Vasárnapi Ujság – 1873
1873-02-23 / 8. szám - Szász Károly: Heine költeményeiből: A végszó 90. oldal / Költemények - Egy magyarországi proféta. Pauler Gyula 79 90. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyak
hogy az uj tan eretnekségként fog kihirdettetni s elitéltetni. Művének hire azonban már igy is elterjedt. Több tudós másolatokat készíttetett abból magának, egy ifjú wittenbergi tanár Rheticus Joachim egy részt ki is adott belőle s Európa minden részéből számosan keresték föl személyesen vagy levél útján az agg tudóst, hogy az uj csillagászat-tannal megismerkedjenek. Barátjainak folytonos buzdításai következtében, s talán mert érezte is élte végének közeledtét, végre 1541-ben sajtó alá adta művét, tehát csaknem háromszor hosszabb ideig tartván azt vissza, mint Horatius tanácsolja. A mű kinyomatásáról Osiander András gondoskodott. Az agg Kopernikus azonban még a nyomatás alatt beteg lett, szélütés érte, eszmélete hanyatlott s 1543. máj. 24-kén meghalt. Csakis pár órával halála előtt jutott kezébe nagy művének ; első kész példánya. Holtteteme a frauenburgi dómban van eltemetve azon oltár alatt, hol rendesen misézni szokott. Kopernikus nagy müve, melyben egész rendszerét kifejtette, nagy folio alakban Nürnbergben jelent meg s következő czimet visel: „Nicolai Copernici, Toriensis, de revolutionibus orbium coelestium libri VI. in quibus stellarum et fixarum eterraticarum motus ex veteribus atque recentibus observationibus restitutt hic autor. Praeterea tabulas expeditas luculentasque addidit, ex quibus eosdem motus ad quovis tempus Mathematum studiosus facillime calculare potest. Norimbergae 1543. — Magyarul : ,,A thorni születésű Kopernikus Miklós hat könyve az égi testek változásairól, a mely könyvekben ezen szerző ugy az állócsillagoknak mint a bolygóknak mozgásait összeállitotta régibb s ujabb vizsgálatok alapján. Ezenkivül bő és részletes táblázatokat is adott hozzá, a melyekből a mathematikai tanuló ama mozgásokat bármely időre igen könnyen kiszámíthatja. Nürnberg 1543." Az első könyvben átnézetet ad saját rendszeréről s azt bölcsészetileg is igyekszik megalapítani. Nevezetes ennél, hogy ugyanekkor már kimondja Newton törvényét az átalános nehézségről. A bolygók sorrendét s körforgási idejét igen jól adja elő, a földnek azonban még egy harmadik mozgást is tulajdonít, amely szerint az egyensúlyt fenntartani törekszik. Ezen első könyv végén van azon sphaeriai trigonometria is, melyet Rheticus már előbb kiadott. A második könyv az égről s álló csillagokról szól, sok még máig is érdekes megjegyzéssel. A harmadik könyvben a föld körforgását s a nap és éj közt ez által előidézett különbséget fejtegeti. Lángelméjének egyik fényes bizonyítéka, hogy az ekliptika elhajlását már észrevette. A negyedik könyvben a holdról, az ötödikben és hatodikban a többi előtte ismeretes bolygókról szól. Ez rövid vázlata ama nevezetes műnek, melyhez hasonló forradalmat a tudományban s az emberi gondolkozásban igen kevés oj szellemű alkotás hozott létre. Kopernikus e mű által nemcsak egy oly fontos tudományt alapított meg, mint a csillagozattan, de egyúttal megörökítette a tudományos kételyt s kétségbevonhatatlan jogot adott a komoly kutatásnak