Vasárnapi Ujság – 1866

1866-09-16 / 37. szám - A tüdősorvadás elterjedése 447. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon - Csokonai mint jövendőmondó. Cs. Szatmári Károly 447. oldal / Vegyes tartalmu

szemű volt. Oly kevés lett kivált Szenden, hogy a magos urasághoz a dézsmabeli tartozást sem tudták megadni, a magos uraság elengedett a tiszta és kétszeres búzából egy harmadrészt ke­gyesen mind a jobbágyoknak, mind a nemesek­nek. *) Zab sem termett bőven, de széna és más takarmány elég bőven termett ezen esztendőben. Ámbár a nyár száritó nagy meleggel járt és köz­ben­ közben szép esőzések is voltak, mégis a borok nem igen jók lettek és kevés is termett. — A nyáron nagy káros égi háborúkkal is járt az idő. Augusztusban is oly csuda­ változással jártak az az idők egész Szeptember utoljáig, hogy az em­berek a nyomtatással nagyon elkéstek. — Krum­pli, kukoricza tűrhetőképen termett, de az időjá­rás miatt a krumpli nem nőtt meg és keserű lett. — Az ősz beálltával korán kezdett havazni, de novemberben, a­mi egy nap esett, másnap elolvadt. — A búza ára Deczemberig 2 ft. 30 dr., rozsé 2 ft., zabé 1 ft. 10 dr. Hanem Deczemberben már mindennek kezdett az ára fölébb menni: a búzá­nak mérete fölment 4 ft. 20 drra, árpáé 2 ft. 40 drra, rozsé 3 ft., kétszeres búzáé 3 ft. 25, zabé 1 ft. 60 dr., a krumplinak zsákja volt 1 forint. 1826. Hozzám jött praeceptornak Komárom­ból October 18-án Varga András, kinek eszten­deig való szolgálatáért ígértem 20 forintot. Fi­zettem neki Január 22-én komáromi útjára egy húszast vagyis 83 '/„ drt. **) — Elment tőlem a száki notáriushoz praeceptornak die 16 a Aug. 1827. Kifizettem egész esztendei bérét a hátra volt 1% hónapra is. 1826. Ismét kiadtam Tábori Pálnak az első szobát sz. György napig 18 frtért, és a czipő és csizmafoltozásokat tartozik esztendőt át ingyen tenni. ***­ 1826. die 15-a Octobris idő. Ujváry Ferencz plébános ur kifizette a fundationalis misékért járó stipendiumokat: néhai Martzel József plé­bános ur testamentomi hagyása szerint a requie­mekre 2 ft. 30 krajczár, özv. Fridrich Ádámné rendelése szerint 2 ft. 18 krajczár, böjti lytániai imádságokért boldogult Martzel József testamen­tomi hagyása szerint 2 ft. összesen 6 ft. 48 kr., mely summa minden esztendőre kijár a mes­ternek. 1826. Julius 2-ikán Szenden délben szörnyű nagy széllel terhes felhők látszottak jönni, ámbár reggel szép és tiszta idő volt és délig semmi felhő sem látszott. Ekkor oly irtóztató nagy mennydör­gés támadott, hogy rémülés volt hallani. Becsa­pott a villám az uraság vendégfogadója istálójának sarkába, hol egy hadi ló volt bekötve kis csikó­jával; a lovat azon sarokban agyonütötte és össze is égett; a csikója megmaradt, ezt kikapták. A csapiárosnak három lova ugyanazon istállóban volt, azokat kikapkodták. Látták azt is, hogy a csattanással az egész ház lángba borult. A csap­iárosnak 250 ft. 95 drra becsültetett kára, t. i. a mi a padláson elégett. Az egész épület teteje,mely nádból volt, leégett; de a vendégház be nem égett, mivel téglával volt kipak­olva. Ezen esztendőben ugyanazon napon Tata mellett Sz. Györgyön is egy nagy istállót megütött a villám, Császáron ennek előtte két héttel két házat ütött meg, azok is mind elégtek. Ezen, szomszéd helységben junius 7 ikén a mezőn kukoriczát kapáltak sokan, egy felhő ^kerekedvén esővel, az emberek összefutot­tak egy helyre, öten egy csomóban ülvén, egy ember a feleségét az ölében a szűrével betakarta, és az ölében agyon is ütötte az asszonyt a mennykő; de maga az ember életben maradt és a többi vele levők. Ugyanekkor Csákberényben a tehénpásztor kihajtván reggel a teheneket, 9 órakor egy nagy felhő kerekedvén, egy tehenet a csordában a vil­lám agyonütött, a többi tehenek összefutottak ; ismét másodszori ütéssel 32 tehenet ütött agyon tervszerre. (Folyt követk.) dul elő. De vannak helyek, melyek igen közel feküsznek a tengerhez, s melyeknek lakói mégis igen keveset szenvednek gümőkórban. A­mi a tengertől környezeti szigeteket illeti, az északi és keleti tenger szigetein igen ritkán fordul elő a sorvadás; ellenben