Vasárnapi Ujság – 1868
1868-12-06 / 49. szám - „A népszerüség”. xy 592. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Tárczaczikk arról, a mi most legérdekesebb 592. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
nak foglalkozást. Az összes távírdák sodronyai elég hosszak arra, hogy velők a földet a holddal kétszeresen is összeköthetnék — ha t. i. lehetne. ** (A tengeralatti huzalról.) A huzal-sürgönyöknél Észak-Amerikába m. hó 1-je óta nem a betűk, hanem pusztán a szók jönnek számításba, úgy, hogy ezek átlag véve 5 betűnél többet is tartalmazhatnak. Az egyes vagy csoportokat képező betűk ellenben, melyek ismert szavat nem képeznek, mint eddig, úgy ezután is a jegyek száma szerint, mint külön szavak tekintetnek. Egyúttal registráljuk azon hírt is, miszerint az új-yorki amerikai-atlanti huzaltársasággal alkudozások kezdettek meg egy harmadik huzal besülyesztése végett, Amerikából Belgiumban (Chicagóban) Észak-Amerikában közelebbről két hetilap lépett életbe, melyek arról nevezetesek, hogy kizárólag nők szerkesztik és írják. Az egyik a „női jogok" mellett szállt harczra, míg a másik jogtani közleményeket hoz. (A Jóremény fokánál) a Berg folyóban Capetowntól (Fokváros) északra nem rég ölték meg e vidék utolsó nőstény vizilóját. Még egyetlen hím él az egész tartományban. Nagy izgatottsággal vitatták azon kérdést, hogy vájjon ezen utolsó mohikánt is a másvilágra expediálják-e, vagy a természetre bízzák a végtisztesség megtételét? Hanem a víziló — saját veszedelmére — roppant sok kárt okoz a környék lakóinak a szántóföldeken, s így kénytelenek voltak egy vadászt megbízni, hogy lője meg. Bőre — valamint az említett nőstényé is — a fokvárosi muzeumban fog őriztetni. (A föld lakóinak legújabb statisztikája.) Gothában szerkesztett „Földrajzi évkönyv"1868-A diki folyama a föld kerekségének összes népességét 1375 millióra teszi. Ez összegből: Európára esik 293 millió; Ázsiára 4485 millió; Ausztráliára és Polynesiára csak 4 millió; Afrikára 191 millió; Amerikára mindössze is csak 81.400,000. — Azt is kiszámították, hogy Amerika területén 4,104.840,000 lakó kényelmesen elférne. ** (A Times nyomdájában) e napokban egy új sajtóval tettek kísérleteket, mely minden eddigi gyorssajtót felülmúl. A nyomtatásra felhasználandó papiros egy hengerre van felgöngyölítve, természetes, hogy szétvágatását a gépezet csak a nyomtatás után teljesíti. A sajtó egy óra alatt 46,000 nyomatot, vagyis 23,000 mindkét oldalán nyomott ujság-példányt készít el. A gépezet ezen felül még a kinyomott példányokat össze is hajtogatja. ** (Táviró huzalok nélkül.) Egy amerikai ember föltalálta volna a villanyfolyam irányzását huzalok nélkül is. Csupán a végpontokon levő villanytelepekre van szüksége, hogy ép oly gyorsan távírjon, mint a drót segítségével történt. Kizárólagos szabadalmat akar kérni találmányára mind Amerikában, mind Európában. Amerikai lapok sokat beszélnek e találmány felöl, mi pedig várunk, hogy igaz-e. Tárczaczikk arról, ami most legérdekesebb. Reményi hegedülése a királyi pár előtt, hangverseny-özön a vigadóban, az a kengyelfutógép, melylyel már az uri-utczán is kísérletet tettek, — a szép új omnibuszok, melyek keresztül-kasul járják a várost, utczáról utczára szállítva, — Monhaupt Armin bűveszélyei a Renz-czirkusban: nem, egyik sem ezek közül; nem ezekről akarok írni. Még Berczik Árpád előadott, kifütyölt, megtapsolt, betiltott darabja felől sem. Még arról a darab hajító fáról sem, amely — mint mondják — Ausztráliában terem és készül, s az a tulajdonsága, hogy akármily erővel elhajítod, mikor addig ment, ahol más tisztességes dorong lehullana, visszafordul egyenest és megtér abba a kezedbe, amelyből kihajítottad. Jól vigyázz, mert meg találja ütni a kezedet. Arról azért sem írok, mert tudom, hogy igaz, de még nem értem. Ördögei nincs annak a fának, annyit tudok, de hogy miért tesz két utat az egy helyett, azt nem bírom még felfogni. Ha megértem, megírom. Most tessék a képviselőházba lőni; délutáni ülésekre nem kell belépti jegy. Délelőtt nehéz is lenne, mert 9-ig nem nyitják ki az ajtót, akkor pedig rögtön kiírják, hogy