Vasárnapi Ujság – 1866
1866-06-10 / 23. szám - Az emberi nem kora. (Nöggerath ut.) Kiss Elek 274. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Losonczy László: A török és torok 274. oldal / Költemények - Tolnay Lajos: Esik eső 274. oldal / Költemények
•174 egyszerre elismerve. Széles tudománya, tiszta jelleme s életrevaló ügyessége oly népszerűséget és tekintélyt szereztek neki, hogy midőn 1853-ban politikai múltja miatt az ügyvédi gyakorlat jogától megfosztatott, kényszerű visszalépését nemcsak azok fájlalták, kiknek ügyeit oly lelkiismeretes hűséggel s szerencsével tudta védelmezni, hanem maguk a bíróságok sem tartózkodtak nyilvánítani, hogy e csapás nem annyira a teréről leszorított ügyvédet, mint a közönséget sújtja. Ügyvédi jellemére fényt vet azon tény is, hogy jeles tehetségei s terjedelmes gyakorlata daczára nem tartozott a hirtelen meggazdagult ügyvédek közé. 1855. elején a leszorító rendelet visszavonva, s ő ismét az ügyvédi pályán volt és pedig kevéssel utóbb mint a Batthyány herczegi javak vasmegyei uradalmi ügyésze. Az októberi diploma uj korszakot ígért nyitni a magyar közéletre; a megyék s törvényhatóságok ismét megkezdék működésüket. Vas megyében nem volt senki, ki nagyobb szerepre tarthatott volna igényt a megyei élet újra alakításában, mint a közbizalmat oly méltán bíró Horváth Boldizsár. A közbizalom ekkor a megalakuló megye főjegyzői tisztével kínálta meg, mit azonban ő el nem vállalt, s érdemei csak tiszti főjegyzőséggel lehettek megjutalmazva. A városi tisztújítás, mint az országban legtöbb helyen, Szombathelyt is izgalmassá látszott válni, de midőn annak vezetésére őt hívta fel polgártársai bizalma, azt oly higgadt erélylyel s oly példás renddel sikerült vezetnie, mely a korábbi rendszer közegeit is elismerésre késztette. Az országbírói értekezletre az ország első tekintélyei és jogtudósai között Horváth Boldizsár is meghivatván , szereplése itt szintoly kitűnő, mint tevékeny volt és segített megalapítani országos hírét. Az eszmék akkori zavarában, mely a törvénykezés bonyolult kérdése fölött oly nagy mértékben uralkodott, Horváth B. adott eldöntő irányt a vitának a közjog és magánjog közti éles határvonal fölállítása által. S átalában jogtudományának és törvényhozói magasb fölfogásának annyi jelét adta ez alkalommal, hogy az országos elismerést, melyet onnan magával haza vitt, Deák Ferencz azon nyilatkozattal koronázhatta meg , melylyel Horváth Boldizsárt az ország egyik legelső jogtudósának ismerte el. Az 1861-diki országgyűlésen a felirati párt leghatározottabb hívei közé tartozott és a törvénykezés ügyében tartott beszédei átalános hatást tettek; jelesen a jul. 17-ki zárt ülésben tartott előadása még ellenfelei becsülését is megszerezte számára. — Midőn az országgyűlés a hazafiúi remények teljes meghiúsulásával végződött, ő is elkeseredetten vonult a magányba. Az országbírói itélőmesteri hivatalra, melyre kineveztetett volt, de melyet tényleg el sem is foglalt, leköszönt, sőt az ügyvédi gyakorlattal is fölhagyott. A következő 1862-dik évet részint a nevezetesebb külföldi törvényhozások alapos tanulmányozásában, részint hogy a közélet nyilvánulásaival közelebbről is megismerkedjék, Német-, Franczia-, Angolország- és Belgiumban tett utazással tölté. Ez év végén választatott meg az akkor alakuló magyar földhitelintézet jogügyi igazgatójának s lépett ezzel ismét a közpálya mezejére. A magyar földhitelintézet 1863. júl. 1-én kezdette meg működését. A legkedvezőtlenebb s bonyolultabb jogi és anyagi viszonyok között kezdődött meg azon országos intézet működése, melynek szükségét már az 1848-diki törvényhozás kimondotta, de melyet az azóta bekövetkezett országos állapotok miatt most is csak egyesek áldozatkész lelkesülése hozhatott létre, s melynek három év alatt kivívott eredményei és megszilárdult állása nem kis mértékben köszönhető azon osztály igazgatójának, melynek a mai bonyolult jogviszonyok között a legnehezebb feladat jutott. Horváth Boldizsár neve azért méltán említhető az intézet valódi szellemi megalapítói között. Ez intézet jogügyi vezetésében bő alkalma volt kitüntetni, hogy nem merev szaktudós, hanem hazafi is, ki át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a vállalat, melynek ereje legjavát szenteli, nem nyerészkedésre czélzó egyszerű pénzintézet, hanem országos ügy, melynek hivatása az anyagi fölvirágzás eszközeit lassankint, de annál maradandóbban előteremteni, melynek vezetésében azért az országos érdekek s magasabb hazafiúi szempontok kell, hogy irányt adjanak. Az 1865-ki országgyűlés kihirdettetvén, a közélet minden nagyobb tehetsége igénybe lőn véve. Közönségesen el van ismerve, hogy a követjelölti programmok között alig volt