Vasárnapi Ujság – 1897
1897-02-21 / 8. szám - A «Kisfaludy-szinház» Ó-Budán (képpel) 122. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
122 utcza 4. számú házban elhelyezett magyar Ipar és Kereskedelmi Bank főpénztárába küldeni, nevezett intézet ezen összegek nyugtatványozását s ideiglenes kezelését hazafiasan elvállalván. Köszönetet mond a bizottság Wolfner Tivadar gödöllői kerületi országgyűlési képviselő úrnak, a szobor javára tett 100 (egyszáz) forintnyi szives adományáért. Tisza László, védnök. Udvary Antal, bizottsági elnök. Téglássy Miklós, bizottsági titkár. VASÁRNAPI UTSAG. 8. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. kedni fog. Az új színházról, ha csakugyan fel tud virágozni s terjeszteni tudja a magyar szót, elmondhatjuk, hogy hivatást teljesít és ekkor Serly meg lehet elégedve munkájának sikerével. A «KISFALUDY SZÍNHÁZ» ÓBUDÁN. Rohamosan emelkedő fővárosunk minden irányban igazán a gyors és nem remélt haladás utján van. A vállalkozó tőke jó talajnak tartja a fővárost, s ez minden téren nyilvánol, és oly intézmények életre hozása, melyekre előbb évek kellettek, most jóformán a terv fölmerülésekor már kész is van. S a főváros szellemi életének fejlettségére jó világot vet az, hogy most már a vállalkozás a színházak építését is jól jövedelmező befektetésnek tekinti. Nem szólva a Nemzeti színházról, melyet a nemzet áldozatfillérei hoztak létre, még a Népszínházát is, mely pedig már csak 20 évvel ezelőtt épült, részben közadakozásból teremtették meg; az Operaház meg épen a királyi bőkezűségnek a hirdetője. Magánvállalkozóknak színházépítés alig jutott eszükbe, s még a legközelebb múlt években is például a Vígszínház fölépítése évekig húzódott, mindenféle nehézségek, nagy részben azonban a vállalkozási kedv tartózkodása miatt. S most ismé, az ezredévi ünnepek lezajlása után, mikor már az idegenek és vidékiek ideözönlésére sem lehet számítani újabb színházak épülnek a fővárosban. Az egyik, a «Kisfaludy-színház» Ó-Budán, már megnyitásra készen áll; a másik a «Magyar színház», az Erzsébetváros külső részén épül, s még ez évben szintén megnyílik, s már egy harmadiknak az építését is tervezik, szintén a város középpontjától jó távol, a Ferenczváros szélén, a régi barakk-kórház helyén. Magyar színház Ó-Budán és a Ferenczvárosban a régi Pestnek a magyar műveltségtől ezen a két, az idők folyamán is jóformán érintetlenül maradt pontján, ahol még ma is bizony sokkal több német szót hall az ember, mint magyart, s az erzsébetvárosi színház is majdnem ilyen környezetben épül. Az új színházaknak tehát kétségtelenül üdvös hatásuk lesz a főváros tovább magyarosítására, ha hivatásukat betöltik, s ha a közönség pártolását meg tudják nyerni. Különösen áll ez Ó-Budára nézve. Ó-Buda, a főváros III. kerülete, régtől fogva olyan része volt a fővárosnak, mintha nem is ide tartoznék, mintha tisztes korú, régi elhagyatott falu lenne. Egyedül a dunaparti részén épült gyárak és malmok mutatták, hogy ott is élet lüktet. Annak a 30 ezret meghaladó embernek — bár nagyobb részüknek élete örök munkában telik — nem volt semmi szórakozóhelyük, nem különösen olyan, ahol nemesebb élvezetekben volna részük. Nyelvük nagyobb részt lehetett német. Valami csudálatos német nyelvet használnak, melyet a született német meg sem ért, s bár az iskolákban a mai nemzedéket már tanítják, még a gyerekek is többnyire magyarul németül beszélnek. S ezen a helyen