Vasárnapi Ujság – 1857

1857-01-11 / 2. szám - Révész Bálint (arczkép) 13. oldal / Élet- s jellemrajzok

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési díj január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton­ a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési Napi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó­dij a „Vasárna Révész Báli is­t. Az egyházi szónoklat és irodalom fő tényezőkül tekinthetők szintúgy az anyai nyelv, mint a józan felvilágosodás és miveltség fejlesztésének ügyében, szintúgy a társadalmi jólét, mint a vallásos erkölcsi élet emelésében. — S a melly szónoklat és irodalom illy magasztos érdekben mű­ködik, az iránt közönyö­sek nem lehetünk, s épen ezért nem érdektelen azon irók és szónokok közül, kik e téren hirt, nevet szerzettek magoknak, a jelesebbeket ismerni. S illy czélból adjuk közelebb a reformátusok h­itfelekezete egyik legnép­szerűbb s kedveltebb most is élő­ hitszónokának, deb­reczeni lelkész és egyház­kerületi főjegyző Révész Bálint ur arczképét és életiratát, kinek az egy­házi irodalom terén meg­jelent munkái közelisme­réssel fogadtattak, s ki mint iró és szónok egy­iránt kitűnő. Született Debreczen­ben 1816-ik év jan. 16-án közrendű szegény szülők­től ; tanulását kezdette és végezte a debreczeni reform. collegiumban, s már gymnasialis tanuló korában kitűnt szép tehet­sége, különösen a szónok­ O­­­latra fogékony hajlama. — Felsőbb tudományokat hallgatott 1832—1838-ig tanulótársai közt az első helyet mindenkor meg­tartván. A hittani pálya bevégzésével eskütti (jn­ Révész Bálint ratusi) egyszersmind előbb a második grammaticai, majd a felsőbb rhetoricai osztályban köztanitói, végre contrascribai és seniori hivatalokat viselt. — Ez idő alatt természetes hajlamánál fogva az egyházi pályára képez­vén magát s mint a főiskolai imaházban, ugy a városi templomok­ban több izben szónokolván, a közfigyelmet magára vonta, s átalá­nos tetszés nyilvánult irányában, s már ekkor több eredeti egyházi beszédet készített, mellyek közül később egy kettő a pesti egy­házi beszédek gyűjteményében és a lelkészi tárban nyomtatásban meg is jelent, az imák pe­dig a később általa kia­dott imakönyvekbe kevés változtatással befoglaltat­tak. — így lett az, hogy 1842-ik évben a seniori hivatalt bevégezvén, az octoberi főt. egyházkerü­leti gyűlésben, az akkor önállólag felállított gya­korlati lelkészettani (prac­tica theologia) tanszékre tanárul elválasztatott, melly hivatalát azonban csak 1844-ik év november havában kezdette meg, a közbe eső időt részint a Szepességen, részint lelké­szi gyakorlat végett N.­Szalontán és H.­Böször­ményben, részint a külhoni egyetemekben töltvén, nevezetesen a berlini egye­temben félévig hallgat­ván, sőt a lipcsei, hálai, göttingai, gieszeni, heidel­bergi és bázeli egyeteme­ket is meglátogatván.­­ E közben a h.-böször­ményi egyház is elválasz­totta lelkészeül, de a melly megtiszteltetést, mint már a főiskolának lekötelezett, el nem fogadható. 1855. september ha­vában a néhai superinten­dens Szoboszlai Pap István halálával megürült debre­czeni lelkészi állomásra választatott el; 1856. január 13-án az egy­ház­kerületi főjegyzőségre beküldött szavazatok felbontatván, átalános többséget nyert, s e szép előléptetéssel a főjegyzői hiva­tallal megtiszteltetett. — Fáradatlan munkásságának s irodalmi

Next