Vasárnapi Ujság – 1866
1866-09-16 / 37. szám - Czuczor Gergely 37. szám / Arczképek, Hazaiak - Czuczor Gergely (arczkép) 441. oldal / Élet- és jellemrajzok - Lissai tengeri csata 37. szám / Történelmi képek
MF* Előfizetési föltételek 1«ft«-dik évre: a Vasarnapi Ujsa«; és Politikai Ujdonsagok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasarnapi Ujsag: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a V »Honnapi t jhjig és Politikai tujdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri iktatásnál 10 krba • hiromnori vagy többsaíri igtatisnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. M.Frankfurtban: Jacker könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. A bibliai csapások legsulyosabbja ütötte fel sötét uralmát közöttünk, s fájdalmasan csapkod kíméletlen ostorával. Egy csapása Czuczort érte, de az csak nekünk fáj, ő nem érzi többé. S valóban fáj is nekünk. Oly oszlop dölt ki benne, a mely rendületlenül állt a legerősebb zivatarok közepett, oly munkás halt ki benne, a ki egész életén át fáradatlanul munkálkodott, híven betöltötte helyét, s első sorban állott azok közt, a kik a magyar nemzetiség hanyatlani kezdő lobogóját felemelték s mai napig fenntartották. Közönséges sorsú szüléktől származott; maga igy szól apja hamvaihoz: „Nemes czimer szobád falán s fiókodban nem állt nemeslevél, — téged egy jobbágytelek tápláló családoddal." — De nem lehetett szelleme is közönséges azon apának, kitől alább ezt mondja: „Istenemre, irva volt szivedre a nemesség jelleme; jutalmadul közbizalom s becsület, tisztelet joga körül." — Gyermekkorában katonának szánták, mert messzejáró vágyakat és lángoló tüzet fedeztek fel szivében; de szerencsére még idejében felismerték, hogy a tudomány vágya az, és a költészet égi tüze. Szellemének e kora nyilatkozása vitte Czuczort az iskolába, s onnan, benczés rendű tanárainak példájára és lelkesitésére a zárdába, hová 17 éves korában belépett. Még akkor menedékhelyre volt a magyar írónak az élet gondjai és hányattatásai ellen szüksége, s hol találhatott volna azt inkább, mint az elmélkedésre oly alkalmas zárdában, a szellemi munkákra rendelt egyházi rendnél, a felvilágosult benczések között? E refugiumban szabad röptére bocsátá Czuczor költői szellemét, s nem sokára mint kitűnő költőnek lőn neve ismertté a hazában és a hazán kivül. A magyar nemzetnél és a bécsi titkos rendőri hivatalnál (1800-1866.) A magyar nemzet tisztelte benne a kenetteljes papot, és szerette a korát túlszárnyaló költőt, tanítványai ovatiókban fejezték iránta kiragaszkodásukat, írótársai elismeréssel seregeltek körülötte, a tudósok lelkesedéssel fogadták ülésekben, paptársai buzdították, főnökei védelmezték,— de más oldalról eltiltották tanári hivatalától, s bilincset verettek költői szellemére. Mintha volna e földön oly bilincs, melyet a költői szellem megtűrne magán! — Czuczor a censurát kikerülendő, azonnal ál-nevek alatt irt, s csak tüz lelkéről s addig ismeretlen bájos nyelvéről ismertek rá az Andódi, Szilágy, Ete, Dobokay nevek alatt. Álnevei megmentették a némaságtól, de nem az üldöztetéstől, mely hat éven át folyvást keserité életét. Alighanem nagy része volt e sok szenvedésnek azon elhatározásában, hogy 1844-ben letette a lantot, s egy monumentális mű, a magyar nyelv kimerítő szótárának szerkesztését elvállalta. Roppant volt e föladat, s nem találhattak volna rá nála érdemesbet, buzgóbbat, értelmesebbet. Azontúl e munkának élt. Csak 1848-ban lobbant fel keblében még egyszer a költészet lángja. Megírta ,,Riadó"-ját, s új üldöztetéseknek, évekig tartó szenvedéseknek nyitott vele ajtót. A börtönség megtörte testi erejét, de lelke ép, erős maradott, s ámbár nevét ritkán emlegették, mindenki tudta, hogy Czuczor egyike az akadémia legmunkásabb tagjainak, hogy szerény elvonultságában zajtalanul, de kitartó türelemmel és buzgó ügyszeretettel gyűjti a magyar nyelv szókincseit s szerkeszti össze azt a nagy munkát, mely immár alapvonalaiban készen, méltó emlékoszlopát képezi e küzdelemmel és diadallal teljes életnek. A szótár készitésétől nem keresett Czuczor magának más pihenést, más foglalkozást, mint a nemzeti színház és az Orczykert mindennapos látogatásában. E nyáron a szokásos szünidő félbeszakította az előadásokat, az Orczy-kertet közhellyé alakították, s a rendes látogatón bizonyos levertség volt észrevehető. A szótár végéhez közeledett, s írója hanyatlott. Kész zsákmányt talált benne a keleti rész, s a gyöngéd érzelmű pap, ki 35 év előtt önfeláldozó buzgalommal vigasztalta hasonló járvány alkalmával a betegeket, a kitűnő tudós, ki huszonkét évig folyvást csak egy, de nagyszerű, korszakos munkának élt, szept. 9-én áldozatául esett. Keze alatt immár megszűnt a szótár anyag lenni, és szellemi szövétnekké lett a művelt magyar nemzet kezében. — írója betöltötte hivatását, s vájjon nem a gondviselés ujjmutatása-e az, hogy teste is épen akkor vetkezze le anyagát és váljék szelleme évszázadokra kivilágító szövétnekké a Mindenható kezében ? CZUCZOR GERGELY.