építették fel a Kisfaludy-színházat, a főváros ötödik állandó színházát. Hogy Ó-Budán a színészetnek már van bizonyos talaja, az kétségtelen. Egy a Duna partján, az óbudai hajóállomás közelében összeütött szellős fabódéban már évek óta játszottak nyaranként vidéki színtársulatok, váltakozó sikerrel , a főváros némi anyagi támogagatásával, s most egy ügyes kezű ember, Serly Lajos, az ismert nevű zeneszerző és karmester, azt a gondolatát, hogy Ó-Budán állandó színházat kell csinálni, hirtelenében meg is valósította. Szerény eszközökkel, szerény kivitelben, de Ó-Budának megvan az állandó színháza, melyet a magyar vígjáték atyjáról, Kisfaludy Károlyról nevezett el. A színházat szintén a Duna-parthoz közel építették föl, egy üresen álló telken, egy régebben gyári czélokra szolgált nagyobb épületet alakítván át, hogy az a színház czéljaira alkalmas legyen. Az építést Serly maga végeztette, Bernthaler és Bayer fővárosi építészek tervei szerint, s az építést is ugyanők vitték keresztül. A színház homlokzata két emelet magasságú, s a Duna felé néz, épen szemben esik a Margitsziget fürdőépületével. A homlokzat közepén egy fülkében elhelyezve áll Kisfaludy Károly mellszobra, s fenn párkányon a színészetet jelképező allegorikus szoborcsoport van. Az épület külseje tetszetős, s hasonlóan a belseje is. A nézőtér aránylag kicsinynek tetszik, mert a színház igen magas. Van a színházban 12 páholy és 400 ülőhely, karos tölgyfaszékek, vörös bársonnyal bevonva. A színpad előtt lemélyített zenekarban 21 zenész részére van hely. Az énekkart maga Serly dirigálja. A színház villamos világítással van ellátva. Ha a vállalkozás sikerül, az épületnek azt a részét, melyen most a színpad áll, a nézőtérhez csatolják, s hátul, mivel hely elég van, új színpadot építenek hozzá, ekkor ezer néző kényelmesen elfér a színházban. s A színház műsorát leginkább népszínművek és operettek fogják betölteni. A társulat, melyet Serly a vidéki színészet jobb erőiből szervezett, 70 tagból áll; dramaturgja dr. Prém József; a titkári és rendezői teendőket Makróczi végzi, ki mint népszínműíró is ismeretes. János Maga az igazgató, Serly Lajos, nemcsak mint karmester, de mint zeneszerző is szép sikereket ért el. Hosszabb ideig karmestere volt a népszínháznak, még előbb a kolozsvári nemzeti színháznak. Még előbb külföldön működött, a többi közt Berlinben. Később ismét külfödre ment, huzamosabb ideig Párisban élt, hol több zeneszerzeménye is jelent meg. Hazajővén, egy nagy zenekar szervezéséhez fogott, mely azonban csakhamar feloszlott, s végre tavaly, az ezredévi kiállítás ideje alatt egy nagy ének- és zenekart toborzott össze, mely Ős-Budavárában különösen a régi magyar zene- és énekművek előadásával aratott nagy sikert. Ekkor ünnepelte Serly 25 éves zeneszerzői működésének jubileumát is. E huszonöt esztendő alatt Serly több operetthez írt zenét, s számos népszínműhöz ő írta a dalokat. E színdarabok száma többre megy harmincznál. Buzgalma, melyet a színház létesítésénél kifejtett, valószínűleg csak neveA Budapesti Szemle februári füzete a következő tartalommal jelent meg. Krcsmárik János alkalomszerű czikke az első közlemény «Néhány szó a keleti kérdéshez» czim alatt, s abban általánosan szól a Keletről, az iszlám vallás idegenkedéséről az európai czivilizáczióval szemben. Alexander Bernát tanulságos dolgozata következik ezután «Az iskola belső élete»,Waldapfel János pedig szintén