Vasárnapi Ujság – 1902

1902-09-21 / 38. szám - Kossuth mint angol szónok 616. oldal / Élet- és jellemrajzok

616 vasárnapi újság. 38. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. különböző napjaira s leginkább április hó 27-ére. Ugyanezt az adatot találom egy Kossuthról szóló amerikai könyvben, mely birtokomban van. Ennek a könyvnek a czíme «Kossuth in New-England». Bostonban jelent meg 1852-ben s Kossuth az Egyesült - Államok u. n. Új-Anglia (New-England) államaiban tett utazá­sának leírását s az ezen útjában elmondott beszédjeit tartalmazza. Ma már igen ritka ez a könyv Amerikában is, pedig mily becses az ránk magyarokra nézve! Sehol sem találjuk Kossuth angol ékesszólásának oly csodálatos példáit egybegyűjtve, mint ebben a könyvben. Nekem szerencsém volt ezt a könyvet 1893-ban Bos­tonban megszerezni s kérésemre Mrs. Mary Lowell Putnam, Amerika egyik kiváló írónője s Kossuth nagy tisztelője, kinek e lapok 1894. évf. 15. száma az arczképét is közölte, ebből a könyv­ből nagy utánjárással még két példányt szer­zett s általam az egyiket a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának, a másikat a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának adományozta. Ebben az idézett könyvben érdekes leírását találjuk, Kossuthnak állítólagos születésnapja 50-ik évfordulóján, azaz 1852. április 27-én a New-England államok legnagyobb városába, Bostonba történt bevonulásának. Ezt a leírást magyarra fordítva ime közlöm a következőkben : Kossuth és kísérete 1852. ápril 27-ikén, keddi napon, reggel 12 9-kor külön vonaton indult el Worcester városból, hol eddig időzött, Boston felé. Korántsem volt véletlen s erről úgy Kossuth kísérői, mint ő maga is bizonyára tudomással bírtak, hogy az ő diadalmas bevo­nulásának napja New­ England büszke és híres fővárosába épen az ő születésnapjának évfor­dulójára volt kitűzve, — arra a napra, a­mikor ő ötvenedik életévét betöltötte. Midőn Kossuth vonata elindult, az állomá­son levő nagy sokaság szokszoros üdvrival­gásban tört ki. A vonat amerikai, angol és ma­gyar zászlókkal sűrűn volt díszítve. Indulás előtt Mr. A. Witt 50 dollárt tartalmazó erszényt adott át Kossuthnak a magyar ügy javára. Westborough állomáson, midőn a vonat meg­állt, meghúzták a városban levő harangokat s Mr. Jage a városi tanács nevében 40 dollárt ajándékozott Kossuthnak. A többi közbeeső állomásokon is, a­hol a vonat csak megállt, mindenütt nagy tömeg üdvözölte Kossuthot, üdvözlő beszédekkel fogadták s még több ízben pénzadományt is adtak át neki. Midőn a vonat déltájban Bostonba ért, már kocsik várakoztak az állomáson, hogy Kossuthot és kíséretét a városba vigyék. A bevonulásnál az első kocsiban Kossuth Lajos, Pulszky Ferencz s a fogadó bizottság két tagja ültek. A második kocsiban ült Kossuth és Pulszky felesége s egy a tiszteletükre kijelölt amerikai hölgy és egy testőr katona. A többi kocsikban ültek a Kossuth kíséretéhez tartozó többi magyar urak, Massa­chusetts állam törvényhozó testületének tagjai s más amerikai férfiak. A vasútállomástól nem messze diadalkapu volt fölállítva, ezzel a fölirással: «Welcome, Kossuth» (Isten hozott, Kossuth). Az utczák a bevonulás útján mindenütt tömve voltak üdvözlő néppel, kik sóváran vár­ták a pillanatot, hogy a nagy magyart meglát­hassák. Az ablakokból hölgyek lobogtatták zseb­kendőiket s az utczákon álldogáló tömeg vígan éltette Kossuthot, ki kecses hajlongással fogadta az üdvözlést. A Neck-téren 34 századból álló katonaság csatlakozott a díszmenethez, mely a törvény­hozó épülethez tartott. Az öröm és szives fogadás jelei az egész út hos­szában mindenütt tapasztalhatók voltak. Számos ablakon díszítés ragyogott e szókkal: «Welcome Kossuth» s minduntalan a magyar Tricolor lobogása üdvözölte a nagy száműzöt­tet, ki e zászlót oly sokszor küldte győze­lemre. Massachusetts állam törvényhozásának palo­tája oly bőven volt zászlókkal és felmondások­kal díszítve, hogy a nagy épületből úgyszólván mi sem látszott. A főbejárat kapuja fölé helye­zett íven a következő felirás volt olvasható: «Washington és Kossuth, — A Kelet és a Nyugat,» továbbá «Washington a szabadság barátja; Kossuth a zsarnokság ellensége». Az épület hatalmas kupolájáról zászlók és színes szalagok lengedeztek. Fél négy órakor Kossuthot a törvényhozó testület fogadó bizottságának elnöke, Wilson tábornok az épület lépcsőcsarnokába vezette, hol Boutwell Massachusetts­ állam kormányzója a következő beszéddel üdvözölte : «Kormányzó úr! Massachusetts állam tör­vényhozó testületének és egész lakosságának nevében üdvözlöm Önt, a törvényhozás e há­zában. • Az Ön jelenléte bennünket saját multunkra