Vasárnapi Ujság – 1861
1861-06-16 / 24. szám - A schwarzenbergi hidegviz-gyógyintézet (2 képpel) 279. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
hazánk földében pihenő „igazhivő" kilétéről nem tőle, hanem egy hindusztáni (indiai) derék barátomtól vettem némi tudósításokat, melyeket az izlám szentek rövid jellemzésének előrebocsátása után a V. U. nyájas olvasóival közölni sietek. Az izlám vallástan, amint tudva van, híveinek nemcsak az Isten dicsőítését, hanem művei nagyságának, prófétája szentségének folytonos bámulatát, a feletti álmélkodást, éjjel nappali szemlélkedést, hirdeti életök legfőbb feladatául. Az „igazhivő", ki Mohamed tanát híven követni akarja, csak vallásának éljen, és ezen ,,öt napi vendéglővel", ezen „hiú álommal", mit világnak neveznek, egy cseppet se bajlódjék; szégyen volna, ha egy muzuimán, felvilágosodott elméjét a mindennapi élet kisszerűségével foglalkoztatná. Ezen halálveszélyes életszabály, az összes izlám népek tespedésének és hanyatlásának fő oka, némelyektől szorosabb értelemben vétetik, ők minden egyéb polgári kötelességöket alárendelt figyelemre méltatva, vagy a világtól egészen visszavonultan, a keletiek megszokott lomhaságát, csak előmozditó ama parancsolatot örömest teljesitik. Az ily jámbor egyének, kiken az izlamság lelki gyönyörűséggel függ, csakhamar szenteskedési hitnek örvendenek; a nép különös tisztelettel viseltetik irántuk és a veli ullah (Isten fia, körülbelül az, amit mi szentnek nevezünk) czimmel illetik. A veli ullah, semmi könyvbeli tudományosságra nem szorul, ő a huzamos szolgálat által Istentől ihletett egyén lett, és a keramet (csodatevő erő) egyik fő jellemző tulajdona. Nagy bámulat tárgya marad előttem azon rendíthetlen hit, melyet a mozlimok minden osztálya, még sok olyan is, kik az európai élettel és szokásokkal megbarátkoztak, ily vel ullahok ember fölötti hatalmába helyeznek. Számtalanok azon csodatörténetek, melyekkel régente és még most is az efféle egyéneket dicsőitik. Nem akarok messzire visszamenni, és csak egy esetet hozok fel, melynek mintegy 8 nappal Stambulból távozásom előtt, szemtanúja valék. Ramazan hó egyik éjjelén a feneni városrészben tűz ütött ki, egy negyedóra alatt már hatszáz ház (értsd török viskó) földig elhamvasztatott. A déli széltől kergetett lángok nemsokára egy mozlimoktól lakott másik városrészbe csaptak át és alkalmasint itt is iszonyú pusztításokat vittek volna véghez, ha egy széles kerttel ellátott házacska a rontó elemnek útját nem állja. A tűzvésznél több török barátommal jelen voltam. Hazamentünkben ezen esemény is szóba jövén, én a kertnek ott lételét nagy szerencsének állitám, midőn egy török barátom közbeszólott : „Lám Resid *), még nem tudtál egészen abból a gyaurságból kivetkőzni, te a kertet hárítónak mondod, mintha nem láttad volna a feeraraeí-jéről elhíresült Hadsi agát, a kis ház birtokosát, a fedelen ülni és a tűz felé fordulva a Korán olvasásával foglalkozni!" — Én egy zöld csalmás törököt a kérdéses ház fedelén ugyan észrevettem, de az a Korán helyett egy vizes ponyvát tartott kezében, mit azonban barátomnak hiában emlegetek; ezáltal csak azt nyertem, hogy izlámságomat még gyengébbnek bélyegezte. De hogy a mohamedán szentek jellemzésénél kelleténél tovább ne időzzünk, átmegyek indiai barátom elbeszélésére, ki, mellékesen legyen mondva, hazájából, hol a szabad angolok zsarnokoskodását nem tűrhető, Törökországba menekült, tehát emigráns volt. — A Budán eltemetett mohamedán szentet illetőleg a következőket beszélte nekem : „A Budin (Buda) várában pihenő veli ullahot, — mondá az indus,— Gül Babá-nak (Rózsa-apa) vagy valódi nevén Seikh Zekinek hivják. Fiatal korában a Hilali (*) szerzetes rendbe lépett, és mint ilyen, az egész izlámságot északtól délig, kelettől nyugatig huszonegyszer (?) bejárta. Hogy ő tökéletesen, valódi őszinteséggel Allah és nagy prófétájának szolgálatában állott, azt említeni is fölösleges, csakhogy némi fogalmad legyen, felhozom a mint magam hallottam, hogy egész estén keresztül, (melyben 80, mások szerint 120 évet számlált) gyermekeit kivéve, a legnagyobb forróságban úgy, valamint a legkeményebb hidegben, éjjel nappal, a szabad ég alatt lakott, és mint igazi dervis ***) a ház, sátor és más egyéb hajlék kényelmeit megvetette. Feltűnő, hogy ő mindemellett a tisztaság szabályait legszorosabban követte, külseje a rend és tisztaság jelképe