Vasárnapi Ujság – 1879
1879-05-04 / 18. szám - A bécsi diszmenetből. Kereskedelem. - Kertészet. -Mechanikusok. - Hajózás. -Könyvnyomdászat; könyvkereskedés. - Ruházati ipar. - Szőlőmívelés. - Bányászat. - Vasutak. - Képzőművészet 18. szám / Időszerű illusztrácziók - I. Sándor bolgár fejedelem 18. szám / Arczképek, Küföldiek - Merénylet a czár ellen Sz.-Pétervárott ápril 14-én 18. szám / Időszerű illusztrácziók - Veress Sándor 18. szám / Arczképek, Hazaiak
Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI UJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: / egész évre ... 12 írt 1 félévre 6 Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG : 1 egész évre ... 8 írt 1 félévre 4 " Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : / félévre 18-dik szám. 1879. BUDAPEST, MÁJUS 4. XXVI. évfolyam. vre ... 6 fi . VERESS SÁNDOR N EMZETÜNK történetkönyvének még a legközelebb múltból is vannak kitöltetlen lapjai. A szabadságharczunkra bekövetkezett rémidőt ismerni véljük borzalmat keltő minden részleteiben. Hiszen benne éltünk, szemtanúi voltunk, a katonai törvényszékek ítéletei közkézen forognak, s közöttünk járnak még életben maradt áldozataik, mind megannyi élő krónika abból az időből. Az erőszak és elnyomatás utófájdalmai, hiába titkolnak, fölismerhetők még közéletünknek anyagi, szellemi, erkölcsi ágazataiban ma is s még nincs oly közel az az idő, amikor elmondhatjuk, hogy kiheverte az ország. Mindenki tud ez időről beszélni, élő tapasztalatból, vagy legalább első szájból vett tradíció nyomán. De hát csak ebből állt a magyar nemzet története a függetlenségi harczot követő években ? Határát lelte históriánk ama geográfiai határokban, melyeket ez ország számára a térkép kijelöl ? Hát a hajónak ama roncsai, melyeket a tengerhánykódás azokon túl dobott, megszűntek volna kiegészítő része lenni a nemzetnek, a mint hazátlanokká válva, idegen földek szedték föl kikötőikben ? S ha nem, ha ama nagy korszak, amaz óriási erőfeszítés hatalmas rugói a nemzet organizmusából erőszakkal kitépve is e nemzetnek maradtak részei; ha idegen földön is tovább szőtték a nemzet álmait s minden gondolatuk, erőfeszítésük azok megvalósításának szólt: nem kell-e őket, a halálnál is halálosabban sújtottakat, de elcsüggedni annyi sikertelen erőfeszítés után sem tudókat, a nemzet sziverésének tekintenünk, mely a dermedés, a tetszhalál amaz éveiben csaknem egyetlen jele volt, hogy a magyart végkép eltemetni még nem sikerült, mert széttagolva is él, érez és akar ? A magyar emigráczió viselt dolgai valóban kiegészítő része amaz idő történetének, midőn a hazán belül el vala fojtva minden akaratnyilatkozás s csirájában tiporva szét minden törekvés a nemzeti létei után. S hányan vannak az országban, akik híven el tudnák mondani, hogyan élt, mit csinált, hogyan működött oda künn a magyar emigráczió ? Bizony szégyenletes kevesen. S aki ezt följegyzi, a kortársaknak és utókornak tudomására hozza, vagy csak anyaggal, részletekkel járul is megírásához : a magyar história számára dolgozik. A Pesti Napló mult évi tárczájában egy hosszú czikksorozat jelent meg ,,A magyar emigráczió keleten" fölirattal. Szerzőjéül X. Y. volt megnevezve. A közlemény , noha azt — ez a sok számot igénybe vevő hirlapi közlemények közös sorsa — csak töredékesen, hézagosan olvashatta a magyar közönség, oly feltűnést keltett, melyhez hasonlóval kevés közlemény dicsekedhetett az újabb időben. Az élénk, vonzó előadás, mely minden sorában magán viseli a közvetlen tapasztalás vagy legalább is jól értesültség bélyegét, párosulva ritka elfogulatlansággal és igazságszeretettel, ugy is mint emlékirati s tárgyánál fogva részben történeti, ugy is mint irodalmi müvet a legelsők sorába helyezik, melyeket a magyar literatura e nemben fölmutat. Találgatták az iró nevét, VERESS SÁNDOR.