a forró földöv szigetei épen nem nyújtanak menedéket ellene, s még Madeirán és Korfuban is, hová a gümő­kórosokat küldeni szokták, elég gyakori, az An­tilla és Bermuda szigeteken pedig igen is el van terjedve. A parti klimát illetőleg igen ingadoznak az adatok; tény azonban, hogy itt is két mozzanat veendő figyelembe; u. m. az egyenlitőtőli távol­ság és a talaj minősége s alakzata. Az északi és keleti tenger partjai részint a tengerből merede­ken kiemelkedő mészsziklákat, részint terjedelmes lápföldeket mutatnak fel (pl. Holland, Olden­burg, Hannover). Az északi tenger száraz, homo­kos vagy sziklás partjai képesek a sorvadást fel­tartóztatni. Nem így a lápos és ingoványos vidé­kek. Ezekre nézve kétes, váljon igaza volt-e Boudinnek, mikor azt állította, hogy oly vidékek, hol a váltóláz uralkodik, mentesek a tüdősorva­dástól. Néhány oldenburgi orvos észleletei Boudin mellett szólnak, de csak a­mennyiben egészen tiszta, a tengerrel határos lápokról van szó. A­mi a Földközi-tenger partján fekvő an­­nyira elhírhedt Nizzát illeti, jó tudni, hogy az új, magasabb fekvésű városrész sokkal jobb a mell­betegeknek, mint a régibb, alacsony fekvésű városrész. Az új városban enyhe, nedves a jég, az óvárosban igen is száraz. Igen kedvező Men­tone éghajlata, mely közvetlenül a tengerparton fekszik egy halom két oldalán s északról hegyek által van védve. Pisának, közel levén a tengerhez, az Arno partján, kitűnő nedves jege van, s igen ritkán fordul elő benn a sorvadás. Nem áll ez Algierről. Egyiptomban azon mértékben fogy a beteg­ség, a­mint a tengertől délfelé távozunk. Átalában abban központosulnak a vélemé­nyek, hogy a légnedvesség magas foka előmoz­dítja a tüdő­gümőkór keletkezését. Bouditch, ki legújabban részletesen s alaposan tanulmányozta a sorvadás elterjedését Massachusetts államban, részletes adatok hosszú sorával bizonyította be, hogy mindenütt, hol a tüdősorvadás nagyon ural­kodik, vagy átalában vagy legalább részenkint nedves a talaj. Ha ezen adatokat összevetjük az északi tenger nedves levegőjének üdvös befolyá­sával, akkor azon eredményre jutunk , hogy egyszerű nedves­ség igenis jótékonyan hat a mellbetegekre, de egészen máskép áll a do­log, ha e nedvesség nedves parti lápokból vagy szárazföldi mocsárakból veszi eredetét, s telve lévén rothadt kóranyagokkal, csak előmozdítják a tüdősorvadást.­­ A fődolog tehát a nedves­ség, feltéve eredetének lehető tisztaságát. A magas hegyi klíma jóformán azáltal hasz­nál a mellbetegeknek, hogy ritkább lege által vál­tozást idéz elő az egész vérforgás és lélegzés egyensúlyában. Mert ez által nagyobb vértömeg­­ jön a tüdőkbe, s mélyebb lélegzés és fokozottabb légcsere jön létre. Ezek nyomán, úgy látszik, hogy az északi tengerpartok, név szerint pedig Anglia déli partjai nagyon ajánlhatók a mellbetegeknek téli tartóz­kodási helyül. • A tü­dősorvadás elterjedése. Az eddigi vizsgálódások a tüdősorvadás el­terjedése körül azon meggyőződésre vezettek, hogy e betegség bizonyos magasságban nem fér­ *) Szenden sok nemes ember birt földeket az urada­lomtól. Ezeknek engedtetett el a dézsma harmada. **) Ebből világos, hogy a húszas csak képzeletben vé­tetett '/s conventios forintnak; de valódi ezüstben két­annyiba számíttatott nagy agioval ***) Ezen jobbágyház lakója folyvást Tábori Pál ma­radt, ki 1825-ben 16 forintot, 1826-tól kezdve pedig 18 forintot fizetett házbérül, de csak az első szobát birta. 1829-tól kezdve az egész házat (két szobával) kibérelte évi 33 forintért; csupán a pinczét tartá fenn magának Barbay István. Ezen bérlet 1832-ig tartott . Egész házat bérleni 33 váltó forintért! Mikor lesz ismét ily bol­dog idő?! •tro Csokonai mint jövendőmondó. A magyar köznép érdekes szájhagyományai közt főképen két rendkívüli jelenség tűnik fel előttünk, melyek a nép képzeleteit leggyakrab­ban foglalkoztatják, kivált midőn a nemzet tudo­mányos nagyságáról van szó, (mert erről is beszél a szegény nép!) s e bámult jelenségek egyike a mi Csonokai V. Mihályunk; — másik az úgyne­vezett „ördöngös Hatvani." — Csokonai, e ritka fénytünemény a magyar irodalom