Vasárnapi Ujság – 1888
1888-06-17 / 25. szám - A vasúti jegyek zürzavara 411. oldal / Vegyes kisebb czikkek és képszövegek
25. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 411 hogy a nagyon kövér ember éjjel is elenyben lehetőleg gazdag levegőt szívjon be. A tiszta, friss, elenyben gazdag levegő általában nagyon fontos a túlkövéreknél s ezért a ki teheti, magasan fekvő erdős vidéken válaszsza ki lakását. Az ily levegő nagyobb tevékenységet kelt a tüdőben, mint a síkság sűrű, bágyasztó meleg levegője s ezért az anyagcsere is nagyobb lesz. Erős szelektől óvakodni kell. A közép magasságú hegyi vidék azért ajánlható, mert ily helyeken ren idesen jó karban tartott s lassan emelkedő sétautak vannak. A szabályszerűen soványító eszközök közé számíthatók továbbá az anyagcserét előmozdító fürdők, különösen a mérsékelt meleg (26 ° C) s bőrizgató fürdők, melyekbe jó még szódát vagy sót is tenni (egy kádba 2 kilót), továbbá a hideg fürdők, zuhanyok, gőzfürdők. Tapasztalati dolog az is, hogy a hűsítő intézkedések által a testben sok légenytartalmú anyag, tehát főkép a zsiradék rovására fokozott melegfejlődés jó létre; nagyon tanácsos tehát a hideg vízzel való dörzsölés is, különösen este, ágybamenetel előtt. Gőzfürdőben és forró légfürdőben a test súlya átlag 400 grammal fogy s így ez a kövérség ellen hatásos szer volna, ha a kövér emberek rendes szívbaja azok gyakori használatát megengedné; oly esetekben , midőn a véredényekben már megkezdődött a csontosodás, vagy mikor a szívműködés nem rendes, az ily fürdő föltétlenül eltiltandó, mivel könnyen állhat be agy- vagy szívszélhűdés. A nagyon kövéreknek általában orvosi tanács nélkül nem volna szabad gőzfürdőt használniok. Nem tekintve a mindenkinél külön számbaveendő egyéni követelményeket, a nagyon kövér embernek körülbelől a következő általános életrend volna ajánlható. Reggel korán keljen fel, nyáron 5, télen 6 órakor; igyék meg 1 1 liter hideg vizet vagy szeltervizet s azután sétáljon egy óráig s csak azután üljön le reggelihez, mely a következőkből állhat: egy csésze tea tejjel, czukor nélkül, 50 gramm kétszersült s 25 gramm hideg sovány pecsenye (sonka, roastboef vagy borjúhús). Második reggeli nem engedhető meg. Délelőtt hetenkint 2—3 izben 15 perczig üljön 25 ° R meleg fürdőben, melybe 2 kiló szódát tegyenek, fürdő után hideg zuhanyt vegyen. Ha a szív és vérkeringés teljesen rendben van, hetenként 2—3 ízben tanácsos gőzfürdőt venni, utána hideg dörzsöléssel. Délben a táplálék a következő lehet: egy csésze húsleves, mely ne legyen zsíros, sovány marhahús vagy borjúhús vagy szárnyasállat legfeljebb 200 grammig spinattal, karfiollal, mintegy 25 gramm fehér kenyér, nyáron friss gyümölcs s egy kevés (1—2 pohár) könnyű fehér bor. Ebéd alatt vizet inni nem szabad s még kevésbbé ebéd után aludni. Délután 4—5 óra között meg lehet inni egy csésze theát vagy kávét , mintegy 20 gramm kétszersülttel. Este hideg vagy meleg pecsenyét 150—200 grammnyit s 20 gramm kenyeret. Egész napon át szükséges szorgalmasan sétálni, lehetőleg fölfelé menő irányban is, naponkint 20—25,000 lépést téve. Lefekvés előtt igyék meg egy pohár hideg vizet, vagy szeltersvizet s azután mossa meg s dörgöltesse meg egész testét. Ily életmód mellett a túlkövérség lassan és fokozatosan, de egyúttal biztosan is elapad, anélkül, hogy a