még ott is, hol az érzékek egyhangú tanúsága a látszat mellett szólt. A bölcsészetileg nem művelt elme talán csekélynek látja e reformot, de a komoly gondolkozó tudni fogja, hogy valóban csak ez által s ily után jöhetett létre a valódi tudomány, s Kopernikus fölfedezése nemcsak azért tekinthető nagyszerűnek, mert egy új tudományt tárt föl előttünk, hanem sokkal inkább azért, mert megtanította a nagy tömeget is gondolkozni. Az ő műve az emberiség életében a komoly nagykorúságra jutás első biztos jele s ezért megérdemli szerzője, hogy most, születésének négyszáz éves fordulóján egy pár perczet szenteltünk emlékének. György Aladár. A végszó. Ha kedvesidtől búcsúzol: Oh vedd szivedre végszavak; Abban harang szent hangja szól, S csendülni újra, vaj' ha fog? Rövid időre hagytad el, Egy hétre csak, egy napra tán. De hátha új nap sohse' kel Túl azon az egy éjszakán? Létünk olyan bizonytalan, Jár—kelő árnyak vagyunk. Arczunkra irva egy ma van, De nincs fölírva holnapunk. A kéz, melyet kezedbe' tartsz, Holnapra már hideg lehet, És árnyba mélyed tán az arcz, Mely rád ma édesen nevet. A búcsucsók, mit rád lehel, Még el se veszti melegét: S mint dérütött virágkehely, Elhervad, alig éldeled. Ha kedvesidtől búcsúzol: Oh vedd szivedre végszavok. Ha kérésökre nem hajol: Keservesen megbánja sok! Apámat egyszer elhagyom. Forrón ölelt, búcsúzva, át. „Maradj ma még!" — ugy kért apám, De nem hallgattam meg szavát. Elmentem. Egész este még Fülembe csengett végszava. Oh vissza mért nem fordulók? Nem láttam őt többé soha! Húsz éve már! — Azóta, ah, Mindig megújul bánatom. Ha eszembe jut végszava, Egész éjjel sem alhatom . . . Ha kedvesidtől búcsúzol: Oh vedd szivedre végszavak! Abban harang szent hangja szól: S csendülni újra, vaj' ha fog ? Szász Károly: Egy magyarországi próféta. (1671.) (Vége.) Midőn a pozsonyi Judicium delegatum űzőbe vette a békétleneket és a király ócsárlóit: Drabik, kinek könyve közkézen forgott, nem kerülhette el a korona-ügyész figyelmét. A nevesebb emberek után rákerült a sor, és májusban (1671) néhány vasas német Ledniczéről Pozsonyba hozta, hol valami magánházba zárták, katonai őrizet alatt.») A fiskus vádlevelében elsorolá mind az ocsmány kifejezéseket, melyekkel Drabik a császárt, családját, őseit, a pápát és a római egyházat illette, s melyeket átkos könyvében idegen országokban is terjesztett. Kiemelte, hogy magát kárhozatos módon prófétának vallotta és azt mondta, hogy Isten a magyar koronát az erdélyi fejedelmeknek szánta volna. Minthogy ilykép a felséget, az anyaszentegyházat kisebbítette, az embereket izgatta, milliók lelki üdvét veszélyeztette, s az egész világnak botrányára szolgált, kérte , hogy Mátyás I. törvényének 2-ik, II. Ulászló II. törvényének 4. czikke, és a Hármas könyv I. része 14. czimének alapján, máglyára ítéltessék, könyvei megsemmisíttessenek, vagyona, ha volna, elkoboztassék, s a kivégzés előtt, még nagyobb elrettentésül és czinkosainak megtudása végett — kínpadra vonassák. Drabik védő nélkül jelent meg birái előtt. A 83 éves aggastyán még szálas, erős termetű férfiú volt, hosszú, sürü szakállal, magyarosan rövidre nyirt, s elől üstökbe font hajjal, violaszínü hosszú ruhában, fekete posztó palásttal és selyem