Vasárnapi Ujság – 1901
1901-03-24 / 12. szám - Fodor József (arczképpel) 189. oldal / Élet- és jellemrajzok
11 SZÍM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 189 FODOR JÓZSEF. 1843—1901. Egy kitűnő magyar tudós elhunytát kell mély fájdalommal jelentenünk. Hazai orvosi karunknak az a jeles tagja dőlt ki közelebb Fodor Józsefben, a kinek az a misszió jutott, hogy egy keletkezésben lévő új tudományt, a hygiénét, (a közegészségtant), a hazai oktatásba, a hazai orvosi és közgondolkozásba átültessen. És ő valóban jól volt kiválasztva e misszió teljesítésére. Mint jómódú család gyermeke, Somogyban, Lakócson született és gimnáziumi éveit Pécsett végezte, nem közönséges neveltséget és modort hozott magával az egyetemre. Medikai kurzusán kitűnt társai között eleven, közlékeny, sima, eszes modorával, mely őt csakhamar népszerűvé és kedveltté tette. Magára vonta figyelmét Kupp tanárnak is, ki őt, különösen miután megtudta, hogy a külföldi nyelvekben is jártas, doktori okleveleinek megszerzése után, 1866-ban az államorvostani tanszék mellé tanársegédül vette. E tanszék mellett lett 1869-ben «a tiszti orvosi eljárás»-ból magántanár. Ekkor már megindult az orvosi oktatás reformkorszakának kezdete a budapesti egyetemen. Leendő tanárokul ifjú doktorokat kezdtek kiküldeni állami költségen a külföldre specziális szakmák elsajátítására. Igy jutott Fodor Markusovszky, Balogh Kálmán és Eupp ösztönzésére 1870-ben állami ösztöndíjhoz, mellyel Münchenben Pettenkoferhez ment, hogy annak akkor már nagy hírű hygiénai előadásait hallgassa. E tudományt egyetemi tárgyul tudvalevőleg Pettenkofer teremtette. Münchenben Fodor Liebig mellett vegytannal is foglalkozott, hogy a hygienéhez szükséges alapvető vegytani vizsgálódási módszereket gyakorlatilag is elsajátíthassa. Würzburgban Recklinghausen és Halger intézetében foglalkozott. Bejárta azután közegészségtani tanulmányok czéljából Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium, Angolország városait és intézeteit. Hazajövet 1872-ben átmenetileg az akkor felállított kolozsvári egyetem államorvostani tanszékére nevezték ki tanárnak, honnan 1874-ben a pesti egyetem hívta meg újonnan felállított «közegészségtani» tanszékére. Itt kezdődik tehát Fodor tulajdonképeni szakműködése, mely ilyeténkép közel 28 évre terjed, közel megfelelvén ama 26 és félévnek, melyet ő, mint a magyarországi tudós és tanár középmunkaidejét statisztikai észleleteiből kiszámított. Fodor e 28 év alatt fényesen teljesítette nagy misszióját, úgy egyetemes, mint hazai tudományos és tanítási, valamint társadalmi szempontból is. Nagyszabású tudományos vizsgálódásokat indított meg a talaj viszonyainak kutatására Budapesten, mely vizsgálatai éveken keresztül tartottak és nyolcz évi fárasztó munkája után «Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetőleg» czím alatt a Magyar Tud. Akadémia kiadásában 1880-ban jelentek meg. Számos kisebb-nagyobb búvárlatain kívül ezek képezik Fodor önálló hygiénai vizsgálatainak egyik nagy csoportját, mely vizsgálatok németül is megjelenvén, a nemzetközi irodalom nagy értékű és elismert becsű kincsévé váltak. E munkáját jutalmazta Fodornak a Magyar Tud. Akadémia a Marczibányi nagy akadémiai díjjal. Ő volt a Pettenkoferféle új hygiéne megalakítója nálunk a hetvenes évek folyamán és a nyolczvanas évek elején a tanításban, a búvárlatban, a szakirodalomban, sőt a közéletben is. A tudományos bakteriológiát is, mely a 80-as évek elején Pasteur és Koch búvárlatai alapján tűnt föl és foglalt tért a