Vasárnapi Ujság – 1914
1914-06-21 / 25. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Kokinkina 493. oldal / Általános nép- és országisme
VASÁRNAPI ÚJSÁG. ÚTON ÖTÖDSZÖR A VILÁG KÖRÜL. KOKINKINA. Ázsia Párisa. — Saigon. — Franczia gyarmatpolitika. Az óriási kiterjedésű ázsiai franczia gyarmatnak, mely a büszke elnevezést viseli: «Indochine frraise», metropolisa Saigon. Egy futólagos pillantást vetve a térképre, látni fogjuk, hogy a terület magába foglalja Kokinkina félszigetének nagy részét. Mindössze öt hajdan hatalmas nemzetre oszlik, melyek megannyi külön kormányzóságot képeznek: Kambodzia, Kokinkina, Anam, Laos és végre Tonking. E csaknem mérhetlen kiterjedésű terület, húsz milliónyi lakosával és gazdagságával, melyre méltán kiszámíthatlan hiú lehet az állam, mindössze félszázada került a franczia uralom alá. Hiszen még sokan emlékezhetnek, midőn az ötvenes évek végén III. Napoleon Kokinkindt elfoglalta és az annak idején annyi port felvert első párisi világkiállítás először tárta a közönség elé a távoli kelet csodáit. A sikeres lépést gyorsan követték a többi foglalások. Kambodgia, Anam, Laos egymásután ismerték el a franczia fenhatóságot, míg végre a szomorú emlékű tonkingi háború biztosította az egész félsziget uralmát, melynek élén a fejedelmi udvart tartó és fejedelmi jövedelmet hozó főkormányzó áll. Saigon, mint említem, a gyarmatok nagy kikötője. Itten emelkedik a kormánypalota, admiralitás, legfőbb hivatalok, megannyi nagyszabású, sokszor csaknem túl nagyszabású épület. Egészben véve jó hatást keltenek világos homlokzataikkal, melyeket oszlopsorok és erkélyek környeznek. A város egy napról a másikra épült a vadon közepett, így terve egyöntetes és jól van rajzolva. Széles útvonalak keresztezik egymást. Néha csaknem túl szélesek e boulevardok, de szerencsére be vannak ültetve több sor fával. Az előnyös éghajlat alatt a tropikus növényzet valódi őserdő jellegét nyeri és a sűrű örökzöld lombozat természetes sátort képez. Cholon külvárosával együtt Saigon lakosainak számát kétszázötvenezerre becsülik. A tisztek és katonák több ezret képviselnek. Nagyon sok a hivatalnok is. Csaknem túl sok. Minden hivatal tömve van alkalmazottakkal. Hozzá még az alsóbb állások is európaiakkal vannak betöltve. És ennél a pontnál érintjük az egész franczia gyarmatpolitika Achiles sarkát. A pártok érdeke úgy hozza magával, hogy lehető sok jövedelmező állás álljon a kabinet rendelkezésére. Be kell tömni az elégedetlenek, a kiabálók száját. Erre a legbiztosabb is mód előnyös kinevezésekkel kecsegtetni. Ha a parlamentben kezd valaki nagyon alkalmatlan lenni, azonnal megcsillapíthatják, valamely busásan jövedelmező, távoleső hivatalba helyezve. Indokína főkormányzója így közel kétszázezer korona fizetést húz, mi kétségkívül pazar honorárium. De ez összeg legyen bármilyen jelentékeny, háttérben marad azon óriási tandemek és százalékok megett, melyet jogosan húz minden üzlet megkötésénél. Kölcsönök, engedmények és egyéb vállalatok így közvetve mind a zsebére vannak haszonnal és megesik, hogy ügyes vállalatokkal a főkormányzó megkétszerezi és háromszorozza évi jövedelmét. A visszaélések könnyen elképzelhetők. És felette világos e sajátos állapot összes hátránya. Nem mindig a legérdemesebb elem kapja a keresett állásokat, de ellenkezőleg, egyének, kiktől otthon szabadulni óhajtanak. Ennek megfelelőleg alakulnak a gyarmatvárosok társadalmi viszonyai is. A legfelületesebb tekintet világosan tárja elénk az óriási külömbséget, melyet e tekintetben Nagybritannia koloniális színvonala mutat. Az angol hivatalos világ a szó szoros értelmében elit. Minden hivatalnok nemcsak kitűnő helyzetnek örvend, de e helyzetnek megfelelően köteles élni. Az utolsó fehér állam szolgát a benszülött mint magasabb kasztból valót köteles tisztelni, de e tiszteletet csak a legpéldásabb élettel biztosíthatja magának. Ugyanezt a legjobb akarattal sem mondhatják a franczia