kitűnőbb, mint azon értekező beszéd, melyet Horváth Boldizsár szombathelyi választói előtt tartott, melyet a lapok egész terjedelmében közöltek s mely később önálló füzetben is megjelent. Az 1848-ki törvények szellemét s különösen a Parlamentarismus és municipium elveit behatóbban, részletesebben és hatásosabban alig fejtegette valaki ily aránylag szűk keretben, mint ő. Horváth Boldizsár egyéb irodalmi dolgozatai többnyire hírlapi czikkekből, jogi fejtegetésekből, s hasonnemü publicistái dolgozatokból állanak s számára a szakemberek tiszteletét, s legfőbb tudományos testületünk, az akadémia méltányló elismerését rég megszerezték. Az akadémia még 1861-ben választotta öt tagjául a törvénytudományi osztályban, hol székét 1864-ben márcz. 14-én foglalta el az összes akadémia tapsai közt értekezvén ,,azon befolyásról, melyet az osztrák törvénykezési reform erkölcsi és anyagi életünkre gyakorolt." Ez értekezés kétségkívül legjobb, mit az ausztriai törvények felett magyar nyelven írtak. De ugy formai, mint tartalmi tekintetben más szempontból is kitűnő. Amit fenn a szerzőről megjegyeztünk, itt igazolva van; a statusférfi felfogása, mely a törvénykönyvet egészben, hatásában s hiányaiban bírálja, egyesül a jogász ítéletével, mely nemcsak az egyes szabályok benső igazságát, értékét, vonatkozásait veszi bonczkés alá, de a rendszeres törvénykönyvről, mint organikus egészről találólag nyilatkozik. A jelen országgyűlésen — mint fenn említettük — Horváth Boldizsár a különféle bizottságok legfontosabbjaiban foglal helyet, s munkássága és tehetségei ezekben több oldalról igénybe vannak véve. Különösen a közös ügyek és a kodifikátiós bizottságokban nagy tér nyílik tevékenységének. Mindenütt, hol magas és hazafias szempontok, alapos és terjedelmes tanulmány s kitartó szorgalom és erély kivántatik: e helyén van, s a haza méltán sokat vár tőle. Na gy M—s A török és torok. Rosz barátja a magyarnak Vajmi sok volt e napig, Ősi fészkén Ázsiában, Itt is a hol most lakik! Legtovábbig a ki ártott, A török volt és torok; A török sok kárt hozott ránk; Többet tán a — jó borok! Elsötétült régi holdja, Nem mozog már a török, Tőle ágyú, mint Mohácsnál, Ellenünk nem mennydörög. A torok még egyre pusztít, És nyugodni nem akar; Néki jobbágy-hódolattal Rég adózik a magyar! Ezredéve lesz maholnap, őslakából hogy kijött; És azóta szüntelen bús És borong e hon fölött. Bár csodákat mivelének Hősi népe fegyveri: Sújtja, veri sors szeszélye, S nem tudhatni: mért veri ? ! A szegény nép mit miveljen, Bánatában mit tegyen? . . . Balzsamot tölt a szivére, Hogy bajától mert legyen. S hol lehetne rá találni, Mint a bor, jobb balzsamot, Enyhitőnek, hogy láthassa Szép, derültnek a napot?! Kapva kapni kell a népnek, E hatalmas gyógyszeren; Ámde írat hol találjon, A kinek bor nem terem? . . . Vesz szegény, vesz drága áron , Bár egyébre nem marad; Vagy különben szíve vérzik, S bánatában meghasad! Hogy ha meg nem szánja Isten, S még sokáig búja tart, E nehéz sors tönkre sújtja A szegény, de hű magyart. Mert vasárnap mind beiszsza, Köznapon a mit keres, Hogy lehessen szívbajának Orvoslása — gyökeres! Losonczy László: Esik eső... Esik eső, de szép eső, de szép nap Hű szeretőt de nem minden legény kap; De nem minden virág jut oly kezekre — A ki aztat igaz szivvel szeresse. Lehúztam a két szememre kalapom, Csöndes eső suhogását hallgatom Itt nálunk is van olyan lány akárhány, Megcsókolna örömest, csak akarnám. A gerjeni szállásokon kinn a viz — Szőke kislány kevély is vagy, csalfa is. Ablakodból tekintgess, csak tekintgess. Nem keresem többé, kire tekintgetsz. Esik eső , suhog zuhog az eső — Van tehát még máshol is jó legelő. Sárga lovam ne haragudj békódra . — Izenget már egy menyecske régóta. Tolnai Lajos: Az emberi nem kora. (Falytítíí.) A talált tárgyak alkalmat adtak a régiségbuvároknak arra, hogy három korszakát különböztessék meg a történet előtti emberiségnek, mely korszakok élesen megkülönböztethetők egymástól. Az anyag, melyet az emberek eszközeik készítéséhez használtak, adja a megállapodást e három korszak felosztásához, és már néhány régiség gyűjteménye szerint, is van berendezve. A legrégibb korszakban kő, csontok és állatok fogai voltak az egyedüli anyag, melyből a kések, bárdok s egyéb metsző eszközök és fegyverek készíttettek. A második korszakban a bronz, a réznek és annak egy vegyüléke lép használatba, az előbbihez hasonló s még egyéb czélokra; s ezzel már a szép iránti érzék is fölébredt; a művészetnek egy bizonyos foka állott elő, s nyert mindinkább kifejlődést. Végre a harmadik korszakban a vas előállítása s használata jött divatba. E három történet előtti korszakot különböztetik meg a régiségbúvárok : a kő-kor, bronz-kor, vas-kor.