hygiénai vizsgálódások terén, ő hozta be először Magyarországon és ezen az úton is úttörő volt. Buzgó híve maradt Pettenkofer tanárnak, de e kérdésben elvált tőle. Számos kisebb-nagyobb bakteriológiai önálló dolgozatai között legkiválóbbak azok, melyek a vér baktériumölő tulajdonságának vizsgálatára vonatkoznak, melyeket 1887-től kezdve tett közzé különböző években. Függő kérdések magyarázatában előkelő helyet foglaltak el az ő vizsgálatai, melyeknek értékességét mindinkább kezdi elismerni a tudományos külföld is. Mint tudós nemcsak önmagának és a tudománynak dolgozott, hanem igyekezett tudományos terén önálló tudományos dolgozókat is nevelni. Tanítványainak kutatásai szintén lényegesen hozzájárultak a magyar hygiénai tudomány megalapításához és fejlesztéséhez. Ő azonban nem volt csupán az elvont tudományos kutatás kizárólagos embere. Tudományát igyekezett kivinni a nagy közéletbe, részint az által, hogy professzionális tanítványait, az orvosokat oktatta a gyakorlati hygiénének terjesztésére, buzdította részint az által, hogy tért igyekezett szerezni a közegészségtannak — úgy mint azt Angliában látta és tapasztalta tudományos és közélet legkülönbözőbb terein. E tekintetben bámulatos szívóssággal küzdött folytonosan és hála e szívósságnak és a Trefortkormány közegészségügyek iránti fogékonyságának, főleg boldogult Markusovszky buzgó közreműködésével a közegészségügyi eszmék hazai elterjesztésében tényleg sokat ért el. 1882-ben az akkor Markusovszky szerkesztése alatt állott «Orvosi Hetilap» közegészségtani és törvényszéki orvostani mellékletének szerkesztését átvéve, az orvosi szakköröket ismertette meg hosszú éveken keresztül tudománya haladásával. Kivitte, hogy ne csak az orvosok, hanem a gyógyszerészek, jogászok és technikusok is részesüljenek közegészségtani oktatásban. Megpendítette és szintén Markusovszky útján keresztül vitte a középiskolai egészségtani tanárok intézményét, melyet azóta Ausztria és Németország is életbe léptetett. A közegészségtani ismeretek népszerűsítésére szintén Markusovszkyval együtt «Országos közegészségügyi egyesület»-et hozott létre, mely ma is működik és «Egészség» czimű lapjával nagy szolgálatot tesz a közegészségtani eszmék hazai népszerűsítésének. E munkálkodásában is rendkívüli buzgóságot fejtett ki, szak- és nem-szakkörök között barátokat, közreműködőket toborzott, e buzgóságának és az iskolájából kikerült tanárok buzgóságának köszönhetjük, hogy ma már a közegészségügyről Magyarországon legalább beszélnek. A beszédet talán követni fogja a tett. 30—40 év előtt még azt sem tudták, hogy miféle fán termett. Nagy tevékenységet fejtett ki korábban a Magyar Tud. Akadémiában, de különösen a Természettudományi Társulatban, melynek sok éven át első titkárja volt és mint ilyen, nagy buzgalommal szerkesztette a «Természettudományi Közlöny t és szervezte a társulat kedvelt népszerű előadásait. Nem kevés része volt az orvosi oktatási és az országos közegészségügyek intézésében is. A budapesti orvostanár-testületnek évek hosszú során át volt előbb jegyzője, majd dékánja, végre pedig az egyetem rektora és prorektora, az országos közegészségi tanácsnak rendes tagja meg alelnöke. Mind e foglalkozások, ha helyét valaki emberül megállani kívánja, óriási munkakedvet, kitartó szorgalmat, tiszta praktikus gondolkozást, széles látókört, tapintatot igényelnek. Mindezen tulajdonságok fényesen megvoltak az elhunytban és e tulajdonságoknak köszönhető, hogy e szakadatlan administrativ Goszleth fényképe után. FODOR JÓZSEF.