emlékek. JÓKAI MÓRTÓL. Feledékenység éveit éljük! Fejünkre nőtt az idők terhe. Kenyérkereső pályát tör az uj nemzedék, alig marad ideje rá, hogy azokra visszanézzen, kik a hírkereső pályán törték az utat. És ez jól is van igy Legyen a munkás kezeké a diadal. Zöldüljön ki hazánk czimerében az a négy veres mező, a mi a négy fehér folyó között fekszik s lakjék rajta boldog nemzet egyik folyam parttól a másikig .... Elfeküdtek az óriások régen, a kik hajdan egy kézzel feltudtak emelni egy országot, másikkal megverni egy másik országot: jámbor napszámosok ideje következett el, akik megszántogatnak egy darab földet, tűt kovácsolnak a vasból, teleírják az üres papirost, betűkre tanítják az apró gyermekeket , úgy harczolnak .... De azért ne hagyjuk feledségbe menni a mi óriásainkat; ne törüljük ki lelkünkből az emléket a haszonhajtatlan dicsőség alakjai felöl, emeljünk számukra sziveinkben (ugy sincs másutt) egy-egy kis emlékszobrocskát, irjuk fel rá neveiket, és ne engedjük azokat eltörlődni onnan. Midőn tehát kifáradtatok a józan munkában ti becsületes napszámosai a közéletnek, üljétek körül ezt az otthonos tért s hallgassátok, mit beszél egy másik napszámosa a névtelen kornak azok, a kik ollyan nagyok voltak. Örök emlékek : I. Az első alapkő.