test ereje valamit vesztene. Ha ezt a gyógyulást a beteg siettetni akarja, az életmód szigorú megtartása mellett még alkalmas fürdőt is kell használnia, de igazságtalanságot látnak abban, hogy a rövidebb vonalú vasutakon is ugyanoly egységár legyen, mint a hosszabbakon s nem hiszik, hogy a költségek ily jelentékeny változás mellett kifizetnék magukat. Mivel azonban a közönség igényeinek, mely az aránylag drága áruk leszállítását követeli, a vasutak igazgatóságainak engednie kellett, a vasúti jegyek egész régiója keletkezett, melyeknek kellő kezelése még a szakférfiaknak is nehézségeket okoz. Már maga az, hogy a jegyárusítónak és kalauznak minden állomáson 3—4 vasúti osztályú jegyet kell megkülönböztetni, holott a postabélyeg, omnibus jegy ily különböztetéseket rendesen nem ismer, komplikálja a helyzetet. De azután külön jegyek vannak a személyvonatokra, gyorsvonatokra, vegyes vonatokra s az eddig felsorolt 6—7 kategória szerint vannak külön tour-, retour-, saison-, körutazási jegyek, munkás térti jegy, munkás heti jegy, bérletjegy, átszálló jegy, katonajegy, fürdőjegy, kilométerjegy, iskolásgyermek-jegy, önkezelési jegy stb s mindez természetesen a különböző vasúti osztályok s a vonatok jellege szerint 6—7 alakban s a legtöbb még 10—20 állomásra külön is kiállítva. Nem csoda ily körülmények között, hogy oly nagy vasúti igazgatóságnál, mint pl. a magyar állami vasutaké, külön nagy személyzetből álló osztályok is alig győzik a tömérdek alakú menetjegyek kezelését és ellenőrzését, s hogy az egyes utasok ha messzebb akarnak menni, csak nagy utánjárással képesek kiszámítani,hogy melyik kedvezményi ár a legjutányosabb. A tömérdek jegy zűrzavara okozza azt is, hogy a jegyek elárusítását a vasutakon a kalauzokra bízni absolut lehetetlen s ezért nemcsak külön pénztárak szükségesek, de a pénztáraknál, különösen kirándulásokra alkalmas szép nyári délutánokon, valóságos csaták fejlődnek ki. A vasut-üggyel foglalkozók is jól ismerik a vasúti jegyek eme mizériáit s ellensúlyozásukra tömérdek reformjavaslattal állottak elő. Ezek közé tartozik nálunk pl. a kilométerjegy, melynél azonban az utas igen sok esetben csak a kalauz önkényére van bízva s hosszabb utaknál, melyek nagy elágazásoknak vannak alávetve, csak oly nehezen kezelhető, mint a közönséges vasúti jegy. Indítványoztak a mellett időjegyeket is, melyek pl. óra-távolságokra szólanak, de az ilyeneknél a kezdet megállapítása nehézségekkel jár s az időzések tartama egyes állomásokon le nem számitható, ugy hogy a rövidebb utat tevő mindenkor előnyben van a messzebb utazóval szemben. Ha már a legczélszerűbb egységi jegyeket (ad normám: levélbélyeg), mely szerint bizonyos határon belül minden utas egyenlő áru jegyet tartoznék venni, tekintet nélkül a megtett távolságra (p. 100 kilométerig tartot a második osztályban), életbe léptetni nem akarják vagy inkább nem merik: legczélszerűbb volna egyik állomástól a másikig szóló egyenlő áru jegyeket bocsátani forgalomba, tekintet nélkül azok távolságára egymástól, amidőn az ily jegyeket, épen úgy mint a levélbélyegeket, az utasok a tőzsdékben megvehetnék előre s a vasutakon a kalauznak is annyit adnának át, amennyi épen szükséges. Külön vasúti személypénztárak ez esetben feleslegesek volnának, a tömérdek látásfutás a mérsékelt áru jegyek után jelentékenyen korlátoztatnék, a megállás egyes állomásoknál nem volna megnehezítve, a retourjegyek érvényességéért nem kellene aggódni. Bizony nagyon ideje volna, ha ily egyszerűsítési mód felől a vasúti igazgatóságok komolyan gondolkoznának. EGY SORSJEGY. 