a mai ülésre a jegyek mind elfogytak. Ott ülnek a szegény honatyák reggel 9-től este 9-ig. Még a kő is szánná. Ha büntetés ez elkövetett hiányzásokért, elég kemény büntetés; akitől honfi kötelesség teljesítése, az megérdemli napidíját, jobban a dunaparti napszámosnál. Közben elszaladnak ugyan ebédelni egy kissé, de e szünet még fájdalmasabbá teszi az újból nekiülést. Tán könnyebb volna hozzászokni, ha el sem távoznának, — oda, ülőhelyekbe küldené ebédjét Marchal, Mihalek és az „Angol királyné." A jegyzők fölváltva ennének és az olvasás tarthatna folyvást; az elnök minden falásra azt kérdezné: Elfogadja-e a t. ház ezt a paragraphust? Nem is kellene szólani; késvillanás, kanálcsörrenés jelentené azt, hogy: elfogadjuk. Akkor legalább csöndes, méltóságos lenne a ház igazán. Ebédelés után egy kis csöndes szender,majd mind átalánosabbá váló horkolás és csak az előadó hangja zúgna lágyan a teremben. Akkor aztán megérné Halász Boldi bátyám is, hogy indítványa elfogadtassák, ha t. i. kipeczkelné szemeit, hogy ne aludjék el, s mikor a többi már mind aludnék, még Fejér János is, akkor tenné meg indítványát a nők pipára kötelezése iránt. Senki sem szól ellene ? Tehát elfogadtatik.... Ilyen lenne körülbelül a képviselőházi ülés, ha még tovább feszítenék a munkát, mint amennyire feszítették; és ha a képviselőház ülését úgy értelmeznék, hogy minden képviselő jelen legyen a megnyitástól a bevégezésig. Voltaképen azonban nem így van. Némely képviselő 8 órakor reggeliz; az olyan jelen van 9-kor; rendre jőnek a 10-kor, 11-kor, 12-kor reggelizők; 8-kor reggeliző urambátyámék pedig olyankor elosonnak ebédelni a,,kis pipába," vagy a „Téli sörházba," „sajtóba." Ebéd után megint váltogatják egymást. Aztán még akárhány, aki délelőtt ott ült, elégnek tart a polgári kötelességből ennyit, hadd végezzék délután új erők. A reggeli ülést Szentiványi Károly nyitja meg, tűri is, míg elfárad keze a csöngetésben. TÁRHÁZ. Mikor már csak annyi erő van karjában, hogy egyszer fölemelje, int azzal Gajzágónak és távozik. Délután egészen Gajzágóé a sor, de könnyebb is elbírni, mert a kedélyek lankattabbak, csak közben verődik föl a szokott zaj perczekre, tán azért, hogy más napig el ne felejtsék. Rendesen csak lassú morgás hallszik, mikor az elnök kérdi: elfogadja-e a ház? Más ember nem is tudná kivenni, mit jelent az a lassú moraj; hozzá szokott fül kell, minő az elnöké. Különben ő is miért törné magát? Ha tetszik valakinek, ellene szól. A legtöbben nem figyelnek oda, kisebb csoportokba gyűlve tanácskoznak: az esteli játszmáról-e, vagy a leendő választásról, vagy tán Eötvös felsőházi beszédéről, — nem tudom. Az elnökön és azon miniszteren kívül, akinek javaslatát épen olvassák, csak néhány ember figyel megszakítatlan lelkiismeretességgel. Azok közt az a kis szürke a jobb oldalon leghátul, akit mindig helyén láttam, reggel úgy mint este, télben úgy mint nyáron; aki nyilvánosan nem szólott soha egyetlen szót sem a három év leforgása alatt; de minden „elfogadjuk"az olyan komoly és fontos arczczal, olyan tekintélyes fejbólintással hagy rá, mintha rögtön a mennybéli biró elé szándékoznék, számot adni, hogy valóban lelke szerint szavazott mindannyiszor. Van még egy ősz ember, az is a jobb oldalon, az is úgy figyel és nem sétálgat ki s be. Ülés kezdetén bevezetik s a végén ki; közben helyén ül folyást és szavaz, egyebet nem tesz, mert vak. Erősnek hívják, Szabolcs megye képviselője, ha jól tudom. Néha, mikor szavazni kell, az elnök megnyomkodja a székébe készített zörgető gépet, olyankor seregesen gyűlnek be mindkét ajtón, mint méhek a kasba eső közeledtével. Ez történik olyankor is, midőn Deák, Ghyczy, Tisza, Somssich vagy más ily hatalmasság kezd szólani. Ez azonban a délutáni üléseken ritka, inkább folyó ügyeket vagy jól előkészített törvényjavaslatokat végeznek. S ha egy-egy bécsi delegátus bevetődik a számukra fenntartott középső karzatra, nem győz bámulni a hirlapírók malicziája fölött, akik még ezt a csöndes házat is annyit korholták a zajongás miatt. Négy nap múlva vége lesz a hosszú ülésezésnek. A honatyák hazamennek megpihenni , és csekély