Vasárnapi Ujság – 1913
1913-11-30 / 48. szám - Kaukázus hegyei között kép. Gróf Vay Péter 948. oldal / Általános nép- és országisme
948 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 47. SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. KAUKÁZUS HEGYEI KÖZÖTT. A Fekete-tenger riviérája, Tiflis, Orosz hódító politika. A Kaukázus az emberiség bölcsőkora óta nagy szerepet játszott a világtörténelemben. A Fekete- és Kaspi-tenger közé beékelt földszoros, fellegeket verő hegyeivel felette alkalmas talaj volt a népek vándorkorában az ellenség elől meghúzódni. A hozzáférhetlen sziklaszorosokban a különböző törzsek biztonságban érezhették egymás támadásaitól magukat. Nem érthető-e tehát, ha a legrégibb legendák nagy része e vidékhez fűződik. A mythologia nem egy költői terméke fűződik a hatalmas sziklákhoz. Prometheus, mint tudjuk, itten szenvedte kegyetlen büntetését, és Kothis, hol az argonauták az arany gyapjat megtalálták; Kutais, az egykori Mingrelia máig virágzó fővárosa. És így minden lépten-nyomon akadunk hajdani események színhelyére, melyek mélyen és eltörülhetlenül vannak bevésődve az emberiség emlékezetébe. Az idők folyásával sok minden megváltozott még itt, az «Óperencziás tengeren túli» Kaukázusban is. Ma vasutak szelik át a hajdan járatlan vadonokat. Sőt legújabban automobilok közlekednek az országutakon. A tenger partján felkapott üdülőhelyek emelkednek, a hegység legszebb pontjain fürdők létesülnek. Egyszóval a Kaukázus ma divatos kiránduló területté alakult. Szebb vidéket valóban nehezen lehetne felkeresni. Az örök hóval fedett csúcsok nem egyszer felülmúlják az Alpesek magasságát. A kúp alakú Kasbek 5043 méter, az Elbrus pedig még jelentékenyen magasabb. De legmegragadóbb a czukorsüveg alakú Ararat hegye, melyen, mint tudjuk, Noé bárkája futott volt zátonyra. Az óriási sziklatömeg ottan áll változatlanul évezredek után, büszkén emelkedve ki a magas fensíkról és mintegy természetes határczölöpöt képez a lábánál elterülő három nemzet, Persia, Török és végre Oroszország között. A Kaukázus szépségeit sokszor leírták. Méltán meglepték e bérezek az ide kerülő vándorokat. A híres Wladikawkast Tíflisszel összekötő útnál változatosabbat nem képzelhetnénk. Hol mélyen a szűk völgyekben halad, hol meg felkígyózik szédületes magasságba a hegyek oldalán. Néha olyan meredek a lejtő és olyan tátongó az úr körülöttünk, hogy szinte csodálkozunk, miképen építhettek egyáltalában ide országutat, pedig nemcsak hogy megépült, de ma a legfontosabb kapcsot képezi az éjszak és déli Kaukázus között épen ez a kétszáz werst hosszú útvonal, melynek elkészülése csaknem egy félszázadig tartott. Legújabban a közlekedést rendes automobil-járatok tartják fenn. A hajdan napokig tartó vándorlást ma mindössze tíz óra alatt tehetjük meg, bár ezt a gyors közlekedési módot nem ajánlhatom senkinek. A tájkép szépsége veszít általa első sorban. A sebesség nem engedi meg, hogy a környék nagyszerűségét kellőleg felfogjuk. A legváratlanabb kilátások egymásba olvadnak, ellapulnak, míg végre az egész Kaukázus hegyi incza vad szakadékaival, hótakart csúcsaival és csillogó jégmezeivel egyszerűen panorámává lapul Végre is itt a Kaukázusban, mint bármely más helyen a világon, nem az egyszerű látás, nem az átutazás az, ami érdekes, de a tartózkodás, az itten lét mind olyan. Érintkezés a néppel, megismerése a viszonyoknak bír értékkel. E tekintetben pedig kevés hely nyújthatna több anyagot. Ritkán lehet alkalmunk gazdagabb és változatosabb tapasztalatokat szerezhetni, mint épen ezen a kiváltságos földön. A Kaukázust a mai napig a legváltozatosabb népek lakják. Vannak eraniak, turkománok, örmények, cserkeszek, dageszánok, tatárok, szlávok, de ki tudná mind e különböző népfajok leszármazottait osztályozni, kik itten megtelepedtek és mai napig megmaradtak eredetiségökben. A georgiai tartja magát e föld valódi urának. Uralkodásuk a leghosszabb és a legfényesebb volt. Még a VI. században megkeresztel- KANYARODÓ A MLESZKI-HÁGÓN. POSTAKOCSI A KAINAURI KANYARODÁSOKON. A KOBI-HEGY ÉS A TEREK FOLYÓN ÁTVEZETŐ HÍD.