Vasárnapi Ujság – 1869
1869-09-19 / 38. szám - A magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei nagygyülése (képpel) 517. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
son tündökölt. Teljes erőmmel arra törekedtem, Flóriánom, hogy czégem előtt a többi üzletek meghajoljanak, fáradságomat sikerrel koronázta az ég. Amily hiában éltem azelőtt, most oly komolyan s nekifeküdve üzérkedtem, fáradoztam. Gyakran hasonlítottam magamat Alcibiadeshez, kiről a latin iskolában tanultam, hogy mindenben jártas volt, Athénében a finom bor mellett mindenkit az asztal alá tudott inni, csak öreg tanítóját, Szokratest nem, gyönyörben úszott, örömnek élt, Spártában pedig szívesen kanalazta a fekete levest, e nyomorú ételt, megnyalta utána száját, s így szólt: „no van-e még több, pompásan izlett? Én is mindenütt és minden időben első akartam lenni, s mire magam rászántam, annak éltem. Csak az ilyen ember élhet meg a föld hátán bárhol is. Természetes, hogy mindennek a nap alatt, megvan a maga ideje. Most már, fájdalom, nem ehetem sokat, nem ihatom kedvemre, de hál' istennek, még elég korán beláttam, hogy az ember másra is van teremtve, t.i. üzletének szilárdítására, vagyonszerzésre. Ha nem kárpótolja is most már nem élvezhető gyönyöreimet, de legalább vigasztal, mert az ember a pénzzel soha sem telik be. Te élvezd azt, mire én már képtelen vagyok, s gyermekeid nemzedékről, nemzedékre. A Van Lonk-Hasselaarok az elsők mindenütt! ez hangozzék minden szájban, mig Amsterdam áll! Életem ezentúl csöndesen és nyugodtan folyt le; legkimerítebb naplóm a főkönyv. Anyád áldott egy teremtés volt, — néha szeretett ugyan makacskodni — de ha én elhallgattam, rendszerint engedett. Második gyermekével szerencsétlenül járt, a harmadiknál pedig még szerencsétlenebbül, mert itt kellett hagynia a szép üzletet. De köztök te jártál legszerencsésebben, mert egyedüli örökösöm vagy. Jobban vigyáztam reád, mint én reám megboldogult atyám, az ártatlan örömök élvezetében nem korlátoltalak, a csak most legközelebb kellett ellenedben komolyan föllépnem, hogy botor dolgokat ne köress el. Derék kereskedővé képeztelek, de még nincs éles belátásod. Légy nyájas az alsóbbrendüek iránt, így is lehet éreztetni velők, hogy nem állanak veled egy szinvonalon. Az előkelők iránt légy udvarias, de ha kell, határozott s szilárd is, hogy tartsanak tőled. A vevőknek kicsinységekben engedj valamit, annál könnyebben s biztosabban préselheted őket a nagyobb üzleteknél. őrizkedj a zsidóktól és németektől; gondold meg, hogy fényes neved van, s azok nálunk jóval ravaszabbak. De épen úgy beszélek most, mintha menyegződ előtt kellene végrendeletemmel készen lenni. Dehogy ilyesmi eszembe se jusson. Sokáig maradunk még együtt, sokat még szóval is előadok,sőt szükség esetében jelen naplóm mellé még egy függeléket csatolhatok. Ezúttal a te épülésedre följegyzett életiratomnak vége szakad. (Vége köv.) értelend. Valóban volt miért izgatni elleneinknek ott a Lajthán túl a fiumei gyülésezés ellen, mert ha azelőtt azt hittük, hogy jobbnak hiányában kénytelenek vagyunk vele megelégedni, most tudjuk, hogy a jobbak mellett is megállja helyét. És ez a tudás hasznos tudomány nekünk. És ezt a tudományt a magyar orvosok és természetvizsgálóknak köszönhetjük, ők tették lehetővé több mint ezer embernek, a távolról már régóta szeretett kikötővárossal közelebb ismeretségbe lépni, s ismereteinket azonfelül is szaporították sok olyan ismerettel, melyeket magyar ember csupán Fiuméban szerezhet meg magának a saját hazájában, nem is említve azon ismereteket, melyek az embert a művelődés magaslata felé egy-egy fokkal följebb emelik. Nem lehet czélunk ez alkalommal a fiumei gyűlések tudományos mozzanatait részletesen előadni, de más részről mulasztás volna volna tőlünk legalább meg nem említni azokat, mint egy-egy ujabb kövét azon épületnek, melyen Fiume é Faresina szoros. Karst-hegyek. iminnum SOS; • akadémia, »»sz. Bictérdy János.) Szinház. Molo és a nagy kikötő. Kir. dohánygyár. Kir. tengerészeti akadémia. A magyar orvosok és természetvizsgálók mnaiéi nagygyűlése. A magyar orvosok és természetvizsgálók idei (XIV-ik) nagygyűlése alkalmat nyújtott sok száz embernek: Fiuméról az eddiginél tisztább fogalmat szerezni, s két rokon nemzetiségnek az eddigi barátságot szorosabbra fűzni. Igazán, nem is volt az helyes fogalom, melylyel eddig Fiuméról bírtunk. Hiszen az nagyváros, melyet a magyar korona birodalmában az egyetlen Budapest halad túl. Háznégyszögei, intézetei, árucsarnokai, színháza, vendéglői, mulatóhelyei, közlekedési eszközei mind nagyvárosiak, hajótatarozási kikötője ritkítja párját, kereskedelmi kikötője biztosabb és kényelmesebb a triesztinél, hajóépítészete a legnagyobb elnyomatás alatt is virágzó maradt, s kereskedelme és kereskedelmi szelleme világra szóló gazdaságnak hordja magvát magában, mely magát a fiumei vasúti kikötő kiépítése, s Fiume őszinte tényleges visszacsatlása óriás fává Magyarország jövő összeköttetésének épülete emelkedni és közös tudományosságunk kifejlődni fog. A magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei gyülekezésének ünnepélyes megnyitó közgyűlésében gróf Domini Vincze tengerészeti tanintézet igazgató értekezett az egészség, természet és légtünettan köréből, különös tekintettel a hajózási viszonyokra; továbbá dr. Bódogh Albert a Darwin elméletét ismertette, Balogh Tihamér pedig a természet befolyásáról a népekre tartott előadást mindkettő a tudomány jelen színvonalán foglalván álláspontot, s értelmes könnyű művek magyar nyelven szólván, minőn azok szoktak, kik terjeszteni, és nem monopolizálni akarják a tudományt. Ugyan a gyűlésen dr. Arányi indítványt tett, hogy a magyarok bejövetelének ezredéves ünnepe alkalmából, egy Walhalla-szerü épület emeltessék emlékül, egyszersmind bemutatta ezen épületfából művészien és gonddal kifaragott mintáját. A zárülésben végre Littoio tengerész ezredes, és kikötő-parancsnok tartott értekezést „a te