Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

n Ki mint vet... A szakszervezeti munkában és a gazdasági munkában is egyaránt megmásíthatatlan tény, hogy: ki mint vet, úgy arat. A Budapesti Élelmiszer­ipari Gépgyár és Szerelő Vál­lalat például most arat. Még­pedig nagyon. Vállalatuk kol­lektívája az idén nyerte el harmadszor a „Kiváló válla­lat” megtisztelő címet. Azt kutatni, hogy mi van e mögött — akár szakszerve­zeti, akár gazdasági területen — igen nehéz búvármunka, hiszen itt jó értelemben ösz­­szefonódik e két terület, köl­csönösen erősítve, segítve egy­mást. A vállalat szakszerve­zeti élete nagyon aktív, tiszt­ségviselőinek, s tagjainak a többsége állandóan kész se­gítő kezet nyújtani a gazda­sági vezetésnek, mert vallják — és eszerint élnek —, hogy a munkának nem csak bére, hanem taralma és szépsége is van. Tizenöt évre szóló terv Ami a vezetést illeti, azt igen alaposan, s messze te­kintve csinálják. 1969-ben ké­szítették el a vállalati szer­vezettség szintjének, fokának, hatékonyságának távlati ter­vezését, prognózisát, mégpe­dig mindjárt tizenöt évre! En­nek az előrelátó gondolkozás­nak gyümölcsei érnek be az utóbbi években, s minden jel arra vall, hogy a következő évek gyümölcsei még dúsab­­bak lesznek . •­ Az eredményekkel és ki­tüntetésekkel fémjelzett útnak olyan állomásai vannak, mint az, hogy az ÉLGÉP Közép- Európa legnagyobb élelmi­­szeripari gépgyára lett, amely termékeivel ellátja a hazai piacot és emellett jelentős, egyre fejlődő exportot is le­bonyolít, exporttevékenysége az utóbbi hét évben csaknem megháromszorozódott, s tő­kés exportjuk ma már erőtel­jesen megnövekedett. E szisztémának megfelelően saját fejlesztő apparátussal rendelkeznek, s fejlesztett gyártmányaik döntő többsége jóllehet e kollektíva munká­jának eredménye, ám folya­matosan törekednek a külföl­di műszaki tapasztalatok meg­­­­szerzésére, licencek, kooperá­ciók formájában is. Szinte egész Szlovákiát az ő gyáraik látják el kenyér­rel, Algériá­ba 200 tonna na­pi kapacitású malmokat szál­lítanak, most éppen 25 millió dollár értékű munkáról van szó. Hasonló a helyzet Irak­ban, de jelentős, dollármillió­­kat-tízmilliókat érő munkákat végeztek Svédországban, Tö­rökországban, Dániában, Ju­goszláviában, NSZK-ban és Angliában is. Tavaly 1,8 százalékkal nőtt a termelés volumene. 16,3 százalékkal a hatékonyság, az anyag, energia, munkaidő és az általános költség megtaka­rítás tervét 13,2 százalékkal túlteljesítették. Rendszeres veszteségidő felméréseket vé­geztek, s túlóra felhasználásuk az előző évhez viszonyítva 63,9 százalékra csökkent. Új módszereket alkalmaznak Ha a miérteket, a sikerek okát keressük, világossá vá­lik az is, hogy ez az ered­ménylánc magába olvasztja a szakszervezet erőfeszítéseit, munkát segítő, embert neme­sítő szocialista brigádjait, amelyek munkaversenyválla­­lást tettek. Ennek során je­lentősen elősegítették a ter­melés hatékonyságának növe­kedését, a gazdálkodás ered­ményesebbé tételét egyúttal a társadalmi, politikai és kul­turális életben is előbbre lép­tek, élve a szakszervezeti szer­vek által biztosított komoly támogatással. Az eredményes szakszerve­zeti (és egyúttal gazdasági) munka feltételeként jó mun­kakapcsolat alakult ki, a szak­­szervezet és a gazdasági veze­tés között: naprakész együtt­működés, amely a munkától a szociális juttatásokon, ke­resztül a pihenésig és az