volt, és hihetőleg ez volt az oka, hogy Gül (rózsa) melléknevet kapott. *) Azon órában, midőn dicső éltének végét közeledni sejtette, épen Kendehr (hibásan Kandahar **) városában tartózkodott, utoljára egy abbesztet vett (a szent mosdást teljesité) és forró imáját az egek urához felküldvén, az éltében tett utazásairól örömmel emlékezett. Nem csoda tehát, hogy a jó öregnek az izlám világ legszélsőbb nyugati határát láthatni még egyszer kedve kerekedett, megkérte tehát az Istent, toldaná még csak annyival napjai számát, hogy még egyszer Budára mehessen. — Ekkor történt meg azon csoda, hogy az öreg egész erejét visszanyervén, útra kelt, és ami igen bámulatos, Kendehrtől Budáig, ezen óriási utat két óra alatt megtette. — A Duna partjára érkezve, még egyszer imádságra leborult, de többé fel nem kelt, mert lelke, a test ideiglenes fészkét elhagyva, a paradicsom örökzöld virányaira repült át." „Az akkori budai basa ezt későbben tudomásul vette, és föléje, ki éltében fedelet nem tűrt, egy türbét (sirbolt) építtetett, mi azóta a jámbor muzulmánoknak zarándoklási helyül szolgál." „Alehi rakhmet ullah!" (Allah irgalmazzon neki!) mondá sötét barna barátom s elhallgatott. Ennyit tudhattam meg a Budán eltemetett, u. n. török prófétáról. A Schwarzenberg hidegvíz-gyógyintézet. (Szepesmegyében.) Hazánk legregényesb megyéi egyikében, a Szepességen, egy kies hegykatlanban, szép fenyő erdőktől környezve, fekszik ez ujabb időkben gyakran emlitett fürdő, melynek hideg forrásait még 1847-ben vette igénybe egy társaság, mig a mostani tulajdonos s egyszersmind intézeti orvos, Lumnitzer Vilmos ur, 1853-ban véglegesen átvette az intézetet, s a mennyire a helyiség engedé, a gyógyvendégek és a kor kívánalmainak megfelelőleg, berendezé. — Nagyszámú kiapadhatlan hegyi források, a gyógyczélnak megfelelő hideg tiszta víz, éltető levegő, gyönyörű, kiterjedt sétányok a hegyek erdeiben — ezek e helynek föelényei s e mellett még azon kényelemmel is van ellátva, hogy a derék magyar érzelmű, német ajkú Wagenbrüsszel városkához 1/2 negyed órányira, Iglóhoz 3, Lőcséhez 4, Rozsnyóhoz 5, Kassához 12 órányi távolságra fekszik, mely utóbbi most már hazánk központjával, Budapesttel, vaspálya által van összekötve, s igy a közlekedés annál könnyebben történhetik. A gyógymód itt is az, mely Gräfenberg hideg-gyógyintézetét világhírűvé tette s a fent emlitett orvos ur által Priesznitz módja szerint gyakoroltatik. Nem szükség elősorolnunk, mennyi mindenféle bajokban, s mily különféle alkalmazással használ a hideg viz; csupán azt emlitjük, hogy tökéletes ellátással (étkezés, lakás, kiszolgálat, orvosi segély) mult évben havonként körülbelül csak 30 pátba került itt az élet. Ennél olcsóbb fürdőt aligha találunk. Igen óhajlandó, hogy honunk, mely a nélkül is annyira bővelkedik elhanyagolt gyógyforrásokkal és hidegvíz-gyógyintézetekre alkalmas helyekkel, végre a külföldnek e nemű felsőbbségétől is megszabaduljon s mindinkább növekedni lássa e kies vidék hirét is, mely mind helyisége, mind forrásainak bősége s tisztasága által a hirneves Gräfenberget legczélszerűbben pótolhatná. Eddig ez intézet távolabb körökben még kevéssé volt ismeretes, s vendégeit leginkább a szomszéd Szepes, Gömör, Zólyom, Borsod stb. megyékből nyerte. Lassanként azonban távolabb vidékekről is vetődtek ide egyes betegek, kik az egyszerű, természetes életrendbe, a viz és levegő üditő hatalmába veték bizalmukat. Szenvedőknek nem lesz érdektelen megjegyeznünk, hogy tudakozó leveleiket „Lumnitzer Vilmos orvos urnak Schwarzenberg, u. p. Igló (Szepes)" czim alatt küldhetik ide. Az orvos ur mindenkinek szivesen oszt kellő utasitásokat s tanácsot. Mellékelt két rajzunk egyike a schwarzenbergi gyógyintézetet s környékét, másika egyik látogatottabb forrást, a Priesznitzforrást mutatja. *) Resid efendi az én török hivatalos nevem. V. ö.í) Hilal = fogtisztitót jelent. E név alatt ismeretesek, azon mohamedán koldus szerzetesek, kik az egész világban az Istentöl parancsolt alamizsna-adó beszedésére indulnak, de minthogy, mint valódi istenfélőknek, semmit ingyen elfogadniok nem szabad, pro forma ők is ajándékokat osztogatnak, rendesen a leghitványabb értékű holmikat, mint fog- és fültisztitókat és egyéb efféléket. V. ***) Dervis a küszöbön hálót jelent. V. *) A keletiek minden czifra csinos jószágot a rózsához hasonlitanak. V. *'•') Város Keletindiában. ' y.