Vasárnapi Ujság – 1861
1861-01-20 / 3. szám - Adakozások a magyar Akademia palotájára 35. oldal / Vegyes tartalmu
35 b.— (4 krakói egyetemet) jan. 8-án bezárták, mivel a tanulók kinyilatkoztatták, hogy mig csak tannyelvül a lengyel nyelvet be nem hozzák, nem látogatják az előadásokat. — (Halálozás.) Borsodból irják : A Szatthmáry-Király-család fájáról a legszebb remények gazdag bimbója hullott alá, midőn január 3-án éjfélkor a felejthetlen kedves leány, a szeretetre legméltóbb nővér s barátnő, a legműveltebb lelkű s legvallásosb keblű valódi honleány, éltének legszebb feslésekor, 16 éves korában, Szatthmáry-Király Ida kisasszony, zavartalanabb örömök hónába költözött. A vigasztalhatlan szülők, bánatteli nagyanya, kedves testvér és rokonérzetü család ezen sok örömet igérő kincsének, családi kertjük fejlődő virágának porhüvelye január 6-án F.Zsólczán tartott érzékeny ima, gyászbeszéd és búcsúztató után a könyök záporától kisértetve vitetett a családi sirboltba Bodvára, hol rövid sirbeszéddel adatott át a kora sirnak. — Szelid lélek nekünk, kik ismerénk, birád szerelmünket, mig valál; s miután nem vagy, az emlékezet édesen keserű érzete örökre keblünkbe vési emlékedet, mert jó valál! Nyugodjál csöndesen! — N. — (Czáfolat Csongrádból.) Csongrád,január 7-én. Midőn a Vasárnapi Újság f. évi lő számában egy Csongrádról, december 13-áról D. J. álnév alatt közlött azon hibás hírt, mely szerint egy csongrádi „tekintélyes izraelita lakos Sváb Jakab" — midőn ez Csongrádon a nép által (?) megyei bizottsági tagul választva a h.-m.-vásárhelyi megyeszervező gyűlésen megjelent, csak azért, mert őt az 1848 törvények nem polgárositották, egynéhányak felszólalására egyszerűen kitörültetett — olvasom, kötelességemül érzem nemcsak azért, mivel e hibás közlemény némi árnyat vet Csongrádmegye polgárisult s hazáját forrón szerető népeire, de legfőbben az igazság felderítése tekintetéből ezen az eljárást igazoló felszólalással nyilvánosság terére kilépni. Igaz ugyan, hogy nevezett Schwab Jakab izraelita a H.-M.-Vásárhelyen még december 13-án tartott megyeszervezési gyűlésen a megyei bizottsági tagok sorából kitörültetett, távol legyen azonban tőlünk csak azon gondolat is, miszerint mi izraelita atyánkfia választhatási vagy nem választhatási jogát vagy kérdését vitatás alá bocsátottuk valta s e tekintetben a többi megyéktől kivételt akarnánk képezni, főkép, mert nem is éreztük magunkat jogosultaknak az 1848-ki törvényeken változtatni vagy azokat módosítani és azért is mivel Csongrádmegye lakossága az, mely az egyenlőség eszméjéhez ragaszkodik s nem oly elfogult, hogy azon hiedelemnek adjon helyet, miszerint az, ki nem magyarul imádkozik és nem magyar szülőktől származik, nem lehet jó hazafi; — sőt felfogta lánglelkü költőnk ezen szavait: „— Mint a fán az ágak az oltott galyakkal, „Ugy tartsatok össze minden népfajokkal." Hogy tehát azon kiskorúság öltönyét lerázzuk magunkról, melylyel a fentebb emlitett álnevű czikkiró bennünket felruházott — mely czikk itt már is sok vitatkozásra szolgáltatott alkalmat — kénytelenek vagyunk ezzennel kinyilatkoztatni, miszerint nevezett izraelita nem azért törültetett ki a bizottsági férfiak sorából, mert izraelita, hanem mivel egy bizonyos tett miatt törvényszékileg 16 hónapi vizsgálati fogságban volt letartóztatva mint ily tettel vádolt egyént kivánta a felszólalókon kívül Jeney megyei fős ügyész úr kiterültetni, hozzátévén, hogy más becsületes izraelita megválasztásában senki sem fog e megyében akadályt találni. Hazánk és az igazság