üzemi demokráciáig mindenre kiterjed. Már a tervkészítés időszakában úgy kezdődik a munka, hogy a dolgozókat, il­letve képviselőiket minél job­ban be lehessen vonni az­­elképzelések, célok végső for­májának kialakításába, s­­a nagymértékben növekvő poli­tikai és társadalmi aktivitás eredményeként a számszerű­ség növekedése mellett javult a munkaverseny tartalmi szín­vonala, s mind inkább sike­rül megfelelni a szocialista brigádmozgalom hármas köve­telményének is. Pedig, ami a követelménye­ket illeti, 1976-ban megemel­ték a mércét és a magasabb fokozatok eléréséhez a koráb­binál sokkal nagyobb tudás és akarat kellett. Ennek hatására olyan javulás is tapasztalha­tó, amely megmutatkozik a munkafegyelemben, a munka intenzitásának növelésében, s lemérhető a brigádok egész munkájában, a jelentkező igé­nyesség növekedésében, is. Közben pedig — a kölcsö­nösség alapján — új módsze­reket alkalmaznak a már is­mertek mellett, így például az igazgatói dicséretet, s nagy népszerűségnek örvend az a kezdeményezés, amelynek alapján a gazdasági, társadal­mi, politikai munkában jó eredményeket elért brigádok, munkakapcsolatok részére bel­földi, külföldi utazást, au­tóbusztúrát és üdülési lehető­séget biztosítanak. Terjed az „egy brigád — egy hasznosított újítás” moz­galom, s 1975-höz viszonyít­va, 69-cel növekedett a be­adott újítások száma, összes­ségében közel hétmillió forint gazdasági hasznot hozva a vállalatnak. Tizenöt munka­­védelmi és egészségvédelmi újítás került hasznosításra. A korszerű gyártástechno­lógiáik meghonosodása és si­keres bevezetése érdekében szerkesztőket és technológu­sokat vettek be tagjaik so­rába a szocialista és munka­brigádok, s az új brigádtagok jelentősen elősegítik a felada­tok jó megoldását. Komplex brigádok is alakultak a kor­szerű gyártástechnológiák al­kalmazására. Egyes nagysoro­zatú gépek beindításánál az üzemek vezetői, szerkesztők, technológusok, szerszámosok és az üzemek más dolgozói­nak összefogása biztosítja a termelékenység, a minőség és a gazdaságosság emelkedését­ Fokozódó együttműködés Az idei gazdasági tervek fő célkitűzése: — az 1976. év tapasztalataira alapozva — az exporttermelés 41 százalékos növekedése, a termelékenység 12 százalékos, és a hatékony­ság 20 százalékos emelése. Fokozottan előtérbe kerül a szocialista országokkal kiala­kulóban levő kooperációs és együttműködési tevékenység, s a tárgyalások eredményeként a tejipari gépek és szerelvé­nyek gyártásánál nagyobb mértékű szakosodást lehet ki­alakítani. Ennek része, hogy az NDK-val­­közösen létesí­tünk egy tejcukor gyárat, Ro­mániával a konzervipari gé­pek területén alakul ki koo­perációs megállapodás. Jó garancia a továbblépés­re az a kezdeményezés, hogy a­ Nagy Októberi Forradalom 60. és a Vas-, Fém-, és Vil­­lamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének 100. évfor­dulója tiszteletére a vállalat szocialista brigádvezetőinek tanácskozása munkaverseny­­vállalást tett az idei tervek túlteljesítésére. Csóti László KITÜNTETÉS Ligetkúti István, az MVM szakszervezeti tanácsának el­nöke 70. születésnapja alkal­mából a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, ame­lyet szakszervezetünk szék­­házában Méhes Lajos főtit­kár adott át a kitüntetettnek. VASAS Túl az egymilliárdon Lassan feledésbe merül már az 1976-os esztendő, hiszen az idei év feladatai is komoly erőpróbát jelentenek — mond­ják az elmúlt évi munkája alapján Kiváló Vállalat cím­mel kitüntetett MOFÉM mo­sonmagyaróvári központjá­ban. Jóllehet, ez így igaz, de éppen a tavalyi volt a vállalat fennállásának történetében az első esztendő, hogy a három gyáregység termelése megha­ladta az egymilliárd forintot Szerte az országban — s ma már külföldön is — az épületszerelvényeiről ismert a MOFÉM. Alapvető feladata: a hazai lakásépítkezések igé­nyeinek belátható időn belüli teljes kielégítése, s a meglevő import kiváltása. Ma a hazai vevők 70—80 százaléka szerel — természetesen elsősorban a házgyárak — MOFÉM arma­túrákat, csaptelepeket, egész­ségügyi berendezéseket a la­kásába. Mégpedig egyre kor­szerűbbeket, hiszen az el­múlt években végrehajtott profiltisztítás eredményeként a közel 300 féle termékkel kor­szerű gyártmánystruktúrát alakított ki magának a válla­lat. Bizonyításként elég az üzletek kirakatain végigtekin­teni: bő és szép, egyszóval íz­léses választék várja a vásár­lókat.­­ — Ezekből a termékekből 22,5­ százalékkal nőtt az el­múlt évben termelékenysé­günk — mondja Dohovits Jó­zsef műszaki igazgató. — Ugyanakkor­­jelentős létszám­­csökkenésünk ellenére tavaly össztermelésünk 17,6, az egy­napi, egy főre eső termelési értékünk pedig 18,7 százalék­kal emelkedett Mindezek mellett büszkék vagyunk még arra is, hogy 6,2 százalékos át­lagbér fejlesztést tudtunk vég­rehajtani, amely dolgozóink­nak évi kétezer forint többlet­­jövedelmet jelentett. A gyárba érkezőt tisztaság, rend, szép környezet fogadja. De nem csalódik akkor sem, ha valamelyik üzemben foly­tatja a látogatást. Mert ma már a legnehezebb munkate­rületeken is, mint például az öntödében a „3M” tudom­á­nyos munkarendszer szerint szervezik meg a termelést. En­nek lényege, hogy a munka­szervezés, munkahely-kialakí­­tás és a munkaellátás techno­lógiailag szervezett folyamat­tá áll össze, s így a legkisebb fáradsággal a legnagyobb ter­melékenység érhető el. Ma négy ilyen soron folyik a termelés. Mégpedig úgy, hogy előtte pszichológiai vizs­gálatokat is folytattak: melyik dolgozó bírja legjobban a szalagszerű termelés monoto­nitását. A jövő útja ugyanis — vallják a gyárban —, az olyan szervezetté tett gyártás, mint amilyen a csaptelepek összeszerelésénél az elmúlt években bebizonyította létjo­gosultságát. A különböző műszaki-fej­lesztési intézkedések azonban nem merültek ki csupán a fentiekben. Komoly anyagta­karékossággal zárták például az elmúlt esztendőt Moson­magyaróváron, összesen 233 tonna sárgarézzel, azaz 10 millió forint értékű alap­anyaggal használtak fel ke­vesebbet. Mégpedig úgy, hogy új technológiát alkalmaztak, több újítást vezettek be, csök­kentették a selejtet és a le­­égési veszteségeket, s olyan konstrukciós változtatásokat hajtottak végre, amelyek súlycsökkentéssel jártak, a forgácsolás nélküli technoló­giák kialakítását biztosították. Bár a vállalat életében nem játszanak különösen nagyobb szerepet az energiaköltségek, a tervezettnél mégis 8,5 szá­zalékkal kevesebbet használ­tak fel. Ez újabb milliók meg­takarítását tette lehetővé. — Tavaly január elsejével kezdte meg termelését az új melegüzemünk — folytatja a műszaki igazgató. — A 65 mil­lió forintos beruházás lehető­vé tette, hogy teljesen önellá­tóvá alakuljon vállalatunk. Ezzel egyidőben természete­sen kicseréltünk egy sor régi gépet, technológiákat változ­tattunk meg, s elsősorban ar­ra ügyeltünk, hogy minden a jobb minőséget szolgálja. Ma már olyan korszerű felületki­képzéssel dolgozunk, amely a legkényesebb igényeket is ki­elégíti. A számok, adatok persze mindig többet takarnak mint amennyit az első pillanatra ki­olvashatunk belőlük. A MO­­FÉM-nél például 156 szocia­lista brigád közel kétezer tag­jának egyéves erőfeszítéseit is, amellyel a tavalyi eredmé­nyekhez hozzájárultak.