9672-dik szám. Regény egy kötetben. Irta VERNE GYULA. Francziából HUSZÁR IMRJE. (Folytatás.) XIX. Milyen tolongás volt a krisztiániai egyetem nagy termében, ahol a sorshúzásnak véghez kellett mennie; — sőt az udvarokon is, miután a nagy terembe nem fért be mindenki, — de még a szomszéd utczákon is, miután az udvarok sokkal kisebbek voltak, hogysem ezt a sok népet befogadhatták volna! Bizonyára ezen a vasárnapon, amely július 15-ére esett, nem lehetett volna a nyugalmukról megismerni ezeket a rendkívül felizgatott norvégiaiakat. Vajon ez a nagy izgatottság annak az érdeklődésnek volt-e tulajdonítandó, amelyet a sorshúzás keltett, vagy pedig a nyári nap magas hőfokának ? Talán az érdeklődés és a hőség egyaránt közreműködött. Annyi bizonyos, hogy a «multa» nevű frissítő gyümölcs, amelyből Skandináviában annyit fogyasztanak, nem lett volna képes lehűteni. A sorshúzás kezdete pontban három órára volt kitűzve. Összesen száz nyeremény volt, három sorozatra felosztva: 1 -szer kilenczven nyeremény száz márkától ezerig, összesen negyvenötezer márka értékben; 2-szor kilencz nyeremény ezer márkától kilenczezerig, szintén negyvenötezer márka értékben; 3-szor a százezer márkás főnyeremény. Hanem a hasonló sorsjátékokkal ellenkezőleg, a nagy esemény a legvégére maradt. Nem a legelső kihúzott szám fogja megnyerni a százezer márkát, hanem a legutolsó, vagyis a századik. Az izgatottság, a kíváncsiság, a szívdobogás tehát folyvást fokozódni fog, a legutolsó perczig. Természetes, hogy amely szám egyszer nyert, másodszor nem nyerhet és érvénytelennek nyilváníttatnék, ha újra kihúznák az urnából. A közönség mindezt tudta. Most már csak a kitűzött órát kellett bevárni. De a jelenvoltak a várakozás unalmát azzal akarták elűzni, hogy élénken beszélgettek egymással és pedig főleg Hanzen Hulda megható helyzetéről. Valóban, ha Ole Kamp sorsjegye még a birtokában lett volna, mindenki neki óhajtotta volna a főnyereményt — de természetesen csak saját maga után. E perczben már néhány egyénnek tudomása volt a «Morgen Blad»-ban megjelent táviratról. A hír csakhamar szájról-szájra járt és nemsokára mindenki tudta, hogy még a Viken roncsainak feltalálását se lehet többé remélni. A legénységből senki sem élte túl a hajótörést! Hulda sohase fogja többé látni jegyesét! De a közfigyelem csakhamar másfele fordult. Az a hír kezdett elterjedni, hogy Sandgoist mégis elhatározta magát átjönni Drammenből, sőt némelyek azt állították, hogy találkoztak is vele Krisztiánia utczáin. Vajjon bátorkodott-e megjelenni a teremben ? Ha igen, akkor ez a gonosz ember el lehetett rá készülve, hogy a közérzelem igen hevesen fog ellene kitörni. Hogyan! Sandgoist jelen lehessen a sorshúzásnál! ... De ez annyira valószínűtlen volt, hogy szinte lehetet A 9627-IK SZÁM. EGY SORSJEGY. A VASÚTI JEGYEK ZÜRZAVARA. A közlekedés megkönnyítésére a vasutaknál számos javaslat daczára még most sem alkalmazták a penny-rendszert, mely a levél elküldésénél oly óriási változást idézett elő. Senki sem kételkedik ugyan, hogy annak a rendszernek alkalmazása a forgalmat nagyon előmozdítaná,