Vasárnapi Ujság – 1867
1867-12-29 / 52. szám - Bérczy Károly 52. szám / Arczképek, Hazaiak - Bérczy Károly (arczkép) 633. oldal / Élet- és jellemrajzok - Ungvár. Greguss J. 52. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Tengeri tájkép Helgolandban 52. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Bercsényi-huszárok a mult században. Jankó János 52. szám / Történelmi képek
52-ik szám Pest, deczember 29-én 1867 Előfizetési föltételek: a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. ÍV Oupán Vasarnapi Újság : Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. "Qm Hirdetési dijak: a Vaamrnapi Ujság és Politikai Ujdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számiltátik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dii külön minden igtatás után 30 ujkr. Egy jeles iró, nemes szivü férfiú, hü és buzgó hazafi arczképét veszik itt olvasóink, kit ezelőtt alig egy pár héttel ragadt ki a halál sorainkból. Minket Bérczy Károlyhoz a közös tiszteleten kivül még különös hála is kötött, mert a Vasárnapi Ifjság és Politikai Újdonságok megalapító dolgozótársai közé tartozott. 1854 —1857-ig ő irta a Politikai Újdonságok politikai részét. Régi barátság csatolta a Vasárnapi Újság feledhetlen szerkesztőjéhez, Pákh Alberthez. Mihamar kelle utána mennie s most nem messze feküsznek egymástól a kerepesi-ut melletti temetőben. Bérczy Károly 1821-ben született márcz. 2-án Balassa-Gyarmaton, hol atyja megyei főorvos volt. Pesten végezte tanulmányait s 1848-ig a m. kir. helytartótanácsnál szolgált a közlekedés és közmunkák osztályában, Széchenyi István gróf főnöksége alatt. 1848-ban szintén e minisztériumhoz neveztetett ki. A forradalom után visszavonult a közszolgálatból s mint független iró élt. Már jogász korában föllépett mint iró. Költeményeket és beszélyeket irt a szépirodalmi lapokba. Garay „Regélő"-jében s Frankenburg „Életképei"-ben egy pár beszélye, mély érzésű költeménye s kitűnő műforditmánya magukra vonták az olvasó közönség figyelmét. Azóta egész 1854-ig majd minden szépirodalmi jelesb vállalatban találkozunk nevével. 1846-ban egyike volt azon tíz legtehetségesebb ifju irónak, kik Petőfi vezérlete alatt egy uj szépirodalmi közlönyt akartak alapítani. Az eddig virágzó egészségű ifju 1848 elején nagy betegségbe esett, melyből csak 1849 tavaszán üdült fel, de egész 1851-ig vissza kellett vonulnia minden munkától. 1851-ben megházasodott s a Pesti Napló dolgozótársa lőt egész 1854-ig, s kiadta beszélyei első gyűjteményét „Ábránd és Való" czim alatt (1852), melyet 1854-ben egy második követett há Bérczy Károly. (1821-1867.) rom kötetben: „Világ folyása." Ugyanez évben a „Politikai Újdonságok" fődolgozótársa lett egész 1857-ig, midőn az első magyar „Vadász- és Versenylap"-ot alapította, mely még most is sikernek örvend. A magy. tudományos akadémia és Kisfaludytársaság tagjai közé választotta; amabba a „Humorról" irt jeles értekezésével köszöntött be, emeltbe Puskin „Anyegin"-jével. Irt kisebb irodalmi czikkeket és bírálatokat is; sokáig volt a nemzeti szinház drámabirálóválasztmányának tagja; a Kisfaludy-társaságban a Shakespeare-forditmányok legkitűnőbb birálói közé tartozott, s itt is, mint az akadémiában, majd minden évben részt vett a pályaművek bírálatában s egyik kitűnőbb reporter volt. Bérczy mint iró és ember nagy műveltségénél és lovagias szeretetreméltóságánál fogva kitűnő helyet foglalt el. Számos idegen nyelvet értett és beszélt s nagy jártassága volt az angol, franczia és német szépirodalomban. Beszélyei első gyűjteményét mint ifjúkori kísérleteket inkább csak nemes érzelem és stylbeli csín tüntették ki, második gyűjteményén már látszik az élet ismerete s a „Gyógyult seb" czimü beszélye, melylyel beszélyirói pályáját a „Részvét könyvé" ben befejezte, a jelesebb magyar beszélyek közé tartozik. Folytonos betegeskedése, hirlapirói, majd szerkesztői elfoglaltsága nem engedték, hogy beszélyirói tehetségét kifejthesse, s épen akkor hallgatott el, midőn már jelesb műveket írhatott volna. Az orosz nyelvet ezelőtt néhány évvel tanulta meg s „Anyegin" fordítmánya szépségben vetekedik a Bodenstadtével, hűségben felülmúlja. — „Vadász-és versenylap"-jával uj tért foglalt el a magyar időszaki sajtóban, s megalapította a magyar sportirodalmat. Ez által nemcsak a sportköröket hozta közelebb a magyar irodalomhoz, hanem egyszersmind szélesítette a magyar irodalom körét. „Vadászműszótára" (1860.) megmagyarosította a sport-nyelvet, lapja pedig, melyet sok ízléssel és tapintattal szerkesztett, gyakran oly jeles czikkek tárháza jön, hogy a külföld e nembeli termékeivel méltán versenyzett. „Vadászrajzok" (1863) czimü kiadványa, melybe lapja legkitűnőbb czikkeit összegyűjtötte, oly könyv, melyben a szakavatottság az irodalmi forma szépségével párosul. Bérczy e mellett ritka becsületes és buzgó ember volt, ki egyszersmind az egyesületi térnek is leghűbb munkásai közé tartozott s kit nagy műveltségénél és szeretetreméltóságánál fogva a társas körök mindenütt tárt karokkal fogadtak. Az 1850—66-diki évek közé esik pályája dereka, tehát azon időszakba, midőn a hazafiság és nemzetiség oltára szent lángjának őrzése majdnem kizá- BÉRCZY KÁROLY.