emlékeztet, mely nálunk is tele van keserű tapasztalással, de történelme dicsőséges. A mi szabadságunknak is voltak egykor apostolai, kiknek a fejére díj volt kitűzve s kiket a zsar­nokság elűzött otthonukból s a művelt világból való számkivetéssel fenyegetett. Az elnyoma­tásnak s aggódásnak ama napjai nálunk már elmúltak s megnyitották nálunk a küzdelmet az emberi jogokért, minek eredményét az ame­rikai köztársaság erejében, jellemében s nagy­ságában Ön is láthatta. «Massachusetts népe saját történelmétől, a sziveik dobbanásától lelkesítve, egyhangúlag üdvözli Önt, mint olyan egyént, ki nemesen szolgált és szenvedett az egyéni szabadság és az államjogokért való küzdelemben. S tisztele­tüket Ön iránt nem csökkenti hazájának szeren­csétlen sorsa s azon hazafias regények bukása sem, melyek az Ön hazáját lelkesítették. A sza­badság nem halhat meg végképen. Nemzedékek támadnak s múlnak el, de elveik s természetes vágyakozásaik halhatatlanok. «A zsarnokság időhöz van kötve. Az magában hordja a halálnak s elmúlásnak szükségszerű elemeit. Az Ön eseményekkel teljes életéből ötven év már a múlté, de azért ne csüggedjen Uram ! s bízzék az Isteni gondviselésben, hogy közel a pillanat, midőn a szabadság világa meg fogja törni az európai zsarnokság sötétjét. S akkor az Ön Magyarországa szívesen fogja Önt látni mezőin s hegyein, házaiban és a szi­vekben s mi is üdvözölni fogjuk Magyarorszá­got az alkotmányos, szabad, önálló államok családjában. «Népemnek nevében fogadja Ön amaz állam vendégszeretetét, melyet egykor száműzöttek s jámbor zarándokok alapítottak.» Kossuth e beszédre a következőképen vála­szolt : «Bensőmben érzem ama nagy jóindulat ere­jét, melyet egy boldog és szerencsés nép áraszt egy szerencsétlen népre. Ilyen pillanatokat, mint a mostani, csak érezni lehet, de szóval leírni nem. Mélyen meg vagyok hatva Uram! s azt nem szégyenlem Engedje meg csak annyit mondanom, hogy most, midőn a kezét fogom meg, Massachusetts népének a kezét s midőn az ön hangjában Massachusetts népének érzel­meit s indulatait ismertem meg, csak azt gon­dolom, hogy az emberiség sorsában nagy for­dulópontnak kellett beállani, mert ilyen látvány, mint ez a mostani, még nem volt soha a világon. «Hódítók, sikerekben, diadalban gazdag fér­fiak tisztelettel s dicsőséggel halmozzák el a száműzöttet, kinek az érdekében senki sem szól, csak a saját szerencsétlensége. «Igaz, Uram! a szabadság szelleme örök; a szabadság nem halhat meg, mert az emberiség közös érzelmeiben gyökerezik. A szabadság szellemének szárnyai nőnek, — mily szeren­csések Önök, kik ama szellemnek első szülött fiaivá váltak; de mi elfogadjuk helyzetünket úgyis, hogy annak egyik martirja vag­yunk s én reménynyel, bizalommal nézek a jövőbe, mert az a szellem, mely a szegény száműzött részére a mai napot teremtette, föl lesz jegyezve a történelemben s a következendő századok sorsát fogja jelölni. Nem tudok tovább beszélni. Büszke vagyok, hogy az Ön keze az enyém­ben van. «S Ön Uram! és az ön nagylelkű népe is, legyenek meggyőződve arról, hogy bárminő legyen a mi sorsunk a jövőben, küzdelmeink­ben, szerencsétlenségünkben, viszontagságaink­ban sohasem fogjuk elfeledni Massachusetts állam nagylelkű kormányzóját és nagylelkű népét s biztosítjuk, hogy nekik sohasem lesz okuk megbánni, hogy bennünket így megtisz­teltek. Az ég áldja meg Önt, Uram és mind­nyájukat ! «Elfogadom e megtiszteltetést,nem magamért, de népem nevében, melynek nevében fogadják legmélyebb, örökké tartó köszönetemet.» Kossuthot még a nap folyamában is sokan üdvözölték Bostonban, állítólagos ötvenedik születésnapja alkalmából, mely a nagy szám­űzött születésnapi évfordulói között bizonyára a legemlékezetesebbek egyike volt, habár a valódi dátumban tévedés volt is, a­mi Magyar­országon is csak jóval később tudódott ki. Krécsy Béla, v. Amerikában készült 1852-iki aczélmetszet után. KOSSUTH. KOSSUTH MINT ANGOL SZÓNOK. Könyvet kellene annak írni, nem egy rövidke ujságczikkelyt, a­ki Kossuthnak angol szónok­latait magyar nézőpontból kellőképen méltatni akarná. S nem is lesz könnyű feladata annak a honfitársamnak, a­ki valaha erre a feladatra vállalkozik. Mert két egymástól nagyon eltérő nyelvnek kell alaposan a birtokában lenni, t. i. a magyarnak és az angolnak, hozzávéve még alapos irodalmi műveltséget és rengeteg tárgyismeretet, mi a Kossuth angol szónok­lataiban felhozott roppant adathalmaz meg­értésére szükséges. S kétségtelenül csakis magyar ember lehet az, a ki Kossuth angol nyelvű szónoklatait tel­jes értékükben méltatni képes leend, mert csak magyar ember ismerheti föl a magyar nyelv KOSSUTH LAKÁSA GENUÁBAN 1859 BEN.

Next