Vasárnapi Ujság – 1902
1902-09-21 / 38. szám - Kossuth mint angol szónok 616. oldal / Élet- és jellemrajzok
616 vasárnapi újság. 38. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. különböző napjaira s leginkább április hó 27-ére. Ugyanezt az adatot találom egy Kossuthról szóló amerikai könyvben, mely birtokomban van. Ennek a könyvnek a czíme «Kossuth in New-England». Bostonban jelent meg 1852-ben s Kossuth az Egyesült - Államok u. n. Új-Anglia (New-England) államaiban tett utazásának leírását s az ezen útjában elmondott beszédjeit tartalmazza. Ma már igen ritka ez a könyv Amerikában is, pedig mily becses az ránk magyarokra nézve! Sehol sem találjuk Kossuth angol ékesszólásának oly csodálatos példáit egybegyűjtve, mint ebben a könyvben. Nekem szerencsém volt ezt a könyvet 1893-ban Bostonban megszerezni s kérésemre Mrs. Mary Lowell Putnam, Amerika egyik kiváló írónője s Kossuth nagy tisztelője, kinek e lapok 1894. évf. 15. száma az arczképét is közölte, ebből a könyvből nagy utánjárással még két példányt szerzett s általam az egyiket a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának, a másikat a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának adományozta. Ebben az idézett könyvben érdekes leírását találjuk, Kossuthnak állítólagos születésnapja 50-ik évfordulóján, azaz 1852. április 27-én a New-England államok legnagyobb városába, Bostonba történt bevonulásának. Ezt a leírást magyarra fordítva ime közlöm a következőkben : Kossuth és kísérete 1852. ápril 27-ikén, keddi napon, reggel 12 9-kor külön vonaton indult el Worcester városból, hol eddig időzött, Boston felé. Korántsem volt véletlen s erről úgy Kossuth kísérői, mint ő maga is bizonyára tudomással bírtak, hogy az ő diadalmas bevonulásának napja New England büszke és híres fővárosába épen az ő születésnapjának évfordulójára volt kitűzve, — arra a napra, amikor ő ötvenedik életévét betöltötte. Midőn Kossuth vonata elindult, az állomáson levő nagy sokaság szokszoros üdvrivalgásban tört ki. A vonat amerikai, angol és magyar zászlókkal sűrűn volt díszítve. Indulás előtt Mr. A. Witt 50 dollárt tartalmazó erszényt adott át Kossuthnak a magyar ügy javára. Westborough állomáson, midőn a vonat megállt, meghúzták a városban levő harangokat s Mr. Jage a városi tanács nevében 40 dollárt ajándékozott Kossuthnak. A többi közbeeső állomásokon is, ahol a vonat csak megállt, mindenütt nagy tömeg üdvözölte Kossuthot, üdvözlő beszédekkel fogadták s még több ízben pénzadományt is adtak át neki. Midőn a vonat déltájban Bostonba ért, már kocsik várakoztak az állomáson, hogy Kossuthot és kíséretét a városba vigyék. A bevonulásnál az első kocsiban Kossuth Lajos, Pulszky Ferencz s a fogadó bizottság két tagja ültek. A második kocsiban ült Kossuth és Pulszky felesége s egy a tiszteletükre kijelölt amerikai hölgy és egy testőr katona. A többi kocsikban ültek a Kossuth kíséretéhez tartozó többi magyar urak, Massachusetts állam törvényhozó testületének tagjai s más amerikai férfiak. A vasútállomástól nem messze diadalkapu volt fölállítva, ezzel a fölirással: «Welcome, Kossuth» (Isten hozott, Kossuth). Az utczák a bevonulás útján mindenütt tömve voltak üdvözlő néppel, kik sóváran várták a pillanatot, hogy a nagy magyart megláthassák. Az ablakokból hölgyek lobogtatták zsebkendőiket s az utczákon álldogáló tömeg vígan éltette Kossuthot, ki kecses hajlongással fogadta az üdvözlést. A Neck-téren 34 századból álló katonaság csatlakozott a díszmenethez, mely a törvényhozó épülethez tartott. Az öröm és szives fogadás jelei az egész út hosszában mindenütt tapasztalhatók voltak. Számos ablakon díszítés ragyogott e szókkal: «Welcome Kossuth» s minduntalan a magyar Tricolor lobogása üdvözölte a nagy száműzöttet, ki e zászlót oly sokszor küldte győzelemre. Massachusetts állam törvényhozásának palotája oly bőven volt zászlókkal és felmondásokkal díszítve, hogy a nagy épületből úgyszólván mi sem látszott. A főbejárat kapuja fölé helyezett íven a következő felirás volt olvasható: «Washington és Kossuth, — A Kelet és a Nyugat,» továbbá «Washington a szabadság barátja; Kossuth a zsarnokság ellensége». Az épület hatalmas kupolájáról zászlók és színes szalagok lengedeztek. Fél négy órakor Kossuthot a törvényhozó testület fogadó bizottságának elnöke, Wilson tábornok az épület lépcsőcsarnokába vezette, hol Boutwell Massachusetts állam kormányzója a következő beszéddel üdvözölte : «Kormányzó úr! Massachusetts állam törvényhozó testületének és egész lakosságának nevében üdvözlöm Önt, a törvényhozás e házában. • Az Ön jelenléte bennünket saját multunkra