Vasárnapi Ujság – 1873
1873-10-19 / 42. szám - Reclus Elysée 42. szám / Arczképek, Külföldiek - Reclus Elysée (arczkép) 497. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az első fürdés (Chierici festménye) 42. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Izland hőforrásai 42. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Előfizetési feltételek:i Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. ISBF" Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft. Félévre 4 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Félévre 3 ft. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál sok 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Rershri: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 kr. Hazánk barátai a külföldön nemcsak egy irányban szaporodnak. Nemcsak nemzetiségi és politikai küzdelmeink, nemcsak irodalmunk fejlődése vonják magukra a külföld figyelmét: a tudományos kutatásoknak is színhelye kezd lenni hazánk. Valóban, a természet annyi kinccsel ajándékozta meg földünket, annyi nevezetességet halmozott föl hegyeink és völgyeink között, hogy a tu Jny3*íny s a természet kedvelet egyaránt gazdag táplálatot találhatnak a Kárpátok aljában, a négy folyó mentén s Erdély havasai közt A vasúti közlekedés nemcsak megnyitotta hazánk kapuit a világ előtt, hanem napról napra könnyebbé teszi a hozzájárulhatást minden, eddig még oly félreeső részeibe is. Mai számunkban a külföld egyik hírneves tudósának a földrajz terén, Reclus Elyséenek szenteljük a lap első oldalát, ki — mint a napilapok is említették, — tudományos czélokból utazott hazánkba s De Gerando Attila hazánkfiával, kinek tollából az alábbi életrajzot veszszük: hegyes vidékeinken, jelesen az erdélyi déli havasokon huzamos időt töltött földrajzi s természettani vizsgálatokkal. • Olvasóinkat kétségkívül érdekelni fogja a derék franczia tudós életrajza. Reclus Elysaeus 1830. márczius 15-kén született, Sainte-Foy-la-Grande nevű helységben (mintegy 8 mérföldnyire Bordeauxtól keletre), a hajdani Gascogne-ban, a bor, jó kedv, elmésség és bátorság klasszikus földjén, IV. Henrik és Montaigne hazájában. Atyja, szigorú protestáns lelkész, rideg vallásos szellemben nevelte számos gyermekeit, még neveiket is a bibliából vette. Elysaeust már nyolcz éves korában a héber nyelv tanulására kényszerítette , de csak azt érte el túlságos buzgóságával, hogy gyermekei minden dogmát félrevezettek, amint eszmélni kezdtek. Reclus több országban végezte tanulását, és e körülmény bizonyosan befolyt arra, Reclus Elysée, hogy a szakértelmű hazafiság elvei helyett, az átalános testvériség érzetét foglalja szivébe, mely a föld minden népeit átkarolja. Reclus egyik jellemvonása, hogy világpolgár. Sokan ezt rosz néven veszik neki, de e tévedése, vagy érdeme, (amint vesszük) a tudomány terén nagy biztosíték állításai valósága mellett, és különös tenkintélyt ad szavának. Egy másik szenvedély, mely igen ifjú korában támadt már föl benne, az igazság után való sóvárgás. Vannak lelkek, kiknek olyan szükséges mindenben az igazságot látni alkalmazva, mint életökhez szükséges a levegő; ezek nem egyezhetnek bele semmiféle jogsértésbe, bármily siker koszorúzza is. „Les crimes couronnés devenus legitimes'' (a siker koronázta és jogosultaknak elismert bűnök) bűnök maradnak előttük mindvégig. E kevéssé élelmes természetének köszönhető Reclus, hogy alig husz éves korában azon számos francziák sorába került, kiket az 1851-diki államcsin számkivetett hazájukból. Legelébb Angliába ment át, és kenyérkeresethez fogott. Minthogy nagyon vonzódott a természethez, leginkább tetszett volt neki, gyermekkorától fogva, a földmivelési pálya, s mivel birt már e szakban elméleti ismeretekkel, sikerült egy oly egyén mellett nyerni alkalmazást, ki néhány izlandi nagybirtokos terjedelmes jószágai felügyelését vezette. Ebben az állásban ismerkedett meg Reclus jelenlegi társadalmi rendszerünk egyik legiszonyúbb kinövésével; látta a nyomort, melyben tengődnek a szerencsétlen izlandi parasztok, mig a föld birtokosai más vidéken költik el, pazar fényűzésben, a néptől nagy bajjal, kegyetlen tisztek utján kisajtolt filléreket. Reclus igazságszerető lelke megérthette akkor, hogy a társadalom mostani alakja nem lehet végleges; legalább nem szűnt meg azóta buzgón érdeklődni az új eszmékért és kísérletekért, melyekkel segíteni akarnának társadalmi helyzetünk aggasztó nehézségein. Csak önzetlen tiszta érzés vitte rá, hogy az Internationale-ba lépjen. Szabadelvűsége miatt hamar kiesett az ifjú gyakornok feljebbvalói kegyéből; leginkább azt vetették szemére, hogy nem olvasta a bibliát: igyekezete nem volt képes megbocsáttatni bűnét, el kelle távoznia. Amerikába ment, mikor New York rakpartjára lépett, néhány frank képezte összes vagyonát. De csakhamar akadt keresete. Egy franczia gazdasági teendőkkel bízta meg a nyugati államokban levő birtokai körül, s ennek a küldetésnek köszönhető Reclus, hogy az Egyesült Államok nagy részével megismerkedett, miután azokat keresztül-kasul összejárta. Néhány év múlva Új-Granadában találjuk az ifjú utast. Ezen állam RECLUS ELYSÉE.