gyarmatéletről. Az emberek a hazulról való távolléttel nem egyszer élnek vissza. Magukat szabadon érezve, az egyenes utakról hamar letévednek. Hozzá a legtöbben magasabb fizetést húzva, mint hazájukban, több pénzzel rendelkeznek, mint otthon, így csoda-, hogy a felesleg nagy részén könnyen adnak túl. Saigon valódi vonzereje ez egyedüli varázzsal bíró légkör. Pompás palotái, fényes kirakatai, árnyas sétányainak báját tulajdonképen ragyogó világítása kölcsönzi. Ej káprázatos világítás megragad a nap minden órájában. Reggeltől estélig a legbámulatosabb hatások követik egymást. A nap vakító, izzó korongja, mint valami tűzokádó kitörése árasztja el fénnyel a forró tájat. Az alkonyat pedig talán még káprázatosabb. Bíbor fényben úszik estefelé minden és nincs piroteknikus, ki hasonló kivilágítást és tűzijátékot tudna előállítani. Ez Saigon legelőnyösebb pillanata és egyszersmind a legkellemesebb is. Csoda-e, hogy az utczák ilyenkor a legélénkebbek. A járdák hosszán sok a járókelő. Mások a kávéházak előtt telepednek le. Míg a nagyvilág a parkba kocsikázik és automobilon tesz kirándulást a folyó partján. Alig hagyjuk el a csillogó város határát, az őserdő közepett vagyunk. A gyarmat belseje aránylag mindezideig kevéssé fejlődött. A vasútvonal hossza jelentéktelen. Országutak még mindig nincsenek, így az egyedüli közlekedési módot ma, mint hajdan, a belvizek nyújtják. Változatlanok maradtak nagyjára az életviszonyok is. A nép szokásai keveset haladtak évszázadok óta. Igaz, hogy több mint másfélezer éve a művelődés felette magas fokon állott. Abban az időben India hatalma egészen idáig terjedt. Hindusztán bámulatos művészetének nem egy ragyogó példája, építészetének számtalan emléke maradt az egykor virágzó félsziget területén. A büszke hódítók későbben visszavonultak. Avagy összeolvadtak az eredeti és sokkal alacsonyabb őslakókkal, kik máig benépesítik az egész félszigetet és élnek, mint éltek vadak módjára a földkerekség ezen sértetlen és hozzáférhetlen édenkertjében, hol háborítlanul tanyáznak a tigrisek és az elefántcsordák. Ha valakit érdekelne az út, amely ide vezet, megemlíthetem, hogy mindekkoráig a nagy tengeri hajók nem érintik rendesen a kikötőket. Én Siamban tartózkodva, Bangkokból érkeztem egy rozoga teher- és munkásszállító hajón. Ha e módot nem is ajánlhatom, de hátrányai daczára felette érdekes volt, kitűnő alkalmat nyújtva a kuliszállítás módjainak közelebbi megismerésére. Siam nagy folyama a Menam, melynek hullámain gőzölünk az öbölig, virágzó berkekkel benőtt partjaival és «úszóvárosaival» sok változatost nyújt. Minden fordulat egyegy új tájképet tár elénk. Itt egy-egy régi erődítmény romjai terülnek, amott egy pagoda hórihorgas csúcsa mered a magasba. A tengerre kiérve a kis hajók az öböl éjszaki részén haladnak. Egyik sziget a másikat éri. Valamennyi halmos és mind be van sűrűn nőve. A legtöbb azonban lakatlan. Az egyiken újabban egy társulat borsot növeszt. Erről az elhagyatott árva darab földről valóban el lehet mondani, «ahol a bors terem.» Kokinkina valódi kiterjedését csak így körülhajózva vagyunk képesek megérteni és így fogjuk fel a virágzó jövőt, mely reá várakozik. A hatalmas Mekong folyam kiterjedt völgye Ázsia egyik legtermékenyebb vidéke. A mind nagyobb arányokat öltő rizsültetvények eddig is több mint évi száz millió jövedelmet képviselnek. Újabban nagyon jelentékenyek a ruggyanta-telepek is. Ami népét illeti, an ami név alatt ismert. Részben hasonlít a kínaihoz, bár testalkata kisebb és kevésbbé fejlett. Sok tekintetben a malájira is emlékeztet. Valószínűleg felette kevert a vére, épen úgy, mint szomszédjának, Siam és Cambodge fiainak. De mind e különböző törzsek szorosan össze lehettek kapcsolva egykoron. Vallásuk, eposzuk, hagyományaik mai napig közösek. Saigon, 1914 február. Gróf Vay Péter: ANGKOR SOMJAI. — FÖNT INDULÁS A MENAM FOLYÓN BANGKOKBÓL. KOKINKINAI NEPVISELET. A SAIGONI SZÉKESEGYHÁZ.