­­ Nálunk már az elmúlt év a minőség éve volt — mondja Arany János szb-tit­­kárhelyettes. — A kollektívák az anyag- és energiatakarékos­sági felajánlásaikkal például csak maguk 5,5 millió forint hasznot hoztak a vállalatnak Szinte mindegyikük DH-ban dolgozik, közel ötszáz újítást nyújtottak be csak a moson­magyaróváriak, számtalan, a hatékonyságot szolgáló ötle­tük, s a nehéz fizikai mun­kát könnyítő javaslatuk lett gyakorlattá. Dohóczky Lajos munkaver­­seny-felelős még mindehhez hozzáteszi: a termelés gerin­cét évek hosszú sora óta a munkaverseny-mozgalom biz­tosítja. Nincs egy üzem, egy brigád, amelyik ne kapcsoló­dott volna be valamilyen for­mában a versenybe, s ne sar­kallta volna a többieket is nagyobb eredmények eléré­sére. Persze a Kiváló Vállalat cím elnyerésében nagy szerepe volt annak is, hogy a MOFÉM az elmúlt években is messze­menően gondoskodott dolgo­­zóiról Tavaly például hu­szonnyolcan jutottak vállalati támogatással a gyár szomszéd­ságában levő telepen, s má­sutt a városban lakáshoz, amelyre egy esztendőben más­fél milliót fordít a vállalat. A dolgozók gyermekeinek óvo­dai és bölcsődei elhelyezésé­vel már nincs gond. Az üdül­tetéssel sem, mert a Balaton­­parti üdülő mellett a mosoni Duna-ág és a szigetközi csó­nakház, illetve horgásztanya szintén jó elhelyezést biztosít. Az új, korszerű üzemi ebédlőt pedig sok városban megiri­gyelhetnék, s róla csupáin még annyit: a környék lakói, a gyári nyugdíjasok meleg va­csorát is hazavihetnek jó főztjéből. A város és a gyár jó kap­­­csolatát, egymást segítő együtt­működését persze nagyban elő­segítette az a sok-sok társa­dalmi munkaóra, amelyet az üzemek kollektívái a termelés mellett dolgoztak. A szakma­ágazat kiváló brigádja cím­mel kitüntetett „Vasas cente­nárium brigád” tizenegy év­vel ezelőtt elindított egy osz­tály — egy brigád mozgalma ma már megyeszerte példamu­tató lett. Lényege, hogy az iskolában végzett különféle javítómunkák, szerelések mel­lett a kisdiákok minden év­ben ellátogatnak a gyárba, bemutatókat tartanak szá­mukra, megismertetik őket a szakmával, s részt vesznek a különböző vállalati ünnepsé­geken. A kollektíva tevékenysége azonban még másért is jelen­tős. Amit ők tavaly tettek, az szinte az egész vállalatra ér­vényes. Kő László brigádvezető-he­­lyettes mondja: — Az elmúlt évben har­minc százalékkal több volt a munkánk. A vállalat terme­lékenységének növekedése ugyanis a mi életünkben azt jelentette, hogy a termeléshez nekünk, tmk-soknak kellett a feltételeket megteremteni. Ko­operáltunk az üzemekben dol­gozó többi brigáddal, s így került például határidőre egy elszívó a csiszolóüzemben fel­szerelésre Előnyben részesít­jük a nagy teljesítményű be­rendezéseket, soron kívül ja­vítjuk a kulcsfontosságú gé­peket. Csak így tudunk előbbre lépni, de azt hiszem, a vállalat is. A MOFÉM gyárkapujára már felkerült a Kiváló Válla­lat feliratú tábla. Minden ér­kezőnek a szemébe tűnik. De a gyáriak mégis arra büszkéb­bek, hogy