egén, ihletett szívből fakadó, általánosan kedvelt dalaival an­­nyira szívhez tudott szólani, hogy őt még az egyszerű kis kunyhók lakói is, mint megistenült emberi alakot tekintik, csodálják, s róla, mint ilyenről születsenek a mondák, mert ősi tulaj­dona a magyar népnek, hogy a körében felmerülő magasztos és neki csodaszerünek látszó esemé­nyeket dalban, vagy többnyire mondákban re­gékben örökíti. Így tett a nagy költő Csokonaival is; őt,,jövendőmondó" melléknévvel ruházta fel s tisztelte meg. Ugyanis közkézen forog egy irott jóslat, mely minden háznál, — hol csak irni tudó egyén van — találtatik, és a „kontraktus", s más ily­féle irományok között hiven őriztetik. Ezen jós­lások 1884—1897-ig terjednek, s állítólag Cso­konaitól származtak. Ugy hiszem, nem lesz talán érdektelen, ezt egész terjedelmében közölni. Csokonai jövendölései: 1834. Nagy árviz és égi háború. 1835. Gabona és bőrtermés lesz. 1836. Nagy vitéz jelenik meg. 1837. A kis Napoleon feltámad és hadat indít. 1838. A francziák Párisnál háborút tartanak. 1839. A királyok egymás ellen támadnak. 1840. Uj pápa választatik. 1841. Nagy melegség lesz. 1842. A pénz ezüstre váltódik. 1843. Földrengés, üstökös csillag. 1844. Nagy háború a vallás ellen. 1845.Nincs pápa,és sok pap elvész a háborúban. 1846. A törököktől a szent föld visszavétetik. 1847. Szűk esztendő és pestis lesz. 1848. Uj király választatik. 1849. Szük termés és pestis. 1850. Nagy betegség az egész világon. 1851. Uj tisztek választatnak. 1852. Uj publikum hirdettetik. 1853. Üstökös csillag. 1854. Szárazság és szükség. 1855. Üstökös csillag látszik. 1856. A törökök Konstantinápolyban meg­verettetnek. 1857. Pestis. 1858. Magyarországban uj király. 1859. A francziák ütközetre készülnek. 1860. Békeség az egész világon. 1861. Konstantinápoly elvétetik a törököktől. 1862. Bő esztendő és termés. 1863. Ami­ Krisztus születik. 1864. A ref. és több más vallás egy akol és egy pásztor előtt elkezdődnek. 1865. Földrengés és sáskatámadás. 1866. Nagy drágaság lesz. 1867. Az ausztriai házban uj király jele­nik meg. 1868. Az igazak a nagy Istent meglátják. 1869. A nagy isteni felség mutatkozik. 1870. A hamis próféták feltámadnak. 1871. Római pápa választatik. 1872. Anti-Krisztus csalárdsággal kineveztetik 1873. Üstökös csillag fog látszani. 1874. Nagy szárazság uralkodik. 1875. Sok király megöletik. 1876. Uj publikum hirdettetik. 1877. Az igaz polgárt megismerik. 187­8. A mennyei felség dicsőséggel megjelenik. 1879. Ilyés és Énók feltámadnak. 1880. A római pápa meghal. 1881. Bő esztendő következik. 1882. Nagy ínség és öldöklés az egész világon. 1883. Nincs semmi következés. 1884. A vallások hanyatlása. 1885. A királyok háborút indítanak. 1886. Árviz és szükség. 1887. Anti-Krisztus uralkodik. 1888. A Krisztus keresztje dicsőséggel meg­jelenik. 1889. Számtalan csudák látszanak. 1890. Sokan Anti-Krisztustól elcsábíttatnak. 1891. A vallás dol. a hanyatlás, pusztulás. 1892. Ilyés és Énók fellép. 1893. A nagy világ tűzben fog állani. 1894. Nap és hold a csillagokkal leesnek. 1895. A holtak feltámadnak. 1896. Rettenetes rémülés az egész világon. 1897. Utolsó ítélet; egy akol és egy pásztor, s mennyei Jeruzsálem.­­ Eddig vannak a jóslatok; ezután még egy figyelmeztető versszak van téve mely igy hangzik : Ekkor vége leszen az Egész nagy világnak. Ember! vedd gondolóra Mivoltát azoknak. Mikor, hol és ki által keletkeztek ezen jóslá­sok? nem tudom. Azt sem állithatom bizonyosan, hogy az egész haza népe között el van terjedve, hanem hogy a tiszántúli kerületben a nép szent­nek hiszi — mivel már részben gyakorta betelje­sedtek azok, — ezt tudom, legalább én úgy ta­pasztaltam. Megemlítendő még, hogy ezen jóslatok egyik papíron „Csokonai jövendölései" czímmel állanak, a másikon pedig ezzel: „Jövendőlések, melyek találtattak Nápolyban a benediktus barátok krip­tájában faragott terméskőre kimetszve." E sorok írója egyiket sem hiszi ugyan, de azért — mint a magyar köznép nagy része által Csokonaiénak vallott s szentnek tartott jóslásokat — közlésére méltónak találja. Cs. Szatmári Károly.

Next