Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-02 / 31. szám - Béranger (arczkép) 301. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij július-decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a ,,Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Ki nézhetné rokonszenv nélkül a tisztes aggastyán e jóindulatot, tiszta kedélyt kifejező arczát? ki ne látná örömest azon férfiú arczvonásait, ki mig életben volt, egész Francziaország osztatlan szeretetében részesült, s midőn meghalt,temetése valódi eseménynyé jön? Íme illyen volt Béranger János Péter, Francziaország legnépszerűbb költője! Ő a népből támadt, mint annyi más nagy költő,mióta a világ fennáll; és hű maradt azon egyszerű érzelmek-és gondolkozásmódhoz, mellyek a népnél megvesztegetlen buzognak fel, mint hegyi forrás, mellyen daczára annak, hogy mély földrétegekből jő ki, semmi kellemetlen izt nem találunk. Illy tisztán, és frissen tartotta meg Béranger azon eszméket, mellyeket e század megszokott a franczia nép eszméinek nevezni : a dicsőség és szabadság eszméit. Béranger született 1780-ban augusztusi 7-én Párisban. Nagyatyja szabómester volt s ezen jámbor öreg felügyelete alatt állott a kis János egész 9 éves koráig. Mint afféle utczai gyerek jelen volt, midőn a párisi felbőszült népség 1789. jul. 14-én a gyűlölt bastillet (országos fogházat) ostromolta, a melly napnak emlékét Béranger soha sem felejtheté, s 50 év múlva még költeményeiben is megéneklé e vésznapot. Meg kelle említenünk ez eseményt, mert azt tartják róla általánosan, hogy ez vetette meg a fogékony eszű gyer- Béranyermekben későbbi hazafiúi lelkesedésének legelső alapját. — A forradalom árjának növekedtével, Páris egyre viharosabb len s a jámbor szabó csakhamar ugy találta, hogy unokája számára biztosabb helyről kell gondoskodnia s elküldé a vidékre, Picardia megye Péronne városába, a fiu egy nagynénjéhez, ki fogadósné volt s a mellett igen szigorú s istenfélő asszony. Itt három évet töltött Béranger, azután egy ottani tanintézetbe , végre egy könyvnyomdába betűszedőnek állott be. A nyomda tulajdonosa a rendkivüli tehetségű s élénk eszű fiút igen megszerető, válogatott könyveket ada neki olvasmányul s a franczia nyelv megtanulásában mindenkép segitette. Midőn Béranger egy izben Chenier franczia költő műveit szedte volna, föltette magában, hogy ő is megkisérli a verselést. Néhány versszaka főnökének kezébe is tévedt s ez a költői szedőt nemcsak továbbra is bátoritá, hanem a franczia verstan szabályaiba is beavatá. Ezóta határozott irányt von Béranger pályája. Visszatért Párisba, s ünnepelt fia, legkedveltebb költője lett Francziaországnak. Béranger sok nyomorral küzdött, mint átalában a nagy szellemek, mig tehetségét elismerték s meglehet, tán máig sem birnék ama felséges énekeket, mikkel mint virággal a tavasz, az egész franczia földet beöntötte, ha Bonaparte Lucián, az első consul testvére, a szépreményű költői tehetséget benne korán föl nem ismeri és pártfogása alá nem veszi. E pártfogásban számos éven keresztül részesült, de azért soha egy hízelgő szó ki nem esett száján Napóleont illetőleg, de nem is ócsárolta, midőn már megbukott. Illyenek a magukból kiinduló és magukra támaszkodó erős és következetes jellemek. — Ő csodálta Napoleon lángelméjét, mint a ki Francziaország korábbi uralkodóinak elveitől eltérőleg ugy ismerte a franczia népet s ugy kormányozta azt, mint a melly a dicsőség és emberiség legszebb eszméiért élni halni tud. Sőt azt merte róla mondani, hogy öt tartja kora legnagyobb költőjének s csodálkozott rajta, hogy * Olvasd : Béranzsé.