pihenés után újból fáradozni, hogy megválasztassanak a megunt ülésezések újra kezdésére. Réthi Lajos: ( „A népszerűség." Régen született és halt meg nagyobb zaj között darab, mint Berczik Árpád négy felvonásos vígjátéka „A népszerűség," mely múlt pénteken, november 27-dikén adatott először s valószínűleg utolszor a nemzeti színházban. Még elfogadtatása előtt kedvező véleményt igyekezett mellette terjeszteni néhány lap, a drámabíráló választmány előadásra ajánlotta, politikai iránya miatt előre is élesen támadták meg és védelmezték. Előadása elégedetlenség, unalom, fütty és taps közt folyt le. Annyi tanulságot nyújtott, hogy két urnák szolgálni — a széptannak és a politikának, — egyszerre legalább is igen bajos. Hőse a darabnak egy Damokles Arthur nevű semmiházi, jellemtelen, de „népszerű" ember, ki el tudja hitetni a világgal, hogy mások nemes tetteit ő vitte véghez. Toklyodi képviselő szende leányának szivét azonban nem tudja megnyerni, nem az állomást sem, melyre vágyik. Pesten már le van álarczozva, másutt kell neki szerencsét próbálni. Toklyodi épen lemond képviselői állásáról, nem akarván egyik vagy másik párthoz csatlakozása által népszerűségét koczkáztatni. Föllép jelöltnek Damokles, megvesztegetvén a nép vezetőjét, Rezneket,egy elcsapott ispánt és elbolonditván Kátyudi Körtvély Demetert, kire a nép szintén hallgat. Damokles eget, földet igér beszédében s a részeg, elámított, megvesztegetett tömeg orditoz neki. De a lelkesedés Damokles mellett csak addig tart, mig ennek tárczája ki nem ürül. E szomorú körülmény pedig igen hamar bekövetkezik. A szép Sándorynét, ki szerelmes Damoklesbe, fölvilágositja ennek ellenjelöltje, Klári szerelmese, a népszerüség-hajhászatot megvető, és semmit sem ígérő Árkevi. Nincs mit tennie Damoklesnek, mint Felleginé honleányi szivéhez fordulni, ki egy légyott alkalmával ad is át neki egy pénzes tárczát. A véletlen fejezi be a darabot az utolsó felvonás végetlenig nyúlt jelenetei után. Elsül egy pisztoly, Felleginé elájul, Damokles szökni akar. De a háziak berohannak, elfogják s mindenki tolvajnak gondolja. Nincs más menekvése, mint Felleginé vőlegényének nyilatkoztatni magát. Ezzel is felsül, mert Fellegi végrendelete fölbontatván, kitűnik belőle, hogy a nagy vagyont neje csak azon esetben örökli, haa végrendelet felbontásakor még nem jár jegyben. Damokles e szerint nem jut pénzhez, kortesei elpártolnak tőle s Arkevi győzedelmeskedik. Egész kétséggel ismerjük el, hogy a vígjáték ép oly joggal teheti nevetségesekké a népszerűséget hajhászó demagógokat, mint a fösvényeket és álszenteskedőket. Azonban „A népszerűség" nemcsak e demagógokat, Damoklest, Rezneket és Körtvély Demetert csúfolja ki, hanem az általuk orránál fogva vezetett, megvesztegetett, leitatott népet, melyben nem találkozik senki, akinek felnyílnék a szeme, vagy helyén lenne a szíve, hanem kivétel nélkül Damokles mellé áll, és amely semmirekellő jelöltjét csak akkor és azért hagyja a faképnél, mikor és azért elfogyott a pénze. Csak ez a sajnos eset tereli őket Arkevi zászlaja alá, nem pedig elv vagy az új jelölt személyes tulajdonai. Ha ez nem a nép pelengérre állítása, nem tudjuk, mi más. És ha ez győzelme Árkevinek, sem mi, sem egy olyan gondolkodású ember, amilyennek őt festette a szerző, nem irigyelheti tőle. Különben a tulajdonképeni mese szálai minduntalan eltűnnek szemeink elől az epizódok tömkelegében. Az első felvonás csak arra való, hogy a személyekkel megismerkedjünk ; az utolsóban meg annyi minden történik vontatott jelenetek hosszú során át, hogy szinte látjuk a szerző erőködését az összecsombolyított fonal kibontásában. Legsikerültebb a második felvonásnak az a jelenete, midőn Kátyudi Körtvély Demeter beszállásolja magát képviselőjéhez Pesten. Az alakok különben másoltak, haloványak, nem keltenek sem rokon, sem ellenszenvet, nem lesznek nevetségesekké, nem érdeklődünk irántuk. Szellem helyett sokszor ízléstelenséget találunk. Szóval a darab hátrább áll szerző korábbi vígjátékánál, a „Fertálymágnások"- nál, melynek adatásakor a kritika méltánylattal szólt Bérezik vigjátékírói tehetségéről. ocy.