termékeik híre, ke­zük munkájának eredménye sokkal szembeötlőbb a váro­­sokban, falvakban épülő sok ezer új otthonban. (bk) Ha valaki megkérdezné, hogy hogyan sikerült az MMG Automatikai Műveknek elmúlt évi munkájával a Kiváló Vál­lalat címet elnyernie, csak egyetlen választ kaphatna. Mégpedig azt, hogy olyan tu­datos, tervszerű és minden részletében előregondolt tevé­kenységet folytatott, amely termelését és szociálpolitikai intézkedéseit tekintve ritka összhangban valósult meg, a tíz gyáregységet és most már egy kutatóintézetet is ma­gában foglaló Automatikai Mű­vek persze nem ma kezdte ezt a munkát. Sok év erőfeszí­tései értek be az elmúlt esz­tendőben, de az 1976. év ön­magában is fontos dátum a vállalat életében. Így tizenöt évvel ezelőtt elsők közt kapcsolódott be fő­vállalkozói minőségben a szov­jet gáz- és olaj­program meg­valósításába. Ma, a tömeg­­gyártás „napi betevő falatját” jelentő munkája mellett ez lett a művek legjelentősebb tevé­kenysége. Az akkori bizalom ugyanis mára komoly felelős­séggé, kötelezettséggé nőtte ki magát, s méginkább így értel­mezik ezt a jövőt tekintve. — A bizalom és a kötele­zettség kettőssége számunkra azt jelenti, hogy mindenben meg kell felelnünk partne­rünk igényeinek — mondja Bodor István műszaki igazga­tó. — A szovjet gáz- és olaj­­program óriási léptekkel halad a megvalósulás útján. Új, s mindig újabb, korszerűbb nagyberendezésekre van szük­ség a szivattyúállomások és a gázvezetékek, a tartályparkok üzembe állítására. A mi fel­adatunk, hogy ezek automati­zálását, telemechanizálását megoldjuk. S mivel ezek mind egyedi berendezések, tervezé­sük, gyártásuk is ennek meg­felelően történik. De az elmúlt évben például 50 százalékkal szállítottunk belőle többet partnerünknek, mint azt meg­előzően. Persze, ahogy a gyárban mondták, nem lesz ez más­képp a jövőben sem. A vezér­lést, az automatizálást, a tele­­mechanizálást tekintve ugyan­is rendkívüli mértékben nő­nek az igények, 1978-ra pél­dául teljes rendszer kialakí­tását kéri a szovjet partner. Az évtized végére tehát ezek gyártása lesz a fő feladata a vállalatnak. Érthető, hogy már most folyik a fejlesztési íj­készítés. De a jelenleg készí­tett berendezésekből is több kell. Minden évben úgy 20—25 százalékkal több, az V. ötéves terv végére pedig a kezdeti mennyiség duplája. Érthető te­hát azoknak a műszaki, tech­nológiai intézkedéseknek a so­ra, amelyek a termelés felfu­tásával együtt a Kiváló Válla­lat címet is meghozták idén a vállalatnak. Az elmúlt évben az egy főre eső egy napi termelési érték 20 százalékkal emelkedett, az export 50-nel. Az árbevétel közel 30-cal, s a nyereség 43 százalékkal lett magasabb, mint a korábbi esztendőben. Az imponáló számok mögött persze tervszerű munka rejlik Általános technikai fejlesztés, egész vonalak szalagok kor­szerű felszerszámozása, kiváló minőség, hatékonyság, precíz munkafolyamatok feltételeinek biztonságos megteremtése. Még felsorolni sem könnyű, hát még megvalósítani. De aki végig­járja az Automatikai Művek üzemeit, gyáregységeit — akár Budapesten, akár Kecskemé­ten, vagy Szekszárdon is te­szi — megbizonyosodik: való­ban az otthonok színvonalát tükrözik a termelőhelyek — Nem is lehet másképp — magyarázza a műszaki igaz­gató. — Olyan precíz s nagy feladatokra hivatott műszerek, mint amilyeneket tőlünk kér­nek vásárlóink, nem készül­hetnek más feltételek