Vasárnapi Ujság – 1874
1874-08-09 / 32. szám - Marienbad. I. II. III. Pásztói. 507. oldal / Eredeti levelezések
AUGUSZTUS 16. 1874. Csak a kilencz órakor kezdődött zártkörű tánczmulatság vetett véget Hódmezővásárhely örömünnepének. Fölötte kívánatos, hogy ez ünnep ébresztő legyen a jövőre nézve, hogy egy 50,000 lelket számláló tősgyökeres magyar nép lakta város fölfogva mivelődési magasztos hivatását, emeljen a mostaninál különb lakot a múzsáknak, legalább is olyat, mely ugy benső berendezésére, mint — ami nem utolsó fontosságú: külső csinra nézve is hirdetője legyen a magyar miveltségnek. Ha a sokfelől igénybe vett egyházközség nem képes erre, ott a város, mellyel kezet fogva, meg fogja oldhatni a nagy feladatot úgy, hogy az a kor és a tudomány előhaladt igényeinek megfelelő legyen. A líceumon mostani állapotában meglátszik az az átalánosan elterjedt nyavalya, hogy mikor mulatságunk kedvéért költekezünk, a forintot egy darab bankó számba indítjuk útnak, de a mint művelődésünkre kell költekeznünk, mindjárt eszünkbe jut, hogy milyen nagy bankó az a forintos: ötven garas, de sőt száz krajczár van benne, melyet — lehet-e csodálni? — fogunkhoz verve adunk ki. Átalános szempontból véve föl a dolgot, ez az oka, hogy a jelenlegi vásárhelyi mczeumra nézve igen-igen sok kifogásunk lehetne, de mindjárt engedékenyebbekké válunk, ha meggondoljuk, hogy a hódmezővásárhelyiek csak olyan viszonyban állanak ezen intézetünkhöz, mint hazánk a nemzeti múzeummal. Du Bos de Pelloutier, a híres archaeolog unokája, az ötvenes években megjelent uti emlékirataiban megemlékezvén múzeumunkról, azt írja róla, hogy ámbár nem valami fényes, de azért, nagyban pótolja ebbeli hiányát az, amit minden magyar látogatója szeméből is kiolvasható, hogy „ez a mienk, nekem is van némi részem ezen, tisztán a magyar nemzet áldozatkészségéből alapított intézetben!" Vásárhely is egészen önerején tartotta fenn lyczeumát: porszemet porszemre halmozott, hogy létesítse e müvet. E lyczeumnak nincsenek, soha sem is voltak nagy nevü, teli erszényü patrónusai, akik felől midőn mult századi absolut kormányunk a helybeli lelkészt megkérdezné, az büszkén válaszolta: „Rongyos papirosaink, úgynevezett alapitványaink nincsenek, a mi alapítványunk be van irva minden hódmezővásárhelyi lakos szivébe." Ballagi Aladár. VASARNAPI UJSAGr. 507 Fürdői levél. Marienbad, aug. 3. Tisztelt szerkesztő úr! ígéretemhez képest megpróbálom nyergelni a fürdői tudósítók Pegazusát, s bejárok vele hegyet, völgyet, kávéházakat, éttermeket, ivó forrásokat, fürdőházakat, sétányokat, hogy kedveskedhessem egynehány sorral e híres fürdő jelen idényéről. Mivel azonban minden embernek keze maga felé hajlik, legelőször is saját állapotomról kellene elégiákat írnom, amennyiben Pestről egy szuszra Marienbadig utazni nem gyerekjáték , miután hatod, nyolczad magával beszorítják az embert egy vasúti kaliczkába, jobban kimerül, mintha az alatt az idő alatt kapált vagy kaszált volna. Bécstől Marienbadig a Kaiser-Franz-Jozef vonalon egyenesen lehet utazni s a gyorsvonaton egy egész éjjel, vagy nappal kell, ülni, míg a várva várt indóházhoz beérünk. Én szerencsétlenségemre éjjel jöttem, s mivel egy kicsit borongó volt az idő, a holdvilág pedig csak 11 óra után mutatkozott fölötte bágyadt fénnyel, nem gyönyörködhettem az osztrák Duna szépségeiben, melynek partján majd két óra hosszáig rohant vonatunk. Lassanként az egyhangú robogó zörgés könnyű álomba szenderitett, s valóban talán még kialudhattam volna magamat, ha a szomszéd kalitban ki-kitörő hortyogás meg nem háborít. Igy történt, hogy midőn a rózsaajku hajnal, kiterjeszté legelőször piros szárnyait, fölébredtem s már jól bent voltunk a Csehföldön, s előtünedeztek a nagy sziklák, melyek tetején sovány karcsú fenyőfák meredeznek ég felé. Megcsodáltam, miként teremhet itt valami, miután a