Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-01 / 31. szám - Lampérth Géza: Petőfi 506. oldal / Költemények - Pósa Lajos: Petőfi sirjánál 506. oldal / Költemények - Muraviev orosz katonai iró a segesvári csatáról 506. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak - Oreusz orosz katonai iró czikke a segesvári csatáról (térképpel) 506. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
506 alatt «Petőfi-hid» -nak nevezték el s hasonló felirattal is ellátták. * E közleményekhez, valamint a csatatérnek általam szerkesztett térképéhez az ismert kútfőkön és saját tudásomon kivűl néhai gr. Halter József kézirat-gyűjteményét is használtam, a ki Bem és Petőfi iránt táplált vonzalma által lelkesítve, éveken át folytatott nagy kiterjedésű levelezés, személyes érintkezés és helyszíni tanulmány alapján sok becses anyagot gyűjtött össze a július 31-iki eseményekre és szereplőkre vonatkozólag. E gyűjtemény, melynek használatra átengedéséért itt is köszönetet mondok, gr. Haller János udvarhelymegyei főispán úr birtokában van, hol további feldolgozásra vár. Kozma Ferencz: PETŐFI SÍRJÁNÁL. (A segesvári emlékünnepen szavalta a szerző.) Petőfi! Petőfi ! Rázd meg sírhalmodat! Pendítsd meg elnémult, kettétört lantodat! Szakadozott húrján lobogó láng égjen, Füröszd meg a lelkünk lánglelked tüzében ! Gyújtsd föl a szivünket, mert, óh jaj, kialszik! Dobogása is már alig-alig hallszik . . . Tűzet nekünk, tüzet abból a vulkánból: A szabadság fényes, piros hajnalából! Te voltál, Petőfi, legelső sugara, Ragyogó reménye, hajnali csillaga ! A te dalod szülte a szent szabadságot, Mint a kikelet a mosolygó virágot, Dalod kovácsolta bilincsből a kardot, Zúgó zivatarban mindig ott viharzott, Ott csengett, kongott a templom harangjában , A székely ágyúknak bömbölő szavában . . . Vérrózsákat dobott sötét égboltjára, Babért font a honvéd vérző homlokára, Daloddal hányta be a szemét örökre . . . Szállt a dalod tovább zúgva, mennydörögve. Szállt a dalod tovább, mindegyre halkabban . . . Ide tért, itt zokog most e sírhalomban! Szabadság alkonyát siratva siratja, Vele sír a hősök koszorús csapatja. . . . Halljátok-e, hogy zeng daltól e sírhalom! Kardok csattogása csörtet át a dalon .. . Zúgva, mennydörögve a harczot folytatják, Dobog a föld szive , éljen a szabadság ! Vagy tán meg se haltál ? Ez a hír csak költött ? Halhatatlan valód új alakot öltött ? Mint csalogány tengesz erdők rejtekében, Elveszett édenről szomorúan, szépen, Hogy az esti csillag reszketve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságból? Tán felhő képében gyászolod hazádat ? Beborítod, mint a legfeketébb bánat ? Vagy te vagy az égnek haragos villáma ? Fenyegeted a sok zsarnokot czikázva ? Oh! czikázz, te villám! Sújtsd agyon, ahány van ! Ne legyen egy nép se porban, rabigában! Pósa Lajos. PETŐFI: Hajnal viradt, hajnal derült, Fényes hajnal a hazára: Te voltál a csengő szavú, Édes ajkú pacsirtája. — A szunnyadók ébredeztek, Friss fugalmak lengedeztek A parlagos mezőségen . . . Szorgoskodtak hű munkások, Szívre, észre óriások ; — Édes dalod fenn csattogott A sugárzó tiszta égen ! Kerekedett nagy zivatar, Harczra lett egy szörnyű óra , Te voltál a zengő szavú, Harsány hangú riadója! — Agyú dörgött.. . föld dübörgött. .. A pokolban ahány ördög, Valamennyi mind ránk támadt; — VASÁRNAPI UJSÁG. Ám a félistenek serge Vaskarjával visszaverte ! — Lanttal, karddal elől mentél S lelkesedés járt utánad ! Segesvári csatatéren, Ott kiejted a kezedből; — Örök Isten jobbja mellől Nézesz ránk most az egekből. Hozsánnázó néped felett Mosolyog az egyik szemed, Elborúl a másik, S haragos villámit szórja A hitvány ünneprontókra, Kik gyűlölik szived — szivünk Leghőbb dobbanásit! Lamperth Géza. 27. SZÁM, 1897. 44. ÉVFOLYAM. MURAVIEV OROSZ KATONAI IRÓ A SEGESVÁRI CSATÁRÓL. Az 1849 július 31-én Segesvár alatt vivott csata lefolyását minden részletében eddigelé még nem irták meg. Bem a hadvezér, nem volt iró; ama nagy idő még életében maradt néhány szemtanúja legfeljebb a csata némely mozzanatait ismerte; az orosz katonai irók pedig többnyire a magyarországi hadi eseményekkel foglalkozván, a királyhágón tuli dolgokat csak hézagosan említik. Igy Muraviev ezredes, ki Lüders orosz altábornagy vezérkarának tagja volt, a segesvári csatát a következőleg írja le. Görgei seregének kényszerűit visszavonulása a Tisza mögé Lüders helyzetét Erdélyben nagyon veszélyeztette. Az egész hadjárat