Vasárnapi Ujság – 1858
1858-09-26 / 39. szám - Vatha lázadása (képpel). J. M. 457. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik küldve vagy postai úton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft. pp.— Az előfizetési meg. — Előfizetési dij julius decemberig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz (lj a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Vatha lázadása. (1046.) Alig félszázaddal István király trónralépte után, melly a magyar nemzet keresztyén hitre tértének éve is volt, támadt egy hitrajongó, ki azt a zászlót emelé fel, mellyet még az ősök hordtak, midőn áldoztak azonos Istennek, a kinek a nevét sem tudja már senki, sem az alakot, a millyennek azt képzelék; sokan azt állítják, hogy az a nap volt; meglehet, hogy ez állitásnak igaza van, az élettelen tárgyak között ez legjobban megérdemelte, hogy ollyan nagy tartsák. becsületben hit Vatha volt a régi végharczosának neve; ollyan név, amit a mai kor csak bizonyos gyapot-készitmény után ismer; de a mi egy időben szivdobbantó név volt a magyarok közt. A tős gyökeres, tizenhárom próbás ősök, a kik félve gondoltak nemzeti tételükre s egy külön hitben, egy külön Isten pártfogása alatt erősebben hitték azt megoltalmazottnak; kik szerették, ha abban is különbség van köztük és a szomszédok közt, hogy millyen áldozattal járulnak egy közös úr elé, kit mindenhatónak ismer el minden nép; kiknél legmagasabb eszméje volt az erénynek a hagyományos vitézség, melly helyett az uj vallás szeretetet tanit; ezek bő rajongással fogadták a régi hit és hagyományok hősét, ki az uj hatalmat, uj vallást lerázza fejükről. Vatha mellett Viska vezér nevét emliti a történet s az erdélyi vezér Gyula fiaiét, Bua és Buknát. A nevek bizonyítják, hogy nem elvakult gyülevész nép fogott kardot puszta rombolási czélból, hanem egy egész nagy párt: a meglevőnek, a megszokottnak védői, az újitás ellenei, kik magas rangot, úri vagyont, országokat koczkáztattak azért, hogy az ősi fogalmak emléke el ne töröltessék. Még inkább bizonyítja ezt a fejedelmi herczeg, Levente rokonszenve a lázadók iránt. Az őshit harczosai lerombolák a templomokat, felkonczolák a kereresztyén papokat, a budai Gellért-hegy máig is viseli azon kegyes püspök nevét, kit onnan a sziklákról taszították alá; elűzték a trónról, Péter királyt futtában elfogták, megrakták, börtönre vetették, fölemelték helyette Endrét, a templomok köveiből pogány oltárt építettek és azt hívék, hogy már most eltörölték a keresztyénség eszméjét is földükről. Mi lett a vége a küzdelemnek? azt tudjuk, az ősvallásért harczolók legyőzettek, a keresztyénség diadalmaskodott s a magyar nemzetből lett igen jó keresztyén nép, a nélkül, hogy megszűnt volna igen jó magyar maradni. Az ujabb idők fiai jó tanulságot örököltek ebből. Nem mutatok a török atyafiakra , kiknek példájából legjobban meglátjuk, mivé lehet a leghatalmasabb nemzet is, ha elmarad a világtól ? ha az állandóság elveért a legyőzhetlen uj eszmék ellen küzd? maradok a magunk határán belül. Nekünk szól a tanítás! Most is vannak még közöttünk Vajdák elegen, akik azt hiszik, hogy a magyar nemzetiséget csak a puszták menedéke őrzi; a kik félnek attól, hogy a magyar, kinek olly jól állt kezében a kard és a kézis, most könyvet vegyen a kezébe, rőföt, mérleget, czirkalmat, vészt, ecsetet s más afféle szentségtelen eszközt s rontsa meg ősi egyszerűségét tudománnyal, munkával, kereskedéssel, művészettel és iparral; ahogy az egész világ cselekszi . . . Ők is mind Vajda után fognak menni, és a magyarból lesz mivelt, tudós ember, lesz élelmes kereskedő, lesz derék iparos, lesz emlegetett művész, lesz minden a mi az uj kor fiait a dicsőségben és nagyságban egyenlőkké teszi; épen ugy, ahogy lett belőle jó keresztyén, hitben és buzgalomban egyenlő a többi nagy nemzettel; anélkül, hogy megszűnt volna jó magyar maradni. — J. M. Vatha lázadása a keresztyénség ellen.