közt. Magunk is meggyőződtünk róla hogy a munkahelyek hi­giéniája, tisztasága példamu­tató, még ott is, ahol pedig forgácsológépek sora áll, a szerszámműhelyben. Precíz rend, a munkahelyre ügyelő féltő gondoskodás jellemzi a termelőmunkát. Természe­tesen segíti azt más is, így a bérezési rendszer, vagy éppen a mozgóbérek teljesítményhez igazodó kifizetése. A bérekről feltétlenül érdemes elmonda­ni, hogy az elmúlt évben több helyen áttértek a teljesít­ménybérre, így a kutatási te­rületen dolgozó fizikaiaknál is. S tervbe vették, hogy így dol­goznak majd a szerszámüze­miek is. Az elmúlt esztendő­ben egyébként a mozgóbérek 80 százalékát fizették ki elő­re, prémiumként, s a megma­radó összeg kerül szétosztásra utólag. Normaóra-megtakarí­tásuk — vonalszervezéssel, a műveletek jó előkészítésével — , 68 ezer óra volt. A nagyberendezések készí­tése mellett a vállalat másik fő tevékenysége a műszergyár­tás automatizálása. Profilvál­tással, korszerűsítéssel ebben a munkában is szép eredmé­nyeket értek el. Az alaptech­nológiák fejlesztése ugyanis nem öncélú, a nagyberendezé­sek készítésének szolgálatában állnak. Az elmúlt évben 20 százalékos termelékenységnö­vekedés jellemezte a tömeg­­gyártást. A korábbi évek erő­feszítései 1976-ra értek be eb­ben a témában. Az V. ötéves terv végére a nagyberendezé­sek 70 százalékos aránya mel­lett termelésük 30 százalékát teszi ki majd ez a tevékeny­ség. Mindebben persze nagy sze­repe lesz a szakszervezetnek, mint volt is az elmúlt eszten­dőkben. A termelést segítő te­vékenysége elsősorban a szo­cialista brigádokon és a mun­kaverseny mozgalom széleskö­rű kibontakoztatásával válik valóra. — 151 kollektívánk 1362 taggal dolgozik, s vállal évről évre a tervfeladatok fölött védnökséget — mondja Gyár­fás György tiszt­titkár. — Az elmúlt évben több mint 1,5 millió forintot osztottunk ki a munka­versenyben élen járók­nak, s ebből a szocialista bri­gádok közel 700 ezer forintot kaptak, kiváló dolgozóink pe­dig 500 ezret. A munkahelyek szociális viszonyainak kialakí­tásában szorosan együtt­mű­ködünk a gazdasági vezetéssel kitűnő, erős akaratú a mi kol­lektívánk, igen magas a törzs­­gárdatagok száma, akiknek nagy szerepe van abban, hogy a jó munkahelyi légkör, a ter­meléssegítő versenymozgalom kialakuljon, illetve széles kör­ben kibontakozzon. Aztán megtudjuk még, 1971 óta a DH-munkarendszer be­vezetésével, elterjesztésének segítésével a szakszervezetre is nagy feladat hárult. Nap­jainkban a munkavédelem ka­pott nagyobb hangsúlyt tevé­kenységében. A szakszervezeti bizottság segítségével kiépülő munkavédelmi őrhálózat tár­sadalmi segítséget nyújt a jobb körülmények megteremtésé­hez, az ellenőrzés hatékony­ságához. A vszt egyébként ha­vonta külön értékeli a bal­eseti­­ statisztikát, s elemzésé­vel a gyakori baleseti helyszí­nek és források megállapításá­ban, illetve az ezek után ho­zandó intézkedésekben segíti a gazdasági vezetést. S ha mindezek után arra kellene választ adnunk, hogy hogyan érzik magukat a ki­tüntetést követően a vállalat­nál, a megszokott felelet mel­lé még mást is hozzá kell ten­nünk. Mégpedig azt, hogy a jelenlegi a termelés további felfutását biztosító rekonstruk­ció nagy munkát ad a művek­nek. Mégpedig olyat, amely hosszú évekre meghatározza majd jövőjét is. Érthető, hogy kellő komolysággal foglalkoz­nak vele. (békési) Bizalom és kötelezettség 1977. MÁJUS

Next