oktatásügyi nagyobb dolgozatot kezd meg: «Közoktatásunk szervezetének reformja», melyben Csorba Ferencznek szintén a «B. Szemléiben előbb megjelent két czikkére válaszol. Haraszti Gyula «Musset és Sand szerelme» czímen franczia irodalomtörténeti tanulmányt közöl franczia könyvek alapján, Kégl Sándor «A budhizmusról» értekezik. A szépirodalmi részben «A vizi malom» angol regény folytatását kapjuk Váczy János fordításában, Kozma Andortól egy kellemes kis dalt «Bölcső felett», Musset «Sápadt esti csillag» költeményének fordítását Vargha Gyulától. A könyvismertetések közt Buskin könyvéről: «Velencze kövei» (magyarul az akadémia kiadásában jelent meg), s Pázmány Péter összes munkáinak kiadásáról van szó. A «Budapesti Szemle» Gyulai Pál szerkesztésében a Franklin-társulatnál jelenik meg s előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Jelentés a VIII-ik nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszus munkálatairól. Szerkesztette dr. Gerlóczy Zsigmond. A VIII-ik nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszust, 1894 szeptember 1-től 9-ig, Budapesten tartották meg, mely alkalommal számos kiváló tudós gyűlt AZ ISASZEGI HONVÉDEMLÉK TERVRAJZA. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Előfizetési felhivás. Lampérth Géza, a szép tehetségű fiatal költő, kit költeményei után lapunk olvasói már jól ismerhetnek, «Első könyvem» czímen adja közre hazafias és egyéb költeményeit. Előfizetési fölhívásában Lampérth következőleg fordul a közönséghez: «Első könyvem lesz ez. Hazáról, szabadságról, szerelemről, az élet verejtékes nehéz küzdelmeiről s a hivő, ideális lélek nemes vágyairól, édes álmairól — szivemből s sziveknek irtam minden sorát. Az örök tiszta eszmények, a romlatlan szív embereinél kérek szíves fogadtatást «Első könyvem» számára, mely Beöthy Zsolt egyetemi tanár, az Akadémia s Kisfaludy-Társaság tagjának előszavával, a Franklin-Társulat ízléses, szép kiállításában — húsvétra fog megjelenni. A tíz ív terjedelmű kötet előfizetési ára fűzve 1 forint (bolti ára 1 frt 50 kr.), díszkötésben 2 forint, mely összeg lehetőleg, április 10-éig, lakásomra, Budapest, VIII. kerület, Szentkirályi u. 35. sz. II. 19. küldendő. Gyűjtőknek tíz előfizető után tiszteletpéldánnyal szolgálok. A sajtó alatt levő kötetből mutatványul közöljük a következő költeményt: A kis libapásztor. Az apja, anyja korán fölkeltek, Kenyérkeresni munkára mentek. Szobasarokban, kemény falóczán, Mosolygva szunnyadt durva daróczán, Tán az angyalok körébe' fent ült, Talán azoknak az ajkán zendült Lelkét vidítva a játszi dal . . . :— Fölverték. — Menjen libáival! Úgy elváltozott mosolygós ajka, Szeme oly nehéz . . . Könyörül rajta Reggeli szellő hűvös fugalma . . . — Kis kenyérkéjét kezébe' tartja, Úgy kívánja — bár úgy feketéllik — De nem kezdi meg, — messzi van délig; Meg-megáll néha szegényke s ásit . . . Meg csak elindul, hajtja libáit. S ahogy kiér a buzatarlóra : — Édes Istenem, tehet-e róla, Hogy a kis lába tovább nem birja, Hogy oly édesen zeng a pacsirta . . . A képe mellé, hogy odatéve Egy bekötetlen nagy búzakéve . . . Hogy úgy elnézi a kék eget, — Édes álom hogy reá nevet ? . . . Nossza nem restek falánk libái: Mind a tilosban . . . Édes csősz bácsi Legyen szive , zálogba ne hajtsa, A lányka álmát meg se zavarja ! — Tudja az öreg illendőképen : Kitereli a libákat szépen , megőrzi, amíg ébred a lányka. — Jó Isten látja, de meg is áldja.