Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-06 / 32. szám - Soós Lajos: Petőfi 535. oldal / Költemények - Emlékeim a szabadságharczból. K. 535. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
536 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Keverve fogadták és fogyasztották a jóízű debreczeni ételeket. Az aradi táborozásból fönnmaradt sok jó ismeretségemnél fogva nagyon érdeklődtem, hogy fiatal volt bajtársakkal találkozhassam. Délután 1 órakor —csütörtöki kimenőm lévén — átmentem a «Bika» vendéglőbe, melynek emeleti éttermei tömve voltak tisztjeinkkel, kiknek mindenike mohó étvággyal látott hozzá az ebédhez. A sok szolgálatot tevő pinczér futkosása, tányérok, poharak csörgése oly lármával történt, hogy ott ugyan valakivel találkozni, avagy nyugodtan beszélni lehetetlen volt. Jobbnak láttam tehát kimenni a táborba. A városból kijutva, a nyomási területen találtam honvédeinket részben étkezve, részben már pihenésben. Csaknem az egész hadsorokon áttekintve, azt láttam, hogy a hadsereg szélső balszárnyán vagyok. Nem messze előttem, mint legszélső üteg, három ágyú volt egy domboldalra előre tolva, de a domb által védve is. Ezen ágyúkhoz igyekeztem eljutni. De midőn már vagy 50 —60 lépésre lehettem, villámgyorsan láttam a három ágyú tüzéreit felugrani az ágyúkhoz és egy percz múlva már mind a három ágyú megszólalt. Már én is magasabban állván, a lőirány felé néztem és akkor vettem észre, hogy a hosszan terjedő kukoriczásból 15 vagy 20 kozák bukkant ki. Utánuk nagy porfelhő kerekedett föl, melyből azonnal következtetni lehetett, hogy ezek egy nagyobb lovas hadosztálynak előcsapatából valók. Az ágyúk eldördülésére mint villámütésre ugrott fel a magyar tábor az egész vonalon. A kukoriczásból kibukkant kozákok néhány perczre visszahúzódtak, a három ágyú ismét oda tüzelt gyors tempóban. A honvédséghez kiment debreczeniek részint gyalog, részint taligákon, megrémülve menekültek a város felé. Gyors visszamenetelre gondoltam én is. Órámat megnéztem, épen két óra volt. A szép rendbe állott balszárnyi gyalogság vonalai között hazafelé indultam, de nagy érdeklődésemnél fogva szándékomat megváltoztatva és nem sejtve a szomorú kimenetelt, azon gondolatra jöttem, hogy a csata kimenetelét egy alkalmas pontról bevárom. Ily jó helyre csakhamar találva, figyelemmel néztem, mint húzódik az orosz lovasság a magyar sereg centruma és majd fokozatosan jobb szárnya irányában. Hátuk megett magas porfelhő gyaníttatta egy nagy hadsereg csatarendbe tömörülését. Mintegy 10 percz telhetett el a magyar ágyúk első tüzelése után, midőn néhány orosz ágyú egymásután megszólalt. Ugyanekkor kezdtek érkezni sebes vágtatva honvéd tisztjeink a városból. A magyar sereg derékhada és jobb szárnyának állása nem volt kedvező, mert alantas helyen állva, a magasabb vonalon előre törni készülő orosz sereg arczvonaláról egészen áttekinthető volt minden tartalékjával együtt, míg a magyar hadseregnek ugyanezen része az orosz hadnak csak arczvonalát láthatta. Mind e mellett is az orosz ágyúk, melyek a magyar derékhad ágyúival szemben ferde irányban állottak, a bal szárny előre tolt, erősen lövöldöző ágyúi miatt látható zavarba jutva, hátrább vonultak. Ugyanazon idő alatt az orosz sereg bal szárnyáról egy lovas osztály tüzérséggel a magyarok szélső jobb szárnya felé húzódott, csaknem derékszöget képezve, hogy egy ottani téglavető házat elfoglaljon, vagy hogy ezen szárnynak hátába kerüljön; de onnan, eddig észre nem vett 4 ágyúból oly heves tüzelés fogadta, a sorok vonalán végig rést ütve, hogy a csapat gyorsan visszavonulni volt kénytelen. Ez 3 óra körül történt. Csakhogy ezen előre tolt hadak hátában ez alatt hatalmas hadoszlopok és ágyúütegek helyezkedtek el; messze kívül a téglaházon erős porfelhő húzódott a nagy erdő felé, mely nagyobb lovas haderő mozgolódását sejteté. A visszahúzódott orosz had eddigi arczvonala mintha eltűnt volna egyszerre. Ekkor hátuk mellől szólaltak meg roppant erővel az orosz ágyúk, az egész vonalon szakadatlanul tüzelve a magyar seregre, melynek tüzérsége, hősies küzdelme ellenére is a hasonlíthatlanul sokkal nagyobb orosz erővel szemben félóra alatt lankadni kezdett. A kevésbbé támadott balszárnyon valami előmozdulás látszott, bár ennek legelőször megszólalt és az ellenségben valószínűleg legtöbb kárt okozott ágyúi már ekkor elnémultak; az egész vonalon ágyúink tüzelése mind jobban gyengült, míg az ellenség tüzérsége szakadatlanul működött. Aggódni kezdettem, és látva a csatavesztés jeleit, tanácsosabbnak tartottam haza indulni.— Órámat megnéztem: 3 óra 55 percz volt. E pillanatban a legszélsőbb jobb szárnyon j irtózatos, pokoli zajjal, fülhasító ordítással egy igen erős kozák had rohant vágtatva huszárainkra, akik rémült futással menekültek gyalogságunkon áttörve a középhad, onnan a Hatvan-utcza irányában. Egyszerre szét volt szórva az egész jobb szárny, mire a magyar sereg többi része is gyorsan vissza kezdett minden irányban vonulni. A harcz ezzel 4 órakor véget ért. A mi azután következett, kegyetlen mészárlás volt. A muzulmán és cserkesz hadak állati vadsággal gyilkolták azokat, a kiket csak utól értek. A rendes orosz lovasság kíméletesebb volt, az utólérteket s mindazokat, akik fegyvereiket letették, foglyul ejtette. Természetes, hogy ekkor én is futásnak eredtem. Debreczent jól ismerve, legszűkebb utczáin szaladtam hazafelé. Egész utamon egy lelket sem láttam; minden ház utczaajtója be volt zárva. A rémület elfogott mindenkit. (Vége következik.) K. SZÉKELYEK MEGÉRKEZÉSE A SEGESVÁRI ÁLLOMÁSRA. A MAROSVÁSÁRHELYIEK ELINDULÁSA A VASÚTTÓL AZ ÜNNEPÉLYRE. CSOPORTOK A HONVÉDSÍROK KÖRÜL. A SEGESVÁRI PETŐFI-ÜNNEPBŐL. SZÉKELYEK A FEHÉREGYHÁZI ÜNNEPÉLYEN. Paur Géza pillanatnyi fölvételei után,