kősziklákon alig van két-három arasznyira a föld, — és az is milyen tele kaviccsal. Magyar embernek ilyen föld tán ingyen sem kellene; azonban a cseh bámulatos szorgalommal miveli földjét, és van neki egy kis rózsa, árpája, zabja, burgonyája. De most ők is szörnyen panaszkodnak a szárazság ellen; rétjeik mind ki vannak úszva, melyek különben igen jók szoktak lenni; egyszóval minden szorgalmukon most az egyszer kifogott az időjárás. Mint kuriózumot megemlítem, hogy egy font burgonya 10 kr. náluk. Vonatunk Pilzennél legtovább időzött, hol a mostanában divatozó pilzeni sörnek hazája van. A várostól balra egy fenyős orom tetején egy romvár látható, mondták is cseh nevét, de az én kizárólagos magyar fülem sehogy sem fogta meg; a velem utazó cseh azt beszélte róla, hogy ott valaha Ziska tanyázott, s még most is járnak sokan oda az általa elrejtett kincseket keresni, — persze hiába. Sokáig néztem e romra messziről, és sajátságos érzés lepett meg, látván egy elsülyedt nemzetet, mely egykor oly hősileg küzdött szabadságáért, most pedig rontják a levegőt és papirost más nemzetek rágalmazásával, értvén a nagyobb városokba szorult kolomposokat. De bizony maga a nép nem igen törődik velük, hanem kötelet köt tehénkéjének szarvára s ott legelteti az utszéleken, elmerülvén buta bámulásban! Nem tudom , hogy a régi dicsőségről, Húszról, Ziskáról álmodozik-e ? vagy az ujabb korifeusok szavain gerjed önérzetre? vagy pedig azon tűnődik, hogy hány icze tejet fog adni tehene ? Szemlélődéseimet a mozdony fütyje és nemsokára a vonatvezető kiáltása szakította félbe. Megérkezünk a rég várt révbe , hol elég számosan várták az érkezőket, s azután mindenki sietett lefelé a városba. Magunk is szedtük, vettük a sátorfát, s így most már le vagyok telepedve. Ami az itteni fürdői életet, illeti az már hazánkban sokak előtt nagyon ismeretes. Ide az emberek nem mulatni, hanem magukat gyógyitani jönnek, s igy az egészséges embernek is legalább tettetett betegnek kell lennie. A drágaság nagy és sokkal nagyobb , mint ezelőtt egy néhány esztendővel. Különösen megfizettetik a bort, miután az itten tiltott gyümölcs. A vendégek közt több nevezetest nem igen tudok, mint a szász királynét és Chambord grófot. Az utóbbi képzelem mily jól érzi magát az illatos fenyvek árnyában, míg bornírt párthívei mozgolódnak, izzadnak Francziaországban, hogy trónhoz juttathassák. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a véletlen szerencse úgy hozta magával, miszerint szállásom abban a házban legyen, melyben a nagy Goethe lakott 1821, 1822 és 1823-dik években. Ezen tényt a ház homlokán egy arany batos táblácska jelzi. Már meguntam a magyar lapokban örökösen a Petőfi-házról olvasni, s ime most magam is oda jutottam, hogy önkéntesen elszomorodom, midőn eszembe jut, hogy az még most sincs megvéve. Midőn egy nagy német költőnek lakhelye még idegen földön is meg van jelölve,nem említve emlékszobrait, és sok egyes emlékeit, melyeket nemzete ereklyeként őriz, akkor egy szegény, de hasonló nagy magyar költőnek születési helyén még most is kötelet vernek! Egy magános embernek, ha ilyen ereklyéje volna s azt idegen kézen hagyná, midőn módja van kivenni abból, s ott is kötelet vernének: azt tanácsolnám neki, hogy vegyen belőlemegyet husz krajczárért és akaszsza föl reá magát. De én nem kételkedem a jövő felől s hiszem, hogy a nemzet megjavítja magát s meg lesz véve a Petőfi-ház, nekem ak oz pedig itt a víztől májam lelohad, epém megfogy s nem leszek ilyen mérges. Pásztói, körülövezni a tanítókat, törvénykönyvbe letett intézkedésekkel igyekeztünk emelni a tanférfiak állását s csak nemrég történt, hogy a képviselőház, midőn sokak állását a képviselőséggel összeférhetlennek mondta ki, e szabály alól kivette az egyetem tanárait. De a törekvés, nemzeti létünk e fő-fő biztosítékait, szellemi előhaladásunk, anyagi jóllétünk