emlékeztet, mely nálunk is tele van keserű tapasztalással, de történelme dicsőséges. A mi szabadságunknak is voltak egykor apostolai, kiknek a fejére díj volt kitűzve s kiket a zsarnokság elűzött otthonukból s a művelt világból való számkivetéssel fenyegetett. Az elnyomatásnak s aggódásnak ama napjai nálunk már elmúltak s megnyitották nálunk a küzdelmet az emberi jogokért, minek eredményét az amerikai köztársaság erejében, jellemében s nagyságában Ön is láthatta. «Massachusetts népe saját történelmétől, a sziveik dobbanásától lelkesítve, egyhangúlag üdvözli Önt, mint olyan egyént, ki nemesen szolgált és szenvedett az egyéni szabadság és az államjogokért való küzdelemben. S tiszteletüket Ön iránt nem csökkenti hazájának szerencsétlen sorsa s azon hazafias regények bukása sem, melyek az Ön hazáját lelkesítették. A szabadság nem halhat meg végképen. Nemzedékek támadnak s múlnak el, de elveik s természetes vágyakozásaik halhatatlanok. «A zsarnokság időhöz van kötve. Az magában hordja a halálnak s elmúlásnak szükségszerű elemeit. Az Ön eseményekkel teljes életéből ötven év már a múlté, de azért ne csüggedjen Uram ! s bízzék az Isteni gondviselésben, hogy közel a pillanat, midőn a szabadság világa meg fogja törni az európai zsarnokság sötétjét. S akkor az Ön Magyarországa szívesen fogja Önt látni mezőin s hegyein, házaiban és a szivekben s mi is üdvözölni fogjuk Magyarországot az alkotmányos, szabad, önálló államok családjában. «Népemnek nevében fogadja Ön amaz állam vendégszeretetét, melyet egykor száműzöttek s jámbor zarándokok alapítottak.» Kossuth e beszédre a következőképen válaszolt : «Bensőmben érzem ama nagy jóindulat erejét, melyet egy boldog és szerencsés nép áraszt egy szerencsétlen népre. Ilyen pillanatokat, mint a mostani, csak érezni lehet, de szóval leírni nem. Mélyen meg vagyok hatva Uram! s azt nem szégyenlem Engedje meg csak annyit mondanom, hogy most, midőn a kezét fogom meg, Massachusetts népének a kezét s midőn az ön hangjában Massachusetts népének érzelmeit s indulatait ismertem meg, csak azt gondolom, hogy az emberiség sorsában nagy fordulópontnak kellett beállani, mert ilyen látvány, mint ez a mostani, még nem volt soha a világon. «Hódítók, sikerekben, diadalban gazdag férfiak tisztelettel s dicsőséggel halmozzák el a száműzöttet, kinek az érdekében senki sem szól, csak a saját szerencsétlensége. «Igaz, Uram! a szabadság szelleme örök; a szabadság nem halhat meg, mert az emberiség közös érzelmeiben gyökerezik. A szabadság szellemének szárnyai nőnek, — mily szerencsések Önök, kik ama szellemnek első szülött fiaivá váltak; de mi elfogadjuk helyzetünket úgyis, hogy annak egyik martirja vagyunk s én reménynyel, bizalommal nézek a jövőbe, mert az a szellem, mely a szegény száműzött részére a mai napot teremtette, föl lesz jegyezve a történelemben s a következendő századok sorsát fogja jelölni. Nem tudok tovább beszélni. Büszke vagyok, hogy az Ön keze az enyémben van. «S Ön Uram! és az ön nagylelkű népe is, legyenek meggyőződve arról, hogy bárminő legyen a mi sorsunk a jövőben, küzdelmeinkben, szerencsétlenségünkben, viszontagságainkban sohasem fogjuk elfeledni Massachusetts állam nagylelkű kormányzóját és nagylelkű népét s biztosítjuk, hogy nekik sohasem lesz okuk megbánni, hogy bennünket így megtiszteltek. Az ég áldja meg Önt, Uram és mindnyájukat ! «Elfogadom e megtiszteltetést,nem magamért, de népem nevében, melynek nevében fogadják legmélyebb, örökké tartó köszönetemet.» Kossuthot még a nap folyamában is sokan üdvözölték Bostonban, állítólagos ötvenedik születésnapja alkalmából, mely a nagy száműzött születésnapi évfordulói között bizonyára a legemlékezetesebbek egyike volt, habár a valódi dátumban tévedés volt is, ami Magyarországon is csak jóval később tudódott ki. Krécsy Béla, v. Amerikában készült 1852-iki aczélmetszet után. KOSSUTH. KOSSUTH MINT ANGOL SZÓNOK. Könyvet kellene annak írni, nem egy rövidke ujságczikkelyt, aki Kossuthnak angol szónoklatait magyar nézőpontból kellőképen méltatni akarná. S nem is lesz könnyű feladata annak a honfitársamnak, aki valaha erre a feladatra vállalkozik. Mert két egymástól nagyon eltérő nyelvnek kell alaposan a birtokában lenni, t. i. a magyarnak és az angolnak, hozzávéve még alapos irodalmi műveltséget és rengeteg tárgyismeretet, mi a Kossuth angol szónoklataiban felhozott roppant adathalmaz megértésére szükséges. S kétségtelenül csakis magyar ember lehet az, a ki Kossuth angol nyelvű szónoklatait teljes értékükben méltatni képes leend, mert csak magyar ember ismerheti föl a magyar nyelv KOSSUTH LAKÁSA GENUÁBAN 1859 BEN.