eredménye tényleg attól függött, vajon a magyar fővezér képes lesz-e seregével a Maros völgyébe eljutni, mielőtt a varsói herczeg (Paskievics) ellene egész erejét érvényesíthetné, mely esetben az Erdélyben álló orosz hadak Bem által szorongatva ismét Havasalföldre vonulhattak volna. Ámde részint a Debreczennél szenvedett vereség, de leginkább az a körülmény, hogy a magyar sereg jó nagy része Temesvár alatt vesztegelni kényszerült, Rüdiger, Anrep és Haynau előrenyomulását a Duna bal partján lehetővé tették, minek folytán Lüders altábornagy arra határozta el magát, hogy Bemet teljes erővel megtámadja. Bem július 30-án Segesvárt elfoglalta és ezen erős állomásában a terep kedvező voltát ügyesen felhasználván, majdnem biztosra vehette, hogy őt az a nélkül is gyenge orosz haderő nem fogja megtámadni. Tüzérségét, melyet minden alkalommal ügyesen tudott felhasználni, most is kéznél tartotta, székely zászlóaljainak kitartó szívósságára feltétlenül számíthatott. Hasfort, valamint Skariatin dandárnokok erős őrjáratainak összevágó jelentései szerint az ellenség a legfontosabb pontokat erősen megszállva tartotta s így meglepetésről még akkor sem lehetett szó, ha egy nagyobb csapattest kerülő utakon az ellenség háta mögé jutott volna. Végre néhány oláh pár vállalkozott, hogy két zászlóaljat a Segesvárt környező magaslatok egyik nyitva hagyott szorosán át a völgybe vezet. Az ilyformán tervezett meglepetés végrehajtását Skariatin tábornok szokott ügyességével keresztül is vitte. A magyarok gyalogsága az első rohamot visszaverte ugyan, sőt egyes osztályainknak roppant veszteséggel hátra kellett vonulniok, de a folyton előre tóduló tömegek végre tért nyelvén, a terep nagyobb részét elfoglalták. Bem ágyúi sorainkban hosszú barázdákat vágtak, de a finn vadászok, valamint derék gyalogosaink folytonos szuronytámadásokkal a harcz kimenetelét javunkra dönték el. Skariatin tábornokot egy ellenséges ágyúgolyó megölte s a kíséretében levő Duvernois mérnökkari őrnagy szintén halva fordult le lováról. Mindezek daczára a mieink oly elemi erővel törtek előre, hogy a nyomukban járó kozákságnak csak a menekülők üldözésére és elfogására volt szükség szorítkoznia. Az ellenség vesztesége halottakban és sebesültekben 4—5 ezer emberre tehető maga Bem is csak nehezen menekült. Kocsiját a hadi pénztárral együtt, valamint a vezérkar irodáját lovasaink elfoglalták. A segesvári csata után az ellenség erejét végképen megtörtnek lehetett tekinteni, s a császári szövetségesek hadai Erdélyt teljesen meghódították. Ennyiből áll Muraview munkájában a Segesvári véres nap leírása. Az ugyanakkor nyom nélkül eltűnt Petőfit egy szóval sem említi meg. Petőfi Sándort, ki Bem katonai kíséretében tartózkodott, valószínűleg a menekülő gyalogságot üldöző doni kozákok ölték meg. Erre vall Muraviev azon fenn idézett mondása, mely szerint a finn vadászok rohamát követő általános szétbomlásban az orosz lovasság már csak a menekülők üldözésére és elfogatására szorítkozott. A SEGESVÁRI VÖLGY KELETRŐL. OREUSZ OROSZ KATONAI IRÓ CZIKKE A SEGESVÁRI CSATÁRÓL. Lüders tábornok csapatai július 24-én érkeztek Segesvárra s «a szász lakosság részéről a legszivélyesebben fogadtattak. Segesvár lakói ugyanis nem rokonszenveztek a magyarokkal, szabadítóikat látták az oroszokban. Szebentől Segesvárig terjedő úton nem volt magyar hadsereg, és csak Segesvárott értesült Lüders, hogy jelentékeny számú magyar csapatok vannak Maros-Vásárhelytt — köztük maga Bem is — és Udvarhelyen. Az oroszoktól megszállott pont e szerint oly természetű volt, hogy amennyiben mindkét városból két-két út vezetett oda, úgy az egyik, mint a másik oldalról lehetett várni a támadást. Természetes, hogy a hadsereg elhelyezése ennek megfelelő volt; a balszárny csapatai megszállották a marosvásárhelyi és udvarhelyi utakat. Különben Lüdersnek határozott terve még nem volt, részint be akarta várni Dyk megérkezését, részint pedig kémeinek jelentését, de már akkor forgatta agyában azt a szándékot, hogy Maros-Vásárhely ellen megy s onnét, a székelység fő fészkéből kiszorítja a magyarokat. Támadást a magyarok részéről nem igen várt, s ha még támadni akarnának, ez szerinte legkevésbbé várható Udvar. A Segesvárnál elesett Duvernois őrnagy fivére a porosz seregben mint tábornok szolgál. — A közlő. ** Muraviev ezredes még jobban túlozza az elesettek számát, mint Oreusz, mert a magyar sereg összes száma sem ment többre ötödfél ezernél.