iránti tartozásunkat véltük leróni azzal, hogy épen ott tisztázzuk ki magunkat, hol azzal vádoltatunk, hogy „az ily könnyedén tett nyilatkozat" által sajnos visszahatásokat akarunk előidézni s kinyilatkoztatjuk, miszerint mi egyiránt öleljük mind azon népfajt és nemzetet, mely hazánk boldogitásában honfiúi buzgalommal fáradozik, hogy a fentebbi költő szavai szerint „édes mindnyájunké legyen a koszorú." *) — Cséfalvay R. — (Nyilatkozat.) A Vasárnapi Újság f. évi 1-ső számában közlött csongrádi levelet, mely a csongrádmegyei életre, de különösen Schvab Jakab izraelitára vonatkozik, hogy én nem irtam, azt e lapok általam igen tisztelt szerkesztője bizonyithatja. — Csongrád, január 8-án, 1860. — Sebestyén Károly. — (Nyilatkozat.) A Vasárnapi Újság I. évi 1. számában Munkácsról „egy beregi magyar" aláírásai ellátott czikk jelent meg, a jelenlegi munkácsi grófi uradalom főtiszte ellen, melynek szerkesztésével többen engem annál inkább gyanúsítanak, mert a múlt év 53. számú lap szerkesztői mondanivalói közt, e lap szerkesztője küldeményeimért köszönetet mond. Azonban az igazság és magam érdekében felkérem a t. szerkesztő urat, hogy becses lapjában mielőbb nyilvánítani szíveskedjék, hogy a kérdéses czikket csakugyan nem én irtam. *) Munkács, jan. 12. 1861. Lehóczky Tivadar. + (A m. Akadémia elnöke) a bécsi magyar technikus ifjúsághoz lelkes köszönő levelet intézett, azon Széchenyi-mellszoborért, melyet Izsó hazánkfia által az Akadémia számára készíttetett. 4 (Nagy-Váradon) m. hó 29-én Petőfi-lakomát tartottak, melynek tiszta jövedelme (127 ft 76 kr és egy arany) a Petőfi-szoborra küldetett be a „P. Naplóhoz." 4 (Győrött a Petőfi-szobor javára) jan. 18-án nagy szavalati, ének- és zenészeti Akadémia volt tartandó több hölgy- és férfi műkedvelő közreműködésével, Komáromy Alajos, azelőtt nemzeti szinházi tag rendezése mellett. A műsorozat érdekesen állittatott össze.) (Ujabb adakozások a Markó-féle képekre.) Főpapjaink dicséretes buzgalommal adakoznak a Markó-féle képeknek Muzeumunk részére leendő megvásárlására. Ujabban e czélra Bartakovics Béla egri érsek 100, Haynald erdélyi püspök 200, Ranolder János veszprémi püspök 100, Simor János győri püspök 100, és Bonnaz Sándor csanádi püspök 30 ftot küldtek be. — Ezeken kivül Baldácsy Antal 200, Wodianer Albert pedig 50 ftot adakoztak. — (Adakozások.) A mult héten következő adakozások küldettek be szerkesztőségünkhöz : A Széchenyi-emlékre : Dr. Szenger Ede gróf Schlick huszárezredbeli főorvos 2 ft. 50 kr. Az irói segélypénztár számára : Jászapáthból többen Váczi Sándor által 25 ftot. Az erdélyi muzeumra : Nyíri János gy.-vári erdész 2 ftot. A Rókus kórházi betegek számára : Nyíri János gy.-vári erdész 2 ftot. Rapecz Ferencz özvegyének : Pestről Gubicz András 5 ftot. Táncsics családnak : Orosházáról többen Győri Dani István törvénybíró által 63 ftot. — Pestről Gubicz András 10 ftot. Petőfi-szoborra : Vityáról Erhardt Imre 3 ft. 30 kr. — Dr. Szenger Ede Galicziából 2 ft. 50 kr. A Széchenyi és Petőfi-szobor és az irói segélypénztár számára kegyült adakozásokat a pesti takarékpénztárba tettük, a többieket illető helyeken átadtuk. A magyar Akadémia palotája. — (Ujabb kimutatása) a Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez a magyar Akadémia számára beküldött hazafiúi adakozásoknak. XLIII. közlés : Dr. Szenger Ede gróf Schlick huszárezredbeli főorvos 5 ftot. — Nagy-Acsádról (Veszprém) Jeremiás Lajos ref. lelkész 1 ft 50 krt. — Miskolczról, a minden jó- és szépért, buzgón hevülő ottani