övvel, mely papra mutatott. A fiskus feleslegesnek tartott minden védelmet, mert a vádlevél minden pontját a „Lux in Tenebris" igazolja és Drabik nem is védte magát. Elismerte, hogy a jóslatokat ö ktözli Komeniussal, de azok nem az ő, hanem istennek szavai, mit utólag kész volt esküvel megerősíteni. Rottal nem tudott hova lenni ez emberrel. Őrültnek tartá, de a pozsonyi orvosok, bár egynek kivételével, mind protestánsok, határozottan az ellenkezőt állíták. *) A bíróság tehát, mint hűtelent, lázitót, istenkáromlót, fej- és jószágvesztésre ítélte azon súlyosbítással, hogy a felvétel előtt még keze és nyelve vágassék le, holtteste pedig könyvével együtt megégettessék. Midőn Drabik ez Ítéletet hallá, igy szólt biráihoz: „Nagy uraim! ti most igazságtalan Ítéletet mondtatok fejemre! én azonban az ítélet nagy napján, az Üdvözítő oldalánál, igazságosan fogok ítélni felettetek. Elvégeztétek, hogy ártatlan vért ontatok, s a testet meg is ölhetitek, megégethetitek: de lelkem, hitem felett nincs hatalmatok. Az megmarad és bemegyen az örökké való boldogságba!"**) Bécsben megerősitik a halálos ítéletet, s a kivégzés julius 16-ra lön kitűzve. Rottal nagyon szerette volna Drabikot halála előtt a katholika vallásra téríteni, s azért több paulinust és jezsuitát küldött nyakára, de a szerencsétlen öregember mindnyáját elutasitá, és szilárdul megmaradt hite mellett. Volt azonban egy Kubiczy Ferencz nevü jezsuita,**'"") kinek szüleit Drabik ismerte, s a ki jól tudván csehül, nyájas modorával az öreg bizalmát annyira megnyerte, hogy nemcsak megtűrte, hanem még kérte, maradjon mellette haláláig, s ne engedje meg, hogy bűnben múljon ki. A jezsuita minden erejéből azon volt, hogy az öreget abból, mit tévelynek, kárhozatnak tartott, kiragadja. Úgy látszik, olyféle nyilatkozatokat is ten, melyekből Drabik téveteg elméje megkegyelmezést magyarázott ki az esetre, ha katholikussá lesz. Végelhatározását azonban másnapra —jul. 15-re igérte, mert valami mennyei jelenést várt az éjjel, de hiába. Midőn ezt másnap nyíltan megmondá Kubiczynak a jezsuita lángszavakkal inté, íizze el ez ábrándokat, melyekkel csak a gonosz lélek akarta behálózni, hagyjon fel a pápa és az osztrák ház ellen való ádáz gyűlöletével, és végre annyira vitte, hogy Drabik katholikus módra meggyónt és késznek nyilatkozott a páter parancsára, hogy bűnei alól föloldást nyerjen, mind azt, mit a katholika vallás és az osztrák ház ellen irt, visszavonni. E végből még az nap Rottal szállására vitték, hol Rottal, Szelepchényi, Forgách Ádám és két káptalanbeli tag előtt, — mig más tanuk egy függöny mögött rejtőztek. *) Az orvosok véleményét Szalay emliti. (Magyarország története V. 1441. 79.) jegyzetben, mi alapon? nem mondhatom meg. — P. Gy. **) Drabike szavait Szepessy Pál egykorú jegyzeteiben olvasom (Kéz. a n. Muzeumban.) A perre vonatkozólag a kam. levéltárban csak a vádlevél mása, és az Ítéleti fogalmazványnak — melyben a pernek egyes részei is említtetnek, egyik, még pedig kisebb része van meg. Az ítélet megvan C. K. de N.-nél is. (Másolat a n. Muzeumban és Ribini Memorab. aug. Conf. II. 9 és köv. 1.) ***) Nevet Buriusból Micae — 25. 1. — tudjuk. *) „In dem Saegnerischen Hause in der Schlossergasse."