Vasárnapi Ujság – 1907
1907-07-28 / 30. szám - Egy megbukott bálvány. Gr. Vay Péter 596. oldal / Általános nép- és országisme
596 vasárnapi újság. 20. SZÁM. 1907. 54. ÉVFOLYAM. — Soha! — felelte el hirtelenkedve. — Hiszen az lehetetlenség! Csak rá kell nézni. — Vagyis azt akarod mondani, hogy becsületes kinézése volt? — Valóban az volt. — Hm. Szőke volt vagy barna? — Barna. — úgy gondolom. — Ej, csak gondolod ? Az ilyesmit minden leány tudja minden tánczosáról és rendszerint csak azokat nem akarja tudni, akik különösen megbűvölték. Ez gyanús tünet. Erről ismerni meg a szerelmet. Az ágynemű sustorgott odaát, jele, hogy Mari nyugtalanul mozdult meg erre a szóra. — Talán nem minden leány egyforma, — jegyezte meg fojtott hangon. — Na, na! Ebben a tekintetben mind egy bordában szőtték. — Vagyis hogy te is olyan vagy? — Természetesen, szivecském. Nekem is van egy olyan alakom, akinek az arcza éjjel-nappal megjelenik előttem, örökké látom és mégis örökké szomjazom, hogy bár csak láthatnám. — És nem tudod, milyen?— kérdé Mari. — Tudom, de valami megbénít, mikor másnak akarnám elmondani. Mintha azzal, hogy nem szólok róla, magamnak tartanám. — No látod! — Semmit se látok, mert előtted, tudd meg, nincs titkom. Kivált mióta azt hiszem, hogy te is titkolsz valakit. Az én alakom csinos fiú, nagy fekete szeme van, mint a bogár. Nos, a te tánczosodnak milyen szeme volt ? — Fekete szeme. — Az én alakomnak keskeny képe van, szép homloka, sűrű szöghaja. — Ennek is az volt, — sóhajtá Mari. — Ugyan eredj! Te csak rámondod. — De igazán olyan volt. Úgy írtad le, mintha csak ismernéd. — No látod, hogy tudod, s előttem mégis eltitkoltad volna, — hányta szemére Róza. (Folytatása következik.) Jött a hágai békekonferencziára, noha erre joga nem volt, mert abban a szerződésben Korea külügyi képviseletének jogát Japánnak engedte át. Az ötvenöt esztendős árnyék-császár sírva könyörgött bocsánatért, de a Mikádó nem kegyelmezett. Ji-Höng-nek, aki negyvenhárom esztendeig volt Korea uralkodója, 1897-ig királya, azóta császárjal távoznia kellett a trónról, amelyen ma már elsőszülött fia, I Tsak ül, hogy korlátlan hatalommal legyen — engedelmes szolgája Japánnak. Gróf Vay Péter, ki jelenleg korában tartózkodik, korábbi időből is ismeri az ottani viszonyokat. A kitűnő szerző Kelet császárai és császárságai czímű gyönyörű könyvében rendkívül érdekesen írja le szuli élményeit és megfigyeléseit, a koreai udvart, a letett és új császárt, az akkor még trónörököst. Ebből a könyvből közöljük a következő részleteket, amelyek nagyon jellemzők arra az óriási változásra is, amely alig néhány esztendő alatt szolgasággá sülyesztett egy darab földi mindenhatóságot. * Korea uralkodója - írja a könyvében gróf Vay Péter — délután négy órakor fogadott. Személye szent, sérthetetlen, hatalma korlátlan. Kényura országának. Szabadon rendelkezik összes alattvalói felett. Császárnál több. Bálvány, kit népe térdre hajolva imád. Teste érinthetlen. Még ha meghalt, akkor is. Holttestét csak a szemfedélbe burkolva emelhetik előírt szabályok szerint koporsójába. Alakja láthatatlan. Tizenkét éves korától fogva a belső paloták szentélyéből alig távozik. Nemzeti ünnepek alkalmával, a midőn egyik vagy másik imaházba viszik, az utczák, a hol Japán csoport . Régi fegyverzetű pánczélos katona sisakkal. (A pánczél selyemre fűzött fapálczikákból készült lakkozva). A falon tokos dárdák, mint katonai és polgári rang jelvényei. Nyilak, ifjak, díszfegyverek. A NÉPRAJZI MUZEUMBÓL. EGY MEGBUKOTT BÁLVÁNY. — A trónjavesztett koreai császár. — E hó tizenkilenczedikén a japánok detronizálták Ji-Höng-öt, Korea császárját. Megszegte azt a szerződést, amelyet az orosz-japán háború után a Mikádóval kötött. Követeket kül