szitaszövőczéh, Szánthó János által 20 ftot. — Apostagról az egyesült kovács-, bognár-, lakatos- és asztalos-czéh 11 ft. 30 krt. — összesen 37 ft. 80 kr. Az eddigi I—XLIII. közlésekkel együtt : 14,088 ft., 1 régi római arany, 1 huszfrankos arany, 110 cs. arany, 21 kétpftos tallér, 1 orosz tallér, 4 ujftos, 140 húszas, 18 negyedftos, 1 tizes, 1 db. 100 pftos és 10 db. 20 pftos nemzeti államkölcsön-kötelezvény. — (Részletes kimutatás) a fentebbi adakozásokról, melyekhez többen járultak : Apostagon az egyesült kovács-, bognár-, lakatos- és asztalos-czéh f. hó 13-án tartott közgyűlésében 5 ftot határozott az Akadémia palotájára, mihez még egyes adakozók 6 ft. 30 krral járultak. Az egyes adakozók : Pavlik János 1 ft, Kopa György 1 ft, Katona János 1 ft, Hajós Dániel 1 ft, Dér István 50 kr, Kratzli János 50 kr, Gerő Sándor 50 kr, Trencsényi Dániel 20 kr, Simon Sámuel izraelita 20 kr, Goldner Sámuel izraelita 20 kr, Vasz Dávid izraelita 20 kr. *) E levél felvilágosult, szabadelmü nézeteit mindenki örömmel fogja olvasni; a valódi tényállás ügyünk barátainak s ellenségeinek egyaránt fog megnyugtatásul szolgálni. — Szerk. *B) Bizonyítják. — Szerk. *) Ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a szóban forgó czikknek ön sem írója, sem beküldője. — Szerk. Színházi napló. Péntek, jan. 11. „A mátrai vadászatEredeti vígjáték 3 felv. Irta Fáy András. A köztiszteletben álló szerző az előadás jövedelmét ismét a szinházi nyugdíjintézetnek engedte át. A magyaros zamatu vígjáték ma is szép hatással adatott. Szigeti, mint rendesen egyéb szerepeiben is, sok eredetiséget fejtett ki. Szathmárynét a zajos tapsok, miket talpraesett játéka előidézett, utólag meggyőzheték, hogy tehetsége ily darabokban arathat diadalt legsikeresebben. Munkácsy F.-né, Feleki és Lendvai szép játékukkal nem csekély mérvben növelték az előadás sikerét. Szombat, jan. 12. A nemzeti szinház énekkar-személyzete javára : „Észak csillaga." Opera 3 felv. Meyerbeertől. Átalános bérletszünet volt; tán az az oka, hogy a szinház nem telt meg egészen. Kár, hogy e különben kedvelt operát ennyi kihagyással adják, nevezetesen ezáltal a második felvonás végjelenete, mely rendesen adva nagyszerű, hatásos lenne, egészen elveszti érdekességét. A hárfát ma zongora helyettesitette. A fegyvergyakorlati jelenet zajos kivánat folytán ismételtetett. A katonamandurba bujt tánczosnőket meg kell dicsérnünk, hogy ezúttal katonához illő komolyságot mutattak, s vagy kettőn kívül nem nevettek, mint máskor szokásuk. A kardalnokokat figyelmeztetjük, hogy ne handabandázzanak annyira azokkal a pléhpoharakkal, mert ki talál belőlök ömölni a bor; vagy ha nem, hát a közönség észreveszi, hogy elfeledtek bele bort önteni, s csak a száraz kortyokat nyelik. Vasárnap, jan. 13. A pesti jótékony-nőegyletnek álarczos-bálja, mely a nőegylet gyámolta szegények javára sorsjátékkal volt összekötve. Álarczos-tánczvigalmaink régóta hiresek arról, hogy bennök az ember igazán kedvére unatkozhatik. Mi ugyan ezúttal nem voltunk jelen, azon természetes okból, mert másnap a lapokban olvastuk, hogy úgyis aligha befértünk volna, annyi ember volt; de ha a jelenvoltakat kérdezzük, hogy mulattak, azt felelik rá : „köszönjük a kérdését; épen úgy mulattunk, mint azok a heringek, melyek egy hordóban egymás hátára rakva várják a nagyböjtöt." Tánczolni természetesen nem lehetett, a kisszámú álarczosok pedig „szellemdusságtalanságukkal," (kérem, e szép szót én bátorkodtam feltalálni) mondhatni, valóságos fururét csináltak. Egy kis malheur is történt, t. i. %