Vasárnapi Ujság – 1906
1906-01-28 / 4. szám - Petőfi Sárospatakon. Miskolczy Simon János 62. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
62 mel végezte. Saját költségén újakat s átjelzéseket készített, s bízvást mondhatjuk, hogy hazánkban a Magas-Tátra után Biharfüred és Menyháza környéke van legjobban a turisták részére előkészítve. A biharfüredi kirándulásokra írt kalauza pedig a turista irodalomnak egyik gyöngye. A pár évvel ezelőtt elhunyt dr. Pethő Gyula főgeológussal együtt éveken át kutatta a Kódru-Móma hegység barlangjait és a geológiai felvételekben is segédkezett szorgalmas gyűjtéseivel. A múlt évben pedig Szádeczky Gyula kolozsvári egyetemi tanárral járt-kelt a nagy Biharban. Ezenkívül kiránduló csoportokat vezetett tavasztól őszig a hegységben s így méltán rászolgált a turista atyamester névre. Kedves útitársa volt nyarankint dr. Chyzer Béla fővárosi orvos is, akinek szívességéből be is mutatunk néhány képet Czárán fölfedezéseiből. Az egyik kép a Szamos-bazár bejáratát, a Babilon-kaput ábrázolja, ahonnét több mint egy kilométeres barlang vezet ki a Szamos-völgybe. A kép baloldalán a fehér sapkás alakban Czáránt ismerjük fel. Egy másik kép a Porczika nevű jégbarlang halványkék színű, tündéri szép jégoszlopaiból mutat egy részletet. Mindezeket Czárán Gyula fedezte föl. Megemlítjük még, hogy a meziádi barlang föltárása után a híres Révi barlang kikutatásához fogott s erről az «Erdély» 1905. évfolyamában több czikket is írt. Legutoljára Vaskóhi és Menyháza között fölfedezett egy új barlangot: az Ördög malmát, s 1905 deczember 14-én csikorgó hidegben a híres kalugeri Dagadó forráshoz ment, amelyről kimutatta, hogy vize télen is előtör s így téves az a külföldi irodalomban elterjedt nézet, hogy a Dagadó forrás periodikus. Előtör ez télen-nyáron egyaránt minden félórában, s így valódi forrás. A forrástól barátja, Ballauer intermittáló Kristóf menyházai plébános csak nagy rábeszélések árán tudta hazahívni a szívbajos embert, aki erre rá három hét múlva szívszélhüdésben meg is halt. Most ott nyugszik a menyházai kis temetőben, szemben azzal a szép barlanggal, ahol gyakran gyönyörködött a Kodru-hegység vadregényes ormaiban. Emlékét a Magyar Turista-Egyesület és Kárpát-Egylet kezdeményezésére, tisztelői mell a szoborral fogják megörökíteni a Révi barlang előtt. P. K. és Sz. T. VASÁRNAPI ÚJSÁG. PETŐFI SÁROSPATAKON; 1847 julius 9-ikén nagynevű vendége érkezett Sárospatak városának. A bodrog-olaszii töltés felől jövet egy miskolczi szekér állott meg Palkovich Antal bölcsészettanár lakása előtt. Kiszállt belőle egy karcsú termetű, halvány, komoly arczu fiatal férfi. A fényes czingombú, veres hajtókájú kék dolmány, a nyakkendőtől nem körített kihajtott inggallér, fekete vitézkötésű szürke nadrág és a göm abölyű tetejű, kemény, fényes fekete selyem, u. n. Egressy-kalap sajátosnak tüntették fel öltözékét. Petőfi Sándor volt. Utazóban volt Szatmár felé, jegyese látogatására s — mint uti leveleiből olvassuk — bejárta akkoriban Borsod-, Gömör-, Nógrád-vármegyék szebb vidékeit. Megszemlélte Nógrádnak a viharos multakat visszavarázsló, a képzeletet foglalkoztató sasfészkeit, felkereste Gömörben Széchy Máriának vadregényes helyen fekvő várát, az általa Aranynyal és Tompával versenyezve megénekelt Murányt, hol nagy boszuságára szolgált, hogy míg ő a csillagos éjszakában a táj szépségein mélázott, addig a vele levő Tompa Mihály az igazak álmát aludta. Midőn egy pár évvel ezelőtt Gömörországban jártam, az odavaló éltesebb református lelkészek nem egy érdekes epizódot elevenítettek fel előttem Tompáról, a többek közt Petőfinek nála történt látogatásáról is, Így, midőn a több napra terjedő kirándulás után a bejei parókiába visszakerülve, éjjeli nyugalomra tértek, az ágyban való beszélgetés közben nézeteltérés támadt a két keménynyakú költő közt.Ennek következtében a hirtelen természetű Petőfi kiugrott az ágyból, egy-kettőre felöltözött s úgy otthagyta Tompát, mint Szent Pál az oláhokat. Nemsokára kezével-lábával dörömbölni kezdett a közelben levő Szentmiklóssykúria kapuján. Az álmukból felriasztott házbeliek álmélkodással bocsátották be az éjféli látogatót, ki nagy indignáczióval mondta, hogy ő többet Tompával nem hál egy fedél alatt. Ez volt a magyar költő-triász kettejének egymással való utolsó találkozása. Pár nap múlva Miskolczra is betérve, Vadnayékkal meglátogatta Petőfi a Bükk tövében Diósgyőrnek négy hatalmas tornyú, fényes napokról regélő váromladékát. Beljebb a kéklő hegyek közt a Szinva-patak tündéries szépségű völgyét, a «Magyar Tempé»-t, melyre megjegyezte, hogy ha az angyalokat kiűznék az égből, ide jönnének lakni. Miskolczról vasárnap korán reggel elindult Sárospatakra. Kellemes volt utaznia a szép Hegyalján; baloldalt a zöldelő erdőkés szőlők, jobbról a szőke Bodrog mentén az aranyszinben hullámzó, itt-ott már keresztekkel is ékeskedő búzaföldek közt a felhőtlen, verőfényes, derűit nyári időben. «Hejh, jártam én erre már rosz időben is! — irja Patakról, — Debreczenből utaztam Pestre, 1844-ben februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel . . . Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján, egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam, minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Mindezeket, sőt egész életem sanyarúságait végig gondoltam, a mint a Hegyalján jöttem.» CZÁRÁN GYULA: A SZAMOS-BAZÁR BEJÁRATA. A PORCZIKA JÉGBARLANG GALBINÁBAN. CZÁRÁN GYULA ÁLTAL FÖLFEDEZETT BARLANGOK A BIHAR-HEGYSÉGBEN. — Dr. Chyzer Béla amateur-felvételei,