ez oszlopait szilárdítani, nem állott meg amaz intézkedéseknél , melyeknek czélja csak a legfőbb tanodák tanférfiait emelni az őket megillető polezra. A reform áramlata továbbhalad s e héten itt üléseznek köztünk a középtanodai tanárok az ország minden részéről s eszmecsere utján igyekeznek előmozdítani a testületi szellemet, hogy igy közös erővel léptettessenek életbe a tanügy nagy reformtörekvései. Iskolai hetilap megindítását tervezik, mely tanáraink szellemi képességeinek méltó tükre legyen, megvitatják a középtanodai törvényjavaslatot, szakosztályaikban egyes nevezetesebb tankérdéseket fejtegetnek, minő a philosophiai tudományok kérdése a gymnáziumban, a történet, mértan, mértani és szabadkézrajz a középiskolákban, a reáliskolai tanárok képzése stb.; végül egyes indítványok, melyek között nem egy nagy fontosságú. — Jövő hét első köznapján gyűlnek össze Budapesten a néptanítók, e még most is nagyrészt szánalmas állapotban sinylő munkásai az úr szőlejének. Ez már második országos gyűlésük. Természetes, hogy ez összejövetel egyik legnevezetesebb tárgyát a néptanítók anyagi helyzetének sürgős javítása képezendi; mert hiába, a kinek magának sincs a lábai alatt szilárd föld, sziklákat az nem mozgathat. Pedig ezen fordul meg leginkább a nemzetek élete, jövője s mi oly helyzetben szeretnők látni néptanitóinkat, hogy majdan ama fájdalmas közmondás helyett, melylyel e czikkecskét megnyitottak, azt a másikat mondja felölök Poroszországra alkalmazva a világ, — a mit már mond is — hogy Magyarországnak minden ellenségét a magyar néptanitók verik meg. A hétről: © Quem dii odere, paedagogum fecere, — a kit az istenek meggyűlöltek, nevelővé tették. Ezt a régi klasszikus mondást nálunk nem is oly régen még bátran lehetett alkalmazni mindenkire, a ki a nevelés bármely ágára szánta magát. E vesződség- és keserűségteljes és mégis jutalom s elismerés nélküli pályának csaknem annyi volt a martyrja minálunk, ahány fajta foglalkozót számlált. Csak az ujabb időkben jöttünk rá mi is, hogy ha gyermekeink a jövő reményei, akkor azok, kikre gyermekeink szellemi fejlesztését bízzuk, jövőnk őrei. S e fölfogás szerint idomult a közszellem. Tisztelettel, tekintélylyel kezdtük Irodalom és művészet. . ..A magyar irodalom és nyelv rövid története." Imre Sándor e kitűnő műve harmadik és javított kiadásban jelent meg Debreczenben Csáthy Károly könyvkereskedésében. Ebből is látszik, hogy a művet nem csak dicsérik, de olvassák is. Ara 1 írt 80 kr. — „Magyar protestáns egyházi szónoklatok." Gyöngyösy Sámuel nagykállói ref. lelkész ily czimü müvére hirdet előfizetést Fraenkel B. kiadó Miskolczon. A mű két füzetből áll, az első 37 beszédet tartalmaz s augusztus végén megjelenik. Előfizetési ára mind a két füzetnek 3 frt, mely a kiadóhoz küldendő. — Folyóiratok: A „Magyar Tanügy" augusztusi füzete „A gymnáziumi rajztanitásról" (Landautól), az uj tantervekről ad nagyobb közleményeket; az „Irodalom" rovat dr. Császár Károly, Éberling J., Heller Á., Bihari P. s mások tollából tartalmaz ismertetéseket. — A Kovács Albert által szerkesztett „Egyházi Reform" 7. és 8. kettős füzete „A vallás eszméje és nyilatkozatai," „Az uj egyház," „Luther világtörténelmi nagysága," „Az örök zsidó mondája" sat. közleményeket tartalmaz. — Révész Imre „Prot. Figyelmező"-jének augusztusi füzetéből a szerkesztőnek a hódmező-vásárhelyi ref. főgymnázium történetéről adott közleményét, Filó Lajos liturgiái kérdések fölött irt nyilt levelét, a budai zsinat jegyzőkönyvét említhetjük föl. —A Finály Henrik által szerkesztett „Erdélyi Muzeum" augusztusi száma a porosz és angol iskolázásról, az erdélyi muzeum érmeiről, a zilahi Meszes-hegy hippurites kövületeiről tartalmaz czikkeket. — Az „Irodalmi értesítő" czímű könyvészeti szaklap augusztusi száma, a könyvészeti rovaton kívül, a következő értekezéseket tartalmazza: