Vasárnapi Ujság – 1860
1860-09-16 / 38. szám - Kölcsey Ferencz emlékezete (arczkép) Szathmáry Károly 453. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasarnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton külön a Vasarnapi Újságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. KÖLCSEY FERENCZ EMLÉKEZETE. (Született 1790. augusztus 8-án, meghalt 1838. augusztus 24-én.) Nem, nem! Nem. lehet kétségbe esnünk a jövő felöl. Nemzet, mely annyi vérvesztés daczára — oly teljes életerőt, annyi sanyaruság és szorongatás után — oly megtörhetlen lelket tanusit, mint a magyar : annak életfonala nincs a párkák kezére bizva; a fölött magasabb hatalmak őrködnek. Egy szív, egy lélek él — hála égnek! — mindnyájunkban. Az ősi átok erejét veszté. Egy érzéstől emelkedik, hevül minden kebel. Egy gondolat lelkesít minden velőt : — „A hazai minden előtt." Oh, ha a nemzet ihletett ajkú dalnokai, sírjaikból most kikelhetnének! . . . most rebegnék még el buzgó áhítattal : „Él még nemzetem Istene, Állsz még, állsz szcetett hazám, Nem dőlt v még alacsony porba nemes fejed!" most zengenék csak el, szent örömre gyúlva : .. — Hála régnek," Még van lelke Árpád nemzetének !" De élnek ők örökké tartó műveikben, és szellemök velünk van, buzdít bennünket ma is . . . Vagy nem Vörösmarty lánglelkétől hevül-e a lég, midőn Kárpátoktól Adriáig, velőt rázva harsog a millió alakról zengő Szózat : „Hazádnak, rendületlenül!" Nem Kölcsey . . . ángyalszelid lelke borong-e fölöttünk, midőn szent áhítattól térdre hullva, imádkozik egy egész ország : „Isten áldd meg a magyart !" . . . Bizony, ha Kölcsey e hymnusznál többet soha nem irt volna , vérző lelkének ez egyetlen csöppje, e lelkünk mélyéről szakasztott ima, halhatlanná teendő öt a nemzet előtt. Pedig ő nemcsak a hazát, a szív szerelmét is oly édes epedve zengte lantján. És nemcsak dalnok volt: egy egész irodalmat ölelt működése körébe. S nemcsak irt, hanem tett is mindent és mindig a hazáért; annak áldozta föl éjeit és napjait, azé volt lelkének minden gondolata, szivének minden dobbanása. Emlékezzünk meg róla! — de emlékezzünk minél gyakrabban; s a hála és kegyelet azon magasztos érzetével, melyet tőlünk méltóbban senki sem érdemel, mint ő. — Kölcsey Ferencz, az Álmossal bej^tíi íjí^fejedelmi személyK egy KÖLCSEY FERENCZ.